Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-07-16 / 56. szám

4 56-ik szám HYÍRITIDÉK: 1916. julius 16. Petrezselyem csomag 4—5 szál 4 fillér. Petrezselyem nagyobb cs 8—9 szál 8 í. Répa kisebb 4 fillér cs. Répa nagyobb 8 fillér cs. Méz kilója 4 korona. Tojás darabja 20 fillér. Tök főzeléknek való nagyobb 30 fillér. Ugorka kicsi darabja 2 fillér Ugorka nagyobb darabja 4 fillér. Melegágyi nagy ugorka darabja 20 f. A zsákkölcsönzés maximális árát 12—14 fillérben javasoljak megállapítani. Az itt fel nem sorolt élelmi cikkekre érvényben maradt a régi maximális ár, amely valószínűleg arányban áll ezekkel az árakkal. Es van áru a piacon... nmmc-'u aa

fiVW" A háború. (A «Nyírvidék» eredeti távirata.) Budapest, julius 14. (Hivatalos.) Orosz hadszintér: Csapataink Bukovinában — miután a rájuk bízott feladatot teljesítették — újra visszatértek b Moldova felső folyásától nyugatra fekvő magaslatokon lévő korábbi állásaikba. Bucactól nyugatra és északnyugatra az oroszok tegnap folytatták támadásaikat. Délután két szélesen megalapozott támadásukat vertük vissza. Estefelé az ellenség egy harmadik támadásával Bucactól északnyugatra behatolt állásainkba; német és osztrák-magyar csapatok az ellenséget elkeseredett éjszakai harcokban újra teljesen kiverték. A Sarnytól Köveibe vezető vasúttól északra orosz osztagok megvetették lábukat. Késő este csapataink rajtukütöttek és elűzték őket, mely alkalommal 160 oroszt elfogtak és két gépfegyvert zsákmányoltak. Egyébként teljesen változatlan helyzet mellett nincs ujabb esemény. Olasz hadszintér: A Brenta és Ets közti harcvonalon az élénk harci tevékenység tart. Erős tüzérségi tüzelés után több helyen nagyon jelentékeny olasz haderő ismételt támadásokat intézett a Cima Dieci és a Monté Rasta közti védelmi szakaszuDk ellen. Különösen szivós harc folyt a Monté Rastától északkeletre, ahol az ellenség tíz rohamot kísérelt meg. Csapataink valamennyi támadást az ellenségnek legsúlyosabb veszteségei mellett verték vissza és összes állásaikat megvédték. A Posina-völgytől északra fekvő vonalaink heves tüzérségi tüz alatt alltak. A Pasubion az ellenség egy éjszakai támadását vertük vissza. Délkeleti hadszintér: Változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Események a tengeren. Egyik buvárhajónk e hónap tizedikén délután az Otrantó-szorosban egy, az Judomidotipushoz tartozó olasz torpedózuzót elsülyesztett. A tizenharmadikáról tizennegyedikére virradó éjjel egy tengerészeti repülőrajunk Padua vasúti müveire és katonai telepeire igen hatásosan számos bombát dobott. A repülőjármüvek, melyekra a védőütegek hevesen tüzeltek, sértetlenül tértek vissza. A hajóhad parancsnoksága. (Miniszterelnökség sajtó osztálya.) tam&oa nmAAww Ha — «a német aranynak a birodalmi bankban a helye» — az osztrák és magyar aranynak az Osztrák-Magyar Bankban a helye! Színház. A legzajosabb színházi esték egyike volt a Heltai estéje. Zsúfolt ház, kacagás, taps, kihívások adtak tanúságot arról, hogy Heltait igazán szereti a közönség. Mi is osztjuk a közönség ítéletét és Heltait a társulat legértékesebb tagjai közé sorozzuk. Jó megfigyelő, gondos, túlzásoktól tartózkodó, lelkiismeretes színész, kinek minden alakítása jellegzetes. A Móni te csalsz cimü bohózat egyébként Szigetinek is meghozta a közönség szeretetteljes tapsait. A Zsúr tánctréfa karikatúrákat mutatott be nagyon ügyesen. Pénteken újból láttuk Vajda Ilonkát Grün Liliben. Kedves, üde orgánuma, hangulatát híven kifejező arc és szemjátéka, megjelenésének különös bája most sem maradtak hatás nélkül. De az előadás nem volt tökéletes, Barótinak és Gyártásnak túlságos lassúsága a jeleneteket vontatottá tette, Hemzöné pedig nyomába sem léphet Áranyosinénak. Csak Forgács és Heltai állottak feladataik magaslatán és csak az ő jeleneteik voltak sikerültek. * M fi 8 o r. Vasárnap: d. u. 4 órakor félhelyárakkal Vagy ő, vagy senki itt harmadszor, nagy operette. Este Flórika szerelme, énekes népszínmű. Hétfő: Vajda Ilonka vendégfelléptével A tanítónő, életkép. Kedd: Nagy juliusi Kabaré legújabb műsorral Sserda : Forgács Sándor estéje, itt először: Szerelem, legújabb vígjáték. Csütörtök: Itt először: Osztrigás Mici, bohózat újdonság. A darab nem leányoknak való. Péntek: Itt először : A nőstényördök, dráma újdonság. Szorulat; Viola Margit estéje, Mozitündér (Kinokönigin) táncos operett. Utolsó előadás. Vasárnap: Nagy népünnepély a Sóstón. Gazdasági egyesületi közlemények. Több oldalról panaszok érkeztek amiatt, mert a mezőgazdasági munkára kiadott hadifoglyok munkaidejére nézve egyes hadifogolytábor parancsnokságok és munkabizottságokhoz beosztott tisztek a hadifoglyok kiadásáról szóló szabályzatnak az ipari üzemeknél alkalmazott hadifoglyok munkaidejére vonatkozó rendelkezéseit alkalmazzák és akként magyarázzák, hogy a hadifoglyok a mezőgazdasági üzemekben is csak reggeli 6 órától esti 6 óráig tartoznak dolgozni továbbá amiatt, mert a Julián naptár szerinti ünnepek és munkaszüneti napok jelöltettek meg Az aratási munkák elvégzéséhez fűző nagy jelentőségű érdekek figyelembevételével a pozsonyi cs. és kir. katonai parancsnokság 59093— 916- szám alatt a hadifogoly táborparancsnokságokhoz és a területén levő törvényhatóságok munkabizottságaihoz beosztott tisztekhez oly értelmű rendeletet adott ki, amely szerint a mezőgazdasági üzemekben alkalmazott hadifoglyok a munkaideje és munkaszünete tekintetében ugyanazok a szabályok irányadók, mint az ugyanazon munkánál és ugyanazon helyen alkalmazott polgári munkásokra érvényben vannak. A hadifoglyok kiadásáról szóló szabályzat VIII. szakaszában kitüntetett munkaidő tehát csakis kizárólag az ipari üzemekre vonatkozik, a mezőgazdaságnál alkalmazott hadifoglyok ellenben napkeltétől napnyugtáig tartoznak dolgozni. A gör. kath. és gör. kel. vallású hadifoglyok részére a cs. és kir. hadügyminiszter urnák 45631. Abt. 9. számú rendelete értelmében a munkahelyeken munkaszüneti napnak f. évi augusztus 31-ig kizárólag augusztus 19-ike tekinthető. A miniszter helyett: Bartóky s k. államtitkár. A másolat hiteléül: Szabó Ferenc miniszteri segédhivatali főigazgató. Illemtan és mogyoréfavessző. Már jó ideje, hogy. minden régi értékfogalmunkat az «átértékelés» veszedelme fenyegeti. Igy az olyan embert, aki nem a pártfogók! iujján, nem a kínálkozó alkalmak kíméletlen kihasználásával, hanem a maga lábán, a maga emberségéből igj^ekezett előre jutni, valamikor ugy. emlegették, hogy. «talpig ember», ma meg azt mondják hogy ((élhetetlen fráter». Ezelőtt néhány évtizeddel a legneveletlenebb ember sem beszélt másképpen a szüleiről, mint «édes apám», «édes anyám», — ma csak az járja, hogy.: «az öregeim*; s a nyálas szájú tacskó, aki «intő cédulávab kedveskedik a szüleinek, a karácsonyi ajándék esetleges szerénységén megbotránkozva, — azt mondja, hogy. «smucig volt az öregem». A legérdekesebb pedig, hogy az ilyen ifjúnak ma az acime, hogy «snájdig fickó». Több, sőt végtelen sok példát idézhetnék arra nézve, hogy milyen veszedelemben forognak régi értékfogalmaink, melyek közé — nézetem szerint — odatartozik a szülő, testvér, barát, polgártárs fogalma is sok minden egyébbel egyetemben, amit nem lehet pénzzel felmérni — azonban most csak azt akarom sebtiben elmondani, hogy milyen utazás esik az átértékelt érlékfogalmak uj világában. Hivatalosan utaztam a napokban s igy illő volt a kijáró első osztályú útiköltséget első osztályú menetjegy vásárlására felhasz nálni. A keleti pályaudvarról valék indulandó, és cepecupámat elhelyezvén egy-egy ülőke sarkában, — ez tudvatevőleg utazók között a hely elfoglalásának elfogadott jelzési módja — visszatértem a sétálóra, hogy még néhány szót váltsak egy régi jó pajtásommal. Ekkor hallom, hogy a kalauz azt mondja egy csomó utasnak: «Ne tessék kérem az első osztályba menni; ott már nincs hely, de a második még jóformán iires.» Férfiak és hölgyek azt mondották, — hogy jakkor jól van; hiszen ugy is az a

1 fődolog, hogy az embernek legyen hová leülni. Erre jó magam is elbúcsúztam a barátomtól és siettem

1 a helyemet elfoglalni; de már ott terpeszkedett egy orrcsiptetős ifjú újságot olvasva. Én — a mondásként — várakozó álláspontra helyezkedtem. És telt az idő — de az illető csak nem mozdult. Végre meguntam a dolgot s igy szóltam: «Kérem, most már igazán átadhatná a helyemet.» «A hely. azé, aki rajta ül.» Válaszolt az ipse. «Ez lehet egészen uj igazság — feleltem én — de rajtam kivül álldogál itt a folyosón még egy csomó éltesebb hőig}

1; és férfiú, azokat illetné meg a hely első sorban.» Az ipse hallgatott. Egyszerre felállott és átengedte a helyemet egy husz éven aluli hölgyecskének, aki azt rögtön el is foglalta. Egy éltesebb hölgy nem állhatta meg szó nélkül. Oda fordult a jeles ifjúhoz: «Nem magamról beszélek, hanem a barátnőmről, aki nálamnál is idősebb. — Illő dolog-e egy éltes nőt állani hagyni és egj* egész fiatallal szemben udvariaskodni ?» ((Annak ajánlom fel a helyemet, akinek tetszik» — volt a kurta válasz. És jött a kalauz: «A jegyeket kérem!» Az ipsének másodosztályú jegye volt. «Tessék ezzel a jeggyel átsétálni a második osztályba», — szólt a kalauz. «Nem megyek! A pénzemért ott ülök, vagy, állok, ahol helyet találok!» — válaszolt az ipse, s következett egy hossza-