Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-12 / 99. szám

Nyíregyháza, 1915. november 675. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 95 . szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolesmegye! Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton est®. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szára ára G f. — Tanítóknak féli*. §7erbesitÖ3ég és HSadóhivtóa!: SZÉCHENYI-ÖT 9. SZÁM. TELEFON 82A M 139. POfTACHBOUB 2SF-SS. | Kéziratokat nam adunk vissza. HírdotéseS ircMM* artvi tsUmOtataAh. Ugaict«bb hirtfítti 1 H. Klvatahra klrdstéaek tor* ti A nyCOér toronként « f» Apró btatettaak M) nóta 1 8, tahidon további txó S fillér. V«ffiag t«tty»l mOlt tittsertsea raámit Mik nem mernek a békére gondolni. Volt bátorságuk a világháborút megindítani, volt bátorságuk hazudozni a világnak, egymásnak és önmaguknak, hogy ők nagy és szent célokért egyesültek. Volt bátorságuk megkötni a londoni egyezményt, amelynek értelmében az entente csoport tagjai külön békét nem köthetnek s volt bátorságuk ezt úgy tüntetni fel, mint hogyha Oroszország, Franciaország és Anglia soha el nem hagyná Belgiumot, Szerbiát, Montenegrót, pedig a tulajdonképeni cél az volt, hogy a végveszélybe jutott kis államok harcoljanak tovább állítólagos védnökeikért. Mikor azután az oroszok a Kárpátokban vetették meg lábukat s Krakóig nyomultak előre, akkor volt bátorságuk azt is nyíltan hirdetni, hogy Oroszországnak Konstantinápoly kell, Franciaországnak az egész Rajnavidék, Angliának pedig az kell, hogy az ügyes, kitartó, józan és erős német nép, ha dolgozni akar, hát dolgozzék mint rabszolga angol gyárakban, angol fennhatóság alatt. És már kéjelegve gondoltak a jövendőre azok az angolok is, akiknek egyáltalában nem volt kedvük a sorozóbizottságok előtt jelentkezni, de akiknek még elég vérmes fantáziájuk volt ahhoz, hogy elképzeljék, milyen magasan hordhatná az angol az orrát, ha Germany angol fennhatóság alá kerülne és akkor egyszerre ur lenne minden angol és szolga minden német! Szóval nagyon bátrak voltak mindig a mi ellenségeink, és most úgy látszik, mintha csupa bátorságból tiltakoznának a b^e gondolata ellen. Pedig itt már egészen másképen állunk ; nem bátorságuk, hanem félelmük kényszeríti őket arra, hogy azt kiáltozzák: nincs léke, nem is lesz béke! Poincaré úrra nézve páldául az a béke amit Franciaország most kaphatna valóságos rém. Amit ő az ő fényes fiskális eszével elgondolt : Berlin megalázása, az egész Rajnavidék annektálása, százmilliárd hadisarc Franciaország javára; Poincaré szobor Parisban, Bordeaux-ban, Strassburgban, örökös köztársasági elnökség aztán — kitudja — esetleg császárság . . . Mindezek a szép álmok összeomlanának a béke gondolatára, s ott volna mezítelen valóság : a megalázott, megcsonkult, pótolhatatlan vért veszített Franciaország, az Oroszországnak kölcsön adott milliárdoknak örökre való elvesztése stb. stb. végül szobor helyett — lámpavas . . . Hogyan merjen hát Poincaré békére gondolni ? És ugy vannak cinkosai is. Működik tehát tovább az entente-fantázia s beszél hárommilliós angol hadseregről, húszmilliós muszka offenzíváról, mig egyszer csak azok, akik a háborút megindították, a mi akaratunk ellenére, mégis csak kénytelenek lesznek békét kötni a maguk akarata ellenére. Közigazgatási bizottsági ülés. Szabolcsvármegye közigazgatási bizottsága dr. Ujfalussy Dezső főispán elnöklete mellett december hó 9-ik napján tartotta meg rendes havi ülését. Jelen voltak: Mikecz Dezső alispán, Mikecz István főjegyző, dr. Kausay Ödön, Evva István másod-főjegyzők, Dobos László aljegyző, dr. Szesztay Zoltán tiszti-főügyész, Hoffman Sándor kir. főmérnök, Rimaszombathy Géza h. m. kir. pénzügyigazgató, dr. Wilt György kir. tanfelügyelő, Füsthy An^l kir ügyész, Kausay Tibor kir. gazdasági felügyelő, Haas Ignácz bizottsági tag. Mikecz Dezső alispán jelentését a közigazgatás körében előfordult nevezetesebb eseményekről Mikecz István főjegyző adta elő a következőkben : Ez év november havának háborús eseményei boldog örömmel, megelégedéssel és jogos büszkeséggel töltenek el mindannyiunkat. A mult év hasonló időszakában, telve aggodalommal borongós kedéllyel és fájó szivvel szemléltük, hogy Hazánk határait mint dúlta az orosz hadsereg ugy, hogy szinte rajta kellett tartanunk kezünket a menekülés vándorbotján, s piruló arcczal láttuk, hogy a Szerb nemzet gúnyos mosolylyal vélte megállapíthatni, hogy büntetlenül üthetett sebet királyi családunk szivén s ami nagyhatalmi állásunkon. Ma pedig tova tünt mindez a sok szorongó és megalázó rossz érzés. Magyar főidet ellenség többé nem tapod. Mélyen bent járunk az ellenséges államok testében s mint diadalmas hódítók tartjuk szikla-szilárdan állásainkat. Nem boldogul vélünk a tehetetlen dühében Gőrz városát is elpusztító hitszegő volt szövetségesünk sem, ki nemtelen haditényével romhalmazzá lőtt ugyan egy védtelen várost, de dicső katonáink vitézségén minden előretörekvése meghiusult, egyedül annyi eredményt érve el, hogy ottan lakó olasz nemzetiségű honfitársaik is bizonyságot szereztek az olaszok erkölcsi felfogásáról. Legnagyobbat változott azonban a helyzet Szerbiában, ahol azóta az állami lét megsemmisítése nyomán járó halál fagyasztotta meg gyújtogató szomszédunk ajkán a kihivó és elbízott mosolyt. Szerbia az elmúlt hó folyamán megszűnt létezni. Az ítélet véle szemben végrehajtatott. A szerb háború immár dicsőségesen befejeztetett és szabaddá lett az ut a török birodalmon keresztül e szörnyű háborút szitó ellenségünk féltve őrzött ütő ereje felé. Hála mindezekért a gondviselésnek, dicső hadseregeinknek, kik most már a második téli hadjárat rémségei között haladnak feltartóztathatatlanul az elmaradhatatlan diadal felé. A magunk részéről a harctereken küzdő, a családi otthontól messze a rideg lövész árkokban tartózkodó, vagy a vármegyében renő delkezésre álló 4470 kórágyakon szeuvedhősöknek a közeledő karácsony ünnepet igyekszünk kedvesebbé, melegebbé és szeretetteljesebbé tenni az által, hogy a szeretet ezen nagy ünnepén elhalmozzuk őket adományainkkal, hogy ők, a névtelen hősök is tudják, lássák és érezzék, hogy e szent napokon is övék minden gondolatunk, lélekben velük vagyunk s karácsonyi üzenetként küldjük szeretet ajándékainkat. Felhívtam azért a járási főszolgabirákat, Nyíregyháza város polgármesterét, hogy hátóságaik területén igyekezzenek a lehetőség szerint az e célra elrendelt gyűjtés sikeres voltát biztosítani. Hadikölcsön. Az elmúlt hó folyamán zárult le a Ill-ik hadikölcsön jegyzésének határideje. Magam, mint a mult havi jelentésemben is jeleztem a tisztviselői nyugdijalap lekötése mellett 400.000 koronát jegyeztem, mig a vármegyei árvaszék a gyámpénztárilag kezelt kiskorúak és önjoguak pénzéből 268.700 korona jegyzést eszközölt. A vármegye területén, a hadikölcsön jegyzéssel felhatalmazott intézetek és testületek kérésemre a legkészségesebben rendelkezésemre bocsátott adatok alapján megállapítottam, hogy a törvényhatóság területén a harmadik hadikőlcsőnre 15 millió 311 ezer 500 korona hadikölcsön jegyeztetett. Ezzel szemben az első hadikőlcsőnre 6 millió 800 korona, a második hadikőlcsőnre pedig 8 milllió 170 ezer 350 korona, vagyis a három hadikőlcsőnre összesen 30.281.850 korona jegyeztetett. Oiy eredmény ez, mely méltó a vármegye nemesen gondolkozó áldozatkész lakosságához. Közélelmezés. A vármegye kőzélelmezése az elmúlt hó folyamán sem idézett elő oly nehézségeket, amelyekkel a fogyasztók, habár az igények erős lefokozása mellett is meg nem bírtak volna küzdeni. Az élelmiszerek árában emelkedés általánosságban nem volt észlelhető, sőt némely fontosabb elsőrendű közélelmezési cikknél, mint például a zsir és disznóhús — bizonyos mennyiségű enyhülés volt tapasztalható. A hatóságok a maximális árak ellenőrzése körül kellő erélyt fejtenek ki, s ennek tulajdonitható, különösen a vidéki piacot értve, hogy a fogyasztók a mult hónapokhoz mérten nagyobb arányú megterheltetés nélkül jutottak hozzá élelmiszer szükségleteihez. Nyíregyháza város területén és piacán azonban súlyosabb a helyzet. A tej és tejtermékek, valamint a tojás ára rohamos emelkedést mutat, s a hatósági ár mellett vásárolni teljes képtelenség. A város polgármestere ezen bajokon segíteni akarván, közvetítésem Utján a magyar k rályi belügyminiszter úrhoz feliratot intézett a városnak tejtermékekkel és tojással való eliátása érdekében követhető rendszabályok elrendelése céljából. Az élelmi cikkek hozzáférhetőbbé tétele és a közvetítő kereskedés üzérkedéseinek megszüntetése végett a magyar királyi belügyi kormányhoz felirattal éltem, amely feliratban kifejtettem mindazon módozatokat, amelyek mellett meggyőződésem szerint a közfogyasztási termelés, illetve a kereslet és kínálat közvetlen érintkezése folytán a jövedelem harmónikusabb eloszlása mellett, a kívánalmak minden irányban lehetőleg kielégítést fognak nyerni.