Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-21 / 101. szám

2 101 -ik szára. JSÍYÍRffIDEK 1916. december 21. Mindkét határozat magában hordja fakadásának, forrásának izét, zamatját. Át van hatva a megértés, a szeretet alkotó, meleg érzelmeivel. Csak tovább! Tovább a megkezdett szép uton előre! A fáradságos munka áldása, — a dus aratás — nem maradhat el Sok-sok ilyen határozatot még az úttörőkön kivül minden más, számottevő helyekről is. És sok-sok tevékenységet a határozatok hozatala után, És kitartást, odaadást, főképpen ügyszeretetet! Hogy a nagy, a szent célok, e magasztos kötelességek teljesítése érdesében mielőbb teljes világosságot gyújtson minden ember lelkében a Krisztusi ige: „Szeresd felebarátpdat, mint tenmagadat !" K. A nyírbátori református templom. Hol a nép öregjei az unokáknak most és a Báthory időkről regélnek, hol a téli estéken a fonóházakban a veresbarátok szörnyű meséje meg-megállitja az orsót s könnyeket csal ki a szépséges Klára tragikus esete, hol vért lát folyni még ma is a képzelet s Vérnek nevezi el az egyik utcát: ott a Báthoryak ősi fészkén, a reneszánsz korszak vándorkövén világitoü be ifjúi szellem lobogó szövétneke a mult homályos rejtekébe. A Báthoryak egykori dicsőségének hamvaiból éleszti életre az egykori büszkeséget, a templomot s az eddigi kutatások tévedéseire mutatva tünteti fel a valót dr. Leffler Béla nyíregyházi főgimnáziumi tanár a fenti cimü kiváló archeológiai tanulmányával. Csodás jelenség, hogy a Báthryak vérzivataros idejének maradványa, mint mementó jelenik meg az irodalomban most az ember vérgőztől ködös időben. A kastélynak, az erőditménynek nyomait csak gondolják, mig az 1484—1511-ig épült templom ma is áll mint Sión hatalmasan, diadalmaskodva az idő és emberek romboló hatalmán. E templomot a kalliolikus Báthoryak épitették s a protestánsa lett Báthoryak tartották meg. Török, oláh hordák mindenféle rablóhad pusztitotla a templom és sirbolt remekeit, rabolta kincseit, de a család, a fejedelmi látogatók, — köztük II. Rákócv Ferenc is, — főúri vendégek Ízlésének mindég megfelelővé tették, a rombolás nyomait eltüntették. Nem csoda tehát, ha a régi kor embere elragadtatással jegyzi naplójába: Szebb templomot soha élelemben nem láttam!» A templom külsejét, belsejét az archeológus precizitásával irja le, dr. Leffler Béla. Mindenekelőtt megállapítja, — hogy a nyírbátori templom arányaival az első helyet foglalja el a hazai egyhajós falusi templomok között. A tömör, befejezetlen torony az erődítés nyomait mutatja. A templom szegényes architecturáját gazdagon pótolja a berendezés valóságos pazar díszítése. A reneszánsz ízlésű dekorációk ragadják meg mindenekelőtt a tudós és laikus figyelmét egyaránt. Az olasz művészek ihleteti szellemének ujjai remekeltek itt s juttatták (érvényre a kő- és fakaraktert a reneszánsz jelleg műremekeit. A templomnak megkapóan szép famunkáit szemlélő Szini Károly hangulatát érzékeltető szavait ma is visszhangra találóan idézi az író a következőkben: «Bámulatodat vidd át a két fal hosszában elnyúló fejedelmi székekre, melyeknek féldomború faragásaiban még a durva faanyagot szellemítve látod a művész vésője által s komollyá levél: felvidít a kép szeszélyes oldala, hol a művész komoly munkáját kipiheni, kedélyesen ábrándozik költőivé válik a mozaikrakatokban, mik közt a tudomány jelvényei, ragyogónevek össze-vissza tekintet nélkül helvfe és szakra: egy Dante, egy Virgil, Tullius, Fiaccus stb... és e székben most a városnak sansculotte (szánszkülott: nadrágtalan) fiatalsága alias suhancok ülnek; fejük lelett szomorúan emelkednek a székek koronái... Szegény művész! Szegény dicső fejedelmi ősök!» E szavak bár a laikus benyomásait tükrözik viszsza, de találóan jellemzők a mult emlékein elmerengő lelkekre. Mesteriesen, a belső szemléletiség megkapó vonásaival eleventi meg tudósunk a díszeket, ezek szemléletéből fakadó érzéseket. Felénk mosolyogtatja, avagy méltóságteljesen vonultatja fel a mult fantáziájával változatos játékait. A mankóra támaszkodó, de sebes szárnyú öregei az Idő allegóriáját hátán a homokórával, a mulandóság szinbolumával cpúgy magunk előtt látjuk a szines toll varázshatása alatt, mint a Kentaurok harcát a sárkányokkal, mint a többi intarziaturát, a sokszínű fával kirakott műremekeket. A művészi fantázia fénysugarainak, a remekeken szétömlött fantázia szinvegyületeinek elemzője mindent meglát: mi volt s mi van avagy kellene lennie. Elvezet két síremlékhez, ezek közül az egyik a zsoltáriró Báthory Istváné. Kegyeletes szavakkal emlékezik meg e vallásos lélek felől, kinek lelkében csak e remekek közt foganhattak meg a magasba törő zsolozsmák, csak itt jöhettek rezgésbe a sziv húrjai s olvadhattak csodás akkorddá. — Emlékét a kőszarkofág s több sírfelirat őrzi, melyek egyikének latin szövegű versét a következőkben adja vissza irónk, melynek örökre szóló becse megérdemli az ehelyütt való megörökítést is. „Mily sebesen leapadt hullámzó víznek az árja : Oly gyorsan jön meg vége kinek-kinek is ! Semmi nagy érdemeket nem vesz figyelembe a Parca. Ősi nemességre gondja, tekintete nincs ! Nem kiméi öreget, deli iíjunak se kegyelmez, Szép becses ajkától nem veszi vissza kezét Es mink balgatagok, várunk sok hosszú időket, Gyűjtünk kincset azért, hogy örökölje utód ! E mű, mint e vázlatos ismertetés is sejtetni engedi, tudós és laikusnak egyaránt kincs: tudományszomjat oltó érték, nemes szórakozást nyújtó olvasmány, — műkincsek megbecsülésére vezető készséges cicerone... A tanulmány szomrú lemondással végződik, e szavakkal, hogy eljön az idő, midőn az egykori nagyszerű emlékekből nem marad meg semmi sem, csak a nép regéi. De mi azt hisszük és meggyőződésből valljuk, ha több ilv nemes cicerone ] fog többfelé, a műkincsekhez vezetni, úgy az érték felismeréséből megbecsülés és szeretet is fog fakadni s a jelennek mindenkori emberei hivatottságot fognak érezni arra, hogy a mult emlékeit kegyelettel őrizzék s mentsék meg a jövőnek. És ekkor nem fognak a falusi harangszó kemencéjében az eléghető remekek elhamvadni — mint ez dr. Jósa András kiváló archeológusunktól tudjuk — az ereklyék egvrésze nem fog egyszerűen fűtőanyagnak használódni s a halott csonkító egyházi szolga nem szerez a kriptában borotva élesítő bőrt, nem rabol a halottrabló démoni, kincsszomjas lélek. Több ily értékes és érdekes munkát s megismertettük a multak becsét s megmentettük az ősök szellem-ujjainak nyomait a jelenkor lelkének ujj- és útmutatásúl a műélvezetek által való nemesbűlésre. Ez értékes mű, miután az Archaeologia Értesítő 1915.'évi 3—4. számából mint különlenyomat készült, 3 táblamelléklettel és 3 szövegképpel csak 1 K 80 f.-ért kapható: Budapesten, Rauschburg G. és Kókai Lajos, Debreczenben: Hegedűs Sándor és Nyíregyházán: Szántó Ernő könyvkereskedésében. A háború. (A «Nyírvidék» eredeti távirata.) Budapest, dec. 19. Hivatalos. Keleti harctér: Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Északoláhországban helyzet általánosságban változatlan; a két utóbbi nap alatt körülbelül 1000 foglyot szállítottunk be és sok jármüvet zsákmányoltunk. József főherceg vezérezredes hadsereg arcvonala: A Mesti canesti szakaszon két erős tüzérségi előkészítés után megindult ellenséges gyalogsági támadás védőtüzünkben összeomlott. Lipót bajor herceg vezértábornagy hadsereg arcvonala: Az ellenség tüzérségi tevékenysége helyenként fokozódott. Olasz hadszíntér: Délkeleti hadszintér: Nics jelentős esemény. Höíer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Berlin, dec. 19. Hivatalos. Nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati harctér: Ruprecht trónörökös hadcsoportja: A Somme mindkét partján az ágyués aknavető tüz élénkebb lett. Beimstől északnyugatra és északra visszaűztünk francia osztagokat, a melyek erős tüzérségi előkészítés után, árkaink ellen előrenyomultak. A trónörökös hadcsoportja: A Maas keleti partján a tüzérségi harc délután fokozódott. A franciák megtámadták a Fosses erdőt. Az állásaink előtt fekvő Chambrette major közelharc után kezünkön maradt. A támadási arcvonal minden más helyén is visszavertük őket. Keleti harctér: Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala: Naroc lótól délre, Tarnopol—zloczovi vasútvonaltól délre a tüzérségi tevékenység időnként fokozódott. József főherceg vezérezredes arcvonala: A Gutin Tomnateken az erdős Kárpátokban orosz járőröket, a valeputnai országút mentén pedig orosz zászlóalj támadásait vertük vissza. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Az utóbbi két nap harcaiban több mint ezer oroszt és románt szállítottunk be és sok jármüvet — nagyobbrészt élelmiszerrel megrakva zsákmányoltunk. Északdobrudzsában az ellenség két kiépitett álláson keresztül folytatja visszavonulását észak felé. Hadseregünk az alsó Duna felé nyomul előre. A macedóniai arcvonalon: A Struma mentén járőrvállalkozások voltak, amelyek a bolgár és ozmán csapatok sikerével végződtek. Ludendorf, első főszállásmester. (Miniszterelnökség sajtó osztálya.) — Szabolcsvármegye Hivatalos Lapja egynegyed évre 4 K. Megrendelhető lapunk kiadóhivatalában.