Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-06-25 / 50. szám

Nyíregyháza, 1916. junius 50. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 47. szám. VIDÉK A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak fólár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ŰT 9. SZAM. TELEFON SZÁM 139. P03TACHEQUE 29551. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések arrsabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb h!rdeté# 1 K. Hivatf.ios hirdetéseit 90r» 68 f. A njllttér soronként £9 f Apró hirdetések 10 szól* 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett lié»siere,;en számit. Iparos-képzés. Sokat panaszkodunk a magyar ipar fejletlenségéről s az ebből származó nemzeti károkról, illetőleg elmaradt nemzeti hasznokról. Tenni azonban vajmi keveset teszünk, a hiány pótlására, s amit teszünk is, kevés hasznát látjuk. Annyi bizonyos, hogy ha ki nem elégítő a természetes fejlődés, segítségére kell mennünk a mesterséges fejlesztéssel, mert maga a szükséglet kétségtelenül fennáll. Á szervezés nehézségeinek leküzdése, az állami támogatás megfelelő alkalmazása, az iparvédelem hazafias kötelességének hangsúlyozása mindmegannyi céltudatos lépés volt a nagy feladat megoldása felé. Az ipartestületek és iparkamarák is felhasználnak minden módot és alkalmat arra, hogy az eszme ne a pusztában elhangzó szó, hanem kézzelfogható valóság legyen. Mi a kérdés súlypontját az iparos-képzés helyes végrehajtásában látjuk Virágzó ipar lehetséges ugyanis minden egyéb tényező nélkül, de semmikép nem lehetséges képzett iparosok nélkül. Az iparos-képzés csak nemrégiben is nagyon patriarchális módon történt minálunk. Az akkor még inasnak nevezett tanonc ugy ahogy elsajátította mesterének amilyen olyan szakismeretét ; legénynek nevezett segédkorában esetleg a szomszédba is ellátogatott, hogy tapasztalatokat szerezzen; aztán mihamar remekelni igyekezet, hogy mesterségét a maga kezére folytassa. Szélesebb látókör, vállalkozó szellem nem igen volt a mesteremberben, s ha mégis tovább akart terjeszkedni műhelyének szük körén, legfeljebb egy kis föld ragasztására gondolt, s jobban örült a legsilányabb saját termelésű kukoricájának, mint legsikerültebb iparcikkének. Igy lett rossz földműves és nem jó iparos ; így lett a fejletlen ipar a legkevésbbé becsült kenyérkereső pálya. Az alárendeltségnek ez az öröklött állapota természetesen a rátermetteket is elriasztotta a tisztes ipari foglalkozástól. Helyes úton járnak tehát azok, akik az iparos tanonciskolák tökéletesítésén fáradoznak. Az elemi iskolák nem nyújthatnak elegendő gyakorlati ismeretet a társadalom ez eléggé széles rétegének; rendszeretet, ügyesség, pontosság szintén olyan követelmények, amelyek inkább elsajátíthatók a jól vezetett iskolában, mint a kizárólag szakszerű munka körében. Nagyobb megbecsülést csak nagyobb képzettség alapján várhat az iparos; nagyobb lendületre csak nagyobb energiájú iparosok alapján számithat az ipar. Kívánatos tehát, hogy a szülők ma már nem érthető előítéletből ne riasszák el az ipar iránt hajlamot érző fiaikat ettől a hálásan fizető pályától. Ma már ott vagyunk, hogy a kisipar minden föltétele megszerezhető helyben is; a tovább képzésre pedig megfelelő magasabb szakiskolák várják az érdeklődők seregét. Mennél nagyobb, derekabb és öntudatosabb lesz ez a hadsereg, annál sikeresebben fogja megvívni a politikai béke idején nemzetünk gazdasági háborúját. *** k gazdasági helyzet. Jóleső érzéssel írhatom, hogy minálunk a helyzet elég jó. Eltekintve a vizkár által sújtott birtokoktól, s némely hadbavonult birtokától a helyzet elég normális. Asszonyok, leányok, öregek, ifjak vállvetett munkával pótolták a férfierő hiányát s a bevethető területek bevetve, a kapálás elvégezve, csak a szénamunka okozott nagyobb nehézséget s az aratás-betakaritás fog nagyobb gondot okozni. A termés kilátások elég jók. Ahol nem ültek fel a „Mindent be kell vetni" theoriának s jól elkészített földben, fekete ugarban, vagy valamely pillangós növény, dohány stb után vetettek, kitűnő búzatermést várunk. A buza növése elég magas, a kalász nagy és duzzadt, a szemfejlődés előrehaladt s az aratás egy jó héttel előbb kezdődik, különösen phosphátos búzáknál. Hasonlóan az őszi szántásokba vetett tavasziak : borsók, árpák, zabok, dohány, kukorica, stb. igen jók, viszont az erőltetve vetett, felrögeit talajokon ismét ugy állunk, hogy a vetőmag is alig térül meg! A buzavetésekben, amelyek tarlóba kerültek, fellépett a törzsgomba, bizony ezek tönkrementek. Ebből az a tanulság, hogy ne erőltessük a sok vetést, de keveset és jó munkába vessünk, ahelyett inkább bőségesen készítsünk őszi szántást, mert egy jó tavaszi sokkal többet ér, mint egy rossz őszi. Jóllehet kevesebb őszi vetés van 10—15 százalékkal, mégis remélhetjük, hogy végeredményében jobban jövünk ki, mert bőséges árpa és kukoricatermésre, sőt burgonyára is van kilátás A rozsda nálunk is jókor fellépett s a levélzet teljesen el volt lepve. Ennek oka a talaj óriási víztartalma volt. Állandó ködben és harmatban úszott a növény. A szárazra fordult időjárás (ápril végétől junius 15-ig alig volt számottevő eső) mindent helyre hozott. Jóllehet a rozsda a kalászra is átterjedt, a szár épen maradt, megdőlés nincs s a szemfejlődést nem akadályozta. Garancia a jó terméskilátásra, hogy korán aratunk. Igazi jó termés csakis jókori aratásnál van, mert ez azt bizonyítja, hogy nincs anyagcsere zavar. A mélyebb helyeken, ahol víz állt, vagy az altalajviz fennt van, a buza kis növésű maradt. Itt említem meg, hogy a nem szántott, csak tárcsázott csutka, burgonya és répaföldekbe vetett árpáim és zabom is megadja magyar holdanként a 6 mázsát, mig az ugyanazon időben felrögeit talajokon alig lesz 2—3 mázsa termés. Ez érthető is, mert a tárcsázott föld szinte hamufinomságu. Érdekes jelenség, hogy az idén a varjura nem panaszkodtak. Ennek az az oka, hogy a kukoricát jókor elvetették s kikelt, mielőtt a drótféreg és mocskos pajor életre kelt volna. Ellenben a mocskos pajor megtámadta a káposztát, a cukorrépát és magsalátát. Örömmel látom, hogy a varjusereg segítségemre jött, s most ezeken a táblákon lakomáznak s alapos tisztító munkát végeznek. A dohányáremelés is csütörtököt mondott. Épp az ellenkezőjét érték el, mint amit akartak. Ahol a 30% emelésről lehetett szó, a dohányosok inkább bevonultak s nem ültettek, mert bántotta őket, hogy egyik-másik 40—50% kap, mig egy 20—30 éve dohánymunkával foglalkozó kertész csak 30%-ot. Kénytelen voltam egyik gazdaságom 70 holdas termelését megszüntetni Veszedelmes precedens, hogy a kincstár ilyen megkülönböztetéseket csinál! Ezzel olyan lejtőre lépett, amely csak visszatetszést s elkeseredést teremt. Ez mindaddig ugy lesz, mig rólunk, nélkülünk határoznak, mégis csak talán kettőn áll a vásár! A termelő fontosabb mint a vásárló ! Igy vagyunk a vetőmag kiosztással is. Ahelyett, hogy a vetőmag kérdést a vármegyei gazd. felügyelőségekre bíznák, amelyek a helyi szükségleteket számon tartanok, s a szomszédos uradalmakból kielégítenék, megkésve, méreg drágán sóznak ránk ide nem való magvakat, amelyeknek még a fajtáját sem ellenőrizhetjük, s bizony sok helyt megtörtént, hogy a magvakat át sem vették, s elvonták rendeltetésüktől, s hevenyészre hizlalók kezére juttatták. Én kaptam egy tavaszbúzát, amely alig nőtt egy araszosra, s alig ad 2—3 mázsát, mig az én bevált Champlain búzám 7—8 mázsát fog adni. A magvak kevertek, árpa, zab, tavaszbúza zagyvalékot kaptunk, sok helyt csirás és dohos magot! Arra kényszerítenek bennünket, hogy zsákban macskát vegyünk! Mindez nagy viszatetszést szült s emiatt sok föld nem azzal lett bevetve, amivel bevetni szándékoztatott. Ha már miden áron a H. T -nek kell a vetőmagon adót szedni, ám vegye be azt, de legalább azt engedjék, hogy kiki azt vegye meg, amire szüksége van, amit megtekinthet, s idejében hozzá juthat. A requirálással olyan chaoszt teremtettek, hogy sok helyen ijedtökben még a megengedett mennyiséget sem merték visszatartani, s ember, állat élelem nélkül maradt. Sírva panaszkodnak az emberek, s ma a baromfi eleségért 60 fillért fizetnek literenként. A kukorica requirálásnál azt az elvet kellene követnünk, hogy kiki holdanként 2 — 3 q-t szolgáltasson be, de a többit adják át a szabadforgalomnak, mert másképpen a hús, tej, zsír mizéria állandó és maholnap veszélyes jellegű lesz. Igy vagyunk az olajmagvakkal is. A napraforgó nálunk zsírozó. Amint azt rekvirálták, a zsirozótól fosztották meg a legszegényebb néposztályt s a pogácsától az állattartó gazdát Nem ismerek yfrtlí Nyári megőrzésre téli ruhák, e^Afm^k^b^l Iüül muffok, boák, bundák és egyéb fs ^ r €i il ^ T jutányos áron elvállal gondozásra: BUÚS JÓZSEF szűcs Nyíregyháza, Bethlen-utca 1. sz. 218—1—24