Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-03-09 / 19. szám

2. 19 ik szám. ,HYÍR¥IDÉE. 1916. március 9 A gyümölcsös gondozása. Most, amidőn minden emberi élelem megbecsülhetetlen kincs, nagy gondot kellene fordítani gyümölcsfáinkra Sajnos, Magyarországon még ott tartunk, hogy nem a józan belátás, nem a célszerűség diktálja a tennivalókat, de a hatósági kényszer eszközök alkalmazásával lehet csak ugy ahogy célt érni. Ne várjunk ezen a téren fellendülést, mig bottal kell a gazdát saját vagyonának gondozására kergetni. Hiába való fáradozás marad a gyümölcsfa ápolás mindaddig, mig az a vérébe nem megy minden egyes gazdának, hogy saját jól felfogott érdeke, s a köz iránti kötelesség a védekezés a paraziták ellen. Egyik-másik nagy gonddal, költséggel irtja a hernyót, a lepkéket, a vértetüt, de meddő marad minden (igyekvés, ha a szomszéd hanyag, s fájáról a paraziták milliói lepik el a nagy gonddal, szakértelemmel megtisztított fákat. Itt csak egyöntetű, szigorú rigorozitással végrehajtott, tervszerű eljárás segithet, máskép évről-évre a kiadások özöne sujt^a az igyekvőbb részét is, s a cél csak nincs elérve. A legszembeötlőbb visszaélés történik a hernyószedésnél. Már maga a hatósági rendelkezés is hibás, mert márc. 15-ig irja elő a hernyószedést, nem vet számot azzal, hogy nálunk hanyag gazdáink mindent az utolsó percre hagynak, s március 15-ig legtöbbször a hernyók már kibújtak, s az üres fészkeket szedik le. Igy, történik ez most is. Úgyszólván sehol hozzá nem láttak ehez a munkához, várják a dobszót, sőt talán sokan arra is pályáznak, hogy hátha ez éven feledésbe megy a dolog. Ez éven különösen sok a hernyó, s a gondos gazda borzadva gondol rá, hogy hiába teszi meg a nagy munkát, fáit a szomszéd újra befertőzi. Ha évről-évre lelkiismeretesen eleget tennének kötelességüknek, ugy a lepkék annyira megfogyatkoznának, hogy alig kellene a hernyószedéssel időt tölteni. Megállapíthatjuk, hogy a legtöbb kert tulajdonos végig aludta a telet, s felé sem nézett fáinak. Különösen a kisgazdák szőlős és udvar kertje fekete a hernyófészektől, és egynek sem jut eszébe, hogy nemsokára beáll a tavaszi vetés ideje, s akkor elmulaszt más egyébb égető szükséges dolgot. A háborús helyzet a védekezést is megnehezíti, azért is csak a lehető védekezési módokat említem fel. 'Nincs védekezési anyag, hiányzik a dendrin, rézgálic, mészkénlé, s ezzel számot kell vetni. sElső teendő a hernyószedés. Itt már ütött az utolsó óra. Második fődolog, a gyümölcsfák aljának felásatása. Az ásó napfényre hoz sok rovarpetét, áttelelő rovart, levegőhöz, meleghez juttatja a gyököret, s konzerválja a téli nedvességet. Akinek dendrinje van, az 30 százalékos oldattal, meszelővel kenje a fatörzset és ágakat, ameddiga földről eléri, s a fa ágait 10 százalékos oldattal permetezze a vértetü, moha és sok más áttelelő rovar és pete elpusztítása végett. Mindenesetre a vén fákat erős drótkefével tisztogassuk meg, esetleg a hozzáférhetetlen helyeken kézzel vakargassuk. Ennél a műveletnél arra vigyázzunk, hogy sebet ne ejtsünk a fán, mert ott a fa korhad, s a szu, vértetü ott ver tanyát. A fák alját — ha elég ritkán állanak — ültessük be burgonyával, de legcélszerűbb bükkönynyel bevetni, mert az zölden etethető takarmányt ad, a méheknek legelőt nyújt, s a visszamaradó gyökereken nitrogén halmozódik fel, s trágyaként hat. A lekaszált területet haladéktalanul kapával porhanyitsuk, nehogy a nedvesség veszendőbe menjen. Aki rendelkezik rézgáliccal, az legalább egyszer, viritás után permetezze meg fáit. Mig a nedvkeringés be nem áll, a sűrű ághajtásoktól is tisztítsa meg mindenki fáit. Ezek a sürü hajtások adják a vértetünek a legjobb búvóhelyet. A vértetü ellen a legjobb védő szer a dendrin, de ha az nincs, jó a növényi olaj zsír, az alkohol, a hypermangán-savas káli oldat és a petróleum emulsio is. A vértetüt kiirtani nem lehet, itt arra kell törekedni, hogy folytonos üldözéssel a lehetőségig visszaszorítsuk annak elszaporodását. A' nyári védekezést folytonos ecseteléssel, öreg tehetetlen emberek és 10—12 éves gyermekek is végezhetik. Az almamoly. ellen és részben a rügyfuró bogarak ellen jó védekezés a szalmakötél. Május 15-től kezdve hullámpapir, vagy. szalmakötél felrakással irtsuk ezeket a kártevőket. A' védőövet két hetenként bontassuk le ugyancsak gyermekekkel, s ha egy-két napra eltávolítjuk a kötést, a cinkék minden bábot elpusztítanak, ahol nincs cinke, ott kézzel kell elpusztítani. Szeptember közepétől már végleg ott kell hagyni a kötést, hogy a bogarak télire megtelepedjenek, s derült, hideg téli napon gondosan kell lefejteni s elégetni. Meglepő, mennyi féreg pusztítható igy fel, s ez az egyetlen mód az u. n. férgesedés megóvására. A levéltetveket igen nagy sikerrel, thanoton permetezéssel lehet irtani. Ha a káros rovarok és hernyók mégis nagyon elszaporodnának, ugy célt érhetünk schveinfurti föld permetezéssel, itt azonban vigyázni kell, mert a mérget hamisítják, viszont nehogy későn permetezzünk, mert az egészségre veszélyes, sokszor a fák alatt levő ribizli, málna, köszméte is kap a permetbői, s mérgezést okozhat. Az ilyen cserjéket ponyvával kell a permetezés idején letakarni. Vannak bizonyos nagyobb testű rovarok, ezeket kézzel kell összeszedni. A fán levő férges és összezsugorodott rothadásnak induló gyümölcsöt időnként távolítsuk el, valamint a lehullott példányokat is. A túlterhelt fákon ritkítsuk meg a gyümölcsöt, így szebb és ízletesebb példányokat nyerünk. A lisztharmat ellen legjobb védelem a kénpor fúvás. Különösen a Jonathán fogékony lisztharmat iránt. Ne feledkezzünk meg a mi jó barátainkról, a madarakról sem. Ne tűrjünk a kertünk körül macskát és fészekszedő gyermekeket, ellenben rakjunk ki cinke odúkat, s a bokrok aljáról ne tisztogassuk a lehullott ágakat, leveleket, mert az figyelmezteti a madarat a macska közeledésére, nincs kitéve meglepetésnek ellenségei részéről, s szívesen elbogarászik az avar között. A bogár is szívesen rejtőzik az ilyen helyeken, s prédája lesz a madárnak. Tartsunk madarak és fák napját, s ne mulasszuk el a gyermekeket ilyenkor ismeretterjesztő füzetekkel ellátni, amit otthon is elolvasgatnak. Ha az ilyen füzetek kellő érdekességet nyújtanak, kedvenc olvasmánya lesz a felnőtteknek is. Gyümölcsfáink sokat igérő, duzzadó rügyekkel vannak megrakva, ne engedjük pusztulni, nagy. szükség lesz most arra. Ültessünk gyümölcsfákat, nemzeti jólétünket biztosítjuk ezzel, szeressük a fákat, lelkünk nemesedik azzal. Szomjas Gusztáv. Merengés A kávéházban ülök és várom az esti lapokat. A cigány a legújabb háborús müdarabokat és táncokat játsza, a hamismárvány asztaloknál pedig katonatisztek és ügynökök ülnek. Katona és ügynök: ez a kettő jellemzi a modern háborút; a katona a fronton, az ügynök pedig itthon, küzd mindakettő, csakhogy sajnos, ellentétes érdekek szolgálatában. Az állami beavatkozás az egyén jogkörébe nálunk csak közvetlen az államot, mint hatalmat érintő kötelességeket vonalozza körül, s általában véve negativ jellegű, azt szabja meg, mit nem szabad cselekednünk. A rekvirálható dolgok beszolgáltatására irányuló rendelkezések- már a a pozitív intézkedés jellegét viselik magukon, s épen ezért szokatlanok. A katona azonban nemcsak azt tudja, hogy mit nem kell, vagy nem szabad cselekednie, hanem minden esetben utasítva van arra, hogy milyen feladatot kell megoldania, milyen munkát kell teljesítenie. Az itthonmaradott polgár még mindig a békeidők kényelmes paragrafusai között hízik, azt csinál, amit akar, csak az állam tiltó rendelkezéseit nem szabad megsértenie. Ezt a körülményt azután mértéknélküli szemérmetlenséggel használják ki azok, akiknek valósággal a kezében van a magyar nemzet élelmezése, szükségleteinek ellátása. Az áru és az ár közötti viszony napról napra változik. Ez természetes is, mert az árunak és a pénznek az értéke is változásnak van kitéve. Azonban békeidőben, amikor a kereskedelem megtalálja a maga forrásait, s a pénzpiacon sincsenek nagyobb árhullámzások, a szükségleti cikkek értékének emelkedése {normális határok között marad, mig a mai háborúban, amikor meglévő készleteinket a legszigorúbb pontossággal kell felosztanunk, hogy mindenkinek jusson belőle, egyrészt az elosztás nehézségei, másrészt pedig az állami beavatkozás hiánya miatt egyeseknél nagy készletek halmozódnak fel, ami viszont nagyarányú keresletre és ennek következtében áremelkedésre vezet. Kétségtelenül megállapítható, hogy ez a felhalmozódás és a készletek visszatartása célzatos, s a közönség kizsákmányolására vezet. Ha ehhez hozzávesszük a nálunk uralkodó egészségtelen közvetítő kereskedelmet, melynek célja az előbbivel mindenben megegyezik, akkor sejteni kezdjük, hogy az abnormis drágaság okait hol kell keresnünk. Az erélyes intézkedés hiánya így boszulja meg magát a közönség ama részén, amelyről elsősorban volna kötelessége az államnak gondoskodnia. A végeredményt lehetetlen nem látni: a kereskedő és földbirtokos osztály teleszívja magát pénzzel, gőggel, a honorácior osztály pedig folytalja siilyedését a már jól ismert lejtőn oda, ahonnan olyan ritka és olyan nehéz a kiemelkedés : az eladósodás, a szellemi és anyagi tönkrejutás poklába. Csak most veszem észre, hogy erről a kérdésről még csak beszélni sem érdemes. Ugyan ki hallja meg egy kétségbeesett társadalmi osztály segélykiáltásait, amikor mindenki a gyors meggazdagodás dühétől elvakultan rohan az újabb és újabb üzletek után ? Majd eljön a segítség akkor, amikor a haldoklónak az utolsó kenet, s nagy kérdés, hogy egy öszszeomlott társadalmi osztály poraiból megszületik-e az új Magyarország honorácior osztálya? Diogenes Ha valaki saját szükségletén felüli gabonanemüjét be nem szolgáltatja — megérdemli, hogy közmegvetés tárgyává legyen!