Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-04-20 / 31. szám

2 31-ik szám. HYÍR¥IBÉE. 1916. április 20 Anya- és csecsemovédelemrol. Irta. é? a nyíregyházi Feministák Egyesületében április 6-án felolvasta Dr. Spányí Géza kórházi főorvos. IV. A termékenységi szám, vagyis az a szám, amely azt mutatja, hogy egy nő átlag hány gyermeknek aü életet — Magyaror­szágon magas — 10b —»; e tekintetben csu­pán Szerbia és Oroszország múlják fölül; de egyetlen egy országban sem csökkent oly gyorsan a születések száma, mint épen nálunk, számszerint 10 ezrelékkel. — Au­sztriában csupán 4 ezrelékkel, Németor­szágban 12 ezrelékkel,, Norvégiában 8 ez­relékkel stb. — Magyarország törvénytelen termékenysége a legnagyobb egész Európa ban; Szerbiában pl. ötszörte kisebb, mint nálunk. Ez a törvénytelen termékenység egyik legfőbb oka csecsemőhalálozásunk óriási nagyságának. — 1891-ben elhalt az egész országban 268,063 oly gyermek, aki még ötödik életévét sem érte el. — Érdekes adat az is, hogy Magyarorszá­gon a 7 éven alul elhalt gyermekek közül 1903-ban 44 százalék 1904-ben 43.8 százalék 1905-ben 42.3 százalék nem is állott orvosi kezelés alatt, vagyis néhány száz­ezer gyermek pusztult el igy. Aránylag a legtöbb gyermek pusztul el Szabadka vá­rosában; a legkevesebb Marosvásárhelyen. Szabolcsvármegye a legrosszabbak között (van a megyék között. Hogy a gazdasági vi­szonyoknak igen nagy befolyásuk van a születések számra, arra is hozhatok fel példát; 1905-ben született Magyarországon 61b,17b gyermek — gazdaságilag jó termé­sű és lévén a következő évben felszökött a születések száma 637,03b-ra, amiből az következik, hogy rossz termésű évben az anya- és csecsemővédelemnek a szokottnál is intensivebbnek kell lennie. Most aztán, mikor óriási súlyával re­ánk zuhant a világháború, leverve a kul­tura alig sarjadó kihajtásait — mit tapasz­talunk? Azt, hogy a már amúgy is nagy gyermekhalandóság ijesztően megnöveke­dett; pl. Szabolcsban: 1912-ben minden — 1000 élve született után elhalt 304 gyer­mek. 1913-ban már 329 1914-ben már 353 és a mult év elsó felében az összes elhaltak 51.30 százaléka, 7 éven alóli gyermek! 'tapasztaltuk, hogy megnövekedett a tüdőgümőkorosok, a görvélyesek, a vér­bajosok, az idegbetegek száma. Szóval megszaporodtak az ellensége­ink. A háború vsizontagságai sok katoná­ban, aki valaminő lappangó, enyhébb for­mában magában hordta a tuberkulózis — magvát, — lángra lobbantották a tomboló betegséget, ugy, hogy ezerszámra kell el­helyezni őket a csekély számú, már régen túlzsúfolt hadi tüdőbeteg szanatóriumok­ban. A vérbajt már régen behurcolták a szabadságolt katonák az addig nyugodt és tiszta családi körbe — mig a kormány ki­nevezte a védelemre hivatott kormánybiz­tost. Ha semmi egyébbel, csupán az em­iitett betegségek okozta óriási és ma még kiszámithatlan nemzeti kárral lenne dol­gunk és nem lebegne vészfelhőként felet­tünk a nagyon is problematikus kérdés, hogy a többi járványos fertőző bajjal meg fogunk-e tudni eredményesen birkózni — akkor is mindannyiunknak legfontosabb kötelessége lenne minden tudásunkat, — munkánkat és anyagi áldozatkészségünket a maximumig feszítve ez ujabb háború szolgálatában állítani, természetes, hogy elsősorban az államra hárul a szervezés lés ennek anyagi biztosítása, de másrészt nekünk már készen kell állnunk és ha senki — aki teheti — ki nem vonja magát komoly a hitem, hogy ahogy vitéz katoná­ink a fronton leverték a külső ellenséget, — mi is csak elkészülünk idehaza a bel­sővel. Igaz, hogy valamennyien nem vagyunk képesek ebben a nagy küzdelemben, en­nek minden frontján^ részt venni, de az egyesre váró speciális feladat feltétlenül elő fog állani. Mindenféle állásban és fog­lalkozásban nyilik tér a küzdelemre, hi­szen ehhez nem is kell európai kulturem­bernek lenni, mert ha csak egy futó pillan­tást vetünk az úgynevezett vad törzsekre — 'mit látunk? azt, hogy pl. az az afrikai Somáli néger viselős asszonyát nem engedi dolgozni és vele végtelenül gyengéden bá­nik; a maláyi szigeteken a viselős asszony férjét sem engedik messzire dologba men­ni, hogy feleségét jobban ápolhassa. Mikor Speke, a 19. század egyik neve­sebb Afrika kutatója az Unjoro törzstől bucsut vett, — ennek főnöke csak egyet kért a hatalmas fehérbőrű embertől: egy orvosságot, hogy az asszonyok oly gyer­mekeket szüljenek, akik nem halnak meg, mielőtt járni tudnának. Ez a kérés a leg­sötétebb Afrikából hangzott el és nálunk 47 százaléka az elhalt gyermekeknek nem látott orvost.! Tisztelt hölgyeim és Uraim! Most, hogy a nagy beteget, hazánk anya- és csecsemővédelmét láttuk, enged­jék meg, hogy befejezésül az orvoslás mód járói is röviden megemlékezzem és pon­tokba foglalva kíséreljem meg más, nálam­nál sokkal hivatottabb úttörők nyomán azoknak az intézkedéseknek, reformoknak, elveknek felsorolását, melyek a sok bajt gyógyítani hivatva lesznek. 1. A törvénytelen gyermekeket veszé­lyeztetetteknek kell nyilvánítani. 2. Az országos csecsemővédelmi akció­ba hazánk összes orvosait és tanítóit, bá­báit be kell vonni. 3. A védelmet megyénként kell szer­vezni és az összes veszélyeztetett csecsemő ket állami felügyelet alá helyezni. 4. Az anyaság védelme főkép állami érdek lévén, az állam feladata arról gon­doskodni, hogy 5. ne legyen viselős nő, aki magzatára nézve veszélyes ipari mérgezésnek van ki­téve. 6. Aki tanult bábát, ha kell orvosi se­gélyt és szülőintézetet ne kapja meg, ugy­szinte a modern hygiene segédeszközeit és legalább hat heti pihenést, melyet ki­zárólag újszülöttje táplálására fordíthat, — viszont 7. ne legyen csecsemő, aki nem része­sül anyja tejének áldásában, ha ebben ré­szesülilet. 8. A kötelező anyasági biztosítás, a na­gyobb számú, magasabb intelligenciájú, — jobban fizetett bába, nagyobb számú or­vos kórház és főkép szülőintézet, a meg­levők kibővítése. 9. A legkérlelhetlenebb küzdelem a tu­datlanság és babona ellen. 10. A leányok rendkívül gondos és szi­gorú testi nevelése — kötelező orvosi vizs­gálata a házasulandóknak. Ezek tulnyomólag állami feladatok — A társadalmi segítség alapja, ha a höl­gyeknek minél nagyobb száma vonatnék be a nyilvántartott anyák felügyeletére és a csecsemők gondozása. A nyíregyházi fe­ministák egyesülete annyi áldásos jelét ad­ta már életrevalóságának és életképességé­nek, hogy nekünk igazán csak támogat­nunk kell, de nemcsak érzelmekkel, ha­nem a legkiadóbban anyagilag is, kiki módja szerint, és akkor remélem, hogy nemsokára megfog alakulni a megye első anyavédelmi otthona, ami igazi kultúrpa­lotánk egy meleg kis fészek, amelyben a sors által megtépett anyák szerető gon­dozásra, emberi meleg gondozásra, em­beri meleg szivekre találnak. Adjuk vissza az anyaság hátrány adó glóriájának csak egy kicsinyke fénysuga­rát, saját anyáink iránti szeretetünk és hálánk jeléül, mentsük meg szegény ki­vérzett hazánknak csupán néhány veszen­dőnek induló gyermekét — akkor igazán — megtesszük kötelességünket. Igen tisztelt hölgyeim és uraim! Az idő lejárt. Azt a kis parazsat, amit Ígértem, bizalommal teszem le Önök elébe. Ne en­gedjék, hogy a közöny hamuja lepje el és embertársaik háláján kivül a jó Isten áldása is munkájukon lesz. A mételykór. Kérelem a szabolcsi gazdákhoz! Óriási azon veszedelem, mely az or­szág gazdáit, különösen pedig a szabol­csiakat a «mételykór» nagy mérvű elter­jedésével éri, ami a vizes legelőkkel előre láthatólag még ezután fokozódni fog. — A háborús viszonyok a rendkívüli magas állat árak eléggé indokolttá teszik azt, — liogy minden lehetőt elkövessen a gazda közönség, hogy ezen veszedelem elől álla­tait mentesítse. Miért is felhívom figyelmét gazdatár­saimnak nem csak a «Köztelek» több szá­maiban, Marék József dr. a m. kir. állat­orvosi főiskola professzorának megjelent közleményeire, de főképen a következőket hozom tudomásukra: A legközelebbi napokban személye­sen kerestem fel a tudós professzort, hogy informáltassam magamat a mételykórnak gyógykezeléséről. Ezt a tanár — mint fenn tebb is emlitém — a «JKöztelek» hasábjain már bővebben kifejtette, ludatta velem továbbá, hogy most legfőbb feladatát ké­pezi, hogy ezen veszedelem orvoslását be­hatóan tanulmányozza és a szarvasmarha gyógykezeléséhez ne csak azokra a sok esetben káros drastikus szert, a «kama­lát» használja, ami csak mint kelet India és Ausztráliában tenyésző fának terméke, de a háború befejezéséig különben sem hozható be, vagy. csak nagy nehézséggel. Hogy tehát folytathassa kísérleteit, sígy a hazánkban bőven, vadon tenyésző növény kivonatával, a mi az eddigi tapasztalatai szerint is simább és hatékonyabb szernek bizonyult a «kamalánál», arra kéri álta­lam gazdatársaimat, hogy a lesoványodott, rossz, métely gyanús szarvasmarhák ürülé­keiből, az ürülék több részéből vegyenek egy kis mintát, azt számokkal megjelölve, hogy melyik állatból származott, csoma­golják azt annyi gyufa, vagy ehez hasonló dobozokba, ahány marhától azt vették, es küldjék azt fel a m. kir. állatorvosi bel­klinika osztályára címezve Budapestre — Rottenbiller-utca — górcsövi vizsgálatra. Ott lesz megállapítva, hogy melyik szen­ved egész biztosan mételykórban. Az észlelt orvosi leletet tudatni fogja a beküldővel a professzor. ' Ha most már biztosan megállapitta­tott a betegség, ugy ezen egyedekből kül­denénk fel egy vaggonnal 8—15 darabot ta­nulmányozás céljából. Az állatok ha rosszak is, de minden­esetre oly állapotban kell lennie, hogy a szállítás fáradalmait kibírja. Minden be­küldő állatát, vagy állatait otthon leméri jrctod|jg a gojgi sző rmg&ruh^f jutányos áron elvállal gondozásra: BUÚS JÓZSEF szűcs Nyíregyháza, Bethlen-utca 1. sz. 218—1—24

Next

/
Oldalképek
Tartalom