Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-07 / 97. szám

Nyíregyháza, 1916. december 21. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 101. szám A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévit 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztóseg és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZAftí. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdeti* 1 K. Hivatalos hirdetések sora 80 f. A nvilticr soronként 80 t. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további sió 5 fllMr. Vastag betfivel szedett kétszeresen siámlt. Magyar udvar. Bizalommal, reménnyel, várakozással néz a magyar nemzet az uj király uralkodása elé. Bizalommal, meri vonzalmat, remény nyel, mert őszinteséget, várakozással, mert megbecsülést tapasztalt a király részéről. Ha a vonzalomnak, őszinteségnek és< megbecsülésnek tárgyi alapja megvan nemzetünk hagyományos hűségében, amelyet csak fokozhatnak az ifjú uralkodó személyes jótulajdonságai: joggal feltehetjük, hogy nem fogunk csalódni a szebb jövőhöz fűzött számításunkban. IV. Károly királynak még trónörökös kora előtt módjában volt megismerni a magyar nemzet lelkét, s ha megismerte, bizonyára szereti, s ha szereti, bizonyára meg is fogja becsülni. Hogy a kölcsönös megismerés még alaposabb és megbízhatóbb legyen, múlhatatlanul szükség van a sürü személyes érintkezésre, ami csak ugy érhető el, ha az udvar gyakrabban keresi fel állandó tartózkodásra a magyar fő- és székvárost, mint eddig. A dualizmus szabályozó elve a paritás, azt hozza magával, hogy az udvartartás társadalmi és gazdasági előnyeit is egyenlő arányban érezze mind a két állam. A jog alapján állunk tehát, mikor azt igényeljük, hogy a király évenként annyi időt töltsön Budapesten, mint Bécsben. Semmiféle külső akadályt nem ismerünk, ami útját állhatná ez igényünk kielégítésének. Annál jobban fá jna, ha belső, vagy érzelmi okok bírnák arra az udvart, hogy a régi rendszer épségben hagyásához ragaszkodjék. Nem is az udvarlói várjuk mi az üdvös változást, hanem a király személyes elhatározásától, akinek egyetlen szava elegendő arra, hogy érvényt szerezzen a jog k öve telm ény én ek. De ha jogunk nem volna is erre, maga a puszta méltányosság elegendő lenne a magyar nemzet régi óhajtásának teljesítésére. Hivalkodás lenne érdemeinkre hivatkoznunk. Inkább arra akarunk rámutatni, hogy a mi ragaszkodásunk, hódolatmik és szeretetünk nem kisebb a magyar király iránt, mint a monarchia másik felének az osztrák császár iránt. Egyetlen jó szóért, egy kézszoritásért, egy buzdításért hálásabbak vagyunk, mint a,világ bármely más nemzete. Mi nem kívánjuk a másét, de nem engedhetjük a magunkét. Nyíltan megvalljuk. hogy a trón fényéből kisugárzó meleget közvetetten közelből kívánjuk élvezni. Szentül hisszük, hogy ebből csak áldás fakadhat mind a két félre: egyfelől emeli nemzetünk tekintélyét, másfelől fokozza a trón szilárdságát. Ezért mondottuk, hogy bizalommal, reménnyel, várakozással néz a magyar nemzet az uj király uralkodása elé. Ponl. „Anya- és csecsemővédelem." Csak a berámázás, a kerel változik, a kép egyazon marad, egyformán fenséges a halál és a születés, a bevégeztetett és megkezdetett jelenete. Minden sziliek minden árnyalata. Megilletődve állunk meg az isteni kéz misztikus művészeténél. Megkönnyebbültség és fájdalmas érzés suhan át rajtunk, a siralomvölgyében való előtünés és eltűnés Játtára. A földi lét e két absolut igazsága alátámasztja az igazságban való megrendült hitünket. íme az ember — az első napsugártól az utolsó napsugárig, édes anyja meleg szive alól, útra kelve a föld mélye felé! A gyermek első nyöszörgésénél ott áll már a vallás és a társadalom. Az egyik befogadja a hit védő palástja alá, a másik vándorbotot ád a kezébe a hosszú útra, a törvények és tudás botját, amelyet néha könyörtelenül kiragad kezéből, meri elölte nem helyes uton tapogatózott vele. A gyermeknek egyideig olyan egyforma az útja, úgy ahogy átráncigálják vagy átvezetik a kátyún és döccenően. Hanem aztán a fiúgyermek útja egyszerre magasba szökik, sziklák, rohanó patakok, merész emelkedések állják útját, de a belénevelt erő tudata rugónak feszíti izmait s átlendíti rajta. Túlnan ott a szük terület, vagy letaposott mező, de mindenképen végtelen, eléje kínálkozó perspektíva. A másik gyermek, a leány előtt is akadályok súlyosodnak, apró pocséták, alacsony dombok, vízmosások, s mert úgy. tanítják rá nem ugorja át, inkább időpazarlással szépen megkerülgeti. De az útja sürü sövény között vezet, - s jaj hozzá ne érjen, és át ne ugorja! Végre előtte a dombtető, rajta az Istenháza, ahová biztatták, ahová majd felvezeti az eljövendő párja. De van aki hiába várakozik és visszafordul az uton. A sövényen túlról integetnek feléje, szép piros virágok hívogatnák arra. Talán észre sem veszi, hogy lefelé visz utja és áttör a kerítésen és nem akad kéz, amelyik ;viszszalartsa. Az ezerfejü társadalom megbújik az útszélen, összedugja a fejét, és csak azért mozdul meg, hogy felé dobjon egy-egy göröngyét, s hamiskásan nézegessen a hívogató legényre. Akinek karjába bizalommal oda röpül a lány, mert a tavasz nyárba kívánkozik, s mert tele van a világ páros madárral. A természet törvénye gyorsabb a társadalom lusta mozdulatánál, nem siet segitségére, hogy törvényei szerint szedjék le a pártát, amelyiket tilosban lopnak le fejéről... Nem védte sokáig, de támadja ezután. Odáig még nem jutottunk, hogy Tajgetoszról dobjuk le vagy kutyák elé vessük a felesleges, törvénytelen gyermeket. De még ott tartunk, hogy meredeknél meredekebbről taszítjuk.le az anyát, elzárjuk a gyermek terelőle a társadalom útját, és kiszolgáltatjuk az azt védő éhes szájaknak. Eljutottunk már odáig, hogy minden gyermekben született légyen eldugott vackon, vagy hitvesi nyoszolyán — meglátjuk az isteni hasonlatosságot, és védőén hajlunk feléje. Igyekszünk elhomályosítani a bélyeget, amelyet törvénytelen születése a homlokára nyomott, de megfeledkezünk az anyáró mészetes védőjéről. Halálaratásos idők önzése lanilja meg a társadalmat, hogy még az-az ember palánta is becses, amelyik nem az ő virágos kertjében nyílott. Ne vegyük keserves gúnynak, hogy embertől kioltott ember életek égrekiáltása kellett ahhoz, hogy a humanitás> jelzőjével gúnyolt században éppen az embertelenség kényszerítse humánusan cselekedni, és oltalmába fogadni a törvénytelen gyermeket. S egyszerre észbekapva egy kicsit belészóljon a másik félnek a férfinak körülményeibe is, aki az általa elő idézett bibliai átok gyötrelmében bizony legtöbbször magára hagyta gyermekének az anyját. ' / Álszentesetlés és lelketlen érvelés, üldözni a törvénytelen gyermeket és letaszítani a társadalmi lehetőség útjáról az anyát, csak azért, hogy rossz példát ne szolgáltasson, és bűnpártolás vádjába ne essék. Nem ütnénk-e le azt, aki követ dobna a gyermekét tápláló asszonyra?! — Volna-e valakinek merészsége bűnpártolással vádolni Krisztust, mert megvédte a tömeg szitkozódása elől a százszor bűnös, bűnbánó Magdolnát, vagy mert kivétel nélkül magához engedte a kisdedeket?! Társadalmi átrendezkedés, társadalmi nevelődés — kiterjesztve az utolsó szolgálóra is — kell ahhoz, hogy csökkenjen az «eleseit > leányok száma. Adjon lehetőséget minden vonalon a férfinak arra, hogy még el nem pazarolt virágjában vehesse el azt, akit megszeretett és segítse párhoz jutni a leányt, ha itt az ideje. > De addig, mig ezt keresztül vinni nem tudja, vegye oltalmába az eltévelyedettet. A társadalmi berendezkedés alapja a hasznosság és kölcsönösség, csak mellék hajtása az etthika. A hasznosság, amely törvényes vagy nem törvényes származásra való tekintet nélkül felhasználja céljaira a becsület mezején, — a katonát, a gyárakban a munkást. Más vonalon finynyáskodó etbikája tűzze ki feladatul csökkenteni a törvénytelen születéseket, törtörvényes születések fokozott lehetőségével. Az Országos anya és csecsemő védő egyesület® áldásos működésével korát (meg megelőzte. Nem kérdezi, honnan jött, van e törvényes párja, kézen fogja az anyát és a gyermeket. Most talán könnyebb lesz a munkája, mert az ember pusztulás korszaka, a meglévő védelmére kényszeríti az emberiséget. Anyagilag-erkölesileg támogatni hazafias kötelesség. Mert nem az a hazafi, aki az alföld szépségét, Erdély bérceit, és a Kárpátok erdőkoszoruját zengi, hanem aki megnyitja szivét és erszényét azoknak,