Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-05 / 97. szám

Nyíregyháza, 1915. november 661. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 95 . szám. A Szaboicsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán ás szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K. Egyes szám ára 18 f. — Tanítóknak Már. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENY1-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. fOSTACHEQUK Kéziratokat nem adunk vissza. Hírdetíssfe imailt seeriat számittatcae. l^goicsibfc híráctí* 1 K. Kreaíalos hirdetée«* Sora 89 f. A uyííe$r swonkíet éo • Apró hirdetések 10 szóig ! H, minden továiöi szó S füléi. Vastag hgtflvfl isedsí; k«s«rese/i asimft. A mezőgazdasági ismeretek terjesztéséről. A magyar földmives szorgalma, takarékossága minden bírálaton felül áll. Az utóbbi időben a földszerzés terén örvendetes jelenségeket láttunk, aminek üdvös hatása leginkább abban nyilvánul meg, hogy a falvak lakossága a jólétben s számbeli szaporodásban nagy előhaladást tett. Mezőgazdasági téren az a helyes birtokalakulás, ha kis éa középbirtok arányosan oszlik meg. Mig a kisbirtokok a mindennapi piaci termékek, u. m. zöldségfélék, tej, méz, baromfi, sertés és állattermékek előteremtésére lennének hivatva, addig a középbirtokok magasabb intellektussal vezetve példaként hatnak s a tömegfogyasztás szükségletét állítják elő. A buza, dohány, repce, cukorrépa, len, kender, gyapjú és a nagy gonddal, kellő kiválasztással nevelt tenyészállatok pepinairiáival tűnnek ki. A középbirtok hivatásainak eleget tesz s a mezőgazdasági munkástömegeket is egész éven munkával látja el s szellemi téren szemmel latható előhaladást tett az utóbbi időben. A kisbirtok rendszerint nem nyújt az egész évre foglalkozást a kis gazda családjának, a középbirtok van hivatva a kisexistentiák számára is munkakört biztosítani, s ez igy is van, mert a takarmány és részes munkával, fuvarozással egy-egy intensiven vezetett középbirtok a kisgazdát is ellátja. A kisgazda csak a legritkább esetben rendelkezik kellő gazdasági tudással, különösen üzleti szellemmel nincs megáldva s a főldmivelés terén megmaradt az egyoldalú szemtermelés s a külterjes gazdasági rendszer mellett. A culturális haladás iránt kevés érzéket tanusit, s szórakozását is helytelenül választja meg. Több érdeklődést tanusit a kaszinók, korcsmák és politikai mozgalmak iránt, mint amit elvárhatnánk különben magas intellektuális erővel megáldott népünktől. Ha alakulnak is gazdasági körök, hiányoznak a tudástterjesztő hasznos könyvek, szaklapok, önképzést hivatott ténykedések, ehelyett üres regények vagy napilapok olvasgatásával töltik el az időt. Nem megvádolni kivánom ezzel a falvak éleiét, de a figyelmét kivánom felhívni, hogy ez a baj kellő módon orvosolva legyen. A gazdasági egyesületek, vármegyei culturális társaságok hivatása lenne a nép oktatása. Azonban ezek nem végezhetik azt az intensiv munkát, amit tőlük elvárunk, mert fizikailag is lehetetlen az. A nép oktatójának állandóan ébren kell tartani a nép érdeklődését s igy állandóan érintkezésben kell lenni azokkal, akit helyes úton kiván vezetni. Nemcsak a szellemi téren kell jó példával előljárni, de gyakorlatilag is eredményt kell felmutatni, mert az elért szép és kellemes munka bir a lennagyobb vonzóerővel. Sokan abban a hitben élnek, hogy a mi kisgazdáink a főldmivelés terén mindent megtesznek ami elérhető, s a megnyugvás hitével térnek napirendre a kérdés felett. A mostani háború felnyitotta azoknak a szemét, s ami eddig nem okozott érzékeny csalódást, az most kiáltóan beszél, mert a városok közönsége éhezik. Nincs hus, nincs tej, méz, zöldség és gyümölcs, s mindez azért van, mert a piac ellátása egészen a kisgazdák productivitására volt utalva, s a háborús helyzet fokozott fogyasztással vette igénybe hbzánk mezőgazdaságát, s szegénységünk kirívóan érezteti hatását. Csak nézzünk szét kisgazdáink portáján, alig látunk gyümölcsfát, vagy ha látunk is, egy pár eper, meggy, és élvezhetlen alma és körteféle ez csupán. Szőlőjét évről-évre elpusztítja a peronospora, lisztharmat, zöldséggel pedig jóformán a beköltözött bolgár kertészek látják el a piacot. Jószágállománya is a koplaltatás és kevés gondozás folytán degenerál, sem a hus, sem a tejhozamra figyelem nem fordittatik. Az állami segélyezés jóllehet kizárólag a kisgazda állattenyésztését kivánja megjavítani, nem éri el célját, mert népünk nincs kioktatva a magasabb cél érdekében s nincs vezetője, aki felvilágosítaná mi a teendő, nincs tejszövetkezet, amely ez előállított tejterméket kellően értékesítené, s örök szégyen marad, hogy a sajt és vaj külföldről jön hozzánk. Mindenesetre a közönség a hibás, amely hosszú időn át nem fogyasztotta a magyar vajat, sajtot, ds érthetetlen módon csak a külföldi cikkeket kereste, jóllehet a mi vajunk, sajtunk semmivel sem rosszabb, mint pl. a tescheni. A kisgazda úgyszólván csak túrót, rozsot, árpát és kukoricát termel s a talajjavító hüvelyesek bab, lencse, borsó, mák külföldről vándorolnak hozzánk. Régen a szövés-fonás minden falusi háznál otthont talált, ma már a selejtes cseh és morva vászonért, pamutholmiért sok milliót dobunk ki s a mai falusi leány-azszony azt sem tudja, hogyan kell megperditeni az orsót, hogyan kell a szövőszékkel bánni ? Azelőtt a szorgalmas munkával és ügyességgel hódította meg a magyar leány a legény szivét, ma az öltözködéssel, eifrálkodással, sokszor a kacérsággal. Vájjon jól van-e ez igy?. Nem ez igy nem maradhat. A háború sok anyagi és erkölcsi tőkét tesz tönkre s az elpusztított értékeket csakis szorgalmas és öntudatos munkával lehet pótolni. Ennek az igazságnak minden áron érvényt kell szerezni, ne várjuk azt, hogy az a nép öntudatából fakadjon, mert az túlhaladná azt a határt, amit tőlük elvárhatunk. A magasabb szellemi vezetést az erre hivatott intelligens, iskolázott elemnek kell kezdeményezni és életre kelteni. Erre leghivatottabb a lelkész és tanitó. Erkölcsi és vallási téren olyan nagy értéket képviselnek a mi papjaink és tanítóink, amit csak a legnagyobb elismeréssel jutalmazhatunk. Sokan gazdasági téren is valóságos culturmissiót teljesítenek ma is, hiszen tekintsünk meg egy-egy községi faiskolát, vagy egy pap,§tanitó kertet, méhest, jóleső megelégedettség futja át lényünket. Néhol a pap kevés egyházi javadalmazásu földjén valóságos kis mintagazda. Sajnos, sokan még ma is vagy bérbeadják földjeiket, vagy feles gazdaságot űznek a mi még rosszabb. Ennek a gazdasági rendszereknek meg van az a hátránya, hogy a földek termőereje elvész, s a talajzsarolás révén az egyházi vagyon nem hogy értékében növekedne, de elértéktelenedik, s káros gyom és gaztermő területté silányul. A lelkész és tanitó sokszor szegényes javadalma is csökken, mert elesik attól a haszontól, amit épen ezek a területek volnának hivatva fokozni. Előttem van egy példa. A x i lelkész midőn birtokba vette mintegy 40 holdnyi birtokát, körülbelül 1200 koronát jövedelmet élvesett földje után. A birtokot házi kezelésbe vette s gazdasági ismereteket szerzett. Nagy ambitióval művelte, javította a földjét, s jól lehet még a talaj nincs abban az állapotban, aminőben lehetne, sikerült jövedelmét 5000 koronára fokozni s jóleső oázisként zöldéi a kis birtok a körülötte elterülő földek között. Ha majd a növények megválasztásával, vetőmag cserével, műtrágyák alkalmazásával, állattenyésztéssel is kellő módon foglalkozni fog, mintahogy tervbe vette, a jövedelem még fokozódni fog. Most már az illető lelkész, ha ismereteit tanulással, szakkönyvek és szaklapok olvasásával bővíteni fogja, példaadásával s ismereteinek terjesztésével olyan missiót fog teljesíteni, ami nemcsak anyagi fellendülést fog eredményezni, de hazafias szempontból is mindenképen dicséretes lesz. Kétféle ellenvetést lehet ez ellen tenni. Az egyik az, hogy a lelkészt esetleg annyira el van foglalva, hogy nem ér rá a föidmivelésre, mert másképpen hivatását elhanyagolja. Ez leginkább a városi és sürülakosságu községek papjaira vonatkozik. Ilyen helyeken ugy is van elég culturális intézmény, iskola, ami ezt a munkát van hivatva teljesíteni. A másik akadály anyagi természetű. E/.en lehetne segíteni, mert az állam úgyis rendez be minta-gazdaságokat. Ma sok községben oly nagy a bizalmatlanság, hogy nem akad vállalkozó. Rendezze be az állam a lelkészi és tanítói birtokokat mintagazdasággá. Ne kívánjuk ingyen. Az állam csak előlegezze a szükséges beruházási eszközöket, amely tulajdona marad, mig azt a haszonélvező lenem törleszti. Ne aggassza az, hogy egyik másik helyen elvész a befektetés, hiszen másrészt olyan fel-