Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-11-16 / 91. szám

2 91-ik szám. JSÍYÍRYIDÉK 1916. november 10. seperni, s az ülőket gyakori meszeléssel, s lysoformos oldattal kell permetezni. Az edényeket forróvizzel takarítsuk, s lysoíorm oldattal fertőtlenítsük gyakran. A baromfiak számára hamu fürdőt rendezzünk be, a férgek ellen. Egy szóban kifejezhető minden: tisztaság. Az ily módon kezelt baromfi állomány egészséges marad s tojás is több lesz. A tojás termelés fokozására etessünk zabol és főtt burgonyát, burgonya hulladékot, s mésztartalmú vakolat törmelék és apró kavics mindig legyen a baromfi udvaron, mert erre azoknak nagy szükségük van. Mindezek a lényegtelennek látszó kérdések temérdek megtakarításra vezetnek, s ezek betartása esetén épp a piacról élők majdnem összes életszükséglete fedezhető lenne. Mi még nem tanultunk meg okosan és takarékosan élni, bárcsak legalább anynyi hasznát látnánk a háborúnak, hogy. ennyit megtanulnánk. Az élelmezési dictátor ne merüljön ki az élelmicikkek rekvirálásában, de ismerje fel hol — miben és miért van hiány, s az okszerű termelés alkalmazásával megkönnyítésével legalább a jövőben segítsen a gazdatársadalmon, hogy lerakhassuk egy tejben-mézben úszó Magyarország alapkövét. Szomjas Gusztáv. Szellemi proletárok. «Az emberiség történelme nem más — mint az elnyomók és elnyomottak szüntelen harca- — mondja Marx. Abban az időben egy óriás társaadalmi réteg, az ipaari munkásosztály élt rettenetes elnyomatásban. Politikailag elnyomva, gazdaságilag kihasználva vergődtek a tőke rabigájában. Azzal a bámulatos, öntudatos szervezéssel, melynek első nagy apostolai Marx és Engels voltak, az ipari munkásosztály százados állati sorsa megváltozott. — De mintha csak a démon incselkednék a társadalommal. az elszabadúlt rab helyében egy új szerencsétlen akadt, melyet úgy hívnak, szellemi munkával foglalkozó magyar társadalmi középosztály. Regrutálódotl pedig ez a szomorú társaság birákból, állami mérnökökből, tanárokból, tanítókból, lelkészekből, postatisztekből, fogalmazókból, állami-megyei és városi különféle elnevezésű tisztekből. Írnokokból. A világháború okozta gazdasági eltolódásban a termelő, az iparos, a kereskedő osztály őrlőköve közé kerülvén: már most itt ott tart. hogy végleg elmerül a gazdasági lezüllés fertelmes posvány ában. A világtörténelmet különféle korszakokra osztják. Eljöhet azonban oly időszak is, a mikor higgadt történetírók ennek a rettenetes világfelfordúlásnak éveit kiemelik a szokásos keretekből. Igaz: minden társadalmi osztály szenvedett alatta, de a középosztály egyenesen lezüllött. A löbbi társadalmi osztály nem csak kivédhette, hanem ki is használhatta a zavaros állapotokat. A mészáros, a csizmadia, a szabó, a tejes, a paraszt az 80<>/o—IOO0/0 termelési költségtöbbletét — 3—4—5 száz percenttel fizetteti meg a fogyasztóval. A mit veszített a réven, búsásan visszanyeri a vámon. De mit csinálhat ebben a könyörtelen harcban az a biró, az a tanár, az a sok hivatalnok, a kiknek a béke áldott, verőfényes napjaiban is Prokruszteszként össze kelleti magukat húznia? Kire hárítsák ők át a 400 500o

0 kiadás többletet? Kitaposott cipőiben, — gondterhes fővel ma még ott kódorog ez a szegény ember a külvárosi utcákon. De mi lesz, ha az utolsó régi cipője is leszakad lábáról? Ujat nem, tud többé venni. A középosztály 60—70 százaléka a XI., X., IX-ik rangosztályban tengeti életét. A mi azt jelenti, hogty még a háborús segéllyel sem igen kap havonta 160—180 koronánál többet kézhez. Szíves olvasó, a ki szerencsés vagy — és nem tartozói a magyar szellemi középosztályhoz, eszedbe jutott-e már valaha: miből is él egy ily, tisztviselő, főleg ha felesége s gyermekéi vannak? Ha nem haragszol meg érte — én fehéren feketével be fogom neked igazolni, hogy egy családos, 4 gyermekes szellemi proletárnak a havi 160—180 korona bevétele akkor sem elég. hogyha a család az egész hónap folyamán sem nem reggelizik, sem nem vacsorázik. Ebédre sem esznek soha mást csak főzeléket Például december hónapot veszem az itt felsorolt szinte nevetséges mennyiségekkel : A fogalmazó úr egész családjával egy szobácskában húzódik össze — ennek — és a konyhának fűtésére kell legalább fél öl fa, melynek vételára, behordása. felvágása együtt 60 kor. 2. Világítási költség 1 hóra 5 kor. Két és fél kiló «sir á 12 kor. — 30 kor. A havi kenyér- és tészta liszt 10 kor. Bab, más egyéb főzelékek 10 kor. Az öttagból álló családnak évi ruhaszükségletére csak 480 koronát állítok be, ennek decemberi résziele 40 kor. 1 métermázsa burgonya mint főtáplálék 16 koron. Szappan, só, fűszer 10 kor. Összesen 18Í kor. A negyedévenként kapott családi pótlékával. a már nagyon égető sebeket gyógyítja. Ebből fizeti a gyermekei tandiját, a könyveket, a patikát, orvost, meg az ezer hirtelen felbukkanó váratlan kiadást. És nagy optimisták azok, akik azt hiszik, hogy a háború végeztével megszűnnek ezek a lehetetlen állapotok." Nem szűnnek meg és pedig két okból: 1. A tőke — és a termelő osztály oly fényes helyzetbe jutott, hogy, az ő fogyasztási igényeik is emelkedtek legalább 200O/o-a 1 és jól tudja, hogyha csak 1 hónapig vár — és nem dob a piaezra árút, — minden árat megadnak, amit csak kér, de a fogyasztó nem tud 1 hónapig meg lenni tojás, vaj, tej stb. nélkül. Minden gondolkozó magvai* embernek óhajtása a jog- és közbiztonságnak pedig elemi érdeke, hogy a magyar középosztály az összeroppanástól megmentessék. Mert hogyan lehet elképzelni egy bírót, aki otthon koplal, mig a tárgyaláson gazdag tőzsérek ügyében ítélkezik? — Egy pénztárnokot, a ki beteg feleségét — 5 gyermeke anyját nem tudja megoperáltatni, mert 600 koronát kérnek a műtétért? Egy tanárt, aki egész hónapon át főzeléket vacsorázik, holott tudja, hogy az osztály legrosszabb tanulója dúsgazdag szülők gyermeke? A magyar szellemi középosztály azonban már csak önmagában bizhat. Fontosságának tudatában szervezkednie kell a tiszta, hamisítatlan ideális soeializmus elvei alapján szigorúan zárt, tömör sorokban. A mint magának az iparnak — és iparosztálynak hasznára és tekintélyének emelésére váll a szervezkedés, a mint egy szervezeti munkás, világlátás, szakképzettség tekintetében rendesen felette áll a szervezetlennek, éppen úgy a szellemi középosztálynak is csak emelné értékeit. Amint az agráriusok a saját érdekükben elzáratják egyik és másik ország határait, nehogy az az ő serléseik árát lerontsa, és ahogy a tőkések lelketlenül kartelleket kötnek a legszegényebb társadalmi oszt.-ok kiszipolvázására. éppen úgy a középosztálynak is szigorúan meg kell védenie önmagát. Nem sztrájkokra, nem erőszakoskodásokra gondolok é.11 — ez a magyar középosztály gondolkodásával nem fér össze hanem egy erős, tiszta, öntudatos szervezkedésre, mely a nagy egész emberi érdekeit tartja szem előtt s a kis egyént kötelességére rászorítja, — de egyben megoltalmazza mindennemű jogtalan sérelem ellen. Éppen a világháború tanúlságai mutatják, hogy az ideális szocializmus a legértékesebb emberi szövetkezés a világon. Az emberi kúltúra és annak értékeinek megmentésében mindenhol — mindenben csalódtunk, csak a sociálizmusban nem. A jog, szabadság, az emberi igazi értékeinek legerősebb várává bizonyúlt a szocializmus. Fogalmazók, birák, és más egyéb hivatalnokok nektek csak a neveitek más, de egyébként éppen oly proletárok vagytok, mint az ipari munkások. A lehetetlen gazdasági viszonyok, az örökös nincset lenség előbb-utóbb úgy is belekergelik a középosztályt a szervezkedés gondolatába. A tiszta szocializmus a legideálisabb gazdasági szervezkedés. Nem szervezkednek-e a nagybirtokosok, a midőn vámokkal védik a saját önző érdekeikel? A vállalatok a kartelljeikkel nem saját drága hájuk gyarapítására szervezkedtek-e? Van-e egyéb választástok a szervezkedésnél, ha nem akartok elpusztulni? A tisztviselői egyesületeitek lehetnek igen tiszteletre méltóak, azonban szervezkedésnek éppen nem szervezkedés. Simonyi Sándor. Az izr. Nőegylet. Minden összebeszélés nélkül öten, tizen, vagy százan arra a gondolatra jutunk, hogy a szegény iskolás gyermekek közölt számosan nélkülözik az elfogadható táplálékot és ezért mind az öten, tizen, vagy százan szívesen nyújtjuk a magunk 10-20 koronáját azért, hogy ezek a gyermekek valóban jobb táplálékhoz jussanak. Azt hisszük, hogy ezzel az ügyet elintéztük és nem gondolunk arra, hogy ötletünkkel és adományunkkal mily rettenetes gondot és munkát okoztunk. Mert léteznie kell szervező tehetségnek, akadnia kell felügyelő. gondozó, beszerző egyéneknek, akiknek még akkor is fent kell tartani a megkezdeti intézményt, ha az általunk, ötünk, tizünk, százunk adománva elfogyott. Az izr. nőegylet így jutott ahhoz a gondhoz, hogy az iskola idényben 80—90 gyermeket juttasson déli táplálékhoz. Ezt a gondol rettenetesen megnövelte a közismert drágaság és még inkább az, hogy a szükségesek még drága pénzen is a legnehezebben szerezhetők be. És még fokoznia kellett ezt a gondot annak a situátiónak, mely az erdélyi menekültek gyermekeiből 18—20 gyermekkel szaporította az ellátandók számát. A teljes odaadással működő asszonyok a közönség jószívűségében és áldozatkészségében találták a buzdító erői'orrást, azonban amikor a háború a maga külön jótékonysági igényeivel oly nagymértékben kívánja meg a közönség áldozatkészségéi, akkor a békés időkből származó jótékonyságra és jótékony intézményre alig jut figyelem. És ennyi baj és balszerencse között fényesen működik a nőegylet gyermekkonyhája. Éppen most olvastuk a mult évi jelentését, melyből kitűnik, hogy főzelékre jelentéktelen összeget, lisztre még kevesebbet. csupán zsirra adtak ki 264 koronát. Ailhak bizonyítéka ez, hogy a közönség természetben igyekszik ellátni a konyhát, ami mosl sokkal becsesebb a pénznél. A múlt évben kenyérre 470 K-t, húsra 415 K-t költött, de, hogy ebben az esztendőben hogyan fog boldogulni, azt igazán nem tudjuk, azt csak azok a csodálatos energiájú asszonyok tudják, akik kimerülés nélkül tudják vezetni, gondozni és íel-