Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-08-24 / 67. szám

Nyíregyháza, 1916. augusztus 24. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 63. szám. A Szaboicsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyeí Tanííéegyeafilet Hivatalos KÖ?!Önye. Megjelenik szerdán és szombaton est*. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyed­évre 3 K, Egyes szám ára 12 i — Tanítóknak félái. es papír. Az Újságpapír-Központ a készlet hiánya iniatt korlátozta a fogyasztást: az újságok maximális terjedelmét további intézkedésig négy, illetve nyolc oldalban állapította meg. Semmi okunk sincs arra, hogy panasz­kodjunk napilapjaink terjedelmének szű­kebbre szabása miatt. Fölösleges pazarlással fogyasztották ugyanis eddig a papirost, anélkül, hogy a közönségnek lényeges haszna lett volna be­lőle. Azt hitték abban kell versenyezniök, — hogy ki ad többet, nem pedig abban, hogy ki ad jobbat. Az oktalan verseny aztán túl­terhelte a lapot is, az olvasót is; erre pedig vajmi kevés szükségünk van épen mostaná­ban, amikor a papirhiány takarékosságra, az időhiány mérsékletre int. E két szempenton kivül messzebbmenő következményeit is várjuk a kénytelen in­tézkedésnek. A sok irnivaló sietős munkára szorította a sajtó napszámosait; nem értek rá arra, hogy röviden írjanak: a rövid híreket hosz­szura nyújtották, egy sütetből több lepényt csináltak; sokat markoltak, keveset szorítot­tak. A szükség arra fogja kényszeríteni őket, hogy előadásukban tömörségre törekedjenek. Kimarad a lapokból a sok mindenféle töltelék, amely értékes olvasmány helyett felületes tárcákkal, rövidéletű regényekkel, kiollózott egyveleggel akarta kielégíteni az olvasó igényeit. Ezentúl több gondot kell forditaniok ar­ra, hogy jól megválogassák közölni valóju­kat. Megszűnik az a visszás helyzet, hogy a közönség igen nagy részének egyedüli szel­lemi tápláléka az újság legyen. Nagyobb lendületet fog venni a könyv­irodalom, amitől műveltségűnk mélyebb szántását, Ízlésünk helyesebb fejlesztését re­mélhetjük. A rendkivülin való kapkodás, a vásári lárma, a szenzáció hajhászata annyira ide­gessé tette korunk átlagemberét, hogy alig van ideje, kedve és képessége a tulajdon­képeni irodalmi, esztétikai és morális mű­veltség megértésére és méltánylására. Müveit akar lenni komoly tanulmány nél­kül, erkölcsbiró tiszta erkölcs nélkül, em­berboldogitó nemes eszmék nélkül. Szóval: minta érték nélkül, mert a hirtelenében föl­szedett külső máz csak hiányosan takarja a belső tartalom fogyatékosságát. A sajtónak i js része van ez országos baj előidézésében, mert dédelgető eljárásával te­hermentesíteni igyekezett az igazi műveltség útját. Ha sikerül a minőség révén csak a fe­lét is megnyernie annak, amit elveszít a mennyiség vámján: kétszeresen jobban fog­ja betölteni nemzeti hivatását, a magyar kö­zönség, magyar műveltség, magyar jövő szol­gálatát. Pont. Szerfeesstöaég és Kiatiúhíya&t!: SZÉCHENYI-ÖT 8. SZÁM TELEFON SZÁM 13Í. POSTACHEOUS Kéziratokat nem adunx vissz*. | JHrtfstt39fc aurixt (stnMMsAh. Uhí»í»k»í» i i K. Ktvetaloa &r<s«ttso& tora O I. A ayCttár acrockigt SS * i Asré Blréeteoek K tsótg 1 K, ntad?* tbváfcte S <MMr. Varia { ketftrtl uadvft »íu»íre»en &i«.mrt. Négyszáz esztendő. Háromszázkilencven éve, hogy Nagy Szulejmán szultánnak kétszázezer főnyi had­serege és háromszáz ágyuja a Duna völgyé­ben a mohácsiak felé hömpölygött. Augusztus végén megvolt a néhány órá­ig tartó mohácsi csata, és nem volt többé magyar hadsereg. A szultán a csata estéjén kétezer ma­gyar vitéz koponyájával rakatott piramist a sátora elé s rövid pihenés után tengernyi hadával megindult Budavára irányában. Rémület és kétségbeesés fogott el min­den magyart a török jövetelének hirére. — A főváros is elbukott néhány nap múlva, s ezzel évszázadokra vége volt Budavára régi fényének, régi dicsőségének. A törökök pedig örömmámorban úsztak, poétáik egekig magasztalták a nagy szultánt, akinek sikerült a világ legvitézebb népét, a magyart legyőznie. Most újból török katonák százezrei vonulnak végig Magyarországon, s amerre járnak, öröm és lelkesedés köszönti őket. És a lelkesedés, a szeretet kitörése nem csak a határaink védelmére siető szövetsé­gesnek szól, hanem a testvérnek is, aki örül, hogy közibénk jöhetett s vérével pecsételhe­ti meg a török-magyar barátságot, testvéri­séget. Egészen más viszony, más, tisztább, ne­mesebb érzelem az, mint az, amely Francia­országban az orosz és angol segédcsapato­kat köszönti. A franciákat, angolokat és oroszokat — csak az érdek, a pénzzel felmérhető haszon gondolata köti egymáshoz és kizárólag en­nek a háborúnak a tartamára. Angol—fran­cia, angol—orosz; orosz—francia testvériség nem volt a háború előtt sem, még kevésbbé lesz a háború után, mert e népek régi érzel­mi ellentétei, érdekharcai nem multak el, csak elszunnyadtak egy kissé a háború ide­jére; és kétségtelenül ridegen, durván és kíméletlenül fognak nyilvánulni a jövendő­ben. A magyarság történetének kétségtelenül legszomorúbb korszakai közzé tartozik a másfélszázados török hódoltság ideje; de a két nemzet között a kiengesztelődés már ugyancsak századok óta megtörtént, őszintén becsületesen és minden érdek nélkül. Ennek a kiengesztelődésnek, testvéri megértésnek alapja pedig a két nemzet kö­zös származásában, jellemének közös alap­szinezetében található fel. Az évszázadokon át tartó magyar-török háborúk alatt — legalább az akkori idők er­kölcsei szerint, amelyek inkább külömbek mint silányabbak voltak a mostaniaknál — általában gavallérosan folyt minden mérkő­zés a török és a magyar között; ugy, hogy a török hódoltság megszűnte után szükség­képen megszűnt minden érzelmi ellentét is a két nemzet között; és ha volt is valamilyen okunk a neheztelésre, azt is elfelejtette ve­lünk a török lovagiasság. Zrínyi Ilona, Rá­kóczy Ferenc, Kossuth Lajos emléke elvá­laszthatatlanul kapcsolja egymáshoz Árpád vezér és Oszmán Gházi népét. Nem az ér­dekek közössége, hanem az igazán nemes ér­zelmek, nemes cselekedetek emléke adja meg a török-magyar barátság lélektani alap­ját. Ezért van valami végtelenül költői, meg­ható és felemelő a török hadak mostani fel­vonulásában. Mire elérkezik a mohácsi vész négyszá­zadik évfordulója, török vérről fogunk be­szélni, mely a magyar föld védelmében hul­lott .... Kell-e ennél nagyobb elégtétel a mi ré­gi, nagy gyászunkért? Ha minden régi búnkért, bánatunkért ilyen teljes kiengesztelést tartogat számunk­ra a végzet, ugy még eljöhet az a víg esz­tendő is, amelyet oly régen, oly nehezen vá­runk. Pröhle Vilmos. A városi műszaki ügyek. Napról-napra beigazolást nyer annak a törekvésnek jogosult és helyes volta, hogy, a városi műszaki ügyek felelős előadójának, a városi mérnöknek kell lennie. A magyar technikus karnak ez irányú sok esztendei küzdelme több városban talált már honorá­lásra, legutóbb már Budapesten is ilyen irá­nyú helyes felfogás jutott kifejezésre. Valamelyes fonáknak mondható helyzet az, amikor a műszaki ügyeket, az abban lai­kusnak tekinthető jogász adja elő, a vá­rosi mérnök pedig csak csendes hallgatója az előadásnak, épen ugy, mint a képviseleti illetve szakosztályi tagok; ő csak akkor szó­lal fel, ha a jogász előadó a szükséges fel­világosítások megadásában esetleg megakad, amikor tehát igazán nem marad más hátra, mint a városi mérnök felvilágosító szavainak kikérése és meghallgatása. Ennek a helyzet­nek ferdeségeit már igen sok helyütt megér­tették, éppen azért nem lesz érdektelen né­hány szót szólani e tárgyban, amikor egy. legutóbb előfordult műszaki ügyben, a vá­rosi vasbeton hidak kérdésében, a képviselő­testület: «alapos tévedésbe esett.» A f. évi junius 23-iki közgyűlés elfo­gadta Melocco Péternek 77500 koronás aján­latával szemben, Mattyák Aladár mérnök­nek 68895 koronás ajánlatát. Ha a két aján­lat egységes alapú, ugy természetesen rend­ben van az ügy. Ámde amint értesülünk, e két ajánlat közül a drágábbnak látszó fel­ölelte azokat a munkálatokat is, amelyek okvetlenül előrelátottak, mig az olcsóbbnak látszó ajánlatban ezek a munkák mennyisé­gileg felszámítva nincsenek, ezek bár előre látottaknak vannak jelezve, (mert egység­árak fel vannak véve a költségvetésben) — számszerűleg, mennyiségileg nincsenek fel­tüntetve és igy értékelve sem. A dolgok "ilyen állása mellett nem vol­na helyes a két ajánlatot azok végösszege szerint elbírálni, hanem az ajánlatokat mű­szakilag is felül kell bírálni. — A felül­birálónak nyomban szembetűnő lesz a két ajánlat különbsége; a két ajánlatot megfe­lelő egységes alapra fogja hozni. Ez annál könnyebb, mert hiszen a kivánt egységárak bennfoglaltatnak a költségvetésekben, csu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom