Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-23 / 102. szám
2 102-ik szám sNyÍRITIDÉK. 1915. december 23 Leffler Sámuel munkás életének 65-ik, példás házaséletének 42-ik évében költözött el tőlünk. • Haláláról a következő gyászjelentéseket vettük : Ozv. Leffler Sámuelné szül. Gdovin Sarolta ugy a maga, mint fia, dr. Leffler Béla, menye szül. Liljekrantz Signe, kis unokája Leffler Béla Sven, valamint sógorai és sógornői és a nagyszámú rokonság nevében is mély fájdalommal, de egyszersmind az isteni gondviselés akaratában való megnyugvással jelenti, hogy a szerető férj, apa, nagyapa és rokon: Leffler Sámuel kir. tanácsos, főgimnáziumi ny. igazgató, a koronás arany, érdemkereszt tulajdonosa, egyházi másodfelügyelő, Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottságának és Nyíregyháza város képviselőtestületének tagja, stb. folyó évi december hó 19-én este 7 órakor rövid szenvedés után elhunyt. Drága halottunkat f. hó 21-én kedden délután 2 órakor fogjuk az ág. liitv. ev. egyház szertartása szerint a Nádor-utca 6. sz. gyászoló házból az Alsó temetőbe örök nyugalomra kisérni. Nyíregyháza, 1915. évi december hó 20. Jóságos szivének áldott emlékezetét hiven őrizzük ! A nyíregyházi ág. h. ev. főgimnázium kormányzó tanácsa és tanár-testülete őszinte fájdalommal jelenti, hogy Leffler Sámuel kir. tanácsos, főgimnáziumi ny. igazgató, életének 65-ik évében 1915. évi december hó 19-én rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogult 30 éven át tanára, 10 éven át igazgatója volt intézetünknek s ez egész idő alatt nemcsak a magyar protestáns tanügy, hanem a köz- és társadalmi élet terén is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Emlékét mindenkor hálás kegyelettel őrizzük ! A «Nyiregyházi Jótékony. Nőegylet» a pótolhatatlan veszteség teljes tudatában, őszinte fájdalommal tudatja, hogy a koronás arany érdemkereszttel kitüntetett, 40 év óta fáradhatatlanul és eredményesen működő «örökös» titkára: Leffler Sámuel ur kir. tanácsos, nyug. főgimnáziumi igazgató e hó 19-én este elhunyt. Neve arany betűkkel tündököl az egyesület történetében ! Nyíregyháza, 1915. december hó 20-án. A «Nyiregyházi Jótékony Nőegylet.* A Nyíregyházi Kölcsönös SegélyzőEgylet mint szövetkezet igazgatósága, felügyelő bizottsága és tisztikara mély fájdalommal jelenti, hogy, az intézet alapitója és szeretett elnöke: Leffler Sámuel ur kir. tanácsos, nyug. főgimnáziumi igazgató folyó hó 19-én elhunyt. Nyíregyháza, 1915. december hó 20-án. Emlékét az intézet soha nem muló hálával őrzi meg ! * Temetése e hó 21-én délután 2 órakor ment végbe városunk és vármegyénk részvétének nagyarányú megnyilatkozásával. Számos hatóság testületileg képviseltette magát, a főgimnázium tanártestülete és ifjúsága gyászlobogó alatt vonult ki a végső tisztesség megadására. A gyász-szertartást Geduly Henrik ág. h. ev. püspök végezte, aki mélyreható beszédben méltatta a megboldogult kiváló érdemeit. A főgimnázium nevében dr. Vietórisz József igazgató búcsúzott el az intézet nagy, halottjától. Impozáns gyászmenet kísérte aztán a koporsót az alvégi temetőbe, ahol a nyitott sírnál Paulik János lelkész imádkozott, az ifjúság nevében pedig Ébner Béla VIII. o. tanuló bucsu beszédet mondott. Ezekután örök nyugalomra helyezték Leffler Sámuel hamvait s a gyászoló közönség azzal az érzéssel oszlott el, hogy. társadalmunk e nagyrabecsült alakjának elhunytával súlyos veszteség érte általa mindig hiven szolgált közügyeinket. Dr. Vietórisz József igazgató búcsúszavait a következőkben közöljük: A' tanítvány, hálájával, a munkatárs veszteségérzetével s a jóbarát fájdalmával állok e koporsó elé, hogy. a főgimnázium nevében végső bucsut mondjak az intézet negyven éven át kiérdemült tanárának és igazgatójának, aki e hosszú időn keresztül ugy a magyar nemzeti oktatásügy, mint a köz- és társadalmi élet terén maradandó érdemeket szerzett. Ha az élet értékét szándékaink nemességével és tetteink sikerével mérjük, s ha boldogságunk a kötelességteljesítés öntudatán alapul : Leffler Sámuel életét valóban értékesnek és boldognak lehet mondanunk; mert hivatásának szeretete s kiváló képességei számos munkakört jelöltek ki részére, amelyek mindenikében derekasan állotta meg a helyét a közmunkás és a vezető szerepében egyaránt. Munkaképessége oly sokoldalú volt, hogy abból nemcsak iskolai, hanem egyházi, közigazgatási, közgazdasági és társadalmi intézményeinknek úgyszólván valamennyi szerve részt követelt magának,s ő tiszteletreméltó becsvággyal felelt meg a hozzáfűzött várakozásnak; hivatásszereretetét pedig semmisem igazolhat ja jobban mint az a tény, hogy. mindig többet tett, mint amennyire kötelezve volt s hogy keze alól a tanítványok ezrei kerültek ki, akik ma és mindig hálásan emlékeznek egykori vezetőjükre. Kedves megnyerő egyéniségéből az igazán jó lélek melegsége sugárzott ki, amely. figyelmével, szívességével, előzékenységével mindenkit lekötelezett s az ő nevét a mi kis társadalmunk szük határain tul is ismertté, tiszteltté és becsültté tette. Különösen mi tehetünk bizonyságot erről, akik az ő buzgó törekvéseinek, hasznos szolgálatainak s elismert érdemeinek nemcsak puszta szemlélői, hanem mindent meg értő és méltányoló munkatársai is voltunk. A nagy lelkek alkotásait még nagyobbak felülmúlhatják, de a jó sziv áldásai minden összehasonlítástól függetlenül végzik termékenyítő és boldogító munkájukat. Egész virágerdő lenne ez a ravatal, ha csak egy szál rózsát dobna rá mindenki, akivel valaha jót tett a mi Leffler Sámuelünk ... Kedves Samu bátyánk, mesterünk, munkatársunk, jóbarátunk ! Te a síron tul is megérzed, hogy. őszinte fájdalommal gyászolunk s igaz kegyelettel őrizzük emlékedet. Isten veled ! Isten veled ! Vasúti menetrend. Nyíregyházáról indul : Szerencs-felé reg. 7 1 0*, d. u. 4 0 8*. Debrecen-felé reggel 5ii, este 9°!. Csap-felé reggel 6 3 8, d. u. 3 5 5. Mátészalka-felé este 8 4 5. Yásárosnamény-felé este 8 5 0. Polgár-felé este 622. Nyíradony-felé este 7ü. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől d. u. I 2 2*, este 832*. Debrecen-felői reg. ö 3*, d. u. 3 3 5. Csap-felől reggel 6& 3, este 8E Mátészalia-felől reggel 6 0 5. Yásárosnamény-felől reggel 6 3 0. Polgár-felől reggel 6 3 7. Nyíradony-felől reggel 6 5 1. *) Gyorsvonatu csatlakozással Budapestről — illetve Budapestre. Újjászületés. Ismét vérben kél, vérben nyugszik a nap szent karácsony ünnepén. Azon a viszontagságos uton, melyen hosszú hónapok óta folyik az embertelenség s fékevesztett vad indulatok véres munkája, még most sincs megállapodás a békeség, testvériség magasztos ünnepén !... Pedig a jobb sorsra liivatott emberi lélek sóvárogja már a nyugtot adó pihenést; szivszakadva várja a könyörtelen tusakodásból való kibontakozást, hogy mielőbb átadhassa magát a humanizmus s a kultura félben maradt nagy dolgainak! Hiszen nincs is annál lélekemelőbb jelenség, mint mikor az Isten képére teremtett ember a pusztítás munkája helyett az alkotás; a gyűlölség bomlasztó tettei fenséges cselekedeteit végzi! Ilyenkor a mélységes tartalmú, ragyogó emlékű karácsony ünnepén érezzük igazán hogy ez az egyre jobban dühöngő világháború mennyire eltérítette eredeti rendeltetésétől a szellemi, erkölcsi életet élő embert s milyen szédítő űrt támasztott Isten és a világ; ember és az ember közt; mennyi törhetetlen hittel végzett munkára, mennyi hulló verejtékre lesz szükség, mig a haladás, a fejlődés most hirtelen szétvállt utai újból egyesülni fognak az emberi nemzet javára, dicsőségére!. L. Soha ilyen szegénynek, elhagyatottnak nem érezte magát a lélek, mint most a dicsőséges isten ember születésének emlék ünnepén. Még az is, ki anyagi ereje nagyságának tudatában éli lassan haladó napjait, milyen örömmel meghozná a legnagyobb áldozatot, csakhogy mielőbb alászállna már erre a nyugtalan emberi társadalomra az a békesség, az a testvéri szeretet, mely kútfeje kiinduló pontja minden idők anyagi és erkölcsi tökéletesedésének! Dehát a hiúság, a kielégíthetetlen becsvágy, a törtetés, a kalmár szellem sugallta kapzsiság előbb végig próbálja a lehetőségnek s a könnyen elérhetőség minden fokozatát s ha majd földre roskadva fog a szörnyű csalódás tövisei közt fetrengni, akkor fennen hirdeti, hogy nincs is szebb jelenség e földön, mint egyetértésben, közös erővel szolgálni az emberi művelődés szent ügyét!... De a tajtékzó vértengerért az összeomlott egyéni és családi boldogság megsemmisüléséért; társadalmi, nemzeti ragyogó értékek pusztulásáért kifogja majcl a felelősséget Isten és ember előtt elvállalni, elviselni?!... Mi maroknyi nép, árva magyar nemzet karácsony ünnepén, a meghurcolt, meggyalázott testvériség, szeretet ünnepén, nyugodt lelkiismerettel állunk meg az örök Igazság ítélőszéke előtt, hogy kezünkre nem tapadt ártatlanul kiontott vér; kenyerünket nem tette izesebbé a jogtalanul szerzett vagyon; erőnknek nem adott váratlan növekedést a hiúi ábrándokból táplálkozó vak reménység... amiért addig emésztettük magunkat; amiért vért izzadt a magyar harcos homloka... az annak az igaz Istennek a nevéhez történt, ki éppen karácsony ünnepén nyilatkoztatta ki magát a hivő emberiség gondviselő szeretetének ! Karácsony ünnepén távol minden lelki furdalástól, bár szemünket bántja az elénk lebbenő véres árny s szivünket lehangolja a buzgó imát s ünnepi harangszót túlharsogó ágyúdörej... karácsony, magasztos ünnepén mi ezeréves megpróbált magyarok minden szemrehányás, rettegés nélkül ünnepelhetjük az anyagi, erkölcsi, nemzeti újjászületés ünnepét! Az első karácsony Ígéretes fénye arra a csodás átalakulásra szórta sugár özönét, mely az érzékiség világának pusztulását, a fejlettebb emberi értelem s romlatlan erkölcs napjának feltámadását hirdette ! !
