Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-30 / 103. szám

4 103-ik szám. 1915. december 30. Az újévi üdvözletek megváltása. Balla Jenő polgármester az újévi üdvözletek és ajándékok költségeinek megváltása iránt a következő felhívással fordul a város közönségéhez. Kérelem a város lakosságához. A közeledő újév alkalmából azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok városunk közönségéhez, hogy a szokásos újévi üdvözlések költségeit fordítsa ezúttal mindenki a háborúból, vagy. a szomorú hadifogságból hazatérő rokkant katonák javára. Nem tételezhetem fel senkiről, hogy, az újévi üdvözlő levelek és kártyák elmaradásáért megnehezetelne, ha tudja, hogy. azok elmaradásának oka nem figyelmet lenség, hanem az, hogy, annak költségei a rokkant katonák javára jutottak. Hasonló kérelemmel fordulok kereskedőinkhez a szokásos újévi ajándékok költségeinek a rokkant katonák javára leendő fordítása érdekében. Az újévi üdvözletekre és ajándékokra szánt összegeket méltóztassanak a város házipénztárába eljuttatni, hol azok a rokkant katonák javára már befolyt összeghez csatoltatnak és a felmerülő szükséghez képest fognak az igazán szent és hazafias célra fordíttatni. Nem uj áldozatot kérek, hanem az amúgy is előálló költségeknek kétségkívül üdvösebb helyre való fordítását. A befolyó adományokat hírlapi uton fogom nyugtázni. Balla Jenő, polgármester. * Az újévi üdvözletek megváltása cimen a városi roklcantalap javára dr. Meskó László ur 20 K, Mezey Kálmán ur 20 K, Meskó Elek ur 10 K, Kéry József ur 10 K-át; a hadi árváit részére Mezey Kálmán ur 20 K-át, Bakó Andrásné urnő Ibrányból 4 koronát küldött szerkesztőségünkbe. Bendeltetési helyére juttattuk. * Az újévi üdvözletek megváltása cimén a mai nap folyamán a következő összegek folytak be a város házipénztárába: Liptay Jenő 25 K Lakner Béla 20 K Kertész Bsrtalan 4 K Laszner Tivadar 10 K Dr. Meskó László a „Nyírvidék' utján ... 20 K Mezey Kálmán a „ „ ... 20 K Meskó Elek a „ , ... 10 K Kéry József a „ „ ... 10 K Mikecz Dezső 20 K Balla Jenő 20 K Hoffmann Mihály 100 K Tatay István 10 K Balia Jenő, polgármester. Szabolcsvármegeyi Tanító-egyesület köre. Meghívó. A Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület választmánya 1916. év január 5-én, délután 3 órakor Nyíregyházán, a központi iskola helyiségében rendes gyűlést tart, melyre a választmány, igen tisztelt tagjai ezennel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Elnöki bejelentések. 2. Szabolcsvármegye kir. tanfelügyelőségének 1124—915. sz. a. kelt megkeresése. 3. Számvizsgáló bizottság jelentése s pénztárnoknak a felmentvény; megadása. 4. A szövetség elnökségéhez beterjesztendő rendes tagok létszámának megállapítása. 5. A Tanítók Házában létesített második szobaalapitvány, utolsó részletének befizetési módozata. 6. Az 1916. évi költségvetés tárgyalása. 7. Indítványok. Kelt Nyíregyházán, 1915. december hó 27-én. Orsovszky Gyula, elnök. A nyomorgó gyermekek. „Óh csecsemő, ki édes álmod alszod Anyád vérétől piroslik kis arcod, S bölcsőd felett zeng csodás égi dal, Szivembe reszket még a félelem, Borzalmas látomást látott szemeim: Mi az ember s mi lesz álmaiból!" (Patai: Héber költők.) Egy paradozont mutat az élet: az anya, legdrágább kincse a gyermek, az anya legnagyobb veszedelme ismét a gyermek. A jólétben gyönyörködik az anya gyermekében s az emberi legmélyebb érzésektől ittasult sziv legszebb dalai rezegnek a bölcső felett, mig elhaló hangjai féltő gonddal őrködnek az alvó álmai felett. Csak olykor-olykor remegteti meg az anyai szivet egy tiikos érzet, a bizonytalan jövő ködös látása. Anya a gyermek legelszántabb védelmezője, de a nyomorban legádázabb ellensége. Anyák, nyomorgó édes anyák taszítják a leánygyermeket a bün fertőibe, anyák üldözik a társadalom elfogultsága miatt a szerelem tiltott gyümölcseit, a keresetképtelen anyák dobják a gyermeket koldulni az utcára, küldik az egészséget gyilkoló munkára, kergetik az öngyilkosságba, avagy a gonosztevők iskolájába. Az anyák lelkülete mindjárt megváltozik, mihelyt birodalmuk léte, a család veszélyeztetve van. A gyermekek munkája: a gyermekek nyomora. Anglia volt eddig a gyermekmunkások hazája, de a háború pusztítása és nyomora hazánkban is mind nagyobb arányban szállítja és szólítja munkára azokat, kiknek normális körülmények között még gondtalanul kellene élniök a szülők védőszárnyai alatt. Sok gyermek dolgozott hazánkban eddig is a különféle gyárakban, de vajmi kevesen voltak azok, kiknek eszükbe jutott az égő gyufa elalvásánái, a finom szivar rágyújtásánál, hogy amannak mártogatása, emez leveleinek rendezgetése mellett gyermeki életek aludtak ki. Az iskolás gyermekek már hét éves koruktól kezdve édes anyjukkal, testvérükkel együtt dolgoznak a dohányraktárakban mint „porszedők" a közismert napi éhbér mellett. Ez egészségtelen munka nemcsak megakasztja a szervezetet fejlődésében s teszi mindenféle betegségre alkalmassá a zsenge gyermeki testet, hanem a különféle koriak és erkölcsüek társalgási beszéde már csirájában öli meg az erkölcs nemességét. A fiúgyermekek mint szolgák a tanyán minden felügyelet nélkül, mint hetesek az üzletekben, mint napszámosok az adott munkaalkalmaknál, még tanköteles korban keresnek és találnak foglalkozást s lesznek a test és lélek kizsákmányolásának áldozatai. A családi élettől idő előtt elszakadt gyermek mintha bosszukép szivna magába oly mohón a társadalmi életnek, épen a durvaságait, hogy excentrikus magaviseletével egy uj a bűnöző gyermek típusát alkossa. A fejlődésében megbántott természet méltatlankodó haragja ez, mely durva következetességgel tiporja el (örvényeinek áthágóit. Mi durvának találjuk, mert a természet nem ismer bűnbocsánatot; társadalmi szervezetünk gyöngeségét, az emberiség nagy tévedéseit mentségül nem fogadja el; de következetesen önmagához szigorúan megköveteli, hogy ne hágják át törvényeit. Hazánk fejlődő gyáripara mindenütt megköveteli a maga áldozatát, amennyiben munkásainak egyharmadát a gyermekmunkások képezik. Ha tehát valamikor valami olcsóságáról beszélünk, ezt ne a technika vívmányának, hanem olcsó gyermekmunkás olcsó életének tulajdonítsuk. Amit mi olcsónak tartunk az époly drága, mint a magas, közvetett fogyasztási adó. Valamint a közoktatástól megvont pénz a börtönökre fordittatik, épugy kerül a*, olcsón bevásárólt áruból megtakarított összeg a társadalom nyugalmának biztosítására s az emberi faj nemességének rovására. Ne az egyéni érdekek, az eugenetikái szempontok, az emberi faj nemesbülése és tökélesedése utáni vágy legyen a tettek rugója, mely sem az egyén boldogságára sem a társadalom nyugalmára zavarólag nem hathat. E vágy teljesedését s a tettek nemességét a különféle gyermek- és népjóléti intézmények mellett a gyermekmunkásokat tiltó törvényes intézkedések szigorú betartása mutatják. A magyar nép végzetének szomorú iróniája, hogy a föld és a ház, mint ezt a parlagon, üresen, az életszükségletnek kellőképen ki nem használtak nagy száma mutatja, még mindig fényűzési cikk akkor, midőn milliók kénytelenek sikátorokba, vakondok házba bújva élni. Alighogy beköszön az újév, máris milliók vándorolnak bérházból-bérházba. Az állandó lakás hiánya lazítja az erkölcsi és társadalmi összetartozandóság erejét, nem biztosítja a család erkölcsi őrének, az anyánák megillető helyét, melyet csak az állandó tűzhelynél lelhet föl. A folytonos hordozkodás, mi egy-egy leégésnek felel meg, nemcsak a szegénység nagyobbodását, de a család erkölcsének lefokozását is vonja maga után s csődöt mond a presentiv gyermekvédelem. Tekintsünk a város végi s a városhoz közelfekvő tanyai lakásokba, melyekről csak a statisztika a népszámláláskor számol be. Hol a madár is bújva jár, ott a zsúfolt, lakásokban, a szegény munkásnép rejtekhelyein, a kamarákban és ólakban látjuk a lakásnyomor denevéreit pihenni. Gyakori eset — hiszen a statisztika rovatai is mutatták — hogy két-három bérlő, albérlő, nappali vagy éjjeli lakó cirne alatt lakja a ház zege-zugát. Agyrajárók mindig szívesen látott vendégek a hetivásár alkalmával, kiknek legkönnyebb a sutba kergetett gyermekek rovására helyet csinálni. A napszámos gyermekei vackon hálva testükkei melengetik fázó tagjaikat. A nyomorúságos lakások melegágyai — a járványoknak s okai a gyermekhalandóság jó nagy részének, gyarmatai voltak mindég a leánykereskedelemnek, színhelyei ezek lakóinak „gondozására bízott" gyermekek tragikumának. A társadalom e bűneit a szocializált önszeretet a helyes világszemlélet, az igazság keresése által szünteti meg s hozza összhangzásba a társadalmat a természettel. Necsak emlegessük, de tegyük meg Bucaria szavait: „Jobb a bűnt megelőzni, mint büntetni !*... Zóla mégcsak az éhség miatt síró gyermeket tartotta a társadalom bűnének, Ctrlyle csak a tudatlanságot nevezte az emberiség tragédiájának, mig napjainkban e kettőn kivül más veszélyek is tetézik a bünt s a tragédia nagyságát, mely hasonló a bethlehemi ártatlan gyermekek megrázó esetéhez. Míg a képzelet a nyomorgó gyermekek tanyáján pihen s az igazság fáklyája mellett olvassa le ártatlanságunkat az igazságot kereső, addig a szivet Malbin „Éjféli ének"-ének magasba törő akkordjai hozzák zengésbe. Menj ki a dohos, sztik sikátorokba, Vakondok-házba, fázva, nyomorogva, Emberek lannak, ők is emberek. Emberek mint te, képük Isten mása Arcuk rózsáit szegénység beásta, Sápadt homlokukon halál lebeg .. . 8. — A munkaalkalmak bejelentése. A Feministák Egyesülete azzal a kéréssel fordul a társadalomnoz, legyen kegyes az összes munkaalmakat, házi- és mezei munkától — a jobb alkalmazásokig, az egyesület irodájának, — Iskola-utca 6. — bejelenteni. A társadalmi segítség nélkül nem képes az Egyesület a jelentkező munkanélküli tömeget elhelyezni. Az Egyesület előre is hálás köszönetet mond az ilyen irányú támogatásért.