Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-07-23 / 58. szám

2 58-ik szám. JMYÍR¥IDÉE 1916. julius 23. avagy egyszerre eltávolítani és melyik a fájdalmasabb ? Csak ebben lehet válogatni, másban aligha. A németek ime rátértek már a haszonrátafark rövidítésének útjára. Arról lehetne beszélni, hogy a íenn vázolt mód közül melyiket találták el, „melyikre hibáztak rá" ? De az tagadhatatlan, hogy ha sikerül keresztülvinni a rendeletet és azt nem játszszák ki, ugy az árcsökkentések útjára már reá tértek. Vegyük csak elő azt a cikket, amelyet: „Egy kisháborús kalkuláció" cime alatt olvashattunk és iktassuk bele a kalkulációba a német lendelet szerinti béke-hasznokat, meglátjuk, mily rohamosan csökkennek az árak ! ? Nem kell sajnálni a fáradságot, hanem próba kalkulációkat kell tenni, akkor meglátjuk az eredményt. Kár, hogy ez csak Németországban okozhat örömet. Annyi bizonyos, hogy nálunk is sor kerül erre, s ha nem rendelettel térünk erre az útra, ugy rendelet nélkül kényszerülünk arra. Ha pedig erre az útra a terményárak ezidőszerint való kicsi emelésével tértünk rá, talán még örülni lehet, de semmi esetre sem volna helyes zúgolódni a nagy emelés elmaradása miatt. A kényszer-igazságok ellen nem lehet küzdeni. Azok kérlelhetetlenül diktálják az igazságot. Mindenesetre helyesebb ez igazságokat fel- és megismerni, mint előlük kitérni akarni. Nehéz lesz a helyes egyensúly helyreállítása, fájdalmas is lesz; de jobb egy operációval szabadulni a bajtól, mint hosszas kuruzslással, vagy hoszabb időközönkénti több operációval és hoszabb fájdalommal, amely késői operáció esetleg katasztrófális is lehet. Gazdatársadalmunk bizonyára belátja, hogy a végletekig nem lehet menni az árak emelésével, vagy ami mindegy, a pénz értékének csökkentésével. De azt is be kell látnia mindenkinek, hogy nem lehetünk elszigetelve a világkereskedelemben a béke után, a mi tekintélyes árainkkal, hanem azokat a versenyképesség mértékére kell csökkentenünk, valamint pénzünk értékét is emelnünk. Ha pedig ezek kellő felismerésre találnak, akkor nyugotdak maradnak gazdáink és inkább arra kell törekedniök, hogy a termelés mennyiségét emeljék avégből, hogy nyereségük megmaradjon, semmint arra, hogy az eladási árak emelésével rontsák a bekövetkezhető béke gazdasági helyzeteit, amivel csak magunknak árthatunk. A terményárakkal meg lehet és meg kell elégedni 1 PIsszer János. K. 17397—1916. szám. Felhívás a közadók befizetésére. A háborús viszonyok kétszeresen is szükségessé teszik, hogy közadótartozásait kiki mielőbb és egész összegében befizesse. A pénzre fokozott mértékben van szüksége az államnak, a vármegyének, a városnak és az egyháznak egyaránt. Az adófizetők nagyobb része a háborús viszonyok következtében különben is kedvezőbb pénzviszonyok között van, mint máskor volt. Felkérem és felhívom tehát az adófizetőket, hogy aki csak teheti, fizesse be állami, vármegyei, községi és egyházi adótartozásait s ne várja, hogy azok behajtása végett a végrehajtókat kelljen hozzájuk küldeni. Az adófizetés most egyenesen hazafias kötelesség! Nyiregyháza, 1916. julius 18. 419-1—1 Balla Jenő, polgármester. A mammon. Háború, drágaság és járvány ősrégi idők óta együtt emlegetődnek úgy a krónikákban és jóslásokban, mint a legkomolyabb oknyomozó történelmi munkákban. A természettudományok csodás haladása révén odáig jutottunk, hogy a járványok az utóbbi időben már csak próbálkoznak a háborúval kapcsolatos fellépéssel, de mindig póruljárnak, mert el- és megfojtás a sorsuk, elévülhetetlen dicsőségére az orvosi tudománynak s a tisztviselői kötelességtudásnak. Ami a drágaságot illeti, azzal — sajnos — még ma is nagyon furcsán állunk, különösen Magyarországon, amely tejjel, mézzel folyó Kánaánnak ezen a téren még nem akadt komoly versenytársa, ha csak Albániát nem vesszük komolyan, természetesen nem mai állapotát, hanem azt az időt tekintve, amikor ott még szerb és olasz hadak dúltak. Köztudomásu, hogy mindjárt a mozgósításkor megindult az áremelkedés, és pedig szinte káprázatos lendülettel. Már akkor azt hangoztatták, kereskedők és fogyasztók egyaránt, hogy szerezze be sürgősen ki-ki a legfontosabb élelmi, fűtési és ruházkodási szükségleteket, mert rövidesen eljön az idő, amikor drága pénzért sem lehet kapni semmit. Felesleges dolog volna a drágaság egész fejlődéstörténetét nyomról-nyomra kisérni, mikor úgy is jól tudja mindenki, hogyan jutottunk el egy és más téren igen rövid idő alatt az öt, hat, hétszázszázalékos áremelkedésig, a háború előtti igényeknek ötven, sőt hatvanszázalékos leszállításáig. Ezen sopánkodnak az emberek, a Kárpátoktól az Adriáig, a Maros forrásától a Morva torkolatáig. Bizonyos nélkülözhetetlen élelmi cikkek időnként egyáltalában Dem is kaphatók ; s ami a fő, a nélkülözőt még e téreri sem vigasztalhatja az a tudat, hogy nincs, tehát nem kapható ; mert akárhányszor nem tényleges hiánynyal, hanem csupán forgalombahozási körülményességekkel. tekelóriákkal állunk szemben. Nem szándékom a birálgatás, még kevésbbé a magyarázgatás, ezeket a dolgokat illetőleg. Vegyük a dolgot úgy ahogy van; és állapítsuk meg, hogy drágaság van, még pedig nagy drágaság, s hogy ruhanémüért, élelmicikkekért óriási árakat kell fizetnünk, mert a közgazdasági és közélelmezési tudomány még nem emelkedett arra a színvonalra, amelyen az orvosi tudomány áll; s azért a drágaság bacillusai ellen még nem rendelkezünk olyan hathatós eszközökkel, mint teszem a kolera- és tifuszbacillusok ellen. Ha a dolog csak ennyiből állana, még könnyű volna türelmet prédikálni. Van azonban a mi háborúnknak a drágaságon kivűl még egy hívatlan kísérője, amellyel szemben ugyancsak tehetetlenek vagyunk oly annyira, hogy még vigasztalást sem találunk vele szemben kétségtelenül jogos és súlyos panaszainkra. Hogy egy pár cipő legalább háromszorannyiba kerül mint a háború előtt, azon a címen, hogy megdrágult a bőr: ez még hagyján; de hogy megvesszük a bőrdrágulás fokának megfelelő áron a cipőt, és bőrkérges, bőrtalpas cipő helyett papirkérges, papirtalpas cipőt kapunk nem egyszer, az már igazán nem kacagni való dolog. És így vagyunk a közszükségleti dolgok egész sorozatával. Ez az, ami keservesebb, tűrhetetlenebb a drágaságnál és minden visszásságnál, ami azzal összefügg. A drágaság ugyanis, fejletlen közviszonyainknál fogva közvetetlen összefüggésben van a háborúval és azzal együtt tűrendő és tűrhető ; míg a hamisított áruk gyártása és forgalomba hozatala nem függ össze semmi egyébbel mint a legaljasabb önzéssel, általában a legkivetni valóbb emberi hibákkal. Mit használ ezekkel a bűnökkel szemben egy-egy megtorlási eset, egy-egy enyhébb vagy súlyosabb büntetés?! Magát azt a bálványt kell ledönteni, amelynek oltára körül ezek a bűnök burjánzanak. Az a bálvány pedig nem más, mint a pénz, a mammon, mint minden tekintélynek, befolyásnak, kéjnek és gyönyörnek ezidő szerint egyetlen kútforrása. A mammoné az ország, a hatalom és a dicsőség, de reméljük, hogy csak most, és nem mindörökké. Amen. Dr. Pröhle Vilmos. II német behozatali kereskedelem. Az entente párisi gazdasági konferenciáján a négy ország megbízottai egymás közt döntöttek Németország sorsa felett. A megállapodás lényege az volt, hogy Németországot gazdaságilag kell legyőzni, ha katonai hatalmát megtörni nem tudják. A négyesszövetség megbízottai nyilván elteledkeztek arról, hogy Németország gazdasági ereje olyan, mint katonai hatalma: megingathatatlan. Az a törekvés, amellyel meg akarták akadályozni a semleges államokkal folytatott kereskedelmét, megtört a némtek gazdasági erején és a német szervezettségen. A közelmúltban alakult meg a behozatali központ, amelyet a legelőkelőbb német gyáriparosok és nagykereskedők létesítettek. Igen érdekes az a programm, amelyet Mendelssohn, a berlini kereskedelmi kamara elnöke megnyitó beszédében adott és- amely még eddig nem került nyilvánosságra : A négyesszövetség, — mondta — meg akarja fojtani a német ipart és kereskedelmet és miután háború van, ezt a jogát nem is vonhatjuk kétségbe. Érthető azonban, hogy a létfentartás ösztöne is arra készteti a megtámadottat, hogy védekezzék. Biztosra veszem, hogy az ellenség minden igyekezete meg fog törni a mi összetartásunkon. A behozatali központ első célja az, hogy centralizálja a behozatalt és a legszükségesebb árucikkekre szorítsa. Csak azo kat az idegen árutermékeket szabad behoznunk az országba, amelyeket nem tudunk előállítani, s amelyekre okvetlenül szükségünk van. A behozatali központ mindenesetre biztosítani fogja ezeknek az árucikkeknek a beszerzését. A kormány ugyanis rendelkezésre fogja bocsátani azokat a csereárukat, amelyeket a semleges országok csak Németországtól, illetve a központi hatalmaktól kaphattak meg. Ezeknek a cikkeknek az exportja részünkről áldozatszámba megy s épp ezért szükséges, hogy csak a legnélkülözhetetlenebb árucikkeket és nyersanyagokat hozzuk be. A visszaélések elkerülése egyedül csak a kereskedőktől függ, igy tehát ismerve a német kereskedő házak üzleti tisztességét, a behozatal kérdése megoldottnak tekinthető. A behozatali központ már meg is kezdte tevékenységét és a kormánykörök a legmeszszebbmenő támogatásban részesitik. A hadbavonultak felöli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését dijmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító irodája (Iskola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10—12 óráig. BANYAY ES PAPP művésziesen fest és tisztit mindennemű női és férfi ruhát, — gallért és kézelőt hófehérre mos, tükörfényesen vasal. — Gyászruhák soronkivül — 24 óra alatt — készülnek. Vidéki megrendelések pontosan és lelkiismeretesen teljesíttetnek. .Felvételi üzlet: Nyíregyháza. Széchenyi-út 2. Műhely: Kis-tér2. (Apollóval szemben.)