Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-11-23 / 93. szám

2 93-ik szára. JS(YÍR¥IDék 1916. november 23. A király halála. 1830 -1916. — nov. 22 Dicsőségesen uralkodó királyunk I-ső Ferencz József halálának hire futó tüzként terjedt el még az éj folyamán. Reggelre gyászba öltözött az egész város. — Fekete lobogó leng épületeink aprajánnagvján, hogy mindenütt hirdesse: Meghalt a király.» « A nemzeti gyász alkalmából Geduly Henrik ág. h. ev. püspök táviratilag rendelkezett a vezetése alatt álló egyházak és iskolák tennivalóinak ügyében. A helybeli ág. h. ev. templomban vasárnap lesz a gyászistentisztelet, a melyre a következő meghívói adták közre: Meghivő. Áldottemlékü, jó királyunk halála alkalmából jövő vasárnap, november 26-án gyászistentiszteletet tartunk az evang. templomban, a következő sorrendben: Reggel 8 órakor tótnyelvii szertartással. A liturgiát Paulik János igazgató-lelkész végzi, a gyászbeszédet Krieger Mihály kerül, másodlelkész fogja tartani. Délelőtt 3411-kor magyarnyelvű szer\ tartással; a gyászbeszédet tartja: Geduly. Henrik püspök, oltári imát mond Paulik J. lelkész. Ezen gyászistentiszteletekre összes H iveinket, a helybeli egyházakat, hivatalokat, testületeket s egyesületeket, valamint városunknak minden rendű és rangú polgárát hazafias gyászoló együttérzéssel ez uton is meghívom. Pauiik János e. igazgató-lelkész. * Az iskolák a gyász hirére beszüntették előadásaikat. Intézkedés történt, hogy a temetés napján az összes iskolákban szüneteljen a tanítás és mindenütt külön iskolai gyászünnepély rendeztessék. A temetés napjáig mindennap egy órán ál fognak zúgni az összes harangok az egész országban. A temetés idejéről még nem jött értesítés. Mindenesetre méltó megnyilatkozása lesz annak a komolyságnak, a melvlyel a lakosság a halál hirét fogadta... Gyászistentiszteletek lesznek még városunk összes templomaiban a király halála alkalmából. Ezek magtartásáról az értesítéseket vasárnapi számunkban fogjuk közölni olvasóinkkal. mffc Jft — * • ' - ... Uj teherpróba. Küzdő fiaink kezdettől fogva kitartóan állják nemzetünk erőpróbáját; rajtunk a sor, hogy az új teherpróba ne találjon bennünket készületlenül. A hadviselés személyi föltételeit a dologi biztosításoknak kell kiegészíteniük: egyik a másik nélkül semmikép nem hozhatja meg az óhajtott sikert. További sorsunk azon fordúl meg, hogy elő tudjuk-e teremteni a háború folytatásához szükséges költségeket, s úgy teremtjük-e elő, hogy abból harcosaink biztatást merítsenek, ellenségeink aggodalmat érezzenek?! Az első négy hadikölcsön sikere azt bizonyítja, hogy a nemzet apraja-nagyja megérti a reáváró kötelességet s örök időkre szóló példáját mulatja teherviselő képességünknek. Mindnyájan érezzük, liogy a félúton meg nem állhatunk, hacsak azt nem akarjuk. hogy eddigi erőfeszítésünk minden sikere kárba vesszen. Nemzeti megmaradásunk féltése elegendő ok arra, hogy mindenünket kockára tegyük a legnagyobb érdekért; de nekünk elegendő jogunk is van arra, — hogy bizalommal és reménnyel hozzunk meg minden áklozatol. A harctéri helyzet kedvező képe egyfelől, a tőkeelhelyezés kedvező föltételei másfelől még az ingadozókat is meggyőzhetik habozásuk oktalanságáról és tartózkodástik helytelenségéről. Elegendő az erdélyi eseményekre gondolnunk, hogy az orvtámadás megbüntetésének elégtétele mellett csapataink fel nem tartóztatható diadalának politikai sikereit is élvezzük. Múló felhők csak ideig-óráig takarják el, de végkép többé el nem homályosíthatják méltán megérdemelt hadiszerencsénk ragyogó és melegítő napját. Á111 ha ez a tapasztalat örömet nyújt nekünk, viszont mi is tartozunk hadseregünknek. szövetségeseinknek, hazánknak és magunknak mindazzal, ami ezt az örömet fokozhatja, erősítheti és teljessé teheti. Meg kell ragadnunk minden alkalmat, amikor fegyvereink sikeréért elismerést, hálát és köszönetet nyilváníthatunk, s meg kell adnunk minden eszközt egészen az utolsó percig a tovább szükséges lépések zavartalanságának biztosításához. Mennél többen veszünk részt a hadikölcsön jegyzésében és elhelyezésében, annál inkább arról győzünk meg mindenkit, hogy ránk nézve ez a háború nem nagy gyermekek kis játéka, hanem élethalál kérdése, tehát minden akadályon diadalmaskodni akaró komoly valóság. Ha pedig nemcsak hangoztatni akarjuk ezt, hanem érdekeinket minden oldalról kielégítő módon cselekedni is akarunk: ismerjük fel, gondoljuk ál és tegyük meg hazafias kötelességünket! * * * Nézzünk széjjel — nov. 5. egy kissé a történelem ócska könyvében ; forgassuk fel a dohos, elsárgult lapokat is. November ötödikén proklamálták a lengyel királyságot. Ez alkalommal nem lesz érdektelen, ha megnézzük, Lengyelország milyen viszonyban volt hazánkkal, — milyen hatással volt hazánk életére? * Ilyenfajta gondolataim voltak, mikor olvastam a lengyelszabadság ébredését Este volt, sötét; egyedül voltam, erre gondoltam. Egyszer csak eltűnt előlem a négy fal, a sötétségben távol csak egy élénk kép jelent meg előttem, mint egy fehér vásznán a mozikép. Ősrégi világ : párducos magyar vitézek vágtató paripán Lengyelhon felé száguldanak, aranykerekű kocsin feleséget hoznak a magyar királynak. Később szomorú csapatok vágtatnak Lengyelország felé : Endre, Béla és Levente hercegek menedéket mennek keresni. Most hosszú szünet áll be, majd egyidőmulva fényes ünnepség van Lengyelországban: a trónt Kázmér király halála után 1370-ben Lajos magyar király foglalja el. Sajnos, ennek uralkodásáról nem sok előnyös dolgot jegyeztek fel a lengyel krónikások. Egyedüli érdeme, hogy hazánk és a lengyelek között perszonáluniót létesített. Utánna nemzeti királyok uralkodtak, de II. Zsigmonddal kihalt a Jagelló királyi család és Báthory István foglalta el a lengyel trónt ; az a vitéz erdélyi fejedelem, aki egy lengyel heicegnőt vett feleségül és aki alatt a régi hire, dicsősége felujult az országnak. A bölcs fejedelem ügyes kormányzásával valahogy ellensúlyozta a „liberum vető" jogát. De a királysággal szemben mind nagyobb és nagyobb hatalomra jutott a nemesség. A trónöröklés helyett, a királyválasztást hozták be és a „veto"-val minden üdvös intézkedést megakadályoztak Ez természetesen az ország vesztére vezetett és a XVIII. században még oly hatalmas Lengyelország (Oroszország után Európa egyik legnagyobb állama volt), lassanként a bukás felé közeledett. Hires uralkodója Szobieszky János alatt mégegyszer feltűnt egy pillanatra a régi fénye, de aztán ismét lehanyatlott. Hazánkkal ezután is folytonos összeköttetésben volt. A nemzeti ellenállásunk idején Rákóczy Ferenc fejedelem többször járt Lengyelországban segítségért. A felkelés leverése után is egy darabig ott tartózkodott ; száműzött kurucai közül pedig sokan halálukig ott laktak. A lengyel nemesség hatalmi túltengése végre is a „hármas felosztás "-hoz vezették az országot, mert az állam-hatalom romlását már semmi körülmény sem akadályozhatta meg. Az ország harmadizbeni felosztását a szabadságát szerető lengyel nép forradalommal igyekezett meggátolni És — habár — a nemzeti lét fenntartásáért a legnagyobb áldozatokat is meghozták élükön Koszciuszkó szabadsághőssel, — a lengyelek nagy szabadsága vérbe fult. A szabadság és haza. szerető szívekben még fellángolt a tűz, — de Osztrolenka gyászhatárinál vérvörösen ment le örökre a nap, a lengyel szabadság napja . . . Az 1848-iki magyar szabadságharc ébredésekor, a hires lengyelvezérek a pirossapkások élére állottak és nem egyszer megbosszulták ^magukat a közös ellenségen. Innen van talán az a nagy szimpátia, mely mai napig is fennáll e két szabadságot imádó nép között?! A lengyeleknek azonban nem hozta meg a remélt eredményt a magyar szabadságharc . . . Eddig volt. És most mit látok ? Magyar katonákat a lengyel földön. Barátságos kézszorítással együtt küzdenek a közös ellenség ellen. Az esti szellő magyar nótát himbál a Visztula partján és magyar muzsikát visz a messzeségbe . . . A magyar nem szeret adós maradni, — eljött, hogy megköszönje a segítséget és most kamatostól visszaadja azt.