Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-10-19 / 83. szám

1916. október 19. 1 JNfibtoraÉxc 83-ik szám. 3 Ma pedig be kellene látnia a kormánynak, hogy a földbirtok, közelebbről a gazda — még inkább a kisgazda — támogatásra, buzdításra szorul. Minden módon a föld hozadék-képességének növelésére kellene törekednünk, hogy teljesen emancipáljuk magunkat az ántánt gazdálkodásának polyp karjaiból. A legkevesebb jóakarat is bizonnyal megteremné gyümölcsét a többtermelés terén és erősítené azt az elemet, amelyen a jövő Magyarországnak í*el kell épülnie. «Megszilárdult gazda és parasztosztályra az országnak minden körülmények között szüksége van és az odavezető intézkedések tekintetében nem szabad habozni, ha akárhány édes illúziótól kell is magunkat megrabolni (Bernát István I. in. 63. I.) A földből nyert javak a legszükségesebbek valamennyi közül, mert ezek nyújt ják a létfenntartási eszközöket, ezek szolgáltatnak anyagot minden egvéb munkához, végre ezek előállításával foglalkozik több a nemzet felénél. A földet mivelő része a népnek még kitűnik az által is, hogy testi erejénél fogva, kiválóan jó katona válik belőle és lelki tulajdonai képesitik arra, hogy jó polgárrá lehessen. Az a kormány, mely pusztulni engedi a falusi népet, annál vétkesebb, minthogy majdnem mindig módjában állott és tőle függött felvirágoztatása. (Sismondi: A nemzet gazdaságtan ujabb elmélete. 133. 1.) Mindeme nagy igazságok a maguk kristálytisztaságukban fényesen tündökölnek a mai háborúban. Merem állítani, hogyha a oankok, magán- és iparvállalatok, kereskedelmi részvénytársaságok és a szabadkereseti pálv'n lévők olyan igazságosan adóztattak volna eddig, mint a földes gazda: akkor ma talán nem kellene ilyen adóprésekhez nyúlni! (Itt utalok Haller Istvánnak a hadinyereség adóról szóló törvényjavaslatok tárgyalásainak a során mondott és meglepő adatokkal bizonyított beszédére.) Emlékezünk még arra a parlamenti ülésre, melyen a néhai Pallavicini emlékirat megsértésével kapcsolatban napfényre kerültek az egyes képviselő urak banki és egyéb részvénytársasági érdekeltségei, a mikor is sok, nem is képzelt idevágó adatnak jutottunk a birtokába. — Megtudtuk, hogy van olyan képviselő ur, aki 32 kereskedelmi és ipari részvénytársaságban van érdekelve, mint igazgató, igazgatósági, a vagy felügyelőbizottsági tag; van ki 26, ki 21; olyan pedig ki 10—12—15 helyen van érdekelve, nagyon sok van. Ezek csak a képviselők! Hát még mi a helyzet a nem képviselőknél, kiket még az összeférhetetlenségi nem akadályoz?! Tudván most már azt, hogy mit fizetnek ezek az intézetek egy felügyelőbizottsági, igazgatósági tagnak, vagy épen igazgatónak, képet alkothalunk magunknak arról, hogy mi a jövedelmük ez uraknak? Nagyon sokan vannak közöttük, kik e címeken 3—4, sőt 6—7 százezer koronát vágnak zsebre, de vájjon fizetnek-e ez összegek egytized-, egytizenötöd része után III. o. kereseti adót. Egy képviselő urnák a pesti villamosvasút társaságtól évi 22300 korona évi tiszteletdijat kap. De vájjon: mennyi után fizethet adót? (Itt emlitem meg, hogy Budapest VI. kerületében a legutolsó virilistának évi 213,000 korona jövedelme van.) Egy orvos, ki egyik nagy hadikórháztól naponként 100 koronát kap, emellett, mint törzsorvos kapja) a katonai rangjának megfelelő fizetést, két polgári kórház igazgatója, egyetemi tanár, szép magánpraxissal, ugy, hogy bátran tehetjük évi jövedelmét 120—130 ezer koronára; de vájjon van-e 20,(XX) korona az adóalapja. Egy másik V. fizetésű egyetemi orvostanár, kihez hétfői napon szerdára látogató jegyért voltam és csak péntekre kaphatlam, napi átlagban 20 beteget fogad — á 20 korona; — több kórház főorvosa. Evi jövedelme biztosan megüti a 100.000 koronát. De bizonnyal nem fizet annyi adót, mint az a földbirtokos, kinek 500 hold túlterhelt földje van; amellett, hogy a jövedelemszerzés e két neme közölt, micsoda óriási különbség van? Egy ügyvéd, ki több százezer holdas uradalmak kezelője, egy pár nagy banknak ügyésze, óriási klientélával, ugy, hogy a meglógj'ott létszám mellett is egész kis minisztérium az irodája: alig hiszem, hogy meg voma adóztatva 20.000 koronával"? Ez állitásom abból az arányból veszem, hogy egyik nemrég elhunyt ügyvéd képviselő évi jövedelemnek 8000 koronát vallott be, holott volt irodavezetője szerint 120 130 ezer koronára rugottt az évente. Mindezeket csak azért hozom fel, hogy rámutassak azokra a kihasználatlan adóforrásokra, melyekből az állam igazságos jövedelmét meríthetné, anélkül, hogy ezt az agyonsanyargatott és ezerféleképen — megterhelt földbirtokot, illetve 'földbirtokosi teljesen megfojtani kellene. Ha ezeken a helyeken olyan nagy lelkiismeretességgel puhatoltatnék ki az adóalap, mint, amilyen tökéletesen működik ez a földbirtoknál, akkor nyugodtan nézhetnénk a háború nyomán járó nagy terhek elé, sőt örömmel üdvözölhetnénk a nagy koncepciójú, nagy befektetést igénylő vállalkozásokat is. Nézzünk jobban utána a nagy bankok jövedelmeinek, valamint a hadinyereségek különböző fajainak és ne sajtoljuk minden alkalommal azt a már többet fizetni nem képes földbirtokot. Azt mondja Rikardó, a kiváló nemzetgazdász (Közgazdaság és adózás alapelvei 161. 1.) Minden adó, melyet a gaz~dára vetünk ki, jelentkezzék az akár földadó, akár tizedek, akár hozadék megadóztatása alakjában, növelni fogja a termelési költségeket és ennek következtében föl fogja emelni a nyers termékek árát és föl fogja emelni a munkabért.* Nagy baj nálunk, hogy mig a bankok és ipari'körök — merkantilisták — nagy szammai vannak a parlamentben képviselve, ugy, hogy.az ő érdekeik teljes mértékben érvényesülésre találnak ott, addig a mezőgazdaság se.elmélcti

B se gyakorlati megnyilatkozásában alig vesz részt a torvénvhozás munkáiéban. Nincsenek nagyszájú képviselőik, kiabáló lapjaik, nincs érdekképviseletük és nem áll mögöttük sok nag\ hatalom., mini amott a nagybanöv kok. iaí*j"e volna már, hogy gazdatársadalmunk öntudatra ébrendne és megkérdezné képviselőjétől: tud e valamit az agrárizmusról, ismeri-e a földmivelő nép ezerféle bajait, tátongó sebeit? s nem hagyná magái elvakittatni azoktól a parolázásoktól, melyekben a népet részesítik; a képviselőjelölt urak megválasztatásuk előtt, mig utána csak «vigye ki a gubáját az udvarra. mert igen büdös» nyelven szól választójához. Pedig a földmivelő nép a nagy többség ebben az országban, méltányos lenne, hogy szóhoz jusson a törvényalkotásnál is! Ehhez a «rózsás gazdasági állapothoz; az az aggasztóan szerencsétlen mezőgazdasági hitel, mely már-már minden kis ts középbirtokos gazdának szűkre szorította a nyaka körül a köteleit s a mely legsürgősebben megoldandó volna az összes elől érben álló agrárkérdések közül. ITgy kisgazdának ma személyi hitele alig van, mig egy kereskedő meglévőségének háromszorosáig is agyonterhelteti magát s akkor szépen megbukik és odébb áll. Hogy micsoda nehéz egy kisgazdának váltóra pénzt kapni, azt csak azok tudják, akik a vidéken figyelik az események folyását, hol gombamódra nőnek a bankok, amelyek mind fényesen virágzanak s a melyeket senki sem ellenőriz. A kisbirtokos osztály személyes hiteligénye iaránylag nagyoík — mondja — Schmidt J. A magyar gazda hitele» 123. 1., — azokat lejebb szállítani alig lehet. Ez igények megfelelő módon ma nálunk nem elégíthetők ki, azok kielégítése körül a legnagyobb visszaélések történnek, melyek legnagyobb részben okai annak — hogy ez osztály nem halad ugy, mint a mai körülmények között egyébként haladnia kellene, sőt állapotában sok tekintetben kóros tünetek észlelhetők. A kisgazda legtöbbször pénzt csak a legkegyetlenebb uzsora kamatra tud szerezni; berenaézésének időnként fellépő pótlását is csak ugy eszközölheti, amiért is mindinkább szaporodnak az árverések és a kivanaorfásoA-: — (L. idevonatkozólag Sc fníiiüc J. m. 46—50 1.) Azt mondja egyik kiváló nemzelgaszdászuiiK: < Az állam létalapja a "kisgazdaosztály romlatlan ereje», azonban ha tovább engtújuiv pusztulni, megrendül az állam ez erős oszlopa. Mentsük meg azért a kisgazdát az uzsorások karmai közül, mig nem késő, de ne adópolitikával, hanem üdVös agrárpolitikával! Dr. Gesz'telyi Nagy László. A háború. (A «Nyírvidék» eredeti távirata.) Keleti harctér: Károly főherceg harcvonala: A Nagyszebentől és Brassótól délre lévő határterületen a harci helyzet változatlan maradt. A gyergyói hegységben a románok ellentámadása tovább tart. A három ország határán Doraavvatrától délre elűztük ellenséget a Neagrától délre emelkedő magaslatokról. Az erdős Kárpátokban és a Dnyesztertől délre az oroszok egyes előretöréseit visszavertük. Lipót bajor herceg harcvonala: A Narajovka mentén és Volhyniában a csaták tovább tartanak. Az ellenség mind a két területen ismét súlyos vereséget szenvedett. Lipnicza Dolnától délre az orosz tömegek éjszakáig rohamoztak a német csapatok állásai ellen. Mindhiába. Német testőrzászlóaljak a visszavetett ellenségnek lövészárkáig utánanyomultak és ott megveteték lábukat. Az oroszok 36 lisztet, 1900 főnyi legénységet és 10 géppuskát hagytak szövetségeseink kezei között. — Volhyniában az orosz támadások ismét Terstyánszky vezérezredes német és osztrák-magyar csapatai ellen irányultak. A leghevesebb tüzelés után délulán Pustomyty és Svinjuchy közt, Bubnovtól nyugatra, Záturczytól délre és Zaturczy és Kisielin közt előretörtek az orosz oszlopok. Az ellenség rohamai az óriási veszteségek ellenére némely helyen háromszor megismétlődtek, sőt Zaturczylől északra tizszer. De a túlerőben levő tömegeknek ez a támadó ereje sem volt elég arra, hogy a vitéz védőket megingassa. Az ellenség sehol sem hatolt keresztül. Csapataink teljes sikert arattak. — Olasz és délkeleti harctér: Nem volt különösebb esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. . 19. • -Wl — Koszorú szalagok nyomása nagy írott betUkkel, valódi arany nyomással, Szafoolcsvármcgyc területén egyedül lapunk nyomdájában készül.