Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-08-24 / 67. szám

1916. augusztus 24. JSRPfmriDÉE. 67-ik szára. 3 A háziipar szervezésére a háború nem hathat elodázóan. Most mindenre nagyobb szükség van, mint volt ennek előtte. Min dent, amit eddig külföldről hoztunk be, ma magunknak kell pótolni igyekeznünk. Háború után, gazdasági életünk föllendülése pontos készen kell, hogy találjon bennünket. Magyarországon lehetőleg minden áru darabot igyekeznünk kell magyarrá tenni. Igyekezni kell, hogy az értékeknek javakra való kicserélése amennyire csak lehet ma gunk között menjen végbe. Igyekezni kell, hogy minden vonalon itthon maradjanak a vándorló milliók: azoknál az áruknál is: amelyeket háziipar utján előállíthatunk ; azoknál az áruknál is: amelyeket mint fényűzési- és divatcikkeket nélkülözhetünk; és azoknál az áruknál is: amelyeket iparunk fejlesztésével előállíthatunk. Egy boldogabb kor alapjait igy rakhatjuk le. Dolgoznunk, munkálkodnunk kell, egy szebb jövő érdekében. Kezdjük meg ott, ahol ma meg lehet kezdeni, hogy mire a többit kell kezdenünk, ez már befejezett legyen. K. K. I a legsürgősebb ? A ... ki sem merem mondani, a — száki Kamara! Ne méltóztassék ezen mosolyogni, mert e kijelentésnek fundamentuma van ! Fundamentuma pedig semmivel sem kisebb tény, mint az, hogy az Országos Középitési Tanács, a Műszaki Kamara dolgát, a közelmúlt hetekben mondhatni naponta tárgyalta s azzal végzett is. Már csak elég sürgős valami az, amit naponként kell tárgyalni és nagysietve el is végezni! ? Ha az ilyen munka nem sürgős, akkor semmi sem sürgős. Az olvasó talán nem is tudja kellőleg, hogy mi fán terem a Műszaki Kamara ? Ez az unikum, — mert hiszen sehol a világon ilyen még nincsen, — arra lenne jó, hogy azoknak a kiváltságosoknak, akiknek módjuk volt a műegyetemet járni és ott oklevelet szerezve, önállóságra szert tenni, kellő védelem nyujttassék. Kik ellenében ? Azoknak ellenében, akik a műegyetemet nem végezték. Ha szigorúan szemügyre vesszük a kitűzött célt, persze a műegyetemet végzettek nézőpontjából, úgy azt kiválóan jelentősnek mondhatjuk. Nem is lehet rossz dolog, a konkurrenciánalc kizárása. Ilyen módon csak egy lépést kellene még tenni, hogy valamely jól jövedelmező kartell keletkezzék. A műszaki kamara dolgában eddig napvilágot látott tervezetek, joggal engednek meg ilyen következtetést. A tervezők kartellje a legkönnyebben lenne keresztülvihető. Ma már nem beszélhetünk az eddig felmerült tervezetekről, mert hiszen azokat eltujta a kormányváltozások szele, de különösen az a körülmény, hogy a kereskedelmi kormányzatot vezetett felelős kormányférfiak, mérnöki kvalifikációjuk ellenére sem mertek olyan reakciós törvénytervezettel a képviselőház elé állani, aminő tervezeteket eddig elkészítettek a kamarát kívánók. Nagyon megoszlottak és még ma is erősen megoszlanak a vélemények, a kamara szükségessége dolgában. Kiválóan jeles szakférfiak feleslegesnek tartják azt. Az ipari érdekeltségek pedig egyenesen állást foglaltak e tervezetek ellenében. De nemcsak ezek, hanem még a napisajtó legnagyobb része is. Az Országos Középitési Tanács által elkészített ujabb tervezet még ismeretlen. Ehhez sem lehet hozzászólni. Ha mégis van ok a kérdés megpenditésére, ez sokkalta mélyebben fekvő, semhogy e mellett azt kellene vizsgálni, hogy ugyan vájjon minő is lesz hát az a kamara? Ez az ok pedig a világháború. A világháborúnak minden irányú pusztításai, az eme pusztításokat helyreállítani hivatott jövő, egyáltalában nem lehet alkalom a keletkezendő konjunktúrák kihasználására. A reánk következő korszak nem arra való, hogy kizárólagos olyan jogokat biztosítsunk, aminő jogok sehol sincsenek még. E jogokat pedig azok részére biztosítsuk, akik társadalmunknak csak kicsi részét teszik; rovására egyrészt azoknak, akik e jogoknak eddig birtokában voltak, másrészt rovására a társadalomnak. Iparunk még nem olyan fejlett, hogy elbírjon ilyen egyedáiusági jogokat, aminő jogot pl. most, a háború ideje alatt, egyáltalában nem volna helyes osztogatni. Ugy mondottuk, nem ismeretes még az Orsz. Középitési Tanács javaslata. Kiitikát tehát e javaslatról nem is lehet mondani, mert talántalán az is lehetséges, hogy abban a javaslatban már nem látjuk a reakciós törekvéseket, hanem talán-tálán (de igazán csak esetleg) kiválóan demokratikus szellemtől lehet az áthatva. Végtelenül csodálatos lenne, ha az eddigiekkel szemben ez a tervezet szakított volna a régi jogfosztó szellemmel, s a mai, de már cca 32 éves ipartörvénynek demokratikus szellemében lenne tartva. Igaz ugyan, hogy arra a nivóra, amelyen az ipartörvény van, semminő műszaki kamarai törvény felemelkedni nem tudhat, mert ha ez lehetséges lenne, akkor teljesen és tökéletesen felesleges lenne műszaki kamarának alkotása. Arra a liberális szellemben tartott magaslatra felemelkedni tehát nem tudnak azok sem, akik a műszaki kamara tervezetével foglalkoznak, mert hiszen cca három évtizede tervezgetik a jogfosztásnak bizonyos, de eddig még él nem talált módját. A műszaki kamara védelmet nyújtana a mű egyetemet nem végzettekkel szemben azoknak, akik azt végezték. Ebből következik, hogy hazai ipariskoláink olyan jól képző intézetek, a melyeknek növendékei erősen megállják a versenyben a sarat. De ebből egyben következnék az is, hogy az ilyen jó iskolákat szaporitani kellene, mert hiszen a nemzet gazdasági erőinek kisebb megterhelésével képeznek helytálló műszaki erőket! Ez pedig tagadhatatlan előny! A németek büszkék technikai és gazdasági főiskoláikra, amelyeket nemzeti valójukra nézve jellemzőbbeknek ismernek el, mint régi nagyhírű egyetemeiket, ök a jó iskolák kigondolásával és felállításával erősitik meg nemzetgazdaságukat; nálunk műszaki kamara-léle törvényt akarnak hozni a műegyetemet végzett és magángyakorlatot folytató műszaki erők megvédésére. A németek iskoláiknak minél gyakorlatiasabbá tételére törekesznek; nálunk a gyakorlati irányú ipariskolák tananyagának szűkítésére történtek egészen komoly és műegyetemet végzett polgároktól eredő javaslatok. Igazán azt kell kérdezni, hogy olyan igen nagyon túltengő már nálunk az ipari tudás, hogy csak műszaki kamarákkal lehet azt ellensúlyozni ? Olyan borzasztó módon felette állunk e földkerekség minden államának, hogy nálunk kell legelébb és a háború alatt a legsürgősebben megcsinálni a műszaki kamrát ? Hogy a magyar ipar nem olyan felette magas nivóju még, azt legjobban bizonyítja a németeknek az a felfogása, hogy a középeurópai gazdasági alakulás esetére felkínálják még az osztrák ! ! ipar részére is a vámvédelmet, amelyre pedig nekünk, — mi tudjuk mennyire elengedhetetlen szükségünk van, még a régi magyar—osztrák gazdasági közösség mellett is. Itthon szabadság, levegő kell a magyar iparnak, kifelé pedig védelem í Nem pedig fordítottja ennek: bilincs a honi ipar fejlődésére, szabadság a nemzetközi kereskedelemnek. Gazdasági-, ipari- és kereskedelmi gyakorlati szakiskolákra van szükség, de nem az ezeket végzettek letörésére! Taliánországban 22 egyetem van, de a nép 50 százaléka analfabéta. A németek gyakorlatias irányú szakiskoláikra büszkék inkább, mint nagyhírű egyetemeikre Ne tegyünk összehasonítást saját viszonyaink és a német visionyok között; jobb erről nem beszélni! A tervező építészek kívánják leginkább a műszaki kamrát. Nincsenek oly felette sokan, hogy meg ne tudnának élni e hazában. De ha olyan nagyon lelconkurrálják őket az ipariskolát végzettek, ez nem baj nemzetgazdasági tekintetben, épen ezért semmi ok sincs törekvésük támogatására, sőt ellenkezőleg, mint eddig, annak meggátlására van szükség. Ezt pedig a magyar társadalom ezután is megteszi. Mi tehát a legsürgősebb ? A műszaki kamara! Ezt jól meg kell jegyezni, hogy mindenkinek élénk emlékezetében maradjon. A háborúban legsürgősebb a műszaki kamara ! És erről egészen komolyan is tárgyaltak ! Ez nem tréfa ám! A fele sem tréfa, mert ha hazajönnek a harctérről a kamara-ellenzők, akkor megint nem lehet megcsinálni. Ezért sürgős !! ? 1 * """ unru~Lii.nn>ijurL"in.nn.»vinruTuTu Mit együnk? Dr. Bókay Árpád szerint, 60 kilós sulyu ember energia szükséglete ágyban fekvőknél átlagban véve 1600 kalória, értelmiségeké 2000, katonai szolgálatot végzőké 3800, sportoló fiatal embereké és napszámosoké 5000 kalória. Eszerint az augusztus 16-án jegyzett nyiregyházi piaci árak tekintetbe vételével, az értelmiséghez tartozó átlagember napiszükséglete kitesz: zsíros marhahúsból soványabb , borjúhúsból nyulhusból halakból zsiros sertéshúsból sovány sertéshúsból csirkehúsból liba kövér tyúktojásból tehéntejből vajból emmentháli sajtból disznózsírból búzalisztből rozslisztből tengerikásából árpakásából köleskásából rizsből babból (száraz) borsóból (száraz) lencséből (száraz) burgonyából Az étrendnek változatosnak kell lenni s ezért naponta a felsorolt ételek közzül legalább 3 féle táplálékot fogyasszunk, természetesen igy, a fentebb kitüntetett súlyú ételek Vg-adát használva csak el. Hatvan deka lisztből sütött 85 deka kenyérnek annyi a tápértéke mint másfél kiló soványhusnak, mert abban sok a víztartalom és a rostanyag. A húsok közül a zsírosabb fajtákat vásároljuk mindig, mert azok háromszoros értéket is képviselnek a soványakkal szemben. A főzelékek és a szemestermékekből készült lisztek megbecsülhetetlen anyagok bár izletesség tekintetében a husmögött maradnak. A burgonyát — mint tömegcikket — nem méltányolhatjuk eléggé. Tápláló érték tekintetében közel áll hozzá a káposzta és a többi zöldségféle, amelyek azért is fontosak, mert nagy vastartalmuk révén a háborús táplálkozás folytán fellépő vérszegénységnek az ellenszerei. 60 dekát (2040 kai.) ára 4 K 50 f 150 9 (1940 9 ) 9 9 K — f 200 9 (2100 9 ) 9 12 K — f 200 9 (2050 9 ) 9 4 K — f 180 >1 (2039 9 ) 9 3 K 80 1 50 9 (2030 9 ) 9 3 K 50 f 140 9 (2044 9 ) 9 9 K — f 140 9 (1935 9 ) 9 5 K 30 f 45 „ (1115 24 drb-ot (2003 9 ) 9 2 K — f 45 „ (1115 24 drb-ot (2003 9 ) 9 4 K 80 f 3 litert (2010 9 ) 9 1 K 26 f 25 dekát (1970 9 ) 9 2 K — f 50 n (2020 9 ) 9 3-4 K 22 9 (J046 9 ) 9 2 K 42 f 60 9 (2100 9 ) 9 — K 35 f 60 9 (2010 9 ) 9 — K 30 f 55 9 (2050 9 ) 9 — K 30 f 65 V (2100 9 ) 9 — K 30 f 60 9 (2050 9 ) 9 — K 85 f 60 9 (2130 9 ) 9 4 K — f 65 9 (2047 9 ) 9 — K 35 f 60 9 (1980 9 ) 9 — K 45 f 60 9 (2041 9 ) 9 — K 65 f 200 V (1980 9 ) 9 — K 40 f Sp. Ml r MOST JELENT MEG 2G! • Jogi tanácsadó és gyakorlati utmutató Irta: RÉVÉSZ BÉLA, a Nyiregyházi Általános Hitelintézet r. t. h. igazgatója. Nélkülözhetetlen szakkönyv pénzintézetek és részvénytársaságok, valamint az ezek körébe tartozók részére. W I m

lj nrn in V Megrendelhető a szerzőnél, Ül A IIIU dlQ !U Ni Nyíregyházán. 453 ?-' m H mu d 53-9-1 • J