Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-10-05 / 79. szám

Nyíregyháza, 1916. szeptember 28. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 535. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyed­évre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 2S55S. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos Hirdetései: sora 60 f. A nyilttér soror.ként 80 (• Apró hirdetesek 10 szóig 1 K. minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett hétszeresen számit. Ingyen orvosi reodelő. Megszoktuk már, hogy a feministák helybeli egyesületének nevével kapcsolat­ban szinte napról-napra egészséges, hu­mánus, üdvös cselekedetről vegyünk tu­domást. Azon a nagy munkán kivül, amelyet a hadsegélyezésnek számtalan formájában végez, legutóbb az anya- és csecsemővé­delem ügyét vitte nagy lépéssel előre. — Most azzal hivja magára a megérdemelt figyelmet, hogy ingyen orvosi rendelőt nyitott a szegények részére. Aki ismeri a mi népünk természetét, amely sokkal közönyösebb s egyben fu­karabb is, semhogy kellő időben gondos­kodnék a betegség elhárításáról vagy épen megelőzéséről, bizonyára a maga értéke szerint fogja méltányolni azt az intézke­dést, amely ingyen orvosi tanács igény­bevételére ad módot és alkalmat. Az ingyen jogvédelem hiánya legfel­jebb magánérdeket sért, mégis gondoskod­ni igyekszik a társadalom a szegénysorsu jogkeresők érdekeinek megóvásáról; mennyivel inkább hivatása az emberba­ráti támogatás ott, ahol igazi közérdek­ről van szó?! Hányszor hallottuk, hogy a szegény­sorsu, sokszor nem is egészen szegény r sorsú beteget hozzátartozói csak akkor vi­szik az orvoshoz, amikor már lehetetlen­ség rajta segiteni, s akkor is csak azért, hogy ne legyenek felelősségre vonhatók a hatósági orvos megkeresésének elmulasz­tása miatt! Különösen pedig hány fertő­ző betegség lett volna elkerülhető, ha ide­jekorán történik az orvosi beavatkozás; hiszen köztudomásu dolog, hogy sokan el is titkolják a bajt, hogy .elkerüljék a be­jelentéssel járó kellemetlenséget. Rendes viszonyok között is nagyjelen­tőségű lenne tehát az új intézmény, amely ezreket és ezreket emelhet ki a tudatlan­ság sötétjéből és a lemondás örvényéből. Fokozott mértékben van rá szükségünk most, amikor sok viszontagságon keresz­tülment és sok testi s lelki bajban szen­vedő menekültjeinknek is segítségére si­et a jó szívnek és helyes szociális érzék­nek e megbecsülhetetlen hasznos alkotása. A szegénység magában véve is súlyos teher az ember vállán; még nehezebb a szegény beteg sorsa, ha ügyét nem karol­ja fel az emberszeretet. Az orvos munkája magában is szép és nemes hivatás; még szebb és nemesebb akkor, ha őszintén résztvevő könyörülettel párosul. Azt azonban senkisem kívánhatja, hogy az ingyen rendelésnek minden ter­hét az orvos viselje. Ezért nélküzlözhe­tetlenek a hatósági és társadalmi ingyen rendelők, amelyeknek támogatása mind­nyájunknak elkerülhetetlen kötelessége. A feministák ingyen orvosi rendelő­je minden föltételnek megfelel, amitől si­keres és áldásos működés várható; raj­iunk áll, hogy a megkezdett munka min­den tekintetben zavartalan és akadályta­lan legyen. Pont. Aradi sírok. A vértől áztatott nemzetnek nagy ün­nepe van október hatodikán. Jeltelen si­rokra rak ja Arad hervadt mezőségén örök zöld babérkoszorúit! Lent a föld gyomrá­ban nyugvó porok sokasága mozdul s mintha új élet lehellete csapna bele a be­gyepesedett sírok üregébe, a hajdani tizen­három meggyalázott, de az igaz Isten aka­ratából megdicsőült hős mély álmából éb­red s megnyitnak az aradi sirok, kilép az élet küzdterére a szabadságszerető nép örök büszkesége, dicsősége ... Csodás je­lenség fénye vet világot: halhatatlan lel­kek ölelkeznek vérben gázoló unokák győ­zelmes lényével!... Igy volt akkor is 67 esztendő fenséges távolában, maroknyi nép állta, szenvedte a lelketlen tömeg ostromait! Egy egész erdőség morajlott s zudult fel ádáz harag­jában, hogy a népszabadság fülemüléjé­nek isteni dalát elnyelje, elfojtsa; egy isza­pos tenger árja vert gyilkos hullámokat, hogy a czélja felé iramló hajónak a meg­semmisülés örvényébe nyisson útat! Egy világ pénzzel lelkesitell otromba tömege élesilette a szablyát, hogy az elnyomatás földe s a szabadság Istene közt fonódó ezredéves köteleket, amelyhez görcsösen ragaszkodott egy néhány millió magára hagyott magyar, elvágja s a meggyalázás jelvényeként az aradi golgotha ormára ki­tűzze! ... Igy volt akkor is, mint ma! A fiút követte az apa, vagy mindakettő egyszerre bontakozott ki az édes otthon nyugalmas öléből, gyermek, anya, hitves buzgó imája s az örökké égő honszeretet volt a kisérő s vezérlő szövétnek a meg­próbáltatások nagy éjszakáján! S akkor is csak kettő között volt szabad választás: a győzelem és a dicső halál között!... Ugy-e aradi sirok életre kelt mcglel­kesült porai, nemzeti dicsőség fényében tündöklő vértanuk önfeláldozó munkátok zálog volt, hogy boldogabb jövendő alap­jait csak is önzetlen hazaszeretetből lel­kesítve lehet lerakni; vértanúi elszántsá­gotok égig érő bizonyság jelvény volt, hogy nem a nagv tömegek lomha (súlyának hanem az érzésben s gondolatban egybe­forrt nemzetnek van jelentősége az isteni s emberi igazság mérlegén!... Halhatatlan lelketek igéi, mint nem­zeti evangéliumok, szállnak firól-fira, s mig ezeresztendős múltunk dicsőségéről, fajunk szabadság szeretetéről, népünk tör­hetetlen bizalmáról beszél a Duna és a Tisza suttogó habja, addig nincs miért gyászba borulnotok óh ti dicső szellemek, annak a szent örökségnek, mit tőletek vet­tünk át, nem leszünk soha lelketlen sá­fárai ! Már most is a sírotokon tett nemzeti szent fogadás teljesítésének biztató jelei bontakoznak ki válságos jelenünk sürü homályából! Eddig azt hitte a világ s pokoli gyö­nyör közt boldogan hitte, hogy az ezer esztendős terebélyes fát kidönteni könnyű munka lesz; mert a gyökérzeten őrlő szú lakik: egyenetlenség, pártoskodás, megla­zult önbizalom! Két hosszú esztendő vé­res csatáiból, miknek súlya alatt trónok, népek omlottak össze, világító tüz oszlop­ként emelkedik ki az egységes magyar nép; ennek minden atomját porszemét annál hűvösebben vonja, tarlja össze az ős erő, mentől nagyobb az ellenséges lel­ketlen nyomás! Aradi sirok dicsőült hő­sei fenséges lelketek szent gondolotai on­nan az aradi bitóról, a gyommal benőtt vérsánczból, mint olthatatlan tüzek lobog­nak felénk, s mig minden oldalról tódul ránk a vész az ősi szent tüz fénye éltet, melegít, lelkesít s utat mutat egy ujabb élet czél felé! Mert a magyarságnak, hogy idő, enyészet s egykori elfogultság viha­rával szemben győzelme legyen, ujabb életczélt kell követnie, követni úgy, mint azt az aradi tizenhárom hajdan megmu­tatta! Az eddigi nemzeti éltünk vértelen élet, reszkető árnyék élet! Sorsunk felett nem mi határozunk; határoznak azok, kik éltük minden meg­nyilatkozásával tagadják nemzetünk élet­képességét! Az önálló, szabad s eszményi­ben tiszta alkotmányos lét kifejtésére pe­dig szivünkben rejlik minden biztosíték; mégis évek peregnek le eredménytelenül; kezünk még mindig nem szabad, lábunk még mindig nyűgben van... Csupán az öntudatra ébredt lélek vívja százados har­czait!... Harcz kint és bent!... Itthon 1000 éves szabadságunk feltá­madt elemei csatáznak, hogy fejlődésünk, nemzeti dicsőségünk élethivatásunk felté­teleit Isten és önmagunk szabjuk meg; ke­gyelmi morzsákért idegenben ne koldul­junk, ne kilincseljünk!... Ott kint pedig az újjászületett magyar viaskodik s mig a hadak útját tüneményes vitézséggel vágja bele az ezer akadályok lomha szikla tö­megébe, addig minden elfogulatlan, értel­mes nemzet boldog öntudattal tesz bizony­ságot, hogy a magyar nem volt, hanem lesz!... Aradi sirok dicső porai, halljátok e a vihar zúgását, melyben egy életre-halálra elszánt nemzet felkorbácsolt lelke zokog s kiált? ! Aradi sirok mozdúljalok meg; a nyug­vó porok meglelkesitve hadd lépjenek ki a síri éjszakából s hadd álljanak oda a hadak élére, mint hajdan, mint akkor, mi­kor dicső napjuk fenn ragyogott, hogy az a romlatlan hazafias szellem, melynek örök időre szóló bizonysága az aradi Gol­gotha, ölelkezzék össze a késő utódok lángra gyuladt lelkével, hog3' kint és bent; önmagunkban s ellenségeinkben zúzódja­nak porrá azok az akadályok, amelyek az Isten lelkének legszebb ajándékát: a nem­zeti népszabadság eszméjének megvalósu­lását késleltették! Aradi sirok mozdúljatok, hogy októ­ber hatodika ne a megszégyenítő gyász­nak, hanem a vérfürdőből újjászületve ki­emelkedő magyarságnak legyen dicső örömünnepe! Melkó István. A mult számunkhoz csatolt postai be­fizetési lapok felhasználásával kérjük az előfizetéseket mielőbb beküldeni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom