Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1916-04-02 / 26. szám
26-ik szára JNIyíritidék. í 916. április 2. 3 szántások fellazítására, vetőszántásra tárcsás boronát is vehetnek. Pontos eszköz még a sorvető gép is, mert csak ezzel tehetem oda a magot, ahová akarom, és olyan mennyiségben, — szép sorban, amennyire azt kívánatosnak látom. Ezt fejtegetni sem kell, tudja minden gazda. Ha a talajt jól megműveltem, istálló esetleg műtrágyával jól elláttam, szükséges a helyes vetésforgó megállapítása. P'őelv legyen, hogy kalászos után kalászost ne vessünk, s mentül több takarmányt, pillangós virágú növényt, kapást termeljünk, mert ugy lesz jó jószágunk, jó erőben levő talajunk, nagy termésünk. Jóllehet kevesebb kalászost vetünk, ugy jóval több termésünk lesz, mert nagyobb lesz a holdankénti hozam. A magyar földmives abban a téves hitben él ma is, hogy csak búzából, árpából, kukuricából lehet pénzelni! Az igaz, hogy ez a legkönnyebb és legkényelmesebb mód, de emelett üres marad az erszény, sovány lesz a föld és jószág. Ügyes gazda oda törekszik, hogy tenyészállatot, hust, baromfit, zsirt, gyapjút ad el, mert ezekben a terményekben benne van a szemtermés fokozott jövedelme, s otthon marad a trágya, a föld zsirozója. A munka is jobban eloszlik egész éven az állattartás és nevelés folytán, nem ül egész télen tétlenül a gazda, s nem várja unalommal a tavaszi ébredést, s elvonja a korcsmától, rossz társaságtól. Alig tudok nagyobb örömet elképzelni, mint amit egy-egy gonddal felnevelt szép állat okoz a gazdájának, hátha még a viruló, mosolygó gyümölcscsel megrakott fá kat is szemlélhetjük. Az ilyen gazda a családjának él, azzal folyton együtt munkál, apraja-nagyja talál tennivalót s a családi élet bensősége, n vagyon megbecsülése is öregbedik. A kalászosok, különösen a buza, nem igényelnek friss trágyát, sőt sok esetben káros is. A friss trágyában megdőlnek, s megrozsdálnak s csak szorult szem terem. A buza legjobban díszlik: a fekete ugarban, a bükköny, borsó, lóhere, csillagfürt, len, dohány, repce, lencse, vagy 'az erősen trágyázott és korán iérő kukorica után, tehát ezután vessük, az árpa, zab, a burgonya, cukorrépa, répa, kukorica — után kerüljön, de mindig őszi szántásba A kapások alá ősszel trágyázunk és ősszel mélyen szántsuk; ezek kerüljenek a tarlóba. Aki ezt betartja, nem lesz féreg kárja, annak a varjú sem tesz kárt, de hasznot s lesznek gazdag termései. Különösen ahol a lucerna díszlik, — mentől több lucernát kell termelni, mert az adja a jószágtartás révén a legnagyobb hasznot. A leitört lucernába vessünk répát, kukoricát, de jókor törjük fel ősszel és jó mélyen, mert a lucerna föld tele van féreggel, sokszor egérrel. A vetőmagot időnként cseréljük meg és jól tisztogassuk. Legmegfelelőbb nálunk: a jó fehérkalászuu tiszavidéki buza, a jó nyíri, slanstátti montagnei rozsok, a Hanna-Hlinici árpa, korai lófogu, puíyi, cinquantino tengeri, duppani zab, Wolthmann burgonya, sárga olajbogyó, takarmány répa, a takarmány cukorrépa, paprika köles, magyar lucerna és stíriai vöröshere, a fehér bokor bab és Victória-borsó. A búzát konkolvozzuk, rostáljuk és üszök ellen pácoljuk, mindig a legérettebb, /egsulyosabb búzát vessük, s már mag* nál is vigyázzunk a fajtisztaságra, egyöntetűségre, csiraképességre. Jól tudjuk, hogy aki ocsút vet, gazt arat. Megbosszulja magát a takarékosság a vetőmagon. Az őszi vetés ideje szeptember 20 és október 20 közt a legjobb. A korai vetésben fellép a féreg, s reá telepednek a legyek, a tul kései nem bokrosodik, nem erősödik meg, gyakran ritka marad, s tavasszal a gyenge vetést lepik el a legyek, s tul késeit a varjú is rongálja. Viszont kora tavasszal vessük az árpát, tavaszbuzát, zabot, borsót, mihelyt hozzáférhetünk az őszi szántáshoz, mert a késeieket a legyek ellepik, megkésnek s a rozsda is jobban károsítja. A tulkori vetést a varjú károsítja, — ilyenkor üzzük azokat, csak néhány nap— Nekem egy bolondos lovam volt, a Diadal; az ijedtében nekiment minden fának, majdnem lemaradtam róla. — Elmegyünk egy égő major körül, ahol kozákok szaladgálnak, ott a 9-esek elkezdenek kiabálni, hogy hagyjátok olt az ötösöket, mert azok mindjárt rohamra mennek. De bennem volt az a kis szesz, hát én maradtam... — Hanem nagy bajba kerültem, mert a buta állat, a lovam, egyenesen nekik vitt és körülfogtak. — No mi lesz itt velem, — gondoltam. — Egyik beleszúrta a pikát a váltamba, azt pofon törültem a kardommal. Döfködtek a betyárok jobbról-balról, de ügyet lenek voltak, nem szúrtak mélyen, — egy szamár meg egyenesen beleszaladt a kardomba. — Jól van eddig, de akkor az egyik rávágott a számra, kiesett a fogam. Egy másik kiütötte a csákómat, hogy meglódult a lejem! Leugrottam a lóról, — mondok, baj lesz! beléjük lőttem kettőt, aztán szétvetettem a kezem és belevágódtam a barázdába, mintha meghaltam volna. — Egy mocskos ugy elibém lőtt, hogy tele lett a szám sárral, szinte prüszköltem! — Peküdtem ott egy darabig, aztán las san fölemeltem a fejemet, hát nem látok már egy huszárt se! En erre alló! szaladás, direkció a többiek után! l Jik, pak lőnek utánunk; nézek balra, hát ott mozog egy döglött ló mellett valaki. — Jaj kedves egy komám, én is majdnem igy jártam, mondok; vót ott egy szekér is két lóval; beleültettem a komát.(pszt azt mondom neki: hajtsál. 0 meg azt monja: hajtsál te! Hát beakasztottam a gyeplüt a lőcsbe, megcsápoltuk a lovat, bevettük a kicsi snapszot, ami még vót, osztán elaludtunk. — Fölébredek reggel, hát ott álltunk egy erdőben; vájjon hol az Istenben vagyunk? nem bizom ebben a két lóban — mondom a komának — bizonyosan Muszkaországba vittek ezek a dögök! hát nem polyákul kezd egyszerre a fülünkbe povedálni négy baka? — Mi megijedtünk, elkezdtünk nyögni, hogy le ne szállítsanak a kocsinkról. Bevittek egy kórházba, de mikor bekötöztek, alló! eliszkoltunk, megkerestük a századot. — Aszondja ott az őrmester: — hát csak nem ügyes ember maga Csáki! Nézze, amannak is milyen jó kozáklova van, magának meg semilyen sincsen! — Elbusultam magam, de arra jött éppen egy tisztiszolga, egy szép lóval, hogy nem tudják-e kié? Hát én iszonyúan megörültem, hogy megleltem a lovamat — pe- ; dig nem is a vót! Kiderült későbben, hogy a Görgey szá- j zados ur lovát csisszentette el a jó Csáky. j Csak az a baj, hogy én még az ő szak- ' szerű elbészélése után sem tudom, milyen | volt hát a stojanow-i roham? ról van szó, mert ha az eke kimegy és a bogár feltámad, ugy is otthagyja a'vetést a varjú. A búzát 1 és fél százalékos kékkő oldatban mossuk meg, az üszök ellen, de még a zsákot is mossuk meg, mert az üszök gomba porát, a magját — spóra — is el kell pusztítani. Jól tudjuk, hogy az üszök egy gomba, a fekete por az ő magja, s ez rátapad a buzaszemre, s vele együtt kerül a földbe, a kékkő oldat ezt elpusztítja. Uradalmi vetésekben ritkán fordul elő üszök, a kisgazda maga az oka, ha termése harmadát az tönkre teszi s a termény értékét leszállítja. Nagy gondot kell fordítani a trágyára. Minden szemetet, hamut, perjét, mészport, hulladékot hordjuk a trágyára. A trágyatelep legyen a földbe sülyesztve, árnyékos helyen, nehogy kiszáradjon, a trágya levet, állati vizeletet öntözzünk rá s félig érett állapotban hordjuk a földre, s azonnal szántsuk le. A le nem szántott trágyából sok gáz elillan, szél kifújja, eső kilúgozza. A nagyon érett trágyában is sok táplálék veszendőbe megy. Amiket itt röviden felhoztam, mind könnyen megvalósítható hasznos dolgok, aki figyelemmel végig olvassa, okulhat belőle. Nem pénzkiadásról, de józan, okos munkáról van itt szó., s beigazolja azt a közmondást: «Többet ésszel, mint erővel.» Még egy dologról, a földvásárlásról kívánok megemlékezni. A kisgazda csak akkor vásároljon földet, ha arra elegendő pénze van, s kellő állati és emberi erővel rendelkezik. Akinek terhei vannak és ujabb terheket vesz fel, elmerül az adósságok tenyerében. Sok kis gazdát tett ez már tönkre! Igyekezzék a meglévő földjét jobb müveléssel termőre hozni, s szorgalmas munkával, takarékossággal pénzt szerezni. Aki megtakarított pénzén vesz földet s aki a mezőgazdálkodással sikert ért el, nem veheti elég drágán a földet, mert az az ő kezén mindent megérj s a föld a legbiztosabb, legdrágább vagyon, de aki csak hiúságból, vagy kapzsiságból nyul a sok után, okvetlen az uzsora, a százalék rabja lesz, s elpusztul. Meglévő földjeink jövedelmét fokozzuk, s Tassu, de biztos, Céltudatos munkával menjünk előre, s inkább pénz legyen tartalékban, mint adósság. Manapság a földdel is üzérkednek, s az üzérek számítanak a kisgazda filléreire. Józan okos kisgazdát ne tévesszen meg az ilyen törekvés. Szomjas Gusztáv. S ctoatf ^m ra rum nai — Hangszereket a katonáknak. fcV Hadsegélyező Hivatal kéri az áldozatkész, hazafias magyar társadalmat, hogy legyen segítségére a harctéri hősöknek gondűző hangszerekkel való ellátásában. A különböző frontok katonáinak egyre sűrűbben megnyilatkozó szükséglete az, hogy a vészes harcok pihenőin a zene hullámaiban mintegy lelki fürdőhöz jussanak, érzéseiket kifejezhessék és harci kedvüket fokozhassák. Szájharmonikák, húzós harmonikák. okarinák, hegedűk, réz és fafuvolák, klarinétek, tárogatók, citerák, gramofonok kellenének minél nagyobb szamban. Aki csak teheti küldjön egyet-mást a Hadsegélyző Hivatal átvételi különítményének — IV., Váczi-utca 38. — amely a hangszereket készséggel szállítja az összes frontokra.
