Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-03-19 / 22. szám

Nyíregyháza, 1916. március 22. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 21. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton egre. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félAr. Szerkesztőség es Kiadóhivatal; SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 2955C. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árazabá* Eierint uáaslttatask. Legolcsóbb h(rd«M§ 1 X. Hivatalos hirdftéMk tora 80 f. A nyüttér soronkínt eö l> Aprd hirdetések 10 uó<( 1 K, minden további szó 5 fillér. Vuu( botfivel izadett kétsseresen számit Tanítóképzőnk. Az a céltudatos nemzeti politika, mely ja magyarság megerősítését, fajsúlyának fokozását s arányszámának emelését tűzte ki feladatául, természetszerűleg lépten-nyomon azzal a kötelezettséggel találkozik, hogy a közművelődés legfontosabb tényezőinek: a népoktatási intézményeknek s ezekkel párhuzamosan a szükséges tanítóképző intézeteknek megteremtéséről, szaporításáról és tökéletesítéséről gondoskodni igyekezzék. A közművelődés egységének biztosítása s ez uton is nemzeti érdekeink megóvása céljából nagyon kívánatos, hogy a ránk váró kötelességek terén az állam járjon elől ragj'Ogó példával, ha már — legalább egyelőre — el nem érhető a közoktatás teljes államosítása. Ismétlem, csak egyelőre; mert ha egyéb nem, a létesítéssel és fentartással járó teher s ezzel együtt a jog is előbb-utóbb az államra fog viszszaháramlani. A szükségszerűség hozta tehát magával, hogy uj tanítóképzőt, még pedig állami tanítóképzőt létesítettek minálunk is. minden kedvező föltételével a virágzásnak, s nagy örömére városunk és vármegyénk közönségének. Eddig is látható, mily nagy mértékben életre képes és fejlődésre alkalmas efc a nádiunk régóta nélkülözött intézet ; s örömünk annál nagyobb, mennél nagyobb hiányát éreztük évtizedekkel ezelőtt máshova áthelyezett, bár felekezeti, preparandiánknak. Ha ehhez még azt is figyelembe veszszük, hogy nálunk ez az első kizárólag államilag szervezett kultúrintézmény, úgyszintén azt is elgondoljuk, mennyire lenne még szükségünk különösen a középfokú és szakoktatás terén: jól esik remélnünk, hogy az első, de nem egyetlen lépést tettük meg közoktatásügyi szükségleteink kielégítésének még előttünk álló hosszú pályáján. Addig is első kötelességünk a tanítóképző megfelelő elhelyezése, meleg gondozása, áldozatkész fejlesztése. Ami az elhelyezés kérdését illeti, a város képviselőtestülete egyértelmüleg ajánlotta föl az építkezéshez szükséges, az intézet céljainak mindenben megfelelő telket Ez volt a legkevesebb, amit meg kellett tennie, de egyszersmind a legtöbb, a mit ma meg lehetett adnia. A meleg gondozás csak kis mértékben való ellenszolgáltatás lesz azokért az előnyökért, amelyekhez a tanítóképző révén juthatunk. Nem szükséges felsorolnom a gazdaságiakat, s ezek között elsősorban azt, hogy fiainkat nem kell idegenbe küldenünk, az idegenek pedig internátusi ellátásban részesülnek; elég, ha annyit említek, hogy elemi iskoláink száma is megszaporodik, s hogy a tanítóképzőnek gyakorló iskolája hivatása szerint mintaiskola ,lesz s csak gyarapítani fogja jelenlegi iskoláinknak messze ismeretes jó hírnevét. Az áldozatkész fejlesztés pontjánál nyomban rá kell mutatnunk arra, hogy erősen biztató, hasznos és üdvös intézkedés lenne a tanítóképzővel együtt és egyszerre tanitónőképző-intézet szervezése is. Leányaink tudományos képzettségének tovább fejlesztésére s e tekintetben mindinkább jelentkező igényeinek kielégítésére alkalmas iskolánk nincs; a kereskedelmi tanfolyam s a nőipariskola elvégzése is csak kevésnek juttat kenyeret. Az állás nélkül maradt tanítónők számát illetőleg eddig beszélhettünk túltermelésről; ma azonban, mikor tanítóink sorait is, és éppen ezeket, annyira megtizedeli a háború, nincs okunk attól tartani, hogy akár az áldatlan versengést, akár a proletariátus növelését segítjük elő, ha tanítónői oklevelet adunk leányaink kezébe. A hiány megszüntetése, az igény kielégítése, a jövő nemzedék érdeke szem pontjából egyaránt óhajtjuk, ha mindjárt nagyobb áldozatok árán is, a tanítónőképző intézetnek mennél hamarabb, annál jobb felállítását Nyíregyházán. MWjWHM Verdiin és a béke. Körülbelül egy évvel ezelőtt, mikor az emlékezetes német csapatszállitások javában folytak, a pályaudvaron egy brandenburgi születésű porosz tiszttel találkoztam. Jókedvű volt, szinte naiv öröme teli a világlátásban, pedig már megfordult volt a Chalons alatt is, a Mazuri tavaknál is, Varsó alatt is. ' Megkérdeztem, mennyi ideig tarthat még a háború. «Hogy mi győzzünk, ahhoz is sokat kell dolgozni, de ha nem győzünk, akkor sohasem lesz béke; legalább addig nem, mig az utolsó német el nem esik,» volt a kurta, mély meggyőződéssel adott válasz, mely. azóta mindig eszembe jut, valahányszor azt olvasom a lapokban, hogy «a háború sorsdöntő óráit éljük). Sokszor irták ezt már a lapok, és sokszor mondották, különösen ellenségeink ve Magyar nádas Rejtelmesen susog a nádas — Szerelmesen borul egymásnak Sok hajladozó karcsú szál Mig ritmusára rátalál... Óh az a dallam csupa bánat Évezredes keservben támadt Honfibánatban — szerelemben — Sok évszázados gyötrelemben Megfogant régi életátok — A magyar álmok — rónaságok Mind összefojtva egy-egy dalban — Susogó, zugó, mély sóhajban!... — Zokogva sir, jajong a nádas Bánatosan hajlik egymásnak Sok-sok megtépett karcsú szál... Azt hinnéd talpra sohasem áll. Mindegyre — jobban földre nyomja A magyar lélek büszke gondja — Mind olyan csöndes, mozdulatlan — Már beléfojtva minden dallam — Beléfojtva tán mindörökre A mocsaras, bus, barna rögbe... És ím egyszerre átrohan — A nádason vad szélroham... És újra kavarog a nádas — Haragosan borul egymásnak — Sok éles, hajlós, karcsú szál... Mig ritmusára rátalál... Pengő acélok raja kél — Messziről hordja már a szél A hadbaindulók dalát — Harci fegyverek — moraját... És egyre jobban, sebesebben Kavarog a nád ereje. Benn — mélyen zug a magyar lélek Sok tétovázó dacos élet Nagy nótás harcos ereje... Oh drága zugó magyar nádas... Egymásután fekszik egymásnak Sok ifjú, büszke karcsú szál... Belőlük vág — most a halál — Szétbomló véres sűrű rendet... Oh nem susognak már szerelmet — A Tisza-Duna vize mentén Göncölcsillagos nyári estén Nem harsognak már indulókat — Se szilaj, dacos, büszke szókat... Fölöttük már hárfáz a szél örökös, csöndes altatókat... Ha újra kél a nádasok helyén — A régi-régi dicsőség, a fény — Az áldott béke, az aranykalász — A napsugaras gazdag aratás — Akkor a hullámzó mezők felett Át-átborzong majd az emlékezet És valahányszor feltámad a szél — A régi nádas zugó erdejéről A magyar lélek nótás erejéről Csodálatos bus meséket mesél... Garay. Anna. A Bessenyei-kör estéje. — március 16. — Nyíregyháza már nagy város és nagy, a művészet kedvelő közönsége. Egészen betöltötte a Korona nagy termét. Es a közönség "már régóta nélkülöz, szenved és epekedik. De jöttek a jókedvű és bőkezű adakozók, akiket szeret az Isten, akiket megáldott csodás tehetséggel és akik bőven ontották a vágyakozó publikumnak a legszebbet, a legjobbat művészetükből. — Jött B. Sándor Erzsi, énekelt oly. szépen, ahogy legjobb dispositiojában énekelhet, és a közönség tombolt, éljenzett, tapsolt !és a művésznő a legjobb kedvében, kedves mosollyal szórta közénk kincseit. A' Névtelen Hősök magyaros nagy áriája, Dienzl bájos Tavaszi éneke, Mignon bravúros részlete, Linda nagy. áriája, kis ma-