Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-01-30 / 8. szám

8 -ik szám. ^ÍYTWT^t^ i9í6, január 30. 3 Legyünk magyarok. A sok idegenszerű s a magyarság érdekét kevéssé szolgáló próbálgatásokkal és tervezgetésekkel szemben, melyek között az a szándék is szerepel, hogy Budapesten állandó német színház létesíttessék, a fővárosban üdvös mozgalom indult meg, a moly mozgalom ellentétben az emiitett irányú ervezgetéssel, a fővárosnak még magyarabbá, a magyar jellegnek még inkább felösmerhetővé tételét célozza. Szerintem igen helyesen, mert ha a háború után remélhető nagyobb személyi és idegen forgalom előkészítésére gondolunk is, a mit némely oldalról az emiitett tervezgetések mellett indokul szoktak emlegetni, az idegen forgalom emelésével járó eredményt, magyarország ' államiságának, a magyar nemzeti önérzetnek s még a közönséges célszerűségnek is megfelelően csak a magyarosság terjesztésével biztosithatjuk, a mennyiben nyilvánvaló, hogy a fővárost, vagy Magyarországot látogató idegent, akár francia, akár német, olasz, angol vagy akárki legyen is az, nem az őket való utánzás, hanem a magyar faji különlegesség, az a jelleg az a külső s az a belső milieu, nemzeties egyéniesség és egyediesség érdekli jobban, melyet a harctérről kiválóságot tanúsított magyarságról maga előtt képzel s a mely faji tulajdonságokat és jellegzetességet esetleg közvetlenül is, megösmerni akar. A magyar nemzetiességet szolgálni akaró mozgalom között szerepel egyik fővárosi lap hiradása szerint az a törekvés is, hogy a főváros minden intézményében, kulturális intézeteiben, műveltségében, művészetében még magyarabb és a lakosság nyelvében és nevében is egyaránt magyar legyen. Ettől a hazafias, szinte honpolgári kötelességszerű érzéstől és érzéktől vezéreltetve, többek közt „Az Est" egyik közeli számában a következőket írja: „A régi kicsiny, németes, Pestnek kellemetlen maradványa a sok német családnév. Ha a kereskedők és iparosok cégtábláit azzal a szándékkal olvassuk el, hogy megszámláljuk, melyikre van magyar név irva, elszomorító eredményre jutunk. Ma van ez .így, amikor a névmagyarosításnak már olyan szép és eredményes múltja van. Csodálatos, hogy az idegen nevű cégek mennyire ragaszkodnak a régi névhez. És pedig nemcsak a nagykeresKedő házak, hanem a legapróbb boltok is. Számtalan esetben a család magyar nevet vesz fel, de a cég megtartja a régit, a németet. A budapesti cégtáblák után mindenki német városban képzelheti magát. Bizony ez nagyon rosszul van igy. Valakinek komolyan és energikusan kezébe kellene venni a névmagyarosítás ügyét, akár az államnak, akár a városnak, talán az iskoláknak. Valakinek rá kell szorítani az embereket arra, hogy magyar embernek magyar neve legyen. Mindig félszegül és kellemetlenül érezzük magunkat, ba magyarok nagy számban szerepelnek külföldön, footballversenyeken, olimpiai játékokon s a dicsőséget német nevű bajnokok szerzik Magyarországnak. Ha ezeket a koszorús neveket elolvassa a külföld, mi juttassa neki eszébe a magyarságot? Gondolja, megint három osztrák. A miniszteri hivatalok, a városi bürók, a gyárak, a hadsereg, sőt elég nagy részben a különböző művészetek is tele vannak német nevekkel. És éppen azért káros ez magyar szempontból, mert a külföld, Ausztria unszolására, oly szívesen téveszt össze bennünket az osztrákokkal. Tartsa tehát mindenki sürgős és hazatias kötelességének, hogy minden szentimentálizmust félretéve, német, vagy idegen hangzású nevét magyarra cserélje fel." Ez a'megitélés, ez a hazafias intelem és buzdítás igen sok tekintélyes, különben jó magyar vidéki városainkra is alkalmazható és intézhető. Talán Nyíregyháza, illetve ennek a szépen fejlődő városnak, hazafias, magyar érzésében és gondolkozásában excelláló városnak lakossága, kereskedő és iparos közönsége is találva és érintve érezheti magát. Habár nem akarok ezzel a szerintem kinekk nek magán ügyét képező kérdéssel behatóbban foglalkozni, annál kevésbé, mert Nyíregyházának nem egy illustris családja tett már eddig is magától eleget a nemzeti közérdeknek, idegen nevének magyarra változtatásával, de most, az újjászületésünket eredményező világháború által felszínre hozott kérdések közt, a magyarság kérdését, ezzel együtt még névmagyarosításnak munkálását is olyan nagy jelentőségű és olyan alkalomszerű dolognak tartom, hogy szinte siket fülekre találna bennünk az érintett mozgalom, ha abban annyiban amennyiben tőlünk telik, részt venni, vagy azt elősegíteni nem akarnánk s arról legalább is tudomást venni ne sietnénk. A mi hazafiasan gondolkozó és érző városunkban különben sem uj ez az eszme, melyet ennek a háborúnak eredménye most különösen elénk és szinte kötelességünkké szabja, már csak azért is, mert ha magyarságukról millió számra menő fiaink és hozzátartozóink vérük hullatásával tesznek dicsőséges tanúságot az a Géniusz, mely őket vezeti, mi tőlünk, polgári elemtől is elvárhat annyit, hogy ha szívvellélekkel magyarnak tartjuk magukat, magyarságunkért, mint Az Est írja, minden sentimentalizmust, jobban mondva közönbösséget félretéve, német vagy idegen hangzású nevünket magyarra cseréljük fel. Eszünk ágában sincs, hogy ezzel a hazafias felbuzdulással valakit idegen hangzású nevéhez fűződő esetleges családtörténeti hagyományos érzületében zavarjunk és elösmerjük azt is, hogy idegen hangzású neve dacára is lehet valaki jó magyar, de a dolog még is ugy áll, hogy az előnevek legtöbbje véletlen külső körülmény, vagy velünk ellenséges hatósági beavatkozás után ragasztatott egyik másik polgártársunkra, a melynek felcserélése tehát nem jár kegyelet, vagy családi hagyomány sértéssel. A Bessenyei-kör után most, a közelesen alakult Turáni-kör fogadta hivatásának, épen a nagy háború tapasztalataira helyezkedve, a névmagyarosítást. Ez az egyesület utmutatást is ad arra, hogy ennek a hazafias elhatározásnak szeretettel nyerjük meg polgártársainkat, Ezzel a szeretettel kívántam én is szolgálni ennek az ügynek, amidőn azt e helyen szóba hozom, attól az óhajtástól vezéreltetve, hogy ezzel is ápoljuk társadalmuk egységét és Magyarországunkat. K. I. — Koszorú szalagok nyomába nagy Írott betűkkel, valódi arany nyomással, Szabolcsvármegye területén egyedül lapunk nyomdájában készül. Városi közgyűlés. Nyíregyháza város képviselőtestülete pénteken délután tartotta meg ebben az új évben az első közgyűlését. A közgyűlésen a képviselőtestületi lagok a szokottnál nagyobb számban jelentek meg s megjelenlek között több egészen új városatyát láthattunk, akiknek személyében meg van a garancia arra, hogy teljes buzgalommal fognak közremunkálni a közigazgatásra háruló mindegyre nehezebb feladatok lehelő megoldásában. Balla Jenő polgármester napirend előtt melegen üdvözölte az új képviselőtestülelet s bízó reménységét fejezte ki, liogy a képviselőtestület tagjai megértvén és átérezvén a reájuk háruló feladat fontosságát fokozott buzgalommal fognak sietni a munkával túlterhelt tisztviselői kar segítségére. A háború megkezdése óla a miniszteri rendeletnek és utasításoknak valósággal egész áradata látott napvilágot, amelyeknek túlnyomó része a városi lakosságnak minden egyes tagját közelről érdekli s amelynek végrehajtása a közigazgatás feladata. A város közönségének tehát nemcsak ügybuzgó tisztviselő karra van szüksége, hanem a képviselőtestület tagjainak fokozott érdeklődésére is. Meleg részvéttel parentálla el ezután az elnöklő polgármester a képviselőtestületnek a legutóbbi közgyűlés megtartása óta elhalt tagjait: Leffler Sámuelt és Morauszky Istvánt. Leffler Sámuel egyéniségéi, fenkölt gondolkozását, szivjóságát, a közügyekben való buzgalmát s mint a közoktatásnak egyik vezéralakját, kivétel nélkül mindenki isinerle. úgy e városban, mint az egész vármegyében. Ám az ő munkás elete nemcsak a társadalmi életben és a közoktatás terén volt sikerdús és eredményes, hanem a szorosan vett közigazgatási életben is, mert mint a város képviselőtestületének és legtöbb bizottságának tagja, minden alkalmat megragadott arra, hogy lelkületének nemes intencióit a közigazgatási ügyek intézésénél is érvényesíthesse. A képviselőtestület elhatározta, hogy Leffler Sámuel érdemeit jegyzőkönyvben megörökíti s az elhunyt özvegyhe.z részvét iratot intéz. A tárgysorozatra áttérve bemutattalott a belügyminiszter leirata, mellyel a városi rendőrség fejlesztésére az 1915. évre utalványozott államsegély felosztását jóváhagyta s illetőleg azon leirat, melylyel az állatvásártéren az italmérési jog kiggyakorlásához szükséges terület bérbeadása ügyében határozott. A képviselőtestület a belügyminiszteri leiratokat tudomásul vette s elhatározta, hogy az állatvásártéren 50 négyszögöl területet árverés utján bér bead. Elfogadta a képviselőtestület a városi közigazgatási alkalmazottak háborús segélyének megállapítása tárgyában bemutatott tervezetet. Tudomásul vette, hogy Szabolcsvármegye közönsége a városi alkalmazottak részére az 1915. évre megszavazott és folyósított háborús segély megállapítására, a róm. kath. egyház által fenntartott királytelki 1. sz. népiskola fentartási költségeire megszavazott 1000 korona évi hozzájárulásra, a Nádassy Lajos és Brésel Megérkeztek: I mindefiféie fényképező-gépek és hozzávaló cikkek, fris „LEMEZEK" 96 fillértől feljebb. „PERLUX" villamlámpa 6v: kor. Bevonulóknak GUMMI-köpeny és minden felszerelés legolcsóbban Blumberg József, keztyü- és sérvkötő készítőnél. I BBMHMMBT IHiliMlin MMM—BBS—EBaB