Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-04-30 / 34. szám

2 34-ik szám. JMYÍRYIDÉE. 1916. április 30 akkor jő el annak az uj világnak kezdete, melynek vezérlő eszméi még most ott forrnak, kavarognak a nagy világégés tüzében; abból a sóhajból, könyből, imádságból és vérből fognak ezek az eszmék kijegecesedm, melyeket ez a szenvedéstől vonagló emberiség elhullatott vala... Az átélt szenveédsek és borzalmak csak nemesebbé tehetik az fejnbert s igy nemesebbé, szebbé és jobbá magát az emberek összeségét is: a nemzet társadalmát. Bizonyos ez, hisz ebben a nagy tisztítótűzben a legtöbb káros és téves erkölcsi Szellemi közfelfogás már salakká égett. Társadalmunk jellege már a háború kezdetén megváltozott. Az emberek közötti mély társadalmi szakadék betemetődött; — a mesterségesen felállított osztályfalak az első ágyuszóra összedűltek. — Mintha a régi legendás idők légköre újra viszszatért volna. A háborúnak ez az első'erkölcsi produktuma valóban érdekes és bámulatos, mert ez a nemzetek életrevalóságának egyik főtényezőjét : a tisztult nemzeti közszellemnek megujhoádsát idézte elő. Annak a nemzeti, társadalmi közszellemnek megizmosodását, — amely mentes minden nemzetiségi, — felekezeti és faji előítéletektől, mely egységes, erős és oszthatatlan minden belső és kül ső kérédsben: kifelé és befelé. Mely erős az ország megvédelmezésében és a hamisság üldözésében, gyengéd az elesettek felemelésében, kíméletlen az egyéniség és hatalom minden káros kinövésével szemben. Ez az első pozitív eredménye ennek a háborúnak, ez a tüzzel-vérrel összeedzeti, egységes nemzeti közszellem, mely után mi annyiszor epedtünk. Köny és vér árán tehát már lelki értéket is szereztünk magunknak egy oly csodás kincset, melyre még utódaink is joggal tarthatnak igényt. A növény kikelt, de azt még öntözni és ápolni kell. Naggyá és erőssé csak a békés időknek békés munkáival tehetjük ezt a közös kincset, melynél szentebb örökséget nem is hagyhatnánk utódainknak. Ésszerű tehát az ebből folyó következtetés is, hogy a nemes érték gyarapítása és erősbitése: elsőrendű nemzeti közönként felajánlották képeiket eladásra is az ebből befolyt tekintélyes összeggel, valamint a belépti dijaiknak tulfiztésével is tetemesen növelték a nem várt sikert biztosító anyagi eredményt. Buzdításul szolgáihat ez a növendékeinknek arra, hogy a jó szívből eredő munka megtermi mindig gyümölcsét s ezen nemes munkájok és áldozatkészségük kivívta számukra az elismerést. A rendezett kiálltiás pedagógiai értéke tanférfiak előtt nem ismeretlen s ennek értékes tanulságait magam is fölhasználom a jövőben is. S a diákság munkája által elért mindkét cél iskolánk igazi büszkesége lesz. Meg kell itt emlékeznem, a helyi sajtóról is, mely a legnagyobb kész séggel és szeretettel karolta fel ügyünket és az egész kiállítás tartania alatt sűrűn emlékezett meg rólunk és hivta fel a nagyközönség figyelmét a kiállításra. Meg kell végre emlékeznem a mélyen tisztelt látogató közönségről és nemes emberbarátokról is, kik nagy számban keresték fel kiállításunkat, tetemes összegű felülfizetéseket eszközöltek és számos képet vásároltak meg; fogadják ezúton is még egyszer a mi hálás köszönetünket az ismeretlen, hős, világtalan katonák nevében is! A kiállított háborús rajzok zöme a főgimnázium könyvtárában marad megőrzés végett, a kiállításra vonatkozó Összes dokumentumokkal együtt s kedves és tanulságos emléke marad az utókornak is, a mai nehéz és válságos időkből. Kozák István. érdek. Emelkedett, egységes nemzeti közszellem nélkül nagyon beteg és vérszegény a nemzet és annak minden társadalmi rétege. bejlődés utján nem haladhat az a nemzet, hol a célnélküliségek, egyéni akarások túltengése végett még a produktív munka is csak vegetálni kénytelen. Azt meg leihozni sem érdemes, hogy az ily közszellem nélküli társadalomnak menynyi mocsárvirága van, melynek már illata is tertőzi a levegőt.... * Seperjük ki a még el nem pusztult szemetet is, dobjuk a megtisztulás olvasztó tüzébe s örüljünk azon, hogy hőseink kiömlött piros véréből kiáradt, megvalósult e megváltó eszme: az egységes nemzeti közszellem. Mérhetetlen áron kaptuk ugyan meg mi ézt a nagy, fölséges eszmét, de megkaptuk! Erezzük, hogy itt van ez közöttünk; hogy itt él szivünknek; lelkünknek minden nemes érzésében, és itt ragyog fájdalmunknak égető könnycseppjeiben. Ez vigasztalja meg az özvegyet, árvát és mind azokat, kik elesett hőseiket siratják. — Szeretném kikiáltani az egész világnak, — hogy ez a megújhodott magyar nemzeti közszellem volt az, amely ezt az imádott hazát megoltalmazta minden bajtól, vésztől, ellenséges betöréstől. Ennek a csodás érzésnek subjectiv erejétől vált oly erőssé mi vitézeinknek karja, kik bizony a veszély pillanatában szintén csak «emberek» voltak, szivükben a lemondásnak szomorú érzéseivel. Hősökké csak ez a felmagasztosult szent érzés alkotta őket, amelyért oly nagy, véres érték az áldozat. — ismerős és ismeretlen hőseink voltak ami igazi magvetőink, az elvetett eszmének tehát diadalmaskodnia kell. Minthogy feltámadott, szivünknek mélyén várja ami összhangzatos cselekvésünket. Naggyá és erőssé lön, hogy: megválthasson egy szenvedő nemzetet. Ne profanizáljuk tehát az eszmét, hanem örömmel és tárt szivvel fogadjuk be azt mi is, mert ez egy nagy, vér árán megszerzett érték, amelyre nekünk a jövőben oly égető szükségünk lészen. «Minden közszellem: szükségképpeni® (Marx). Tisztítsuk meg tehát emberi lelkületünket, gondolkozásunkat minden önzéstől, hiúságtól és a kapzsiság minden káros kinövésétől, s fogadjuk be őszintén ezt a felséges, felemelő érzést, melynek tiszta oltárán mocsok nem lehet soha! Lesznek ugyan még, nagyon sokan lesznek azok, — akik nem fogják megérteni társadalmunk közszellemének eme megújhodását, de ez egy szemernyit se fogja meggátolni ennek kifejlődősét és elterjedését. Sötét lelkű, bűnös alakok ezek, kik az igazság első fénysugarának láttára: el fognak sötét odúikba tűnni, miként a patkányok az utca csatornáiban. A megítéltetés napja ezekre is eljövend egykoron. A magyar nemzeti közszellem üdvös megújhodásának magja el van vetve, törpe sivár lelkületű epigonok nem fecsérelhetik és pazarolhatják el azt! Az égő fáklyának tüzénél gyujlsuk meg mindnyájan lelkületünknek apró gyertyácskáját, hogy nőjjön és égre törjön eme ,nagy fényesség és lelki világosság, amely nekünk megmutatja a követendő utat! — Ez fog elvezetni bennünket egy szebb és boldogabb Magyarországba .... Kácz Uéla. A hadbavonultak felőli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tndósitó irodája (Iskola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10—13 óráig. Mit együnk. Háziasszonyainknak nagy gondot okoz a napi étrend összeállítása. Mit együnk? Hus, az — nincsen. Legalább is a polgárság az u. n. középosztály részére hozzáférhetetlen. Tészta, az — nincsen. A lisztutalvány nem nyújtható, miként a rétes. Tej, vaj, tojás, baromfi — fantom, hiú ábrándozás. Nincs már más hátra csak a főzelék félék. Kénytelen, kelletlen vegetáriánus lesz a piacról élő publikum. Pedig, óh mily keserves nap-nap mellett — például — spenóton élni. Bár, akkor inkább jöjjön az éhhálál! — fogják némelyek mondani. Pedig nem egészen ugy áll a dolog! Igaz, ha a spenót mindig csak egy féle képen készül, elunja még a legtürelmesebb gyomor is. De a «változatosság gyönyörködtet)) még akkor is, ha azt spenótnak hivják is. Mint egyik szenvedő alany — akinek azt kell megennie, amit asztalára adnak — kiáltóan rideg önzésből is a következő javaslattal állok az igen tisztelt házi aszszonyok fóruma elé: Minden háziasszony, aki egyformán jól ért a kanál-, mint a tollforgatáslioz — ha pedig már engedményt «muszáj» tenni, akkor inkább áz utóbbiban legyen hiányosság — a közérdekre való tekintettel legyen szives közölje e lap hasábjain a főzelék féléknek néhány kipróbált de általános elterjedésnek még nem örvendő főzési receptjét, hogy ha már füvei és zabbal — pardon ezt nem akartam mondani — kell élnünk, legyen az legalább változatosan más-másképen elkészítve. Ámbár nekem a főzés birodalma csak olyan világ, mint Bolond Istóknak Debreczen, ahova csak néha-néha kukkantok be, mégis tudok egy pár verset, akarom mondani: egy pár spenót receptet, amit én bizony nem próbáltam ki, hanem csak ugy irtana ki a «Kerfészet» cimü szaklapból, ha a közölt recept szerint elkészített spenót nem lesz jó, akkor ne engem hívjanak meg — kérem — ebédre, hanem a nevezett lap szerkesztő bácsiját. Jó étvágyat kívánok! Még a sorrendre vonatkozólag egy pár szót. En a sorrendet a spenóttal kezdtem meg, maradjunk tehát ennél még egy hétig. Legyen a jövő heti szám is a spenóté. Akinek van jó receptje, tegye közzé! A rákövetkező két hét pedig legyen — mondjuk — a salátának szánva. Milyen szép lesz, ha ezután nemcsak egyféleképen öntik le a salátát, s nem csak egyféle saláta lével .... a ruhámat! Magamat ajánlom! Demeter Béla. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Negyedévre ... 3K Félévre .... Í5K Egész évre ... 12 K Lucernamagof aajat termését, aranka. mentes, két mázsát elad 267-1—1 Liptag Jenő.