Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-04-13 / 29. szám

2. 29-ik szára. JSÍYÍR¥IDÉK 191C. április 18 Anya- és csecsemövédefemrol. Irta és a nyiregyházi Feministák Egyesületében április 6-án felolvasta Dr. Spányi Géza kórházi főorvoi. 1, Es most néhány szót azokról a parasztleányainkról, akik ipartelepeken, és gyárakban dolgoznak. — Nyolc hosszú éven át tanulmányoztam, mint gyári orvos, hogy minő leánygeneráció nő tel a gyárak atmosphaerájában; láttam lü—12 éves leánygyermekeket éjjeli munkára befogva, láttam viselős asszonyok százait a legnehezebb munkát végezni és órai szakadatlan munka után nyolc kilométer távolra gyalogolni, a gyár 4Ü fokos, gőzzel telitett levegője után a .. .téli, fagyos, hajnali órákban, — a következményeket gondolhatjuk. Még nem soroltam fel, csak néhány igazi okot, és ugyebár kezdjük megérteni, hogy miért születik annyi gyenge gyermek és annyi halott. — No de menjünk tovább. A mi parasztasszonyainknak túlnyomó része szüléseinél még a bábát sem veszi igénybe. Az 1914. év folyamán született Szabolcsban 13,442 gyermek — igen szép, tekintélyes szám! Ezek közül minden 1ÍMI0 élveszületettből, meghalt 353! — 325 bába van a megye területén, köztük még egy csomó úgynevezett cédulás bába. Volt alkalmam e — szerencsére már kiveszőfélben levő — faj egynéhány díszpéldányával megismerkedni. A bábák számát tekintve, egy-egyre évente nem jutna több, mint 41 szülés, ami nem sok, de még annyi sem jut, mert nem hivják; tökéletesen kielégíti igényüket bármely e téren tapasztaltabb, öregebb asszonyság, minél öregebb — annál jobb — és ha mindennek dacára nincs semmi baj, az igazán szerencse. De ha van baj, — és elég gyakran van — akkor a már sok kézen — és milyen kézen! — keresztül ment szegény asszony a legszánandóbb állapotban, sokszor lázas delíriumban kerül fel a dunyhás szekérre és hosszú órákon át döcögtetve és összevissza rázva érkezik meg az Erzsébet körházba. Most azután tessék praktikus anya és csecsemővédelmet gyakorolni! A vármegyének van két kórháza; az egyik Kisvárdán, egy kisebb; a nagyobbik itt Nyíregyházán. Ebben a mi nagyobbik kórházunkban van egy szülőszoba — ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondhatnám, — hogy nagyobb egy gyufáskatulyánál, de igy nem mondtam semmit; — ebben a szobában van kéi ágy, ismétlem, hogy kettő; ezt a két ágyat nevezzük szülészeti osztálynak — Szabolcsvármegye részére. Ezen két ágyon bonyolodik le a megye többszázra menő, nehéz műtétet igénylő szüléseinek száma. Volt idő, amikor vagy egy héten át mindkét ágy — vagyis az egész esztály. — erősen engazsálva volt és a többi tiz anyát kénytelen voltam a földön elhelyezett szalmazsákokon elhelyezni; köztük egy néhány lázas asszonyt. No de legyünk igazságosak, háborús viszonyok között élünk és a szülőszoba nyomorúságai eltörpülnek a lövész árokéihoz képest. A bábát — ismétlem — a mi népünk szüléseihez nem mindig hivja; hivja azonban pl. a hashártyalobos asszonyhoz, a hasat erélyesen megmasszálni, hivják tüdőlobhoz, epilepsziához, meg a jó ég tudja, mi mindenhez — mert hiszen ő is tanult, tehát a doktor teljesen nélkülözhető. Így, fejleszti a nép a maga a kuruzslást. A mihez azonban a bába, tisztelet a kivételeknek, annál gyakrabban megy, de erről statisztikát nyújtani nem tudunk — az az angyalcsinálás, és pedig nem a megszületett nagyobb angyalkáké, hanem a serkedő rügynek letörése, a tavasznak megfőj tás a. lapasztalatom és becslésem szerint megyénkben évente legalább 3—4ÜÜÜ eset lordul elő, ezeknek bizonyára túlnyomó része kriminális eset. De az okok és okozatok objectiv mérlegelését itt sem szabad figyelmen kivül hagynunk. Főkép három okot kell megkülönböztetnünk; az egyik az úgynevezett sociális ok, amely főkép a jobb, — magasabb intelligenciájú családokban fordul elő, mikor sok a gyermek, kevés a jövedelem — és nehéz a megélhetés. Ezt keserű oknak megértjük. De nemcsak ez; praxisomban is bizonyára más orvoséban is elég az olyan eset, a mikor nincs gyermek, jövedelem is volna, de mindjárt a lakodalom utáni néhány hónappal anyává lenni — határozottan nem illik, nem chic, — és e csodálatosan lerde felfogás, a mely nagyobbára a túl fiatal asszonyok fejében foglal helyet — mellékutakra tereli e fiatal teremtéseket, amely mellékutakon való botorkálás eredménye nagyon-nagyon sokszor egy beteg asszony, aki életet adni többé nem képes, — és sajnos, akárhányszor egy holt aszszony. Hogy az ily szomorú esetek tulnyomólag a törvénytelen anyáknál fordulnak elő, az a mai társadalom felfogás mellett érthető, — azt a mi megmarad azt meg elvégzi a vérbaj. Egy szegény vérbajos asszony 3—4-szer is megtörik anyaságában és ha végül életet is ad egy gyermeknek — abban nincs köszönet. A bába üggyel kapcsolatban még csak annyit emlitek meg, és itt '1 emesváry-ra hivatkozom, hogy hazánkban tööbb mint 7WÜW községnek nincs tanult bábája, és ezért több mint ötmillió lakos nélkülözi szükség esetén a megfelelő bábasegitséget. De tekintsünk el egy pillanatra e dolgoktól és nézzük már most meg azokat a gyermekeket, akik annyi veszedelmet szerencsésen kikerülve, életben maradtak: 1914-ben megénky területén elhalt 8372 lélek; ezek közül felénél jóval több: 5Ö.8 százalék még 7-ik életévét sem érte el; vagyis 4751 gyermek pusztult el egy év alatt. Az okok egyrészét, amik az anyákra vonatkoznak, már láttuk; nézzük azokat az okokat, amelyeket a gyermek mint veleszületett örökséget hurcol magában és amik korai halálát okozzák, ugyszinte azokat az ellenségeket, amelyek reá később leselkednek. Erre nézve a statisztika már nagyon értékes adatokat nyújt, ha a halál okokat kisérjük figyelemmel. A heveny fertőző betegségeken kivül amelyek viharként száguldanak végig a gyenge embervetésen. Veleszületett gyengeségben elhal egy évben 1334 gyermek! — csak Szabolcsról van szó —, a tuberkulózis mindenféle fajtájában 1319i Es most megérkeztünk a két ellenséghez, a tuberkulózis és vérbajhoz; mert egyik vagy másik vagy mindkettő produkálja a veleszületett gyengeségek tui nyomó részét. Régi ellenség mindakettő; nálunk nagyon jól érzik magukat, de a háború ellenségeitől annyiban különböznek, hogy ők járnak szabadon és mi vagyunk a fogolytáborban. Ezen a téren az állam és társadalom szintén nem maradtak tétlenek, de az, amit tettek, nemcsak hogy a szükséghez képest végtelenül kevés, hanem megint elkésett intézkedésekből áll. Igaz, hogy a tüdővészt a legegészségesebbnek született gyermek, sőt felnőtt is megkaphatja, nemcsak némely ipari foglalkozásnál, de a lertözés veszélyének bárhol másutt is ki van téve, — de tulnyomólag örökölt dispozicióról van szó, amely a fertőzött környezetben feltétlenül nyilt, vagyis fertőző tuberkulózissá válik. Most már késő. Egy gümőkóros családtag egész családjára nézve állandó veszedelmet jelent, és csak, ha szanatóriuma ink százával lesznek, mint Németországban, csakis akkor remélhető a borzalmas népbetegseg némi csökkenése. A baj megelőzésében kell keresni az orvosságot! Miért nincs nálunk törvény arra, hogy gümőkóros embernek nősülni, gümőkóros leánynak férjhez menni nem szabad? Vagy ha az emberi jogok és emberi szabadság hamis érteimezé folytán ily törvényt hozni nem lehet, és nem ujithatjuk fel a régi Spárta törvényeit, — miért nincs felvilágosítva a szülő, aki leányát férjhez akarja adni, hogy leendő vejétől bizonyítványt követeljen, de hozzá teszem, hogy absuiute megbízható orvosi bizonj'itványt, amely megnyugtató bizonyosságot hoz, hogy a nősülendő se fertőző gümőkórban, se vérbajban nem szenved. — Mennyi nyomorúságnak lehetne elejét ven ni; De legyünk csak igazságosak és két nemről lévén szó, ismerjük el a nősülendő férfi jogát is arra nézve, hogy leendő telesége házasságra alkalmas vagy nem alkalmas voltáról kellő formában megnyugtatást szerezhessen. Attól a legegyszerűbb módtól pedig, hogy a nősülendő vagy férj hezmenendó saját maga keresse tel orvosát és őszinte véleményét kérje arra nézve, hogy tanácsos-e, szabad-e, házasságot kötnie — attól állunk legmesszebb. Pedig, hogy mily nagy optimizmus, vagy magyarán mondva lelkiismeretlenség uralkodik e téren — különösen a férfiak részéről, az hihetetlen; hogy azután az ily házasságot boldogság helyet egy élethoszsziglani önvád, egy beteg leleség és sokszor nyomorék gyermekek kisérnek —, azon már nem csodálkozhatunk. h küzépszabolcsi ref. egyházmegye tavaszi közgyűlése. Az egyháztársadalmi s valláserkölcsi állapotok, ügyek alapos megbeszélése s elintézése céljából nagy érdeklődés közt lefolyt gyűlést tartottak f. hó 11. és 12-én a középszabolcsi ref. egyházraegye vezető s alkotó tagjai. Jelen voltak a vezetőség sorából: Görömbei Péter esperes, Gencsy Albert egyház megyei gondnok, dr. Kovách Elek, Mikecz Dezső világi s Rácz Gyula, Andrássy Kálmán, Szabó Lajos, Nagymátó Albert lelkészi tanácsbirák, dr. Szesztay Zoltán egyházmegyei ügyész, Korocz József főjegyző, Mikecz István, Katonka Bertalan világi s Bokross Elek, Melkó István, Gönczy János lelkészi jegyzők. Megjelent még sok egyházi és világi egyéniség, kik mind nagy szeretettel karolták fel a református egyház társadalmi s valláserkölcsi vonatkozású ügyeit. Az eddigi több esztendős gyakorlattól eltérőleg első nap vagyis 11-én kedden reggel 9 órakor a jelentékeny számban összegyűlt bírósági ügyek tárgyalása kezdődött. A letárgyalt dolgok mind közigazgatási bírósági ügyek voltak; lett volna egy jelentős fegyelmi ügy is, de ennek aktái ismeretlen okok miatt lekéstek a tárgyalásról. Majd időszaki bíróság fog ez ügyben dönteni. A tiszaberceli presbitérium határozata ellen beadott felebbezés, mint tárgyilagosan be nem igazolt állításokon nyugvó beadvány elutasittatott s a presbitérium stóla rendezési s lelkészi személyi fizetésemelést tárgyazó határozata jóváhagyatott. Nagyhalászból a tanitó testület tagjai a presbytóriummal szemben felebbezési jogukkal ; az állami tanitók fizetésének megfelelő fizetéskiegészitést kértek, mit a presbitérium ez idő szerint anyagi akadályok miatt nem teljesíthetett. A megfelebbezett ügy bővebb indokolás s megvilágítás végett a presbitériumhoz visszatétetett. Nagy József tanitó az encsencsi egyházzal szemben támasztott követelést a tanítói föld 1915. évi tavaszi használatának tárgyában. Panaszló el utasíttatott kérelmével s az ügy tárgyilagos elintézés céljából visszatétetett a presbitériumhoz.