Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-01-09 / 2. szám

Nyíregyháza, 1916. január 9. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 2. szám. A Szaboicsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyed­évre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak íélár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉGHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 133. POSTACHEQt'E 20533. Kéziratokat nem adunk vissza. -i~ " ~ ----- -- -­fürdetíjsr'L i-sT-abSs szerint aiáarittaUiait. Legolcsóbb hirdetés 1 K. líltfaiaJiM aírííctések scra 60 f. A uyiíttér serenként 80 f­Apró bín!?téM!í 50 sctÜK 1 K. ciindeo toviWrt sió 5 fillér. Vastc^ betárol Kzetiolt tíTKjea-e&CM számit. M.TT~~r~rr • . • • ' Az angol véderőtörvény. Dr. Pröhle Vilmos. Goethe Wilhelm Meisterjében epizódbtli alakként szerepel egy őrnagy, aki erős, friss férfiúnak érzi még magát s feleségül veszen egy egészen fiatal bajadont. Mint újdonsült férj a szokottnál is kato­násabban, delcegebben próbál lépdelni a me­nyecske oldalán, a rendesnél is sűrűbben né­zegeti magát a tükörben s észre veszi, hogy a haja meg a bajusza bizony kelletténél de­resebb. Se baj, gondolja magában, ezen egy kis hajfestékkel lehet segíteni. Azt észre sem veszi senki, mert a deres haj úgy sem ülik az ő üde piros arcához. Néhány hét múlva meglazul és kieék az őrnagy urnák egy metsző foga, majd e^y másik. Az őrnagy úr ugy gondolja, hogy ezen is lehet segíteni. Csináltatott tehát magának néhány vendégfogat, abban a his'/embon, hogy így kitatarozattan egészen fiatal ember és hozzá illik viruló feleségéhez. Akkurátosan erre az őrnagyra emlékeztet a vén Anglia, mikor a militarizmussal kíván friss házasságra lépni s a védkötezezettség behozá­sával akarja megrongált fogsorát kitatarozni. Látszólag elszántság rejlik az elhatározás mögött, az az elhatározás, amelyet amikor hangoztattak már Greyék, hogy t. i. Anglia kész a háborút az utolsó emberig is folytatni, ha a győzelem biztosítása azt kívánja. Azonban, ha meggondoljuk, hogy Anglia eredetileg az utolsó franciát meg az utolsó oroszt értette a háború utolsó ütő kártyájára, mindjárt meglátszik, hogy kellemetlen csalódás­nak s nem annyira végső eltökéltségnek mint inkább végső szükség érzetének eredménye az angol véderőtőrvény benyújtása. mennyire meglátszik azon a törvény­javaslaton, hogy nem tényleges és általános szervezetbeli felfrissülésről van szó, hanem csu­pán egy korhadt fogsornak részleges kilata­rozásáról. A házas ember ntm hadköteles; akire hi­vatalokban szükség van, az nem hadköteles; aki ír-nemzetiségű, az nem hadköteles! Anglia vezéiférfiai csakis azért csinálhat­tak mindent igy, mert nem bíznak az angol nép általános áldozatkészségében s nem bíz­nak az Egyesitett királyság minden népének hazafiságában s valószínűleg arra számítanak, hogy az írek, meg a házas emberek, meg az agg hajadonok lelkesedése elég erős támasza lesz a kormánynak atra, hogy a nőtlen ango­lokra nézve törvénybe igtassa a védkötelezett­ség elvét. Az ő dolguk, hogy mit csinálnak, a jövő dolga, hogy elváljék, mit fog érni Angliának kitatarozandó fogsora. Az Angliával szövetséges Japánnak egyik kiváló államférfia mondotta nemrégiben, hogy a védkötelezetlség behozása Anglián ebben a háborúban már nem fog segíteni. Minek tartsuk mi Angliát erősebbnek, az angol véderőjavaslatot a háború esélyei és tartama szempontjából fontosabbnak, mint Anglia szövetségesei ? Nem általános belső átalakulásról és meg­újhodásról van ott szó, csak egy orosz fog­sornak mesterséges kitatarozásáról; ettől pedig ugyancsak felesleges gondolkodóba esni. rus mez A háború következtében megcsökkent emberi munkaerő és igás állomány, to­vábbá a rendelkezésre álló emberi munka­erő kisebb munka teljesítménye (gyere­kek, nők munkája), az állattakarmányozás, különösen az erőtakarmányok beszerzésé­nek nehézségei, súlyos feladat elé állítot­ták gazdatársadalmunkat. De a nehézsé­gek csak megacélozták gazdáink munka­erejét, fokozták munkakedvét és találé­konnyá tették az akadályok leküzdésében. Az elmúlt két háborús gazdasági esztendő küzdelmeiből győzelmesen kerültünk ki. A folyton csökkenő munkaerő és főké­pen az 1915. év kedvezőtlen őszi időjárása, melynek következtében az őszi vetésnek szánt területek cca 30 százaléka vetetlenül maradt, ujabb feladatok elé állítja gazdá­inkat. De ha tornyosulnak a bajok, foko­zottan erősödik elhatározásunk ezek tel­jes leküzdésére. Semmi ok nincs a kétség­beesésre, amint a múltban tették, gazdáink a jövőben is meg fognak birkózni a reájuk háramló jfeladatokkal. Az eke harci eszköz­zé vált, minden jól megszántott barázda egy ellenünk irányított gyilkos fegyvert csavar ki ellenségeink kezéből. Az elmaradt őszi szántásokat tavasszal idejében és gondosan végzendő talajmi­velő munkálatokkal nagyrészt pótolhat­juk. Az elmaradt őszi vetések területe ren­delkezésünkre áll. Ezeken a területeken ugyanannyi emberi táplálkozásra alkalmas terményt állithatunk elő tavaszi vetemé­nyekből, mint amennyi hiány, az ősziek­ben mutatkozik. Ahol a talaj összetétele és fizikai állapota erre alkalmas, ott ta­vasz-rozsot és búzát termelünk. Ha ettől elkésünk, vagy a talaj ezek termelésére nem alkalmas, ott árpát, babot, borsót, tengerit és burgonyát termelünk. Árpából, borsóból a kevésbé igényes bőven termő­féleségeket vetjük. Babból közöttes terme­lésre a tarka babot, önálló termesztésre a nagyszemü fehér bokorbabot használ­juk. Tengerit igyekezzünk április hó folya­mán elvetni. Óvakodjunk az erősen rekla­mirozott későn érő amerikai fajtáktól. A hol erre a talaj alkalmas, termeljünk csin­kantinó vagy pignolettó tengerit, mert ez a legalkalmasabb emberi táplálkozásra, különben pedig vessünk Putyi, Bánkuti, vagy Székely tengerit. Burgonyából tömeg­tei-melésre kötöttebb talajon a Professor Wolthmann, homokon a Prásident Krüger tőzeges talajon a Hortensia, a legmegfele­lőbb féleség. A vetőmagnak megválasztására külö­nös gondot kell fordítanunk. Csakis a ta­laj igényeinek megfelelő fajtiszta, egészsé­ges, rostált, trieurőzött, idejében érő, bő­ventermő vetőmagvakat vessünk. A próba csiráztatást soha el ne mulasszuk, mert csiraképtelen vetőmagtól termést nem vár­hatunk. Burgonyából vetőmagnak csak teljesen beért, fajtiszta, középnagyságú, és egészséges gumót válogassunk. Vetésre szánjunk elegendő vetőmagot. Ne essünk a rosszul alkalmazott takarékosság hibá­jába. Rendezkedjünk be a talaj fogatos meg­művelésére. A Planet kapával és töltöge­tővel sok kézi munkát teszünk felesleges­sé. Ahol az eddigi részes müvelés mun­kaerő hiánya miatt tovább nem folytat­ható, ott térjünk át fogatos müvelés és ha­difoglyok segítségével a földnek házilag való megmunkálására. Ezzel nagyobb ter­mésátlagot és jobb minőséget is biztosí­tunk magunknak. Emellett ezen rendszer­rel a talajt jobban elkészíthetjük a követ­kező veteménynek . Használjunk mennél több műtrágyát, különösen szuperfoszfátot, mert alig van talajunk, mely a szuperfoszfát alkalmazá­sát bővebb terméssel meg ne hálálná. Ez a mai terményárak mellett különösen jö­vedelmező befektetés is, mert a műtrágya által előállított terméstöbbletre, — elte­kintve a műtrágya árától, — csak kevéssel szaporodik az üzemköltségünk. Egyébként pedig a jövedelmet kalkuláló ceruzát, a­mely békében oly fontos szolgálatot tesz a gazdának, dobjuk ki az inventáriumból, mint ezidőszerint szükségtelen gazdasági eszközt. Főcélunk most az legyen, bármi­be kerül is, mennél többet termelni. Igyekezzünk az erre illetékes ténye­zőknél odahatni, hogy őszre ujabb burgo­nyaliszt gyárakat létesítsenek. Németor­szágnak ötszáz burgonya lisztgyára van, nekünk öt. Ebből kettő már a háború alatt létesült. Németország évi burgonyatermé­se 500 millió métermázsa, Magyarországé 50 millió. Németországban minden egy­millió métermázsa burgonyára esik egy gyár, nálunk minden tiz millió métermá­zsára jut egy. Emellett meglévő gyáraink munkateljesítménye is csekély. Ha még fi­gyelembe vesszük, hogy négy métermázsa burgonyából egy métermázsa burgonya­lisztet nyerünk, mely keveréssel hivatva van a rozslisztet pótolni, ha ismerjük to­vábbá azt a tapasztalati tényt, hogy meg­felelő müveléssel egy hold földön 80 mé­termázsás burgonyatermést elérhetünk, ugy tisztán áll előttünk, hogy megfelelő intézkedésekkel a hiányzó őszi vetés pót­lása nem tartozik a lehetetlenségek közé. Gazdatársadalmunk tudatában van an­nak az óriási feladatnak, amii elé őt a rend­kívüli helyzet állította. Emberfeletti erővel és lelkesedéssel igyekeznek kötelességük­nek megfelelni. Bizunk az Isteni Gondvise­lésben, hogy ez is sikerülni fog. És akkor elmondhatják gazdáink, hogy ők is kivet­ték részüket abból a gigászi küzdelemből, melynek árán hős katonáink visszatart­hatatlan lendülettel haladnak a végső győ­zelem felé. Tornyospálcán, 1916. január 5-én. Eszenyi Jenő. — Mit kössünk a katonáknak ! A Had­segélyező Hivatal felkéri a harctéri katonák téli pótruházatának készítésében buzgólkodó nagyközönséget, hogy érmelegitők és térdme­legitők készítését egyelőre mellőzni szíves­kedjék, miután ilyen cikkekkel katonáink már bőven el vannak látva; hanem inkább haris­nyák és Jábikravédök készítésével kegyes­kedjék foglalkozni, mert azokra lenne most legnagyobb szükség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom