Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-03-02 / 17. szám

Nyíregyháza, 1916. március 2. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 17. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton est*. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak féiér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 133. POSTACHEQUE 2BS5C. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések ársetóás szerbit számíttatnak. Legolasóbb hirdet** 1 E. Hivatalid hirdetések tora 69 f. A nyilttir toronként 89 ^ Apró hirdetések 10 sz*4« 1 K, minden további szó S fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresein számit. Félnek a szabadítók. Dr. Pröhle Vilmos. Ellenségeink állítólag hallani sem akarnak a békéről. Vezérpolitikusaik egyenesen olyan nyilatkozatokat tesznek, amelyeknek tartalma, a harctéri helyzettel összevetve látszólag azt az eredményt adja, hogy a béke még beláthatatlan meszszeségben van. És ilyen nyilatkozatok nem újságírók előtt, hanem az illető országok törvényhozó testületei előtt történnek! Azonban, ha ezeket a nyilatkozatokat alaposabban vizsgáljuk, be kell látnunk, hogy nem egyebek, mint a vakmerő hazudozásnak s a valósággal érthetetlen, téboly szerű önámitásnak keverékei. Ugyanaz a Szazonov, aki évek hoszszu sora óta dolgozott a háború előkészítésén, aki nagyon jól tudja, hogy miért hiúsított meg 1914. juliusában minden békés kísérletet, s aki nagyon jól tudja, hogy a leendő berlini bécsi és budapesti orosz kormányzók kinevezése már a háború kitörésekor elő volt készítve: azt meri állítani, hogy Oroszországot meglepte a háború és készületlenül találta. Pedig, ha Szazonov ur és társai beszélhetnek meglepetésről, ugy az csak abban a vonatkozásban lenne helyes, hogy az oroszokat meglepte az a keserves tapasztalat, hogy minden előkészületük, számbeli fölényük és meglepetésszerű fellépésük sem volt képes számukra a várt sikert biztositani, sőt a siker zálogát épen akkor vesztették el, mikor gyors és teljes győzelmükben anynyira biztak, hogy a semleges államok magatartásával egyáltalában nem törődtek. Az angol miniszterelnök beszédén egyenesen eláll az embernek szeme-szája. Azt mondja, hogy Belgium, Szerbia, Montenegró és Franciaország helyreállítása nélkül nincs béke. És mond ilyeneket akkor, mikor az entente hadait a sorozatos vereségek legsulyosabbjai érik. Egy dolgot el kell ismerni. Oroszországnak és Angliának tulajdonképen csak most van erkölcsi oka a háborúra. De ezzel az erkölcsi okkal is furcsán állunk. «A kis nemzetek felszabadítása* cimén indították a háborút akkor, mikor az illető kis nemzetek még megvoltak és függetlenek voltak. Most már bizony ugy állunk, hogy, az Anglia és Oroszország által háborúba kergetett kis nemzeteknek se országuk, se hazájuk; s aminek a háború bűnös felidézésekor semmi értelme sem volt, az ma már logikus dolognak látszik. Belgium, Szerbia, Montenegro, Oroszországnak és Angliának köszönhetik gyászos végzetüket s a nevezett két volt világhatalomnak igazán erkölcsi kötelessége volna az általuk halálba kergetett kis országok felszabadítása. Mintha csak a végzet forralta volna torkukra a hazugoknak az ő hazugságaikat. Mintha csak azt mondaná az igazság nemtője: szabaditóknak hirdettétek magatokat, mikor nem volt kit felszabadítani; íme én adok néktek alkalmat szabadító harcokra. És a szabaditóknak, akik az ördögöt a falra festették, most vacog a foguk, recseg a bordájuk. Verdun, Durazzó, Szaloniki neve remény és bizakodás helyett rémületet kelt szivökben s meglepetésükben, ijedelmükben hirtelenjében nem tudnak más szót vacogni, mint hogy «a helyzet nem aggasztó.» A híres szabadítók vacognak. Még a hetvenkedésük, szájaskodásuk is a belső va cogás, reszketés palástolása. Sőt talán még a békét is azért mondják lehetetlennek, mert a békétől még jobban félnek és reszketnek, mint bármitől a világon. Ugy kell nekik! A háború felidézésétől nem irtóztak. Irtózzanak tehát a békétől! Nekünk, hála Isten, nincs okunk félni a békétől, amig ők félnek tőle. Megyegyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága kedden délelőtt dr. Ujfalussy Dezső főispán elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a bizottsági tagok eléggé nagy számban jelentek meg, bár nagyobb fontosságú ügyek ez alkalommal nem tárgyaltattak. A főispán a közgyűlést délelőtt 10 órakor nyitotta meg, a megjelent bizottsági tagokat üdvözölve, részvéttel emlékezett meg az elhunyt bizottsági tagokról. A legutóbbi közgyűlés óta Horváth Ferenc bizottsági tag halálozott el. Indítványára emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítette meg. Bejelentette ezután, hogy Szunyoghy Márton bizottsági tag ujfehértói lakos a közelmúlt napokban elhalálozott. — A megboldogult az elrendelt általános mozgósítás óta fegyverrel szolgálta és védte hazánkat, hol dicsőén harcolva, kitüntetésben is részesült. Tragikus mozzanat a sorsában, hogy mig a harctéren bátran szembe nézett a reá minden oldalról leselkedő veszélyekkel, életét nem ott vesztette el, hanem övéit meglátogatva, kórágyon támadta orvul meg a betegség. Indítványozta, hogy az elhunyt bizottsági tag emléke a közgyűlés jegyzőkönyvében örökittessék meg, s özvegyéhez részvét irat intéztessék. A vármegye főispánja tudomására hoz ta a közgyűlésnek, hogy a folyó évi január hó 11-ik napján Patay András, a vármegyé nek volt másod alispánja elhalt. Midőn az ujjá alakított pesti kir. ítélőtábla rendes birájául Kállay Adolf másod alispán kineveztetett, utánna az 1869. évi junius hó 19-ik napján tartott közgyűlésben a nyírbátori 'járás 11-ik szakaszának szolgabirája Patay András választatott egy hangulag meg másod alispánnak, s e minőségben szolgálta vármegyéjét az 1871. év augusztus hó 17. napjáig, amikor szabad királyi Debreczen és Nagyvárad törvényhatósági joggal felruházott városok fő ispánjává kineveztetett. Alispánságának ideje alatt foglalkozott a törvényhatóság az Igazságügyminiszter azon leiratával, hogy az orsz.-gyüllési képviselőház huszonötös bizottsága az első fokú kir. törvényszékek és járásbíróságok elhelyezése és azok területi határolása szerint az akkor 265.584 lakosú Szabolcsvármegye területéből 32 község 79.281 lakossal a vármegyétől törvénykezésileg elszakítva, más törvényhatóságok területére felállítandó törvényszékek hatáskörei alá helyeztetnének át. Ezen tervezet ellen a vármegye közönsége állást foglalt s nyolc tagból álló bizottságot — közöttük Patay Andrást is — kiküldötte, hogy feliratban emeljenek az ellen óvást, s az elfogadott feliratot Bónisl Sámuel és Patay András másod alispánok vezetésével " küldöttség vitte fel, melynek azonban — sajnos — kielégítő eredménye nem volt. Az ő (nevéhez fűződik az akkor 65 tagból álló vármegyei pandurság újjászervezése is. Nemes alakja, jellegzetes magyar egyé nisége s a vármegye történetében nyomokat hagyó munkálkodása soká fog élni vármegyénk hálás emlékezetében, — miért is indítványozza, hogy emlékét jegyzőkönyvünk lapjain örökítse meg a törvényhatóság. Elnöklő főispán a közgyűlést megnyitó beszéde kapcsán bejelentette, hogy a bizottság tagjai közül Kertész Bertalan, a ki az 1886. évtől kezdődőleg 1899. évig főispáni titkár, majd 16 éven át halála napjáig Nyíregyháza város rendőrfőkapitánya volt — hosszas betegség után elhunyt. Indítványozta, hogy emléke jegyzőkönyvileg örökittessék meg és árván maradt egyetlen leányához részvétirat intéztessék. Kiskükülő vármegye közönségének a tisztviselői napidijak és kilométer pénzek felemelése tárgyában a kormányhoz intézett feliratát tudomásul vették. Debreczen város törvényhatóságának a háborús viszonyokból előállott jövedelmek megadóztatása tárgyában megküldött átiratát pártolja és hasonló szellemben fel ír a kormányhoz. Háromszék vármegye közönségének megkeresésére a törvényhatóság feliratot intéz a kormányhoz, hogy a háború folyamán az ország területéről megszököttek vagyona koboztassék el, ők maguk pedig nyilváníttassanak hazaárulóknak. A vármegye alispánja bejelentette azt, hogy egyes községekben a hólyagos himlő járvány szerűen lépett fel, ezért szükségesnek látta, hogy egyenlőre Kemecse és Kisvárda községek egész lakosságára nézve a kényszeroltást elrendelje. Ujfehértó községben pedig a galíciai menekültek és az izraelita vallású lakosok kényszerbeoltását elrendelte. A tisztviselői nyugdíj választmány javaslatára 35 évi lelkiismeretes szolgálata után május 1-től kezdődőleg Zoltán István nagykállói járási főszolgabírót — a vármegye egyik legnépszerűbb főtisztviselőjét — saját kérelmére nyugdíjazták. Az adófelszólamlási bizottságba az 1916. évre rendes tagokul megválasztották Groák Ödönt, Liptay Jenőt és Megyery Gézát, póttagokul: Bodor Zsigmondot,