Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1916-05-11 / 37. szám
2 37-ik szám. sKYÍR¥IBÉK 1916. május 11 A vármegye tavaszi közgyűlése. Szabolcsvármegye törvényhatósága tegnap délelőtt tartotta meg tavaszi közgyü lését dr. Ujl'alussy Dezső főispán elnöklésével, amelyen a bizottsági tagok igen nagy számmal jelentek meg. A közgyűlés több igen fontos központi és járási tisztviselői állást töltött be, azonkívül a negyedik hadikölcsönre eszközölt jelentékeny, a vármegye erejéhez és múltjához méltó jegyzést. Ezek voltak a közgyűlés tárgysorozatának főbb pontjai, de a kétszáznál több pontú tárgysorozatban bőven akad még más érdekes és nagyfontosságú pont is. Tárgysorozat előtt az elnöklő főispán meleg, részvétteljes szavakban emléke zett meg a bizottság legutóbb elhunt tagjairól, Vay Istvánról és Leveleky Gézáról, akiknek családját jegyzőkönyvi kivonatban értesiti részvétéről a vármegye. Majd Vadász Lipót dr. államtitkár, törvényhatósági bizottsági tag kitüntetéséről emlékezett meg a főispán és indítványára a vármegye Vadász Lipótot üdvözölni fogja. A főispán megnyitó beszédét a liadikölcsönjegyzésre való buzdítással végezte és ama reményeinek adott kifejezést, hogy Szabolcsvármegye közönsége az elsők között lesz, akik a hadiköicsön jegyzés körül maradandó nevet biztosítanak maguknak. A tárgysorozatra tértek aztán át és Mikecz István főjegyző beterjesztette az alispánnak a mult évi közigazgatásáról szó ló hatalmas jelentését, amelyet a törvényhatóság tudomásul vett. Majd a vármegye hadiköicsön jegyzésére tértek át. Eddig 400.000 koronát jegyzett az alispán a negyedik hadikölcsönre, a törvényhatóság pedig a jegyzői nuygdijalapból 200.000 korona jegyzésére adott fölhatalmazást. A választásokra tért át aztán a raegyegyülés, amely egész sereg érdemes tisztviselőt juttatott részben magasabb, —< részben uj állásba. Így nagykállói főszolgabíróvá megválasztották Virányi Sándort, tiszai járási főszolgabíróvá Nozdrovickv Pált, nyirbaktai főszolgabíróvá pedig Evva Istvánt. Vármegyei másodfőjegyző Erdőhegyi Lajos dr. főispáni titkár lett, első aljegyző dr. Gergelyffy Endre, árvaszéki jegyző Tóth Béla. Szolgabirókká Irinyi Szabolcsot, üsváth Lászlót, Kádár Bélát és Sarvay Viktort választotta meg a törvényhatósági bizottság, amelynek szí ne előtt az újonnan megválasztott tisztviselők azonnal letették a hivatalos esküt. Az állandó választmányban két hely volt üresedésben, erre Énekes Jánost és Paulik Jánost választotta meg a megygyülés. Betöltötték a gróf Buttler-féle Luclovika Akadémiában levő két helyet is, amelyre a törvényhatósági bizottság bizonyítványaik sorrendjében első helyen Volosin Sándort, másoik helyen pedig (Enyedy Zoltánt ajánlotta be. Arad városa az Ausztriával való gazdasági kiegyezés érdekében feliratot intézett a kormányhoz és a feilratot pártolás végett megküldötte Szabolcsvármegye törvényhatóságának is. A megyegyülés kimondotta, hogy az Ausztriával való gazdasági kérdések mielőbbi megoldását szükségesnek látja és Arad városával hasonló szellemű feliratot intéz a kormányhoz. Ezután Mikecz Dezső alispán előterjesztésére a tisztviselői nyugdijalap mérlegének helyreállítása céljából négy százalékos pótadó kivetését határozta el a közgyűlés, majd kimondotta, hogy a gyermekhalandóság meggátlására nagyszabású gyermek és anyavédelmi akciót kezd, amelyet járásonkint szervez. A számonkérő szék jelentésének bemutatása után Ujl'alussy Dezső dr. főispán szólalt föl és elismerését nyilvánította a tisztikarnak fáradhatatlan és áldozatkész mnkájáért. Nyugdíjazási ügyekkel ofglalkozott ez után a megyegyülés és Csengery Károly tiszanagyfalusi jegyzőt junius 1-től nyugdíjazta, azonkívül több nyugdíjigényt és nyugdijösszeget megállapított. Községi határozatok, szabadságolások, számadások és költségvetések, valamint több kevésbbé lényeges pont letárgyalása után a közgyűlés a főispán éltetésével déli egyneg3 recí egy tájban ért végett. Lesz még tavasz. A táj csendes. Aztán váratlanul pusztító vihar száguld végig rajta. Tombol, dühöng, fákat, hatalmas koronákat, játszva szakit magával a porba; kunyhót és palotát egyaránt lerombol, de a végén a táj még sem marad üresen : hatalmas koronájú, büszke tartású tölgyek és gyenge cserjék, melyek alig viselték el a nagy megpróbáltatást, délcegen nyújtják szét kuszált ágaikat s miután széttekintenek a letarolt vidéken sóhajtva kiáltanak fel: mi megmaradtunk!... A világháború súlyos megpróbáltatásai majd csak elvonulnak berkeinkből. — Lesz még tavasz, lesz még virulás! A történelem lapjai uj, harcrakész nemzetek tc^ teivel lesznek telve és a virágos kertben — a történelmet méltán nevezhetjük ennek — áradó illattat fognak pompázni az életreképes nemzetek; a gyengék pedig láthatatlanul pusztulnak el a szörnyű zivatarban; s emléküket csak-egy-egy sárguló levél fogja jelezni a népek 1-viruló mezején! Még dühöng a vihar, még hullnak a sárga levelek, de szemünk már előre látja a vérázott föld tavaszi virágait... Előre sejtjük, hogy mely nemzetek virulnak — majd a háború után s ha e népek közé a magyarságot is beleszámi íjuk, talán nem tesszük jogtalanul!... Igen, joggal mondhatjuk ezt különösen most, hogy a nemzetre a megpróbáltatás súlyos ideje nehezedik. A magyarság most is megmutatta létjogosultságát! Bebizonyította, hogy nemzeti ereje, faji szivósága, őseinek vitézsége a századokon át tartó beolvasztási politika után is megmaradt! Már pedig égy olyan nép, mely nem pusztult el a tatárigáhan, amely hősiesen szenvedte át a török hódoltságot, egy olyan nép, mely a testvérharcok szomorú következményeit is kiállva ellenállt minden idegen törekvésnek, melynek önérzetéről szikraként pattant le a beolvasztási kisérletek minden cselszövénye: megmutatta, hogy nem a tiszavirág-életű népek közé tartozik; megmutatta, hogy nagy tettekre és fontos kulturmisszióra hivatott!.. A világháború már eddig is beigazolta a magyarság fontos szerepét. A nemzetek mindinkább fokozódó tisztelete, kulturális fejlődésünk utáni fokozódó érdeklődés — mind csak ezt mutatják. De mindezeknél tisztábban látjuk faji álhatatosságunkat, ha visszaszállunk a nemzet virradásának dicső korszakába. Az a magyarság, mely elsőnek állott a szabadság eszméinek zászlaja alá, mikor azok világgá futottak s egyetlen honfisziv megtörése nélkül vivta ki mindazt, amit mások csak véres forradalmakkal tudtak elérni; az a magyarság, mely fényes palotáiból leereszkedett a szegény kunyhók ajtajáig, hogy megossza jogait a nyomorgó jobbágyokkal s amely eltörölt minden jármot, mely ólomsullyal nehezedett a nép vállaira; az a magyarság, melynek ujjáébreédsében oly alakaji születtek, kik méltán sorakoznak a világtörténelem legnagyobbjai közé: megmutatta, hogy nem tartozik a történelem hullócsillagjai közé; megmutatta, hogy sem lassú pusztulásra szánt beteges nép; hanem életreképes, eny nyx szenvedés után, jobb sorsra hivatott népe az emberiségnek, melynél az erők szunnyadása csak készülődést és pihentetést jelent egy jövendő feltámadásra!.... Az emberemlékezet óta csendes Vezuvról a rómaiak büszkén hirdették, hogy már évezredek óta kialudt és megtelepedtek lábánál. — Ugy gondolták, hogy nincs mitől tartaniok. S mikor a körülötte nyüzs gő élet már nem is gonodlt a veszéllyel, áttörte a kráter torkát, pusztítva ontotta ki tüzét s akik megtelepedtek rajta elpusztultak az égető zivatarban!.... —a. -nwra n • "i rwrm urirwiiiii iiT rn» ri f* ii iwft IWÍIII UL nvmm A háború. (A » Ny ír vidék » eredeti távirata.) Budapest, 1916. május 9. — Hivatalos. Nyugati hadszíntér: A 304-es magaslaton elért sikereink kapcsán a rl ermita-dombtól délre — Haucourttól délre — több ellenséges árkot elfoglaltunk. Az ellenségnek az a kísérlete, hogy a 304-es magaslaton elvesztett területet nagy erők harcbavetésével visszafoglalja, súlyos veszteségei mellett meghiusult. Epp oly kevés sikere volt azoknak a támadásoknak, amelyeket a franciák a Maas keleti partján a Thiaumont-major vidékén intéztek elienünk. Itt a francia foglyok ,száma 3 tisztre és 375 főnyi legénységre emelkedett, lb sebesültet nem számítva. 9 géppuskát zsákmányoltunk. Az arcvonal többi részéről, több sikeres járőrvállalkozásunktól eltekintve, — nincs különös jelenteni való. Keleti hadszíntér: Balkáni hadszíntér: Nincs újság. A legfőbb hadvezetőség. Délkeleti hadszíntér: Olasz hadszíntér: Orosz hadszíntér: Változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Két torpedónaszádunknak felderítő ut jukban május 8-án délelőtt üslendétői északra öt angol torpedózuzóval rövid ütközete volt, amelynek folyamán egy torpeclózuzó tüzérségi találat folytán súlyosan meg sérült. 1 orpedónaszádaink épségben viszszatértek a kikötőbe. A tengerészeti vezérkar főnöke. (Miniszter-elnökség sajtó osztálya.) DivBerend Miklós 1 hadiönkéntes honvédtörzsorvos Harctéri napléj e I Adatok a magyar honvédség, fő- i kép az 5. honv. huszárezred tör- f ténetéből. Sennyei József honv. tüzérföhadn. rajzaival." Ára 6 K I Kapható lapunk kiadóhivatalában, f ELŐFIZETÉSI DIJAK: Negyedévre ... 3K Félévre .... 6K Egész évre ... 12 K
