Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-01-23 / 6. szám

2 6-ik szám. JtYiBmmR. 1916 január 23. rakamazi legények a kasszírnő nevet megma­gyarositották, a sört, bort, égetett és minden­féle keverékü szeszt, vulgó pálinkát szolgáltató kocsma s végzi azelőtt nem tapasztalt romboló munkáját és növeli a közbotrányt, melyet a korsmát elhagyó kótyagos emberek viselkedé­sükkel okoznak. Akárhogy és akármint is áll különben a szóbahozott két törvényhozási alkotás és annak eredménye az az egy bizonyos, hogy az állami korcsmáitatásnak gyakorolt módja már szintén tűrhetetlen állapotokat hozott létre erkölcsben, jogbiztonságban s a midőn már a háború előtt sok ország törvényhozása a szesz árulást is eltiltotta, vagy rendkívüli módon korlátozta, a midőn ennek a nagy háborúnak a tapasztalata is a pálinka fogyasztásnak el nem nézhető káros hatását mutatta ki, a midőn a müveit idegen előtt az állam által gyakorolt korcsmáitatásnak érintett módja és terjesztése bennünket szinte kulturálatlan állapotban levőnek mutat be s a midőn remélnünk lehet, hogy az alkoholellenes országos ligának e sorok elején ismertetett lé­pése habár egyelőre csak az ujrafelépitett kár­páti falvakat illetőleg sikerrel kecsegtethet, el­érkezett az ideje, hogy mindannyian, közönség, hatóság együttesen foglaljunk állást ismételten a mellett, hogy „ne legyen korcsma". K. I Az iilhsnmeradtak gyámolltása. Szabolcsvármegye főispánja a bevonultak gyámolnélküli családtagjai segélyezése tárgyában a következő rendeletet bocsátotta ki: A mozgósítás esetén bevonultak gyámol nélküli családjainak segélyezése tárgyában kiadott 1914, évi 100.000 számú pénzügyminiszteri utasítás 23. §-ának c. pontja szerint segélyben részesíthetők az olyan családtagok is, akiket addig nem a bevonult tartott el, ha időközben olyan helyzetbe jutnak, hogy a bevonult eltar­tására szorulnak. A 1882. XI. t. c. alap­elveihez igazodó utasítások nem adnak azonban módot arra, hogy a segélyben ré­szesittethessék a hadbavonultnak család­tagja akkor is, ha bevonult egyén tény­leges állományú katona, vagyis egy, két, három vagy. négy. évi tényleges szolgálati kötelezettségének teljesítése végett vétetett állományba, habár az előbbi esethez ha­sonlóan a bevonulás előtt nem a bevonult tartotta is el s csak a bevonulás óta jutott olyan helyzetbe, hogy a bevonult egyén eredetileg nem volt családfenntartó és csakis a család körülményeiben a bevonu­lás után beállott kedvezőtlen változások következtében válik szükségessé, hogy a család vagy családtag fenntartásáról a be­vonult gondoskodjék. Az eseteknek ezen teljesen egybevágó voltánál fogva igen gya­kori a panasz az utóbbi kategóriába tar­tozók részéről, hogy. szemben azzal a tény­nyel, hogy a gyámolitásra szoruló család időközben beállott ínséges helyzete szem­pontjából semmi különbséget nem tesz az, vájjon a családfenntartói szerepre hivatott egyén mint tényleges, vagy. mint nem tény­leges állományú katona vonatik-e el a há­ború által családfenntartói hivatásának teljesítésétől a gyámolitásra szoruló és nélkülözésnek kitett családok segélyezése tekintetében ezen törvényes distinctió, il­letőleg a bevonult egyén katonai szolgála­tának jellege szerint mégis külömbség té­tetik. Tekintettel ezen törvényes rendelke­zések hézagaiból eredő panaszok méltány­landó voltára, az Országos Hadsegélyző Bizottság elhatározta, hogy a saját anyagi eszközeinek felhasználásával módot te­remt az ily, alapon támadó jogosult igé­nyek kielégítésére. Minthogy ez a segély­akció az ország egész területén csakis ak­kor hajtható végre a kellő gyorsasággal, ha az decentralizálva lesz az Országos Hadsegélyző Bizottság az egyes törvény­hatóságok területére az illetékes főispáno­kat hatalmazta fel arra, hogy azon kivéte­les esetekben, amelyeknél beigazolást nyer hogy a tényleges szolgálatát teljesítő ka­tonának családtagja, a tényleges katona bevonulása óta beállott betegség, elnyo­morodás, vagy az előbbi családfenntartó­nak ugyanezen idő óta bekövetkezett ha­lála, avagy más csapás következtében ju­tott abba a helyzetbe, hogy a bevonult családtag anyagi támogatására feltétlenül reá van szorulva: az illető családtag vagy családtagok részére a nem tényleges állo­mányú katonák családtagjait megillető ál­lamsegéllyel egyenlő mérvű hadisegélyt ál­lapítsanak meg. Gazdáink figyelmébe. A hadseregigazgatásnak felajánlott szé­náért és szalmáért hajlandó a katonai pa­rancsnokság hadbiztossága mm-ként a fekhely (csűr, kazal) szénáért 11 koronáig, szalmáért 6 koronáig terjedő alapárt fi­zetni, sarjuért 1 korona 50 fillérrel keve­sebbet, takarmányszalmáért, azaz zab vagy, árpa szalmáért és hadart szalmáért (kézi cséplés) 2 koronával többet. A hadseregigazgatás csak préselt szal­mát vagy szénát szállíthat a hedrakelt se­reghez és ezért első sorban préselt áru vételik figyelembe. A préselésért a katonai parancsnokság mm-ként 2 korona megtérítést ád, a pré­selés helyéről a vasulhoz való szállításért és a rakodásért mm-ként és km-ként 15 fillért. Amennyiben préselt szénának és szalmának a beszerzése prések stb. hiányá­ban nem volna lehetséges, ugy a katonai parancsnokság hadbiztossága munkáskü­lönilményeket küldhetne a préseléshez és a szénát s szalmát laza állapotban venné át. Kifizetésre azonban csak a hivatalos vasúti suly szerinti mennyiségben elszál­lított, préselt széna és szalma kerülne. A hadseregigazgatás a szállítóknak a préselés megkezdésekor körülbelül a vé­telár feléig terjedő előleget fizetne. A saját kezelésben való átvételről és préselésről természetesen csak nagyobb mennyiségeknél lehet szó, mivel kisebb mennyiségeknél személyzethiány miatt — préselőkülönitményeket kiküldeni nem volna érdemes. Amennyire a katonaság présekkel ren­delkezik, azon termelők, akik maguk esz­közölhetnék a préselést, szénapréseket köl­csön kaphatnának. Az elszállításhoz szük­séges vaggonok és vaggonponyvák kiren­deléséről szintén a katonaság gondoskodna Vasúti menetrend. Nyíregyházáról indul: Szerencs-felé reg. 7 1 0*, d. u. 408*. Debrecen-felé reggel 5iJ, este 9°!. CSap-felé reggel 6 5 8, d. u. 3 5 5. Mátészalka-felé este 8«. Yásárosnamény-felé este 8 5 0. Polgár-felé este 622. Nyíradony-felé este 712. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől d. u. I 2 2*, este 832*. Debrecen-felől reg. 6 3 5, d. u. 3 3 3. Csap-felől reggel 6 5 3, este 837. Mátészalia-felől reggel 6 0 5. Yásárosnamény-felől reggel 6 3o. Polgár-felől reggel 6 3 7. Nyíraűony-felői reggel 6 5 1. *) Gyorsvonata csatlakozással Budapestről — illetve Budapestre. A háború. (A „Nyirvidék" eredeti távirata.) Budapest, január 21. — Hivatalos. — Orosz hadszíntér: AToporucnál és Bo­jannál 19-én nagy veszteségek hatása az ellenséget a harc szüneteltetésére kénysze­ritette. Itt tehát, miként az északkeleti harcvonal valamennyi többi részén is, el­tekintve az időközönként előfordult ágyu­harcoktól, aránylagos nyugalom volt. Egy orosz repülőraj áthaladt a Brze­zani-tól délkeletre fekvő területen és bom­bákat dobott le, amelyek azonban semmi­féle kárt sem okoztak. Olasz hadszíntér: Tegnap délután a Col-di-Lana csúcsán és Lejtőjén levő állá­saink két órán át pergőtüz alatt állottak. San Pocsest (Peutelstentól északra) szin­tén hevesen lőtték. A harcvonal többi ré­szén a tüzérségi tevékenység nem haladta meg a rendes mértéket. Délkeleti hadszíntér: Nevezetesebb esemény nem történt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Nyugati hadszíntér: Különös esemény nem történt. Keleti hadszíntér: Az arcvonalon — Pinszk és Cartoriszk között gyenge orosz osztagok előretörését könnyen visszaver­tük. Balkáni hadszíntér: Semmi újság. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. A gazdasági háború. Báró Ghillányi Imre földmivelésiigyi miniszter Mikecz Dezső alispánhoz leira­tot intézett, amelyben hazafias lelkesedés­re hivatkozva, felhívja figyelmét a legkö­zelebb meginduló tavaszi gazdasági had­járat sikerének a biztosítására. Báró Ghil­lányi Imre földmivelésügyi miniszter le­irata a következőképen szól: Nagyjelentőségű erőpróba elé fogják állítani a magyar mezőgazdákat a tavaszi gazdasági munkálatok. Jól tudom azokat a nehézségeket, amelyekkel a mezőgazdák­nak meg kell küzdeni, azért még sem sza­bad kishitünek lenni, hanem erős akarat­tal kell a feladat megoldásához hozzálátni. A mult évi körrendeletemben felemiitet­tem azokat a módokat és eszközöket, ame­lyek a gazdasági munkák folytonosságához és a nemzeti termés csorbitatlanságához szükségesek. — Amidőn erre utalok annak a meg­győződésnek adok kifejezést, hogy az al­ispán ur, a törvényhatóság és a község minden tisztviselője mindent elkövet arra nézve, hogy a tavaszi munka rendben tör­ténjék és az őszi vetések pótoltassanak. Felhívom ezért az alispán ur figyelmét az előzőleg életrekeltett járási és községi in­téző bizottságokra, ezeknek a feladata, hogy a gazdasági munka tervét falvankint megállapítsák. — Ez a bizottság már a téli napokban gyűjtsön össze mindenkit, számot kell vet­ni azzal, hogy mi hiányzik még. Van-e ele­gendő munkaerő, van-e vetőmag. Meg kell állapítani, mit kell vetni és ültetni, elvég­zi-e mindenki a maga dolgát. Ahol hiány­zik az igáserő a község lakosainál, ott egy­mást kell segíteni a lakosoknak. Akik el­vitt lovaikért pénzt kaptak, azoknak álla­tot kell beszerezni. Ha a szántatlan föl­dek megmunkálása másképpen nem lehet­séges, felhatalmazást adok az alispán ur­nák a személyes szolgálat és szolgáltatás elrendelésére. Bemélem, hogy minden fér­fi, nő és gyermek kiveszi a részét a nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom