Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-08-06 / 62. szám

Nyíregyháza, 1916. augusztus 6. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 62. szám. ÉK. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton eat*. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesstöség és Kiadóhivatal SZECHENYI-ŰT 9. SZÁM. TBLEFON SZÁM 1» POSTACHEQUC Kéaira(okat nom auuna vissza. KlrdrtéMt iiwMs (Mrtat íxáatttetaak. Le*slo»öbk hirdet* 1 K. Hivatalé* MrdaMaak uri «t. A ayffitir toronként « f Apré hirdette** 1« nöd 1 K, raindcn tovAMM sió S illMr. Vaataf battval iiedett kotBiereien uAmit. A templom rendszerint csak vasárnap van nyitva, a korcsma ellenben mindennap ... Hálátlan dolog a szél ellen vitorlázni a hajósnak, mert több utat tesz hátra, mint előre. Ép ilyen hálátlan dolog az alkoholizmus ellen küzdeni, mert többet árt vele az ember az egészségének, mint amennyit használ az ügynek. Nem, mintha nem látná be mindenki, aki csak egy kicsit is gondolkozik, mennyire káros hatású az alkohol a szervezetre, az erkölcsi felfogásra s a jövő nemzedékre nézve. Megállapították, hogy gyöngíti a testet; kimutatták, hogy tompítja az erkölcsi érzéket; kiszámították, hogy degenerálja az utódot. S tették mindezt okosan és bölcsen, szóval és könyvben, írásban és képben. Az eredmény mégis alig több a semminél. Miért? Mert átkos örökségünk a hajlam, nehezen leküzdhető a megszokás, és könnyen megszerezhető az alkohol. Az atavizmus és a megszokás hatalma rendszerint nagyobb, mint az ember ellenálló ereje; gyógyítása az orvosok és tanítók dolga. Az alkalomnyujtás ellen azonban mindnyájan fölvehetjük a fegyvert még akkor is, ha csak prédikáljuk a vizet, inni azonban bort iszunk. A legnagyobb alkalomnnyujtó maga a tény, hogy van alkohol, s hogy a jövedelmezőségre való tekintettel maga az állam a nagytermelő Pedig nem nagy utánjárás kellene annak a bebizonyításához, hogy az állam ezzel többet veszít a vámon, mint amennyit nyer a réven; nagyobb bevételét ugyan a testileg és lelkileg kisebb szolgáltató-képességgel kell megfizetnie. Annyit azonban meg kellene és meg is lehetne tennünk, hogy megnehezítsük az alkohol megszerzését épen azok számára, akik a legsűrűbben használják s leginkább rabjai és áldozatai ennek a romboló szenvedélynek. Nem elég az, hogy kiskorúak ne jussanak hozzá az üzletekben, hiszen megkaphatják otthon és sajnos, meg is kapják. Fontosabb ennél, hogy a pihenésre szánt időben zárva legyenek a korcsmák; még fontosabb, hogy a hetibérek fölvétele ne essék össze a pihenő-nappal; a legfontosabb pedig, hogy a bünügyekben a részegség ne enyhítő, hanem súlyosbbitó körülmény legyen. Föl kell ébrednie és kezet kell fognia az egész művelt társadalomnak, (amely egyébként maga sem mentes az alkoholizmus betegségétől,) hogy megbirkózzanak a nagy veszedelemmel, amely nagyobb áldozatokat követel minden adónál, munkánál és kórnál. Ezért a veszedelemért felelősek vagyunk mindnyájan nemcsak a jelen-, hanem az utókorral szemben is, s magunkra veszünk, ha nem tudunk számot adni hűséges sáfárkodásunkról. Különösen az iskola és templom fejtsen ki öntudatos, jól szervezett és következetesen keresztülvitt küzdelmet, hogy egymást kiegészítve megmenthesse azt, ami még megmenthető. Ehhez azonban a komoly szándékon kivül az is kell, hogy a korcsma rendszerint csak egy nap legyen nyitva, a templom ellenben lehetőleg mindennap. * * * Egy leendő tudós. Az utazás, egykor minden hivatalhoz kötött ember vágyainak netovábbja, ma mar gyötrelem, sőt kálvária számba megy, s igazán okosan teszi mindenki, ha csak akkor utazik, mikor valami fontos érdeke parancsolja. Azonban téved, aki azt hiszi, hogy az utazás minden kényelmetlenségeiért és kellemetlenségeiért a háborút kell okolni. A háborúval csak annyi függ össze az egész utazási nyomorúságból, hogy kevesebb a személyszállító vonat, bizonytalanabb a vonatok közlekedése, s így zsúfolt vonatokon kell utaznunk nem egészen határozott indulási és érkezési időpontok között. Minden egyébb kényelmetlenség és kellemetlenség, amit az ember ma a vonatokon elszenvedni kénytelen, közönséges emberi komiszság, neveletlenség szüleménye. Azonban nemcsak testi kényelmetlenségeket kell az embernek elszenvednie olyan emberek miatt, akiknek az az elvük, hogy előbb én, azután más; hanem kijut az embernek sokszor egyéb, különösen lelki kényelmetlenségekből is. A múltkor ugyancsak zsúfolt szakaszban utaztam nyolcadmagammal. Minden vágyam az volt, hogy legalább olvasással üthessem agyon a kellemetlen éjszakát. Volt azonban az útitársak között egy olyan ifjú ur, akinek hangos beszédéből hamarosan j kitűnt, hogy tanárjelölt és tudósnak készül. Az illető hihetetlen önteltséggel beszélt a j mult és jelen minden nagy alakjáról, úgy hogy a nagy szemöldökű, éles nézésű, feketeszakállas rabbi, akihez a leendő tudós tanár előadásait intézte, kénytelen volt neki ellentmondani. A tudós ifjuur többek közt ugy nyilatkozott, hogy a jelenlegi háborút illetőleg, egyelőre nem lehet megállapítani, melyik fél bűnös a felidézésében. Azt majd a pártatlan történetírás fogja eldönteni. A rabbi élénken, sőt hevesen tiltakozott. Értelmesen, világosan vitatta ellenségeink bűnösségét. A megcáfolt iljuúr erre egy hirtelen kanyarulattal a Szekfü-ügyre vetette magát. Elkezdte magasztalni Szekfü urat s „véresszájú nacionalista" cimmel illette bírálóit. A rabbi újból kioktatta nem ugyan a históriából, hanem a kegyeletből, atni minden egyéni és nemzeti erkölcs alapja. Az újabb csatavesztés uj hadállás keresésére kényszeritette a tudós ifjú urat, aki most már a honfoglalás kérdését vette elő. El kezdte magyarázni, hogy az egész magyar honfoglalás mese. Árpádot és maroknyi népét erősebb népek kergették nyugat felé és Árpádék futottak; Magyarországon nem akadt, aki tovább kergesse őket és így itt maradtak. Igy tanítják ezt az egyetemen a legnagyobb tekintélyű és legérdemesebb hisztorikusok Igen is igy beszélt egy „leendő történettanár", miként a rabbinak magyarázta, a „pártatlan s a véresszájú nacionalizmustól mentes" történettudomány nevében. Bizonyos, hogy Németországban, Franciaországban vagy bárhol másutt, nem merne senki nyíltan igy beszélni az ülető nemzet történetének nagy korszakairól, vezető egyéniségeiről. Nagy Károlynak, Bayard lovagnak, Barbarossa Frigyesnek lekicsinylőire ütlegek zápora zuhogna az illető, rég letűnt nagyságok hazájában. Nálunk másképen megy minden: történettudósaink ugy adják elő a világtörténelmet, hogy a frankok elfoglalták Galliát, az angolszászok elfoglalták Britanniát, a gótok elfoglalták Itáliát; ellenben Árpád népe futva jött a Duna, Tisza vidékére, mert innen már nem püfölték, nem kergették tovább. Igazán mély keserűséggel kell az embernek megállapítania, hogy nem is annyira az útitársait elkeserítő utazóapostól érdemelne huszonötöt, vagy még többet hanem inkább azok, akiktől tanult. P V. tv* A pénzbőség és a városok. Amint hírlik, a városokat mindig jobban árasztják el kölcsönajánlatokkal, amelyekkel a városok komolyan ts foglalkoznak Ezek az ajánlatok a vagyonosabb városokhoz intéztetnek. A pénzintézetek nem tudnak mit kezdeni nagy pénzfeleslegeikkel, ennélfogva igyekeznek azok gondjától szabadulni, s e gondokat áthárítani a jó uj adósokra. E hírek kapcsán ezt mondja egyik napilapunk: „Nem gondolnak arra, (t. i. a városok,) hogy beruházás céljára ma minden pénz elviselhetetlenül drága, mert hiszen mindent lehet ma vele csinálni, csak beruházást keresztül vinni a legnehezebben és legdrágábban. Negyven-ötven, sőt száz százalékkal drágább a városoknak a most felvett és most beruházott tőke, mint a háború előtti pénz ..." Érdemes ezzel a kérdéssel egy kissé foglalkozni. Kétségtelen, hogy a most felveendő és nyomban fel is használandó kölcsöntőke, a létesítmények előállításának drága volta mellett, még ha a kölcsön kamatlába alacsony volna is, drágának mondható. Ezt tekintve, kétségtelenül igaz, az előbbi idézetben foglalt állítás. Ma a munkabérek és anyagárak, legalább száz százalékkal magasabbak, mint a háború előtt voltak. Sok létesitménynél még ez a százalékszám magasabbra is tehető. Ha tehát ma befektetést kívánunk tenni, ugy az erre felveendő kölcsöntőkének kamatlába akkor mondható megfelelőnek, ha ez a kamatláb, fele, vagy még ennél is kisebb része lenne a békeidei kamatlábnak. Ez olyan befektetésekre áll, amelyek a háború után is fennmaradnak, de a röviden lebonyolítható üzletekre nem alkalmazható. A városok befektetéseket főként ingatlanok szerzése körül szoktak tenni. Akár telekvétel, akár építkezések utján. A háború ideje alatt ugyan egyéb befektetések is történtek, amelyek azonban inkább üzleti jellegűek voltak. Ilyenek pl. a tűzifa beszerzések, amelyek rövid idő alatt lebonyolítható üzletekként tekinthetők; valamint pl. a lakosság tejjel való ellátására tehénállomány beszerzése, amely azonban már a befektetett tőke kamatait vagy meghozza, vagy pedig mint altruisztikus befektetés, esetleg a tőke egy részét is felemészti. A rövidlejáratú kölcsönök felvétele tehát csakis a gyorsan lebonyolítható és üzleti jellegű