Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-14 / 99. szám

Nyíregyháza, 1916. december 21. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 101. szám Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés : Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévbe 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZECHENYI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACKECUE 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirtíetesek arszabfis szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések sora ÜC f. A nyilttér soronként 80 f. Apíó hirdetések !0 szóig 1 K. minden további sstó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. A hadi sikerek fényes sorozata arra indította a szövetséges hatalmakat, hogy újból felajánlják a mindnyájunktól várva-várt békét. Jól esik megállapítanunk, hogy erőnk öntudatában s diadalunk reményében tettük meg ezt a fontos lépést, amelynek kiinduló pontja a tárgyilagos megfontolás, célja a további oktalan vérontásnak lehető elkerülése. Azok után, amiket eddig tapasztaltunk, hiba lenne bizonyosra vennünk, hogy ajánlatunk meghallgatásra talál; de legalább sohase vetheti szemünkre senki, hogy. konokul ragaszkodtunk a háború folytatásához, mikor annak érett gyümölcse mosolygott ránk. Óhajtjuk a tisztes és tartós békét, sok mindenről le is tudnánk mondani érte, de csak úgy, ha kiküszöbölhetők azok a veszedelmek, amelyek állami és nemzeti integritásunkat veszélyeztetik, s biztosítékokat nyerünk az iránt, hogy zavartalanul élvezhetjük a békés fejlődés áldásait. A békeajánlat ügyében szerzett értesüléseink a következők: Hivatalos. (A miniszterelnökség sajtóosztályától.) A „Nyírvidék" eredeti távirata. Amikor 1914. nyarán a tervszerűen folytatott és állandóan fokozódó kihívások és fenyegetések egész sorával szemben Ausztria-Magyarország türelmének vége szakadt és a monarkia a zavartalan békének szinte ötven esztendeje után fegyvert fogni volt kénytelen, e súlyos elhatározásában sem támadó szándék, sem hóditás vágya nem vezette, hanem kizárólagosan az önvédelem keserves parancsának engedelmeskedett. A monarkiának a jelenlegi háborúban az volt a feladata és célja, hogy létét megvédelmezze és az ellenséges szomszédoknak hasonló álnok támadásai ellen a jövőt biztosítsa. Hűséges fegyverbarátságban kipróbált szövetségeseivel egyetemben Ausztria-Magyarország hadserege és hajóhada harcolva és vérezve, de egyszersmind előretörve és győzedelmeskedve gazdag sikereket ért el és meghiúsította ellenségeinknek szándékait. Négyesszövetségünk nem csupán a győzelmek beláthatatlan sorát vivta ki, hanem nagy ellenséges területeket is tart hatalmában. Nem tört meg ereje, melyet utolsó áruló ellenségével csak nemrég éreztetett és nem rendült meg lakosságának szivós ellentálló akarata sem. Ellenségeink sohsem remélhetik, hogy ezt a hatalmi szövetséget legyőzzék és szétzúzzák és sohasem fog nekik sikerülni, hogy ezt a szövetséget elzáró és kiéheztető rendszabályokkal elérhessék. Az ellenség háborús céljai, melyekhez a háború harmadik esztendejében sem jutott közelebb, a jövőben elérhetetlennek fognak bizonyulni. Haszontalan és hiábavaló tehát, hogy az ellenfél a harcot tovább folytassa. A mi négyesszövetségünk ellenben sikeresen halad előre céljai felé, hogy a fennállása és integritása ellen régtől fogva tervezett és-forralt támadás ellen ma[ gát megvédelmezze, valamint, hogy léte és békés fejlő| dése ellen irányuló hasonló támadások megismétlődése ellen a reális biztosítékokat megszerezze. E szövetség hatalmai nem is engedik magukat többé leszállítani egzisztenciájuknak arról az alapjáról, amelyet a kivívott előnyökkel biztosítottak. Mindinkább nyilvánvaló, hogy a gyilkos háború folytatása, melynek során az ellenség még sok mindent elpusztíthat, — a végzetet azonban, amint azt a négyesszövetség bizton reméli, többé nem fordíthatja meg, — nem egyéb, mint az emberéletnek és javaknak céltalan pusztítása, mint semmiféle szükség által nem parancsolt embertelenség, mint bün, amelyet a civilizáció ellen elkövetnek. Ez a meggyőződés és annak a reménysége, hogy hasonló belátás az ellenséges táborban is érvényesülhet, — az osztrák-magyar kormányokkal teljes egyetértésben a szövetséges hatalmak kormányaival azt a gondolatot érlelte meg, hogy nyílt és loyális kísérletet tegyen oly célból, hogy a béke előkészítése céljából beható megbeszélést folytathasson az ellenféllel. Evégből ma Ausztria-Magyarország, Németország Törökország és Bulgária kormányai azonos szövegű jegyzéket intéztek azoknak az államoknak az illető fővárosban akkreditált képviselőihez, amelyek a tekintetbejövő állampolgárok védelmével az ellenséges országokban meg vannak bízva. E jegyzék kifejezi a hajlandóságot arra, hogy ellenfeleinkkel béketárgyalásokba bocsátkozunk és azt a kérdést is tartalmazza, hogy ezt a kinyilatkoztatást kormányaik utján az illető ellenséges államoknak közvetítsék. Ez a lépés egyidejűleg külön jegyzék utján a szentszék képviselőjének is tudomására hozatott és a békeajánlat »iránt a pápa közreműködő érdeklődése is kikéretett. Hasonló értesítést kapott erről a lépésről a többi semleges államnak a négy fővárosban akkreditált képviselője is, hogy a demarsról kormányaikat értesítsék. Ausztria és Magyaroszág, valamint szövetségesei e lépésükkel uj és döntő bizonyítékát adták békeszeretetüknek. Az ellenségen múlik most, hogy érzületéről tanúságot tegyen az egész világ előtt. A négyesszövetséget azonban, — bárminő legyen is javaslatának eredménye, a háborúnak esetleg ráerőszakolt folytatása miatt saját népeinek Ítélőszéke előtt sem terheli majd felelősség. * * * Ausztria-Magyarország, Németország, Bulgária és Törökország ma átnyújtott azonos jegyzékének szószerinti tartalmát a miniszterelnökség sajtóosztálya a következőkben közli lapunkkal: A világ nagy részéi immár kél és fél év óta dúlja a legrettenetesebb háború, amelyet valaha ismert a történelem. — Ez a katasztrófa, amelyet a közös ezer esztendős civilizáció köteléke sem volt képes fcllarlózlalni, az emberiség legértékesebb javait hVmadja meg. Rombadönlés-