Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-23 / 102. szám
102-ik szám. JSÍYÍRVIDÉK. 1915. december 23. 7 A béke csillaga. Irta: Zs. Csehi Etelka. Op Az ember vétkezett... Az Úr parancsát titkon eldobá! De bűnhődése nyomban érte őt; Az Alkotó átkot mondott reá! És száműzetve gond s nyomor között Az ember folyton — folyton bűnhődött. Bolyongva járt sok ezredév alatt Megismeré dolgozni mit teszen... Megismerő a napnak lánghevét Meg a tövist, amit a föld terem És keble fájni meg nem szűnhetett Üldözte őt a lelkiismeret! Mint roskadó szobor amit duló Vihar csatája zúgva porba sujt; Úgy görnyedett az ember váza is, Mert nem birá a bünhödési súlyt És ősapáitól amit kapott... Örökségül Ó is nyomort hagyott! Az Úr megszánta őt... De nem ! Az ember újra-újra vétkezett Bűnt és vétket vétekre halmozott Titánni dühhel szidva az eget, S midőn porát az ég felé dobá Átokra válra visszahullott reá !... A bűnhődés tehát tovább haladt. És támadának zsarnok kényurak Nyomort árasztva minden nép fölé Ömlött a könny; — mint bővizű patak, Tivornya tortól rengett fönn a föld... S a nép alant rabszolgaságba dőlt. A zsarnoki jogar igára vált Törvényt a zsarnok önkénye szabott; S amig tömjénezett a szolgahad Az elnyomott nép átkokat dalolt. Ott csillogott a zsarnok vasfején, A nép szeméből sajtolt drága fény! Reményt nem ad a börtön éjjein Egy jobb jövőbe bizó drága hit Hisz' minden percben halál rémitgeté Az élő holtak sárga vázait! S ha esd a rab: „Urunk reánk tekints!" Csörögve felelt rá a rabbilincs ! S midőn az orkán zúgva-bőgve dúlt Az ember váza kinnal jajgatott. Rémülten állt; — majd porba húllva im Most érezett először bánatot! S zokogva kérte a világ urát Hogy vonja vissza kinos ostorát! Az Ur megszánta Őt!... Ott ragyogott fel Betlehem egén Aranyzománcos láthatár felett A csillagoknak fényes csillaga S fényárba szőve napnyugat-kelet, A béke csillaga! A béke záloga! Leküldé Őt az ég és föld Ura! Beteljesült a látnokok szava Mint ezredév előtt megjósolák... Fájó sebekre balzsam érkezett Haláltusára béke — pálmaág! S csodálatos! A gyermek lágy keze Az erős zsarnokot tiporta le ! A görnyedt vázból ember lőn megint! Embert szeretni most már megtanult. S az elavult kor kinos jajjait Rom s omladékkal elfödé a múlt! És mindenütt zengett a glória ! Fönnt ragyogott a béke csillaga ! # * * Sok századok bebarnult romjain Tenyész azóta repkény sőt moha. Öh ! Vajmi sokszor lőn feledve már Az áldott béke szentelt jelszava. Im! Vadul kacag szerte — muszka kényura Míg vérben fürdik martalóc hada ! Kitör s tombol az eddig elnyomott Nép, földre húzza bénult ellenét . . . S ha szerte dúlva immár mindene Életjogát önkézzel tépi szét! De bűnhődése muló nem lehet Hisz önmagára mondott Ítéletet! Mert bosszú, ármány, átkos hitszegés Kaján irigység, bőszült gyűlölet Mint undok láva áradt szerteszét És vérbe fojt két nagy nemes szivet! Világenyészet, végső pusztulás Orgyilkos népre mi jöhetne más ?! Megrendült a világ ! S a napsugár Remegve bújt a ködlepel mögé Felhőbe veszve, sápad el a hold És árny borul a csillagok fölé . . . Mi ez ? Talán világenyészet ez ? Midőn a löld egy vértengerbe vesz ? Reng már a föld, — mint könnyű hópehely Midőn szeszélyes szél ragadja fel . . . S a föld lelett a muszka trónja is Reszket — inog, majd romba összedől . . . Halványul im a fénylő korona Remegve áll a durva despota ! Nem tündököl a bíboros palást S arany jogarja összetörve ott, Hever királyi terme szőnyegén Mint semmivé lett kényuralmi bot! Rejtekbe bú gyilkos szerb szolgahad Hisz részökre is leáldozik a nap ! Mert újra fölragyog majd Bethlehem-egén Arany zománcos láthatár felett A magyaroknak fénylő csillaga. Fényárba úszva napnyugat-kelet, A béke csillaga! A béke záloga ! Leküldi őt az ég és föld ura ! Szivében hordja fényes fegyverét Szeresd az embert! Ez a jelszava! S mig zászlóját kibontva hordozza Szörnyűt bukik szerb—muszka kényura. És mindenütt zeng majd a glória ! Örök legyen a szeretet szava ! Nép és király e szent jogar alatt, Egymást szeretve összeforrjanak A véres hanttal mely hősöket takar Csak lánglelkük dicső fáklyái lobognak . . . S az itt maradt sok árva könnyeit Balzsamos kézzel letörli majd a hit . . . Eloszlik hát az ember gyűlölet, A rút viszály s kapzsi prédavágy Asszott irigység szolgaszelleme S a rágalom — mi mind vesztünkre vágy! Szeressük egymást! Ez lesz jelszavunk A boldog létnek ez talapzata. Virúljon rajta áldott szép hazánk S ragyogja be a béke csillaga! Nyilvános értesítés. A szíves érdeklődőknek ezennel hivatalos tisztelettel becses tudomásukra hozom, hogy a nyíregyházi vöröskereszt fiókegylet kisegítő kórháza céljaira az 1914. évi augusztus 5-től az 1915. évi november hó 8-ig, — úgyszintén a helybeli vasúti állomáson átutazó katonák élelmezésére és a mi kórházunkban elhelyezett katonák ünnepi megvendégelésére külön megjelölve ugyanezen idő alatt befolyt önkéntes, hazafias készpénz bevételekről és összes e cimeken teljesitett kiadásokról szóló számadásainkat az előző közgyűlés által e célból megválasztott nagyobb számvizsgáló-bizottság véleménye alapján a nyíregyházi vöröskereszt fiókegylet folyó évi december hó 3-ik napján megtartott közgyűlése jóváhagyta és végeredményképpen megállapitotto, hogy a fent kitett idő alatt a bevétel: I. A kórházi célokra szóló : 224197 K 41 f ; kiadás 192262 K 78 f; egyenleg 31934 K 73 f; bevétel: II. a külön rendeltetésű 3176 K 38 f; kiadás 3082 K 66 f; egyenleg 83 K 36 f; és hogy, az egyenlegösszegekből 31251 K 34 fillér a nyíregyházi Takarékpénztár betétkönyvén elhelyez,ve, s a maradvány pedig készpénzben a fiókegylet pénztárában találtatott. Ezeket a hivatalos adatokat azzal a kéréssel hozom nyilvánosságra, hogy. ha ezekre vonatkozólag bárki is további felvilágosítást nyerni kiván, ezt szó, vagy. levélbeli felszólítására addig, amig a számadások hivatalos őrizetem alatt maradnak, készségesen megadom. A folyó év végén ezen számadásokat és igazoló okmányokat letétbe helyezzük. Nyíregyháza, 1915. évi december hó 18-ik napján. Hazafias üdvözléssel Somogyi Gyula, mint a nyíregyházi vöröskereszt fiókegylet ügyvivő alelnöke. ÚJDONSÁGOK. 0V" Legközelebbi számunk, tekintettel a karácsonyi ünnepekre, mához egy hétre, e hó 29-én osto Jelenik meg. —Kitüntetések. Nagy. Ákos ezredest, a -helybeli 14-es huszárok parancsnokát a ki az első nap óta folyton a harctéren teljesít szolgálatot, a német császár a vas kereszttel tüntette ki. őfelsége a Király, faiszi Ányos Aladárt, a cs. és kir. 14-ik huszárezred vitéz kapitányát, a hadiékitményes katonai érdemkereszttel tüntette ki. — Irvák karácsonya. Negyven év óta mondhatni először tartotta meg karácsony szent ünnepét az Erzsébet árvaház Leffler Sámuel nélkül. Annyira hozzá volt ő nőve szeretett nőegyletéhez, dédelgetett árvaházához, hogy hosszú idők multán is érezhető lesz az az ür, a mely elhunytával utánna maradt. A szokásos karácsonyfa ünnepély szerdán d. u. 3 órakor vette kezdetét az árvaházban. özv. Básthy Barnáné betegsége miatt nem jelenhetett meg az árvák e kedves képet nyújtó öröm ünnepén. Helyette dr. Korányi Endréné alelnök üdvözölte a megjelent gyermek és ember barátokat és az árvákat. Majd a Nőegylet felkérésére az idén Énekes János főesperes plébános mondott ünnepi imát és beszédet. Meleg szive minden érzése ott rezgett ajkán amidőn meghatottan, a tőle már megszokott ékes szavakkal szólt a kis árvákhoz. Gyönyörű beszéde, fenkölt magasztos imája után nem maradt szárazon szem a hallgatóság között. Az árvák énekeltek, majd egyik megköszönte a Jézuska ajándékait s aztán boldogan, fénylő szemekkel merültek el a hasznos ajándékok, édességek s a csillogó karácsonyfa nézésében. — Háborús délután. A helybeli ág. h. ev. főgimnázium Bessenyei önképzőköre fényesen sikerült háborús délutánt rendezett a gimnázium tornacsarnokában, a Kárpáti falvak javára. Az est prológját ifj. Prőhle Vilmos irta,és Rosenthal Mária adta elő. Az ünnepi beszédet Szitha István az önképzőkör alelnöke tartotta. Nagy Tibor zongora kisérete mellett Szakolczay Endre játszott. Garay Etta költeményeket adott elő. Fogoly Mihály saját szerzeményű pályadijat nyert müvét olvasta fel. Zeneszámokkal Ébner Béla, Szakolczay Endre, Ébner Sándor és Elek Gábor szerepeltek. Végül Lázár Miklós Lembergiemlék cimü egyfelvonásos darabját adták elő: Garay Etta Czerovszky Zoltán Porkoláb Károly és Bleuer Miklós. A sikerült ünnepélyt a főgimnáziumi ifjúsági zenekar szép játéka rekesztette be. — Villamosok karácsonya. Pénteken karácsony estéjén a közúti villamosok este 1 óráig közlekednek a Bessenyei»tér és a vasúti állomás között.
