Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-30 / 104. szám

2 104--ik szám. JStYÍOTIDÉK 1916. december 30. nést keltett beszédében, hogy okos gazda­sági politikával Magyarország nemzeti jö­vedelmét egy miliárddal lehetne évenkint szaporítani, és hogy egy hadviselő állam sincs,amelyik oly könnyen tudná elviselni a háború után minden államra rá neheze­dő nagy anyagi terheket, mint a magyar, mert egynek sincsenek oly kiaknázatlan erőforrásai, mint Magyarországnak. Ha a nemzet szellemi erejét egyesítenénk e cél érdekében, akkor óriási anyagi erőt tudnánk előállítani. Ha győzünk is e háborúban katonai­lag, okvetlenül elvesztjük a háborút gaz­daságilag oly lesújtó mértékben, hogy e vereségből nemhogy fejlődő, gyarapodó Magyarország éledne újra, hanem egy. megtépázott, lenyomott, sebzett, proletár, Amerikába vándorló ország leszünk! Nem foglalkozik a kormány az Ame­rikába és Romániába szakadt vérünk ha­zatelepitésével sem. Illetőleg foglalkozik — negatíve, mikor kimondja, hogy a bir­tokpolitikában nincs szándéka változást előidézni. Kinnt levő véreink pedig meg­élhetésük biztosítása nélkül haza nem jö­hetnek, de nem is jönnek! Pedig e szívünktől elszakadt testvére­ink hazatelepitése, a történtek után, nem menne nehezen, csak az egy feltétel kell hozzá, hogy tudjunk nekik itthon megél­hetést biztosítani. Megszívlelendők e téren azok a javas­latok, melyek a régi katonai határőrvidék felújítását célozzák színmagyar véreink­nek a határokon letelepítése által, mely ércfalat képezne idegen, ellenséges szom­szédainkkal szemben, melyen megtörve az ellenséges szomszéd minden támadó kí­sérlete. Egy francia szenátor felvetette azt az eszmét, hogy a 4 gyermekes családapának gyermekeit az állam ingyen neveltesse, taniitassa. Egy magyar ember pedig ide vonatkozólag a következőket irja: A nemzet szaporodás egyike ma a leg­fontosabb kérdéseknek. A tisztviselőknél ez természetesen anyagi kérdés. A gyer­mekek után az állam ad nevelési járulé­kot, de csak 3 gyermekig. A negyedik után már nem fizet, mintha a negyedikre mái­nem volna szükség. Mit csináljon tehát az a család, amelyiknek háromnál több gyermeke van? — Az egyke és két gyer-< mek rendszer virágzik tehát állami támo­gatás mellett. 'Ezen javítani kell, még pe­dig úgy, hogy egy gyermekért nem fizet áz áliam pótlékot, ezzel bünteti az egykét; két gyermek után már adjon, de adjon a negyedik, ötödik stb. után mindig emel­kedő összegben. A nőtlen tisztviselő meg­érdemli, a pótlékot, de a nemzeti szem­pontból értékes, családos tisztviselőket e­lőnyben kell részesíteni. Mai közéletünk egyik nagy hibája és bűne, hogy a közép-osztály nagyon kevés részt vesz a közügyek vitelében, azokat mind a születésük folylán előkelők fog­lalják le; erre mulat Saint Simon is egyik munkájában, midőn azt mondja, hogy az a társadalmi osztály, mely az emberiség előhaladásásnak nagy munkájához a leg­nagyobb mértékben, szellemi és anyagi nyomatékot szolgáltatja: a középosztály aránytalan csekély jutalomban részesül a főpapok, főnemesek, valamint a főhiva­talnokok osztályával szemben. Mái- pedig nyilvánvaló, hogy ugy a múltban, mint a jelenben a középosztály szolgáltatta mindig a magyar közélet leg­arravalóbb, legtehetségesebb elemeit. Ez elv teljes érvényesülésének azon­ban útját állja az osztály anyagi pusztu­lása — ez a mindenkori kormányok bűne — valamint a hivatalnoki kar nehéz meg­élhetési viszonyai. Ha ezek számára megvolna az az a­nyagi feltétel, mely a legmagasabb képe­sítés megszerzését is lehetővé tenné szá­mukra; ha lehetőség adatnék ezeknek a nyelvek tanulására; idegen országok ta­nulmányozására: akkor bizonyára egész­ségesebb lenne a magyar közélet szelleme is! Az e célt szolgáló egyes források is csak elvétve szolgálják ezek érdekeit, mit pl. a gróf Pálffy féle alapítványnál látunk, mely a középosztály nevelésére, erősíté­sére tétetett, azonban legtöbbnyire nagy urak gyermekei, protekciósok fiai élvezik, kiknek pedig ezek hiányában is rendel­kezésre áll a magasabb képzettség meg­szerzésének módja. Hogy hajlandó-e a kormány a népok­tatást gyökeresen javitani, hogy liajlandó­a népiskolák számát tetemesen növelni, hogy hajlandó-e megszüntetni, illetőleg ál­lamosítani azokat a felekezeti, nemzetiségi iskolákat, amelyekben csak a magyarság elleni gyűlöletet szitják: nem tudjuk, mi­vel nem árult el semmit jövő programm­jából; — de, hogy lényeges változásokat, javításokat nem várhatunk, azt bizonnyal állithatjuk. Közlekedésügyünk és vasutpolitikánk nagy hiányait most látjuk valójában: a vasutak a kevés vasútvonal, az egy sínpár, a vízi utak használhatatlansága stb., mind oly kérdések, melyek gyors megoldást i­gényelnek. . Nem szólnak illetékes helyen azok­ról a nemzeti kívánságokról, melyek a közjog körébe vágnak, amelyek megvaló­sítását pedig törvényeink igérik és bizto­Ezer és egy sebből vérzik ma az or­szág; ezer és egy kívánság megvalósulá­sát várják ma a népek milliói! Vájjon felemelt fővel, vagy lesütött szemmel fogjuk-e fogadni harcból, vagy sanyarú rabságból haza térő félistene­inket! Ipszilon. Az élelmiszer szállítás. A közélelmezési hivatal elnöke a pod­gyászvizsgálattal megbízott rendőrkapitá­nyi hivatalhoz a következő értesítést küld­te: Értesülésem szerint a podgyászvizs­gálattal megbízóit közegek rendeletem hi­bás értelmezése következtében élelmicik­keknek a városokba való bevitelét több e­setben megakadátyozták. Ezen közélelme­zésre felette hátrányos körülmény meg­szüntetése és általában miheztartás vé­gett 3692—1916. számú — 1. Budapesti Közlöny november 22. számát — itteni rendelet kiegészitésekép közlöm, hogy é­lelmiszereket a vasútra vagy hajóra fela­dott utipodgyászban még szállítási igazol­vánnyal sem szabad szállítani, — kézi­podgyászban azonban élelmiszerek szállí­tása az ország határain belül korlátozás alá nem esik és csak az ország határain és általában az 5651—1916. számú utipod­gyász vizsg. utasítás függelékében I. a. határállomásokról kimenő utasok kézi­podgyászában talált, szállítási igazolvány­hoz kötött élelmicikkek foglalandók le, ha azok szállítási igazolvánnyal ellátva nin­csenek. A hazai városok piacára, vagy la­kosság saját ellátására szánt élelmicik­kek szállításában tehát, ha az kézi pod­gyászként történik is, lakosságot, vagy vá­sárosokat akadályozni nem szabad. Hadikölcsön jegyzések. Legújabban a következő hadikölcsön jegyzésekről értesültünk: A Nyírvidéki takarékpénztár rt.-nál je­gyeztek : 50.000 K-t Szabolcsvármegye törvény­hatósága — részjegyzés. 20.000 K-t KIái- Samu. 10.000 K-t Tabak Meier, Háuffel La­jos. 5.000 K-t Gelbmann Lajos. 4.000 K-t Rosenvasser Adolf. 3.200 K-t Káplár Anna és Ilona. 2.400 K-t Pongrácz József és Anna. 2.000 K-t Miklós Ödön, Drimer Hen­rik, Hoffer Bertalan. 1.200 K-t Ragánv János. 1.600 K-t Veréb István és Erzsébet. 1.000 K-t Propper Lajos, ifj. Eperjessi László — a harctérről, — Vida István. Ba­csó Sándor, Vay László. 700 K-t Angyal Lajos. 600 K-t Kovács Ferenc, Kis József, Kövér Juliánná. 500 K-t Márton Borbála, Tráki József, Elek Gábor. 400 K-t Jaskó Margit és Borbála, F.J. 300 K-t Bartók János, Kozics Magdol­na, Sípos Ferenc, Holetár János és Anna, Huszák János. 200 K-t Klein Anna, Dancs Géza és Mihály, Szabó József, Nagy György, Dan­csák Márta és Miklós, Bor Antal és Mi­hály, Kulyánda Illés, Csinálosi András. 150 K-t Knauer Gizella, Fodor János. 100 K-t Ternyei Sz. Miklós, Sajtos Ist­ván . Valamint az intézet főtisztviselője Báthory István tart. főhadnagy által az olasz harctérről beküldött gyűjtése : 20.300 korona. * A Balkányi takarékpénztár rt.-nál leg­utóbb az 5-ik hadikölcsönre jegyeztek: 5.000 K-t Bay György. 4.000 K-t Rosinger Berta. 2.000 K-t Renner József, Popper Mór­né. 1.000 K-t Győri Bella, Szilágyi Imré­né, Makszin József, Feldmann Mór, Szent­miklóssy Ferenc, Fettmann Hermann. 800 K-t Grünbaum Mór. 500 K-t Nagy József. 400 K-t Sternberg Lipót, Kalz Simon. 300 K-l Schvarcz Ignác, Hollánder Hermann, Nagy István. 200 K-t Szilágyi Mihály, Rinyu Miklós, Weisz Izidor, Rosinger Ignác, Biró Pál, Juhász János, Rinyu Györgyné. 100 K-t Terdik Mihály, Hegyes Sán­dor, Papp János, Nádházi Imre, Mohá­csik János, Böjti Lajos, Boros Sándor, Kardos János, Tóth Sándor, Kapitán Gy. Popper Sámuel, Nagy József, Tóth Imre, Takács István, Győri Sándor, Szűcs Fe­renc, Boros András, Tar István, Urbán László. 50 K-t dr. Nagymáté József, Győri Te­réz, G. Kiss Sándor, Bekő Ferenc, Her­mán István, Győri Gábor. * A Büdszentmihályi takarékpénztár rt.­nál legutóbb a következő hadikölcsön-jegy zéseket eszközölték: 30.000 K-t Fülep Jenő. 20.000 K-t Vásártéri gőzmalom. 10.000 K-t Fülep Móric. * A Kemecsei takarékpénztár rt.-nál je­gyeztek legutóbb: NEVJECYEK líra alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom