Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-02 / 96. szám

96-ik szám. j^ímmtK 1915, december 2. 3 A vitatkozás igy meddő, de a tapasztalat mellettem szól annyira, hogy bátor volnék azt mondani: „majd meglátjuk, kinek lesz igaza,* ha ez nem volna éppen olyan furcsa, mint az egyszeri diák esete, aki azt hallván a termÁszetrajz tanárától, hogy a holló kétszáz esztendeig is elél, azonnal vásárolt egy eleven hollót, mondván, majd meglátom, nem lóditott-e az öreg vaskalap! Hogy a nők képesek volnának megcsinálni a világbékét akár csak 9916 ra K. u., abban meg éppen Tamás vagyok ; de azért tegyük fel, hogy ugy lesz. Az azonban, bizonyos, hogy mig a világbéke meg nem lesz, addig mindig lehet háború hosszabb vagy rövidebb időközökben. Mivel pedig háborút csak testileg lelkileg arra termet nép viselhet szerencsésen, ebből csak az következik, hogy addig amig a háború lehetősége ki nincs zárva, legalább a férfinépséget testileg lelkileg rá kell nevelni minden olyan kiválóságra és erényre, amire háború esetén szükség van, még pedig nemcsak a köznek, a hazának, hanem az egyes embernek érdekében Í3, mert kénytelennek lenni háborúba menni, mikor az embert ugy nevelték, hogy irtózzék a háborútól, a legnagyobb barbárság, kegyetlenség aminek ember ki lehet téve. Van azonban egy mód, amelylyel a háborús veszedelmeket legalább ritkítani lehet, s amiben a nők igazán nagy szolgálatot tehetnek az emberiségnek és a maguk nemzetének ; nevezetesen az, hogy az ifjúság hazafias és katonás nevelése ne járjon együtt a má3 nemzetek ellen való gyűlölet felébresztésével, istápolásával, mint hogy az Franciaországban, Oroszországban, Szerbiában történt, s amiben egyik legfőbb előidézőjét látom a mai háborúnak. Befejezésül még egyet. Mikor Gíücklich Vilma először járt Nyíregyházán, bátor voltara hozzá azt a kérdést intézni, hogy ,A Nő" cimű folyóiraton miért olvasható az, hogy .feminista folyóirat", és miért nem az, hogy ,magyar feminista folyóirat*. Megokoltam akkor ezt a kérdésemet azzal, hogy tapasztalatom szerint a francia, orosz, olasz feministák erősen nacionalisták a mellett, hogy a női jogokért küzdenek, s én abban a meggyőződésben vagyok, hogy mennél nagyobb értékűnek tartom a magyar nőt intellektuális és gazdasági szempontból egyaránt, annál jobban kellene sajnálnom, ha azt tapasztalnám, hogy a magyar feministák c?ak feministák, mert kozmopolitizmus felé való hajlásúk nagy nemzeti veszteséget jelentene. Gíücklich Vilma nem válaszolt kérdésemre egész világosan s „A Nő"-nek nem egy cikkében éppen azért nem tudom örömömet találni, mert kozmopolita izű, miként éppen Ágoston ur cikke is az. Ezzel az irányzattal pedig én hadi lábon leszek, amig élek, annál is inkább, mert nekem a harctól, háborútól egyelőre nem is illik irtóznom, mert még védköteles vagyok. Tudom, hogy annak a kerdésnek is ki vagyok téve, hogy minek szólok én bele olyan dolgokba mint a nőkérdés, meg a feminizmus elvei ? Hát azért, mert gyermekeim és tanítványaim révén nagyon sok közöm van a jövendőhöz és ahhoz, hogy mire akarják a magyar ifjúságot nevelni és buzdítani az iskolákon kivül működő apostolok. Én egy régi, de százezerszeresen kipróbált világnézet nevében bátorkodom szólani és irni s ehhez legalább is annyi jogom van, mint amennyi joguk a feministáknak van ahhoz, hogy egy álmodott, ki nem próbált világfelfogás nevében türelmetlenkedjenek. Mindezzel természetesen távolról sem kívántam érinteni vagy lekicsinyelni azokat a feminista törekvéseket, .amelyeket gazdasági és társadalmi viszonyainkban megokoltaknak s igy szociális és nenmti szempontból üdvöseknek lehet és kell tartani. — Ne vásároljunk csak magyar Ipartermékeket! & szegény diákokért. A mai társadalomnak két rétege van, melyet legjobban sujt a háború: az egyik a tisztviselők tömege, a másik pedig az a csoport, amelynek tagjaiból a tisztviselők lesznek : a diákok. Szinte hihetetlen, hogy ez a két réteg milyen rettenetes ellenállást tud kifejteni a társadalmi kapillaritás kérlelhetetlen törvényével szemben. Minden más társadalmi réteg helyzete kedvezőbb ugy anyagi, mint erkölcsi szempontból: ezekénél, mert a nemzeti vagyon eloszlásában az ő jövedelmüket pontosan meghatározott arány illeti, tekintet nélkül a munkaérték emelkedésére, vagy sülyedésére s mert társadalmi helyzetűk csak addig az, ami, amig a honpolgári erkölcs, mondhatnám a büntető törvénykönyv paragrafusaival békességben vannak. Nem akarom megbántani a társadalom iparos és kereskedő osztályát, de tény az, hogy rájuk nézve egy szerencsétlen lépés, egy meggondolatlan tett nem jár olyan katasztrófális következményekkel, mint a hivatalnok elemnél. Egy tisztviselő, ha a király nevében bűnösnek lesz kimondva, soha§többé nem foglalhatja el előbbi pozícióját, mig a társadalom többi rétegénél ilyen drákói szigorúságú konzekvenciákkal, ritkán találkozupk. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy nem helyesen van igy, hanem ebből a szempontból is meg kívántuk világítani ennek az osztálynak másképen jól ismert nehéz helyzetét. A diák, a jövendő magyar társadalom tisztviselője már az egyetemi évek alatt megismeri az élet minden nyomorúságát, a vagyon eloszlás igazságtalan arányait, a mellőzés keserű fajdalmát s a tudományokban való bö'cs megnyngvást, szóval mindaz*, amihez hatványozott mértékben lesz szüksége akkor, amikor leteszi szegénységi fogadalmát, vagyis szürke beamterré üttetik a felsőbb hatalmak által. Békeidőben is rettenetes volt a diákság helyzste. Nam törődött velük senki, azt mondták, hogy akinek nincs pénze, ne menjen az egyetemre. Istenem, hova menjen az, aki a gimnáziumi években megkóstolta a tudományt, érettségi bizonyítványával pedig nagyon kevés és nagyon szűkös anyagi viszonyokkal kecsegtet az a pálya, amelyekre léphet. Ráadásul még a vizsgadijakat is felemelték kerek 100 percenttel, aminek célja mindenki előtt napnál világosabb ugyan, de viszont azt is tudjuk, hogy az az intézkedés még válságosabbá tette a magyar diákság síomoru helyzetét. A hánorú a'att azután betelt a mérték. Azok at emberek, akiknek szivük van, s a társadalmi helyzetük is oiyan, hogy tudnak segíteni, ha akarnak, országos akciót indítottak az éhező diákok érdekében. Ennek az eredménye volt Nyíregyházán a szombati előadás, amelyen dr. Bókay Árpád egyetemi lanár mondott rövid, tartalmas előbeszédet, amelyben ismertette az akció célját, s annak indító okait. Haypal Benő pedig klasszikus nivóju, költői szépségekben és "mélységes filozofiai gondolatokban gazdag beszédet tartott, melyet sokszor megszakított a közönség kitörő tetszésnyilvá nitása. Valósággal megbűvölte a hal'gatóságot hatalmas szónoki organumával. Beszadében ragyogó retorikai szépségek, s frappáns fordulatok váltották fel egymást; igazi szónok, a beszéd ritka művésze, akinél nemcsak az okoz gyönyörűséget, hogy mit mond, hanem az is, hogy hogyan mondja. A programm többi részét dr. Popini Albertné és Fekste Sándorné úrnők énekkettősei töltötték be, s ilyképen kellemes és művészi nivón álló zenei élvezetet nyújtottak a jelenvoltaknak. Dr. Popini Albertné úrnőnek e lap hasábjain már átnyújtottuk az elismerés diszes pálmáját, most tanítványán Fekete Sándorné úrnőn van a sor, hogy hasonlóképen cselekedjünk. Csengő orgánum és tiszta intonálás jellemzi mindkettőjük énekét, párosulva a zenei ludás és alapos iskolázottság ritka megnyilvánulásával. Természetes, hogy hatalmas tapsvihar fejezte be minden produkciójukat. Amikor a szegény diákok érdekében indított akcióról beszámolónkat befejezzük, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a diáknyomoron való enyhítés eszméje szegény elhunyt kollégánké dr. Bosnyák Béláé volt; az ő emlékének áldozunk, amikor a prioritás jogát ezennel elismerjük. A diákuyomorról irott munkája annak idején nagy feltűnést keltett, s ime, hosszú évek teltek el, amig az ő fiatal, forongó lelkének eszméje a megvalósulás stádiumába kezd jutni. Díogenes. * A nyomorgó egyetemi hallgatók felsegélyezésére rendezett délutáni előadáson, mely a nemes célra 1341 korona 50 fillért eredményezett, a következő felülfizetések történtek : A Szabolcs szabadkőműves páholy gyűlésének gyűjtése 155 K, Haas Ignácz 100 K, Szomjas Gusztáv 60 K. Dr. Ujfalussy Dezső, özv. Haas Mórné, Bodor Zsigmond, Schey Pál, Gazdakör 50 -50 K. Nagy Kálmán 40 K, Klár Samu 30 K. Vass Mihály gyűjtése G. Ö., Rosenthal Ferencz, Burger Pál, E. S., Kovács András 20—20 K. Dr. Spányi Géza 16 K, R. G. 16 K, Szabó Aladár 15 K. J. S., Rochlilz Hermán, Groák Lajos, 14 K, Fisch Lajos 12 K. Vadász Mór, Nemes Sándor, K. A., dr. Flegmann Jenő, Kauzsay Tibor, dr. Erdőhegyi Lajos, dr. Szesztay Zoltán 10—10 K. Király Sándor, Licthmann Dezső, dr. Törők Ferenc, Flegmann Bertalan, Irsay Gusztáv, Zoltán József, Somogyi Gyula, Rosenthal Gyuláné, Rochlitz Zoltán, Kerekes József 8—8 K. Dr. Szopkó Dezső, N. N., Doctor Ármin, Marton Emil, Kende Sándorné, S. A., dr. Hajós Sándor, dr. Laufer Miksa, dr. Bergstein Jenő, Baruch Artúr, Kégli Serena 6—6 K. Kovács Pálné, Kovács Andrásné, Burger István, dr. Wilt György, dr. Kovách Elek, Soltész Kornél 5-5 K. Kovács Dezső, dr. Simkó Endre, Leffler Sámuel 4—4 K, Korányi Imréné, dr. Guttmann Zsigmond 3—3 K. N. N., Bleuer Sámuelné, dr. Katonka Bertalan, dr. Demjén Józsefné, Básthy Barnáné 2-2 K. Bleuer Béláné, Nagy Sándorné, dr. Rosenberg Tibor, Beregi Albertné, Kocogh Katalin 1—1 K, N. N. 50 fill. á Bessenyei-Kör közgyűlése. A Szabolcsvármegyei Bessennyei-Kör Geduly Henrik elnöklete alatt november hó 30-án tartotta meg igazgatósági és évi rendes közgyűlését. A belügyminiszter által láttamozott és módosított alapszabályokat a közgyűlés tudomásul vette s ezek alapján tartotta meg a három évre szóló tisztújítást, melynek eredménye szerint társelnökök lettek: Geduly Henrik püspök és dr. Ujfalussy Dezső főispán; alelnökök: Balla Jenő, Bleuer Lajos és dr. Vietórisz József; főtitkár: dr. Popini Albert; segédtitkár: dr. Vietórisz István; pénztáros: Fekete Sándor; ügyész: dr. Korányi Endre; az irodalmi szakválasztmány elnöke: dr. Leffler Béla; a szabadliceális szakválasztmány elnöke: dr. Járossy Sándor; a magyarosodást terjesztő szakválasztmány elnöke: Balla Jenő. Megválasztották továbbá a számvizsgáló-bizottság, az igazgató-választmány és a szabadliceális szakosztály tagjait. A pénztáros által előterjesztett és a számvizsgáló-bizottság által elfogadásra ajánlott számadásokat a kögyűlés tudoz-