Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-21 / 101. szám

XXXVII. évfolyam, 101. szám Nyíregyháza, 1916. december 21. Csütörtök A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcamegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye hirdetis«lc árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdet** 1 <C. Hivctalos hirdetések sora 60 f. A ETilttér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szói* 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett Kétszeresen számit. Szerkesztőség és Kiadóhivatal SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Megjelenik szerdán és szombaton este. előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyed­*We 3 K, Egyes szám ára 12 t. — Tanítóknak félár. TELEFON SZÁM 139. PCSTACHEQUE 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. Kik jegyeznek? Sorsára bízott bókeajánlatunknak mindenben teljes harc-készségünkkel szük­séges nyomatékot adnunk. Ha ez a kész­ség megfelelő képességgel párosul, töb­bé le nem küzdhető kényszer hatásával szolgáljuk a béke érdekét. Katonáink nagy munkáját és fényes sikerét a mi áldozatunknak kell kiegészi­tenie és teljessé tennie. Az ötödik hadiköl­csön eredménye igazolja majd, hogy meg­tettük-e önérdekünkkel párhuzamosan ba­ladó hazafias kötelességünket. Minden jel arra mutat, hogy most sem marad el az óhajtott eredmény. A fel­ajánlott tőkében megnyilatkozó nemzeti erő újból megmutatja, hogy akarja a vég­ső győzelmet s a kétségtelen győzelemre alapitott végleges békét. Arra a kérdésre, hogy kik jegyeznek hadikölcsönt, bízvást azt felelhetjük, hogy mindenki, tehetségéhez képest a nemzet minden rétege. Igy lesz ez a kölcsön is a szó igaz értelmében nemzeti kölcsön önvédelmi céljaink előmozdítására. Egyesületek, intézetek, pénz- és ipar­vállalatok minden mozgatható tőkéjüket a hadikölcsönbe fektetik. Annál inkább te­hetik ezt, mert a háborús viszonyok a köztapasztalat szerint inkább emelték, mint apasztották nélkülözhető fölöslege­iket. Ugyanezt állapíthatjuk meg az őster­melők, kereskedők és iparosok jövedelme­iről is. Nem csoda tehát, hogy sűrűn ol­vashatjuk, éspedig nagy összegekkel, olya­nok nevét is, akik más viszonyok között kevesebb érzéket mutattak a közérdek iránt. Csak egy osztály merült ki, úgy lát­szik egészen, az eddig nagy lelkesedéssel és híven teljesített áldozatokban: a csupán fizetésére utalt s életét egyik napról a má­sikra tengető középosztály, a tisztvise­lők nagy társadalma. Az első kibocsátások alkalmával még ott szerepeltek ők is szerény összegük­kel, amelyet úgyszólván a szájuktól von­lak el, hogy jó példát mutassanak azok számára, akik eleinte vonakodtak a koc­kázatosnak tartott vállalattól. Ma azonban csak elvétve akad köz­tük olyan, aki a jobb időkben megtaka­rított kis tőkéjéből erre a legnagyobb köz­célra is áldozhat, mert minden tartalékát fölemészti a minden korláttól függetle­nül fokozódó, elviselhetetlen drágaság. Ha az anyagi jólétet a boldogság egyik föltételének tekintjük, elmondhatjuk, hogy, mig mások boldogulnak, ez az osztály tel­jesen tönkrejut a viszonyoknak keserve­sen viselt és másra semmikép át nem há­rítható erős nyomása alatt. Ne várjon tehát tőlük senkise anyagi áldozatot mindaddig, amig kellő mérték­ben nem becsüli és nem értékeli azt a megfeszített munkát, amelynek terhe alatt roskadoznak a (vagyontalan, küzdő és szen- . vedő tisztviselők ezrei. * ' * * i Anyákéri, csecsemőkért. Mig öldöklő csaták emésztő tüzében, leg­jobbjaink vérének hullása közepett a hősök el­költöznek közülünk az örökkévalóság hallhatat­lanságába, mig szent áhitat, hálaérzet és kegye­let fogamzik irántuk a szivek mélyiben, addig a társadalom gondolkodóinak agyában eszme születik, mely részben az emberiesség utján előre taszítani kívánja a kor vérzivatarától meg­paskolt embertömegek lelki életét, részben meg a hon, a haza iránti magasztos nagy célok, szent kötelességek, szolgálatába szegődvén — fáklyát gyújt a sötétségben, irányt szabva az előretörésnek, a haladásnak és a fáklyafény mellett megmozdulnak mindenfelé, mindenhol az illetékesek, megdobban a társadalom szive, a Krisztusi szeretet gyönyörűségének meleg su­garai áldó boldogságot hintenek elhagyott anyák­ra, ártatlan, szegény csecsemőkre. És akik egyi­kének kinos szenvedés, másikának satnyulás, elpusztulás lenne osztályrésze mert az em­ber, kötelesség teljesítésének magaslatára emel­kedvén, s magához öleli a másik embert, igy emberibb sors és élet fakad a jótettnek nyomában Élet, ami olyan nagyon drága és becses; élet, amelynek során munkálkodni, dolgozni, alkotni fognak, kik az életnek adattak, kik az életre neveltettek. A vérhullatott hazának sok­sok életre, sok-sok munkára és sok-sok munkásra van szüksége, hogy veszteségei minden vonalon mielőbb pótolva legyenek Ma, a legfontosabb tennivalók egyike az anyák és csecsemők védelme. S a legszebb munkák egyike ez egyszersmind. A legszebb és legfenköltebb, mely a megértés és a szeretet szent érzelmeiből táplálkozva, védve, szeretve, a rombolás üregét kitölteni, az emberi érzelem­világot a nemes, a szép, a jó irányába terelni, az embert, a föld legdrágább kinegét megbe­csülni és életerős, az élettel való birkózásra alkalmas generációt elővarázsolni van hivatva. Most, mikor az elhintett mag fejlődésbe szökken, most mikor az eszme terjedelmes tért hódított már, amikor a társadalom már mun­kához látott, tett, alkotott e téren jól esik visszapillantanunk az eszme születésére, s rövid idő alatt tett diadalutjára. Boldog örömmel látjuk, hogy a kezdet nem volt pusztába kiáltó szó. Megelégedett büszke­séggel halljuk mindenfelől az érces visszhangot, mely a csecsemő és anyavédelem érdekében egyrészben ama beadvány nyomán fakadt, me­lyet törvényhatóságunk egynéhány kiválóan ér­demes tagja vármegyénk törvényhatóságának 1916. május 9-én tartott közgyűléséhez benyúj­tott, s amelyről annak idején lapunk megemlé­kezett, s amely más részben Dr. Szesztay Zoltán ügyvéd, vármegyénk tiszti főügyésze, a középszabolcsi ref. egyházmegye ügyésze által nevezett egyházmegye 1916. április 12-én tar­tott gyűlése elé — mint indítvány terjesztetett. Két hozzánk beküldött közgyűlési határozat fekszik előttünk. Kivonat a „a felsőszabolcsi ref. egyházmegye 1916. szept 26—27-én Kis­várdán" és a „tiszántúli ref. egyházkerület Debrecenben, 1916. november hó 22-23 nap­jain tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből." Mindketőtt teljes egészében közölve, lapunk hasábjain megörökítjük: I. ,87. sz. A középszabolcsi egyházmegye 1916. április 12-én tartott határozatában az anya- és gyermekvédelem, különösen a gyer­mekhalandóság csökkentése érdekében tömö­rülésre hivja egyháztársadalmunk minden nemesen érző, emelkedett gondolkodású tag­ját s napközi otthonok létesítését, ismeret­terjesztő előadások és felolvasások tartását sürgeti. Hasonszellemü intézkedés vége t meg­keresi egyházmegyénket is. E rendkívül fontos, egész magyar nem­zetünk jövőjére kiható üggyel: az anya és csecsemővédelem kérdésével foglalkozott Sza­bolcsvármegye törvényhatósági közgyűlése is f. évi május 9-én tartott tavaszi közgyűlésé­ben Véghatározatában, melyet minden izében Krisztus szelleme jár át, a vármegye szék­helyén megalakítandó központi gyermekvé­delmi bizottság továbbá a községenként szervezendő helyi bizottságok és gyermek­felügyelők hatáskörébe utalja a csecsemő­és anyavédelem ügyét. Megjelöli a kereteket, melyek között az irányelveket, melyek sze­rint ez a nagyjelentőségű kérdés megoldandó. Terve megvalósításához az egyházi felsőbb hatóságoktól is támogatást kér. Határosat; Közgyűlésünk a két helyről jött, de ugyan­azon lé éktől irányított, ugyanazon célt szol­gáló határozatot egynek, az anya- és csecsemő­védelem szent ügyének tekinti s amidőn vég­telen örömének ad kifejézést a felett, hogy egyházi és világi testületek karöltve fáradoz­nak a nagy népmentő, nemzeterősitő eszme megtestesitésén: a maga részéről is a leg­messzebb menő odaadást, a legbuzgóbb közreműködést ajánlja tel; a lelkészeket és tanítókat általában egyháztársadalmunk müveit tagjait, — különösen a nőket — felkéri, hogy a községenként szervezendő helyi bizott­ságba belépni s az anya- és gyermekvédelem­ben résztvenni tartsák hazafiúi és emberba­ráti nemes kötelességüknek. E határozatról az e. ker. közgyűlés pártolás végett, Szabolcsvármegye törvény­hatósága és a középszabolcsi e. m. köz­gyűlése tudomásulvétel végett jkvi kivonaton értesitendők. Kiadta: Valádi Mátyás, e. m. aljegyző. 4 II. „360. sz. A felsőszabolcsi e. m. 87—1916. sz. határozatát, melyet a közép­szabolcsi e. m.-nek az anya- és gyermek­védelem érdekében megalkotott végzése kap­csán hozott, az e. ker. közgyűléshez pártolás végett felterjeszti. Határozat: Közgyűlésünk a megnevezet egyházme­gyék ily irányú határozatairól helyesléssel és örömmel értesül s az anya- és gyermekvéde­lem éppen napjainkban sokszoros fontosságú ügyét egyházunk minden tagjának, különösen pedig hivatalosainak, azzal ajánlja legbuzgóbb gondjai s tevékenysége tárgyául hogy a már megindult ily irányú mozgalmat teljes erővel támogatni s ahol még ily mozgalom nem keletkezett volna, az sürgősen kezdeményezni egyházi és hazáfias kötelességüknek tekintsék. Miről a felsőszabolcsi e. m. jelen végzés kapcsán értesíttetik. Kiadta: Kiss Ferenc, főjegyző."

Next

/
Oldalképek
Tartalom