Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-02-27 / 16. szám

16 ik szám. Jí^mmé^ 1910, február 27. 3 hát mindaz, ami a rokkantaknak az élet számára visszaadását célozza. De... Mert hiszen, mint sok másnak, ennek is meg van a maga de-je. Tehát: de amikor a rokkant a rokkantiskolát elhagyta, vájjon az életben miképen helyezkedhetik el, élvezheti-e azokat, amiket számára a nemzetnek nyújtania kell? Azok a művégtagok, amelyeket kap, romlásnak, pusziulásnak vannak alávetve. Vájjon ezeknek a művégtagoknak pótlásáról történik-e gondoskodás? Dr. Do linger Gyula egyet, tanár cikkéből — amennyire emlékszünk — tudjuk, hogy az állam az első művégtagokat átadja a rokkantaknak, azonban már ő is kifejezte cikkében azt a kívánságot, hogy a további szükségletnek a kielégítésére is állami feladat lenne. Tehát itt már valamelyes hé-, zag mutatkozik, a nemzet gondossága megszűnik. ? A munkásbiztositásról szóló törvény a háborús — munkaképessé tett — rokkantakról nem gondoskodik akként, amint azt eme rokkantakkal szemben méltán elvárni lehetne. Pedig a munkásbiztositó intézmények feladatává válik ellátni a rokkantakat a szükséges gyógyászati segédeszközökkel, amelyekre a tagnak természetesen igénye van. A törvény 50. szakaszának 2. pontja szerint a tagnak igénye van «... a .s'zükséges gyógyászati segédeszközökre — szemüveg, mankó, sérvkötő, műláb, stb. — husz héten át szintén ingyen.» Mintha pl. mülábra, csak husz héten át lenne szükség! «Különös fontossággal bir még annak megállapítása, hogy milyen gyógyászati segédeszközök nyújtására köteles a munkásbiztositó — pénztár?» «A törvény fölsorolása nem taxativ s igy a kérdést minden esetben csupán a konkrét eset körülményeinek és a törvény céljának figyegyelembe vételével dönthetjük el.! A törvény célja röviden a lehető restitutió in íntegrum lévén, általában azt mondhatjuk, hogy mindazon gyógyászati segédeszközök nyújtandók, amelyek a betegség gyógyítására vagy súlyosbodásának megakadályozására vagy enyhítésére — Á. H. 1909 351—2—353—4 — alkalmasak, amelyek a gyógykezeléssel közvetlen kapcsolatban állanak s a kedvező eredményt legjobban biztosítani látszanak.»

4) Ámde betegségnek minősíthető vájjon a művégtagok romlása, kopása, pusztulása? Szinte önkéntelenül adódik, hogy itt határozott, megalkuvást nem tűrő, egyenes utasításokra van szükség! Mi történik azonban azokkal, akik bármely oknál fogva, a munkásbiztositás intézményének élvezetéből kikapcsolódnak, akár munkahiány, akár más okból? Ezekre a nemzet gondoskodása nem terjed ki? A művégtagokkal birók, a csonkultak és bénák, munkaközben, de meg a munkahelyekre, vagy onnan eltávoztukban való közlekedések közben is, sokkal inkább ki vannak téve a baleseteknek, mint ,az épkézlábuak; amiből következik, hogy a balesetbiztosítási terhek növekedni fognak ; továbbá az, hogy mindazokat az üzemeket is balesetbiztosítás alá tartozókká kell sorozni, amelyekben hadi rokkantak alkalmazást találnak, s amelyek eddig; a belesetbiztositás kötelezettsége alá nem tartoztak. Az Ausztriai munkásbetegsegélyző pénztárak már foglalkoznak a háború utáni állapotokkal, mert kétségen felül áll, hogy mindazok a harcosok, akik ez időszerűit mint sebesültek, akár pedig mint betegek a katonai kórházakban ápolás alatt vannak, a háború után a pénztárak terhére fognak esni. Emiatt a szövetségi pénztárak okkal hihetik, hogy bizonytalan jövő előtt állanak. *) Dr. Halász Aladár „A Munkásbiztositás Kézi könyve* 96. oldal. Ez a jövő ugyanígy bizonytalan a mi pénztárainkra is, ha a háború rokkantjainak és sebesültjeinek, valamint betegeinek terhe pénztárainkra esnék s ha ezeket az előre nem látott terheket nem osztanák el — azok között, akiket illet — a nemzet «hadmentes» társadalma adófizetői között. Több ok szód e mellett, de ezek közül felemlitendőknek tartjuk, hogy a magyar ipari érdekeltség, de talán a magyar ipar általában nem birná ellensúlyozni azt a megrázkódtatást, amelyből a pénztárokat félteni lehet; továbbá, hogy talán nem is lenne méltányos ezeket a terheket azoknak a csonkultaknak, bénáknak és betegek nek vállaira is rakni, akik a «hadmentesek » érdekében végzett nagy és kiváló munkában váltak rokkantakká. A munkásbiztositó pénztárakban külön lennének vezetendők azok a kiadások, és bevételek, amelyek a háborús betegek és rokkantak utján előállanak, ezeknek fedezetlen részei pedig Szterényi József v. b. t. t. ny. államtitkár által a parlamentben is szóvá tett «hadi rokkantsági adó» terhére lennének írandók. Ezzel elérhető lenne az, hogy a munkásbiztositási járulékok nem emeltetnének, a mégis emelkedő költségeket és kiadásokat pedig vázolnák azok, — m. p. progresszív alapon, — akik «ahdmentességüket busás vagyonszerzésre tudták, — nekik alkalmas módon, — fel- és főként kihasználni. A magyar rokkantoktatásnak és általában a rokkant ellátásnak olyannak kell lennie, hogy a békés életnek visszaadott rokkantak megelégedettek legyenek, könynyen viselhessék életükön át ,azt a csapást, amelyet rájuk a háború sújtott; de egyben olyannak is, hogy a magyar iparnak a külföldi iparral szemben való versenyképességét hátrányosan ne befolyásolja, elkerülhetetlen terheit pedig viseljék azok, akik a háború borzalmaitól, annak terheitől mentek voltak. A terheket viseljék főként azok, akik hős katonáink védő sziklafala mögött árfelhajtásokkal, vagy bármiféle uton, vagyonukat kényelínesen és busásan megnövelték! Vasúti menetrend. Nyíregyházáról indul : Szerencs-felé reg. 7

1

0*, d. u. 4

0

8*. Debrecen-felé reggel 5if, este 921 Csap-felé reggel 6

5

8, d. u. 3

5

5. Mátészalka-felé este 8

4

5. Yásárosnamény-felé este 8

5

0. Polgár-felé este 622Nyíradony-feié este 7ü. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől d. u. I

2

2*, este 832*. Debrecen-felöl reg. 6

3

5, d. u. 3

3&. Csap-felől reggel 6

5

3, este 8E. Mátészalia-felől reggel Yásárosnamény-felől reggel 6

3

0. Polgár-felől reggel 6

3

7. Nylradony-felől reggel 6

5

1. *) Gyorsvonatu csatlakozással Budapestről — illetve Budapestre. A isdbavonnltak felöli hírszerzések hadifoglyokkal való levelezést, sebesölt katonák átheiyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt, helybeli tudósító irodája (Iskola utca 6. Feminista Egyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7 ezenkívül saerdán ős szombaton délelőtt 10-12 óráig. A tökmag és dohánymag termelesről. Folyó hő 10-én megjelent e lap hasábján, a napraforgómagról irtam — most pár szót a tökmag és dohánymagról szólnék, hogy az olajdus növényeink sorozatával végezzek. A tökmag Szabolcsban, mint kereik. áru még alig ismert mag, pedig az alföldön (!••; dunántul élénk forgalom tárgyát képezi, hogy a mi vármegyénkben miért nem ismert e mag produkció, ennek egyedüli oka, mert a nép nincs felvilágosítva — erre a figyelme felhiva. Pedig a tök, mint takarmány célra szolgáló termelési ág, egy homoki gazdaságból sem híá iyzik, és így, már nem sok munkába, agitációba ütköznék annak propagálása. Hogy a népnek is milv előnye származnék abból, ha a tökmagot nem szórná a szemétbe, vagy «ugy a hogy» a tökbélrészével együtt etetné fel — ami az értékesítésnek nem a helyes módja, ehhez nem kell kommentár. A tökmagnak ma 120—125 korona az ára pr. 100 kg. — Számítsa ki mindenki magának, mily uj jnezőgazdasági bevétel származnék — ha minden gazda, gazdaság — bárhogy, de utóbbi mondjuk feles vagy harmados munkabérért — összegyűjtetné e magot és mint ilyet értékesítené. Megvagyok róla (győződve, a agykorlatban szépen keresztülvihető dolog, csak akarni kell, — buzdítani, felvilágosítani a népet, az eredmény nem fog elmaradni! E tekintetben minden vármegyei gazdasági egyesület tehetne sokat, vándorelőadások tartásával és mindazon eszközökkel melyeket csak igénybe tud venni. Mert elsősorban tőle várjuk, hogy terjessze azon mivelési ágak eszméjét és ismertetését, amelyeket a világháború és az ennek eredményekép előállított helyzet, tőlünk Magyarország gazdáitól megkövetel. Csak igy érhetjük el a nemes célt, a melyet a termelési önállóság elérésére ki tüzlünk magunknak lés habár az (intelligens gazdaközönség tudja is kötelességét — a nép — az mindig irányításra, oktatásra szorul, ezért kell nemcsak szóval de tettel is a jó példát mutatni. Elég szomorú a helyzet pl. a tökmagnál — melyből Szabolcsvármegye bár területben mint takarmányt elég terjedelemben termeli, addig ennek Imagtermését nem értékeli megfelelően és amíg e cikket termelő vármegyékből 100 és 100 mázsa szám kapjuk a tökmagot olajpréselési célra, addig nálunk a megyében alig pár kg. kerül forgalomba. Megvagj^ok róla győződve, ha a gazdaközönség e terméket illetőleg fel lesz világosítva — önérdekből lesz gondja rá, hogy e termeivényét is legjobban értékesítse. Nem akarok tárgyamtól messze eltérni, de a hasonlat kedvéért kérdem, hány földmivesgazda tudja, hogy a tengeri lemorzsolt csöve u. n. csutkája ma métermázsánként 12—14 koronát ér! Mig másut ily értékekből tőkék gyarapodnak, addig nálunk ilyesmi figyelemre sem lesz méltatva. A másik mag amelynek termeléséről szólni óhajtok: a dohánymag. E magról eddig keveset hallhattunk, — mert az, a szabad forgalom tárgyát több okból nem képezhette — pedig egy olajban nagyon dus mag, melyre érdemes lesz a figyelmet fordítani. Az olaj ipar felismervén a mai helyzet fontosságát, a dohányjövedékkel még az elmúlt év végén megállapodott a kerti dohánymagvak termékeinek átvételére, a miikor is a (dohányjövedék megengedte, hogy 28 korona árban a beváltó hivatalok e magot feleiktől átvehetik. Megjegyzem, itt ismét a gazdák vannak kisebbítve, mert a mag többet ér! Ha elérhető lesz, hogy a magtermelés általánosan engedélyezve lesz, ugy e termelésben is szép produkciónak nézünk elébe, — a miáltal a dohánytermelők uj jövedelmi for-