Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-07-09 / 54. szám

Nyíregyháza, 1916. julius 9. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 56. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak fólár. SzerkesstÖség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUS Kéziratokat nem adunk vissza. Hird*t«3«a »r5*zftls szerint tzamiü&teak. Legolcsóbb bírdsMt 1 K. Hivatniu» hlrdetíBfk *or» 80 f. A njrlKtér Síronként 80 t Apró hirdet esek JO izéli í K, snindon további szó 5 fíiiér. VasiEg bnSvel szedett Sét32eresen számit. Takarékoskodjunk. „Büszke vagyok, hogy ebben a háborúban van magyar biró, aki megtanult cipőt talpalni, hogy gyermekei ne járjanak mezítláb," ez a nyilatkozat hangzott el igen előkelő helyen, igen nagy előkelőség ajkáról. Valóban mély értelmű s végtelenül komoly nyilatkozat ez, mindenkép alkalmas arra, hogy a takarékosság elvének szükséges voltát a legélénkebben szemléltesse. Minden megtakarított fillér erőnk gyarapodását, minden elpazarolt érték a nemzeti vagyon apadását mutatja. S ha szükséges és okos dolog volt a taKarékosság eddig is, mennyivel inkább ajánlatos most, amikor a háború nehéz viszonyai minden erényünk kifejtésére, minden erőnk sorompóba állítására szólítanak. Nem lehet eléggé hangoztatnunk az igények leszállítását, a fölösleges kiadások mellőzését, a tőkegyűjtés hasznosságát az egész vonalon. Lépjen a fényűzés helyébe az egyszerűség, szorúljon szűkebb térre a bőség, érvényesüljön minden vonatkozásban az előrelátó gondosság. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, s inkább ina vonjuk el szánktól a nélkülözhető falatot, mint hogy egészen kenyér nélkül maradjunk holnap. Akinek füle van a hallásra, hallja ! Mindenkinek szól a nagy felhívás, aki abban a helyzetben van, hogy fölöslegekről beszélhet. Meg is fogadja mindenki, akinek megélhetési viszonyain inkább segített, mint rontott a háború. A földmüvelés, ipar és kereskedelem igazán nem sínyli meg a csapást, ezeknél lehet szó a megtakarításról, sőt gyűjtésről, hogy ne mondjam halmozásról. Ám ha a fizetésből élő tisztviselőkre s más értelmiségiekre tekintünk, egészen másnak látjuk a helyzetet, s nem sok reménnyel nézünk a takarékosságra intő felhívás sikere" elé. Nem azért, mintha ezeknél az existentiáknál hiányoznék a takarékosságra való készség, hanem azért, mert nincs miből takarékoskodniok. Mindnyájan tudjuk, hogy a készpénzfizetés a háború előtt is éppen csak a minimális megélhetés biztosítására volt elegendő úgy a köz-, mint a magántisztviselőknél. Ezeket a tisztes szegényeket sok tekintetben készületlenül, mindenesetre védetlenül találta a nagy megpróbáltatás. S ha művészet kellett jövedelmük beosztására ezelőtt, a gyötrelemig fokozódó erőfeszítésre van szükségük most, ; hogy hitelük teljes kimerítésével máról-hol| napra megélhessenek. ji Különösen súlyos a nagyobb családok 1 helyzete, amelyek csak az állami alkalmazottaknál részesülnek bizonyos támogatásban, a többieknél azonban a lét és nemlét aggodalmaival küzd a családfő. Ezt a nagy küzdelmet csak részben könnyíti, de a megterhelt vállakról egészen le nem veszi a legutóbbi törvényjavaslattal kilátásba helyezett állami segély, ha emellett sürgősen nem gondoskodnak az illetékes tényezők arról is, hogy a tisztviselők családjai elfogadható áron a legszükségesebb fogyasztási készlethez jussanak. Mert ha a pénznek vásárló ereje csökken, hamar kimerül a javadalomemelés, időelőtt beállít megint a szükség. A tisztviselők bizonyára hálásak lehetnek azért a kevesebbért is, amit kaptak ; hálásak különösen azért, mert helyzetüknek és szolgálatuknak ebben a formában való méltatása a legteljesebb elismerés keretében történt. Kötelességérzetük fokozásáról már alig lehet szó, hiszen mindenben igyekeztek és igyekeznek megállani helyüket; munkabíró képességük azonban korlátolt, ha nélkülözni kénytelenek. A cipőtalpaló bíróra méltán lehet büszke nemcsak a legfelsőbb hatóság, hanem a magyar társadalom is, fea ez a munka olyan mellékfoglalkozás, amely a tehetségnek sokoldalúságára vall. Egyébként azonban talán ilyen módosítással volna a körülményeknek megfelelő a fenti idézet: „Sajnálom, hogy ebben a háborúban van magyar biró, akinek meg kellett tanulnia cipőt talpalni, hogy gyermekei ne járjanak mezítláb." Pont. Kisvasúti menetrend. Bessenyei-térről indul : Délelőtt 630*, 734, 807, 900, 1000, HOO. Délután 121Ő*, 115, 230, 300, 410, 510. Este 600*, 700, 720, 815, 930 Sóstógyógyfürdőről indul: Délelőtt 602, 724*, 809, 930, 1130. Délután 1250*, 1250, 208, 330, 410, 430, 530. Este 632*, 720, 751, 8*0. 1000. A vastagabb betűkkel nyomatott idő adatok távolsági vonatokra vonatkoznak, a csillaggal jelölt vonatok a Szőlőtelep-hegyközségig, illetve onnan közlekednek. Nyíregyhaza f.uj" építési szabályrendelete. Idézőjel közé kell tenni az «uj»-at, mert hiszen már azt lehetne e szabályrendeletről mondani, hogy bizony az már: «avulófélben levő uj» szabályrendelet, olyan régen alkotta meg a képviselőtestület. Annak a városfejlesztő akciónak, a mely ezzel a szabályrendelettel indulhatna meg, most már történelmi múltja kezd lenni. Tizennégy esztendeje lesz nemso-t kára annak, ... valóban több mint tizenhárom esztendeje, hogy e hasábokon megjelent az a cikk, amelyet kiindulásaként lehet tekinteni a város felmérésének utai, utcái és terei pontos megrajzolásának, — ezek alapján a szabályozás terve elkészítésének, valamint az «wj» épitési szabályrendelet megállapításának. Az 1903. évtől, az 1910. évig tartott, amig a városfejlesztés gondolatának felvetésétől a városfejlesztés alapjainak egész komplexuma megteremtéséig jutottunk; tehát cca 7 év alatt készült el mindaz, ami alapja lehet a város fejlőcthetésének, hogy ezen az alapon az épitési viszonyok ugy a közegészségügyi, mint a szociális és rendészeti kérdésekben is korlátok közé szorított irányelvekkel bírjanak. Ugy tudjuk, mert hiszen a mai időkben ki tudná dátumszerü pontossággal az időt megállapítani, — hogj

r; az 1910. évben letárgyalta már a képviselőtestület ezt a szabályrendeletet is. Az akkor lepergett 7 esztendő alatt, sok munka Volt elvégzendő; de mindez mégis csak 7 esztendőt igényelt. Azóta jóváhagyás alatt áll a szabályrendelet. iie csupán csak a szabályrendelet! A szabályozás terve már jóváhagyást nyert előbb, talán még 1910-ben. Tévedés azt hinni, mintha a jóváhagyás olyan igen egyszerű dolog lenne. — Mert ha egyszerű lenne, akkor már régen megtörtént volna. De bizony ugy látszik, valami életbevágó nagy kérdésen akadt meg a dolog. Hogy megakadt, az nyilvánvaló, hiszen már a hatodik esztendeje, hogy elkészült a szabályzat. De minő n'agy kérdésen akadt meg?! Mindenesetre érdekelheti e város közönségét, hogy a megalkotott szabályzatba lefektetett óhaját, kívánságát, hogy ugy fejezzük ki magunkat: elhatározott szándékát, akaratát, vájjon mi miatt nem hajthatja végre? Ez iránt megfelelő helyen érdeklődvén, köriilbelől a következő felvilágosítás nyerhető. Ugy a belügyi, mint az igazságügyi minisztériumokban, a megfelelő utat megtette a szabályzat. — A kereskedelemügyi minisztériumban azonban kifogás akadt ellene. A szabályzat szerint ugyanis, az államvasuti építkezésekre ugyanazok a határozmányok volnának mértékadók, amelyek a városi építkezésekre válnának érvényesekké. Ez, természetes. De az államvasutnak nem természetes. Az volna e tekintetben a kívánság, hogy Nyíregyháza város épitési szabályrendeletét, az államvasút ne legyen kénytelen respektálni. — léhát ebbe "a felfogásba botlott bele a szabályzat. Ezt a kérdést a minisztériumok