Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-02-21 / 15. szám

13-ik szám. JSfirÍRyIDbb 1915. február 14. B A szabolcsi gazdákhoz! Gazdasági tanácsadp. Háború van. Becsületünk, életünk, vagyonunk van kockán. Ha győzünk, nagy lesz a magyar, boldog, gazdag lesz az ország, ha vesztünk, becsületünk­kel együtt mindent elveszíthetünk, még magyarságunkat is. Ellenségeink nemcsak fegyverrel tör­tek ránk, de ki akarnak bennünket éhez­tetni. Az ágyú, puska erejét megtörik a mi vitéz hős fiaink, a másik aljas, em­berhez nem méltó orgyilkos eszközzel nekünk, magyar gazdáknak kell szembe nézni. A fegyverek győzelme hiábavaló lenne, ha a másik harcot mi gazdák elveszítjük. Akkor az éhség fogja ki­csavarni hü szövetségesünk és vitéz katona-fiaink kezéből a fegyvert. Külföldre nem számithatunk. A ten­gertől el vagyunk zárva, szomszédaink­kal részint harcban állunk, részint sze­gények. Nem marad más hátra, minthogy a gazdasági harcot a magyar gazda ve­gye fel. Ahol a haza hős fiai ugy megfor­gatják a kardot, ott nincs is mit aggódni, az ilyen hősök apái, nagyapái, testvérei sem fognak tétlenül maradni s meg­kettőzött szorgalommal akasztják neki az ekét a kövér magyar ugarnak. A magyar föld hálás. A sok vérhul­lásért gazdagon fizet, csak egyet kíván meg, hogy a gazda verejtéke is vegyül­jön a vérrel s az ész irányítsa a munkái. Az őszi vetéseket elvégeztük, itt van maholnap a tavaszi vetés ideje. A vetetlenül maradt földjeinket mind be kell vetni. Be kell vetni úgy, hogy emberi éle­lemben, állati takarmányban ne legyen hiány. Első kötelességünk a vetési terv át­gondolása. Mindenki vessen számot ere­jével, vetőmag készletével s ugy ossza be földjét, hogy az esztendő minden órája hasznos munkával teljen el. Kalászos, kapás, takarmány, zöld­ség, gyümölcs mind más időben veszi igénybe a munkaerőt, azért is ugy osszuk be munkánkat, hogy a henyélésnek egy perc se maradjon. Gondoskodjunk legelső sorban is jó vetőmagról és gazdasági eszközökről. Ütött a 12-ik óra. Aki elmulasztotta az őszi szántást, jókor, de csak is jól megszikkadt tala­jon kezdje meg a szántást, vetést. Ne nézzük azt, hogy nincs itt a kukorica­vetés ideje, a kukorica, répa, burgonya földeket is igen korán szántsuk fel, hogy megboronálva készen várja a vetőmagot. Akinek hibás ekéje, boronája, már most javíttassa ki, akinek nincs lókapája, szerezze be ezt a hasznos eszközt, mert ez tökéletes és gyors munkát végez. Akinek nincs hozzá tehetsége, álljon össze két-harmad magával, ugy vásárolja meg. Ügyes kis gazda, vagy munkás még az uradalmi harmadas földeket is lóka­pával fogja megművelni. A könnyebb kertikapálást kézikapáló ekével lehet elvégezni. Akinek nincs igás állatja, tanítsa be tehenét s álljon össze másik segény­sorsu társával s közös erővel vontassák jószágaikkal az ekét, berenát és eke­kapát. Ne támadjon most közöttünk sem­miféle félreértés, de még a halálos ellen­ség is béküljön ki, hogy az egész nem­zet minden fia a közös munkát elvégez­hesse s ezzel legyőzzük a közös ellen­ség rabló csordáit. Ahol az igaerő megfogyott, ott igás állathiány lesz. A tehetős gazda segitse a gyengét, ne azt nézze, hogy kit segit, de azt, hogy az ország érdekét szolgálja, ha­zafias kötelesség ez. Ne csak a külső mezei munkában legyünk egymás segítségére, hanem a családi élet bajait is osszuk meg. Ahol gyermekmenhely vagy óvóda nincsen, ott vállalják az asszonyok egymás gyerme­keinek gondozását arra az időre, míg a gyermekek édes anyja mezei munkáját végzi. Ezzel is sok munkás kezet nyerünk. Ne legyen kasza-, kapa-kerülő a falukban, de a jómódú gazda is ve­gyen kapát, kaszát a kezébe s a serény magyar asszony, leány, de még a gyer­meksereg se maradjon otthon henyélni. Aki a suton tétlenül ül, vagy a korcsmát bújja — falu csúfja legyen, s ne legyen megállása. A hatóságnak is gondja lesz az ilyen tunyálkodókra. Ha a békés évek nem tanítottak meg bennünket, a háborúnak legalább annyi hasznát lássuk, hogy megtanuljuk, mi a munka. Most látjuk meg, hogy miként alakul át a szorgalom haza­szeretetté és kötelességteljesitéssé. A magyar királyi kormány minden lehetőt megtesz azért, hogy harcoló ka­tonáink szükséget ne szenvedjenek, hogy a népjólétet fentartsa, hogy az orszgág földje munkálatlanul ne maradjon és a termés biztosittassék, de kérlelhetetlen szigorral sújtja azokat, akik a veszély napjaiban kötelességüket nem teljesitik. Munkátlanság, tétlenség, korcsmázás, az engedelmesség megtagadása maga után fogja hozni az államsegélyek megvoná­sát, a hadba vonuló azonnali behívást, a kényszer munkát és a börtönt. Figyelmeztetjük tehát Szabolcsmegye lakosságát arra, hogy az elöljáróságok és hatóságok parancsait, egy hang nél­kül azonnal éjjelt-napot összetéve telje­sítse és a hatóságokat nehéz munkájuk­ban legjobb tudásával mindenkor támo­gassa. Aki henyél, ellensége a hazának. A jó vetőmagnál arra vigyázzunk, hogy tiszta legyen és csiraképes. Akinek nincs vetőmagja, írassa ösz­sze a hatóságnál, ahol együttesen ren­deljék meg a Magyar Mezőgazdák Szö­vetkezeténél, vagy megbízható urada­lomnál. Az elfajzott, idegen gyomokat tartal­mazó, rossz csirázásu magvakat ki kell cserélni. Az ügyes gazda azt is tudja, hogy egyik fajta után több termés van, mint a másik után. Mit vessünk tehát? A jó szabolcsi föld mindent megterem. Elsősorban is igen sok burgonyát termeljünk. A burgonya igen Ízletes és bő táplálékot ad. Vessünk korai rózsa­burgonyát, mert ez már juliusban piacra vihető s vessünk dr. proffessor Wolthmann burgonyát, mert ez ellenáll minden beteg­ségnek, esőnek, szárazságnak és igen nagy termést ad, vetőmagot a kormány­tól lehet beszerezni az elöljáróság utján. A burgonyatermést azért is fokozzak, mert a munkája részint tavaszra, részint őszre esik, az aratást nem zavarja. Az apró burgonyában jó takarmányt lel a baromfi, sertés és szarvasmarha. A Wolthmann burgonya 80—90 mázsát terem egy hold földön, ennek értéke 400—450 korona! Aki bölcs, nem habozik soká, de beszerzi ezt a kincset. Bolondnak a fa­pénz is jó. Az csak ültesse tovább a ragyaverte krumplit, amelyeknek még a fajtáját sem tudja. Az élelmiszerek aratásra előrelátha­tóan megfogyatkoznak. Hazafias köte­lességből, de saját érdekéből is mindenki takarékosan bánjon a liszttel és csakis kevertlisztből készült kenyeret fogyasszon. Burgonyánk, tengerink van elegendő, ez­zel pótoljuk házi szükségleteink legna­gyobb részét. Korai élelemhez úgy juthatunk, ha jókori burgonyát termelünk, melynek művelési módját a következőkben ismertetjük: Földkiválasztás. Korai burgonyater­melésre legalkalmasabb a dél felé fekvő homokos talaj, de jó a porhanyós, laza, kerti szántóföld is. Ezt ősszel trágyázni, ugarolni, tavasszal szántani, kidolgozni kell. Nedves talaj alkalmatlan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom