Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-14 / 82. szám

82-ik szám. öszi közgyűlés a vármegyénél. Szabolcsvárme^ye törvényhatósága október 12-én tartotta meg rendes őszi közgyűlését, melyen a törvényhatósági bizottság tagjai szo­katlanul nagyszámmal jelentek meg. A köz­gyűlés nagyfontosságú ügyeket intézett el és igy érthető a nagyfokú érdeklődes, amely a bizottság tagjai részéről iránta megnyilvánult. A közgyűlésnek legnagyobb érdekessége az a távirat volt, amelyet üjfalussy Dezső dr. főispán kapott és mutatott be a törvényhatóságnak és amely bejelenti a cimer- és jelvénykérdés meg­oldását. A közgyűlés nagy megelégedéssel vette tudomásul az uralkodó legfelsőbb elhatározását és kimondotta, hogy hódoló feliratban üdvözli a királyt. A közgyűlésen szép és meleg szavak hang­zottak el a vármegye tisztikaráról, mely erejét megfeszítve dolgozik a háború eleje óta. Min­den elismerő szó kevés lenne annak a hatal­mas munkának méltánylásához, amelyet a tisz­tikar immár tizenötödik hónapja végez, de en­nek a munkának köszönheti a vármegye közön sege, hogy a közigazgatás immár ötödik évnegyede a legprecízebbül dolgozik, minden fennakadás nélküi. A megyegyűlésen a legnagyobb érdeklődést a választások váltották ki. A legutóbbi köz­gyűlés óta több főszolgabírói, szolgabírói és más állás üresedett meg, amelyeket a tegnapi közgyűlésen töltöttek be. A választasok teljesen egyhanyulag történtek és mi sem bizonyítja jobban ennél, hogy a megválasztottakkal való­ban érdemes, arra hivatott tisztviselők kerültek a megüresedett helyekre. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: üjfalussy Dezső dr. főispán a rendes őszi közgyűlést pontban tiz órakor nyitotta meg, aki a tárgysorozat előtt több fontos bejelentést tett a közgyűlésnek. Meleg szavakban parentálta el a törvényhatósági bizottság legutóbbi halot­tait : Nozdroviczky Györgyöt és Molnár Józsefet, Polgár főbíráját, akik régi, érdemes tagjai vol­tak a közgyűlésnek és akiknek halálával komoly veszteség érte a törvényhatóságot. Ezután kijelentette a főispán, hogy éppen mosc a miniszterelnökség sajtóosztályától távi­ratot kapott, amely bejelenti, hogy az ural­kodó legfelsőbb kéziratokat bocsátott ki, mely a paritásnak megfelelően oldja meg a régóta vajúdó cimer- és jelvény kérdést. A távirat a következőképen hangzik: A hivatalos lap holnapi száma királyi kéziratokat tartalmaz, melyek nagy jelentőségű közjogi kérdésnek, a c>mer- és jelvénykérdés­nek megoldását foglalják magukban. A prob­léma megoldása ugy történik, ahogyan az a dualizmusnak és abban .Magyarország önálló államiságának a legkorektebbül megfelel. A kétfejű sas, a fekete sárgaszin a jövőben az osztrák császárság szimbóluma lesz s mellette teljes paritással érvényesül a magvar cimer és a nemzeti szin. A két cimert Őfelsége házi címere kőíi össze. A korrekt közjogi megoldás őfelsége királyi kéziratainak értelmében ugy a közös kül képviseletnél, mint közös hadsereg zászlóiban és a haditengerészetnél is érvénye­sülni fog. A cimer és jelvénykérdésnek évtize­dek óta vajúdó megoldása a háború izgalmai közepette is jóleső érzést fog kelteni ország­szerte és (aouskodik arról is, hogy őfelsége bölcsessége rendületlenül dualisztikus államfor­mában és ennek keretében a magyar nemzet ervenyesülésében látja a monarchia boldogu­lásának alapját. A megyegyülés állandó éljenekkel szakította meg a távirat felolvasását, amelynek a végén zugó éljenzésben tört ki. Az uralkodó elha­tározását Vass Mihály ref. esperes méltatta a megyegyülés előtt szép síavakban es az ő in­dítványára elhatározták, hogy ebbői az alka­lomból hódoló föliratot intéznek az uralkodó­hoz, aki előtt kifejezik legfelsőbb elhatározása fölötti örömüket. üjfalussy Dezső dr. főispán még egy fon­tos bejelentést tett. A harmadik hadikölcsönre épen most jelent meg az aláírási felhívás. A jf^fmmiK magyarságnak, e nemzet szent harcának foly tatasa és annak végső sikere függ attól, hogy a harmadik hadikölcsön jegyzése miképen zá­rul; azzal a keréssel fordul hát a törvényha­tósági bizottság tagjaihoz, hogy tegyék meg ez alkalommal is hazafias kötelességüket, ve­gyek ki méltó módon részüket a jegyzésből, mert a haza jövője függ a jegyzés sikerétől. A vármegye főjegyzője olvasta fel ezután Mikecz Dezső alispán jelentését a közigazgatas fel évi állapotáról. A jelentéshez Szalánczy Bertalan bizottsági tag szólalt fel és nagy elis­meréssel szólott üifalussy Dezső dr. főispán fáradhatatlan munkálkodásáról, amellyel a sza­bolcsi gazdáknak lehetőve tette, hogy az ara­tást orosz foglyokkal végeztessék, indítvá­nyozza, hogy a közgyűlés fejezze ki elismeré­sét és köszönetét a főispánnak. A közgyűlés egy­hangúlag igy határozott. Az alispáni jelentésnek ama részénél, mely a tisztikar működéséről számol be, újból Vass Mihály ref. esperes, szólalt fel és meleg, elis­merő szavakkal honorálta a megyei tisztikar ügy buzgó, eleggé nem méltányolható működé­sét, amely lehetővé teszi, hogy a közigazgatás a háború eleje óta a legnagyobb precizitással látja el teendőit. Vass Mihály szavait üjfalussy Dezső dr. főispán köszönte meg a megye tisz­tikarának nevében, kifejtve, hogy a tisztikar csak kötelességét teljesítette, amikor ügybuz­galojnmal látia el munkáját. Ezután bemutatták a törvényhatóságnak a vármegye külörnböző költségelőirányzatait és számadásait, majd a belügyminiszter ama le­iratát, amelybea tudatja a tőrvényhatósággal, hogy a megyei alkalmazottak számára 6900 korona segélyt engedélyezett. A törvényhatóság ezzel kapcsolatban kimondotta, hogy a maga részéről is segíteni kiván a tisztviselők nehéz helyzetén és a segítség módozatainak megálla pitására egy bizottságot küld ki. A bizoltság tagjai közé megválasztották : Oeduly Henrket, Somogyi Gyulát, Haas Ignácot és Vass Mihályt. Majd a választásokat folytatták: A választások megejtése előtt a főispán a kijelölő választmányba kinevezte Jármy Miklóst, Diner Gyulát és Liptay Bélát, a köz­gyűlés pedig — az alispán indítványára — Vass Mihályt, Szalánczy Bertalant és Martinyi Józsefet választotta meg. A kijelölő választ­mány tanácskozásának megtartása után követ­keztek a választások. A Simák János nyugdíjazásával megürese­sedett nyírbátori főszolgabiroi állásra egyhan­gúlag, közfelkiáltással Szunyoghy Ferenc nyír­baktai főszolgabírót választották meg. Somlyódi János halálával a ligetaljai járás főszolgabírói állása üresedett meg. Erre az állásra egyhangúlag dr. Szentmiklóssy Jenő tb. főszolgabírót, a Szunyoghy Ferenc megválasz­tásával megüresedett nyirbaktai főszolgabírói állásra pedig Nozdroviczky Pal tb. főszolgabírót választották meg. A Dyugdijazá3 folytán megüresedett árva­széki ülnöki állásra — mivel Tóth Bela családi okokból visszavonta a pályázatát — dr. Mikecz László volt az egyedüli jelölt és igy őt egyhan­gúlag választottak meg. Az igy megüresedett II. aljegyzői állásra Borbély Sándort választot­ták meg. Három szolgabírói állás is került betöl­tésre. A jelölés sorrendjében Horváth József és Nemes Ferenc közigazgatási gyakornokokat, továbbá Tóth László irodaigazgatót, tb. aljegy­zőt választották meg. Kolozsvár sz. kir. város az önnálló vám­terület létesítése tárgyában intézett átiratot a törvényhatósághoz. A törvényhatóság kimondotta, hogy ennek a kérdésnek a tárgyalása mos* időszerűtlen, és ennélfogva az átiratot irattárba helyezzék. Ü^yancsak irattárba tették Kolozsvár a Pénz­intézeti központ létesítése ellen intézett felira­tát, mivel annak meghozatala ota a kormány elhatározta a központ felállítását. A magyar-lengyel Egyesület megkereste a törvényhatóságot, hogy írjon fel az országgyű­léshez és vegye pártfogásba a két testvérnem­zetet. A törvényhatóság elé Evva István rná­1915, október 14. 3 sodfőjegyző terjesztette az egyesület kérelmét, amelyre a törvényhatóság a követkoző határo­zatot hozta : Szabolcsvármegye törvényhatósága Len­gyelországnak a magyar testvéri közössegben fejlett nagyságát — történelmünk mindenko­ron — egyik legragyogóbb korszakának tekin­tette. Egész nemzeti életünk dicsősége — oly­kor hanyatló fénye át- és visszasugárzott a két, hős, lovagias nemzet országának bércein. Az emlékek felemelő érzetével gondolunk visz­sza mi is Nagy Lajos koronájára, Báthory István korára, amely időket Lengyelország is mindig visszasírta, amely idők beteljesedéseért a lengyel nemzet most a világküzdelem nagy megpróbáltatásaiban erőinek legszentebbikét viszi az áldozat oltárára. Emelt fővel kerhet tehát szabadságot a lengyel a nagy biróság előtt, s mi hiszünk is abban, hogy a véres, kőnnytengerrel áztatott főidőn ki fog hajtani a lengyel szabadság fája s hogy a világ sorsát bölcsen intéző békekonvresszusának idején igaz­ságot fog adni a lengyeleknek. S bár Szabolcsvármegye tőrvényhatósága hőn óhajtja a két nemzet közötti kapocs meg­szilárdítását s a lengyel szabadság újjáébredé­sét, mindazonáltal nem érzi magát illetékesnek arra, hogy nemzetközi jogi kéidésekben s igy a lengyel kérdesben kellő eréllyel és súllyal emelhetné föl szavát, ugyanazért ez ügyet bi­zodalommal eltelve bizza a majdan várva-várt országok sorsa felett határozó békekongresszus ítélő székére. Debreczen sz. kir. városa átiratot intézett Szabolcsvármegye törvényhatóságához és kérte, hogy a vármegye Dcbreczenhez hasolóan intéz­zen feliratot a kormányhoz a húsárak maximá­lása tárgyában. A közgyűlés helyesléssel hall­gatta Debreczen sz. kir. város átiratát és elha­tározta, hogy hasoló szellemű átiratot intéz a kormányhoz. A vármegyei választott bizottsági tagok sorában medüresedett helyek betöltésére a választás november hó 16-ik napjára lett ki­tűzve. Betöltendő lesz: 1. a nyírbogdányi választó kerületben egy bizottsági hely az 1916. év végéig terjedő meg­bízatással, 2. a kemecsei választó-kerületben egy hely az 1919 év végéig terjedő megbízatással, 3. a gyulaházai választó kerületben egy hely az 1916 év végéig terjedő megbízatással, 4. a tornyospálczai választó kerületben egy hely az 1919 év végéig terjedő megbízatással, 5. a gyürei választó kerületben egy hely az 1916 év végéig terjedő megbízatással, 6. az eszenyi választó kerületben egy hely az 1919 év végéig terjedő megbízatással, 7. a polgári választó kerületben egy hely 1916. év végéig terjedő megbízatással, a nyírbogdányi választó kerületben elnökül Elek László, a kemecseiben Mikecz Pál, a gyu­laházaiban Bedeő Lajos, a tornyospálcaiban ifj. Görömbey Péter, a gyüreiben Tóth József, az eszenyiben Barkaszi Károly, a polgáriban Hu­nyor Beli lett kiküldve. Az alispán jelenti, hogy a vármegyei Hi­vatasos Lap kiadója a papirdrágulás miatt az előfizetési dijat 10 koronáról 12 koronára emelte följelentést tett arról, hogy a vármegye címeres lemezét a Nemzet áldozatkészség szob­rán elhelyeztette. Bemutatták az Erzsébet közkórház és a kisvárdai közkórház jövő évi kölségelőirányza­tát, több nyugdíj megállapítást, valamint a költségeknek a II. hadikőlcsönjegyzés tárgyában hozott határozatait és több község számadását és költségelőirányzatát, ezenkívül elintéztek több segélyezési és kárpótlási ügyet, valamint kihir­dették az uj orvosi és szülésznői okleveleket. A hadbavonultak felőli hírszerzések, hadifoglyukkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító Irodája (Iskola utca 6. Feminista Egylet! helyiség) Hivatalos órák hétköznapokon délután5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10—12 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom