Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-11-14 / 91. szám

91-ik szám, j^tmmÉK, 1915, november 14. 3 Tábori posta, A sebesültek körül. Édes fiam! A víz- és tűz- után átestél tehát a harmadik keresztségen is: szuronydöfés juttatott a vérkeresztséghcs. Közönséges szó, ahogy leirom ; megrázó gondolat, ahogy átérzem. Milyen lehetett az a néhány perc, amig egészen közelről a testedhez ért az ellenség ? Ezer kérdeznivalóm lenne, de inkább megvárom hazajöttödet; neked most pihenésre van szükséged, neked gyógyulnod kell. Annyi bizonyos, hogy gyötrelmünk feszültségét a megnyugvás enyhülete váltotta fel, s fájdalmunk ma már csendes könnyekben morzsolódik szét. Első dolgunk hálát adni a gondviselésnek azért, hogy a viszonyokhoz képest szerencsésen megtartott számunkra. A részleteket majd elmondod itthon, ahova forró szeretettel várunk. (Ha ugyan hazabocsátnak, ami nem egészen bizonyos.) Addig is, és mindig, légy türelmes, légy erős 1 „Solamen miseris socios habuisse malorum." Mindenütt szívesen gondoskodnak a távolból hazakerülő katonáról. Hány sebesültet, hány beteget fogadott falai kőzé csak ez a mi kis városunk is! Világos nappal, virágdíszben, vigan robogott a vonat, mikor a harctérre vitte a lelkesedéstől mámoros ifjúságot; sötét éjszaka, komor füstfelhőkbe borulva, tompán dübörög visszafelé, mikor hazahozza a rövidebb-hosszabb időre harcképtelenné vált áldozatokat. Koronként bizony nemcsak a katonakórházak, hanem a vöröskereszt és egyéb humánus intézmények, sőt magánosok gyógyitóhelyiségei is egészen megteltek, s mindig nagyobb hiányt láttunk orvosokban, mint betegekben. Gondos rákészüléssel, helyes vezetéssel, úgyszólván egész társadalmunk megmozditásával sikerült elérnünk, hogy az ápolás kérdése mindenütt kielégítő megoldást talált a hivatásos személyzetet kíegészitő önkéntes ápolónők tiszteletreméltó munkájával. A kórházak fáradhatatlan és önfeláldozó hősei ők, s én nem tudom, nem több lelkierő szükséges-e a sebek gondozásához s a szenvedők vigasztalásához, mint a legkiválóbb haditettek végbeviteléhez 1 Mi sem maradtunk hátul ott, ahol ezt a kötelességet kellett teljesíteni, s családunk felnőtt nőtagjai bizony nemcsak a szükséges eszközök előteremtése, hanem a közvetetlen betegápolás terén is lelkiismeretesen buzgólkodtak. A szó szoros értelmében jobb kezei voltak'a nők a kezelő orvosoknak, akiknek oldalán akárhányszor komoly operációt is kellett végezniök. Most már megcsendesült egy kissé a lázas munka, nemcsak azért, mert távolabb esnek a harcterek, hanem azért is, mert a felszabadított és elfoglalt területek új meg új helyei a tábori kórházaknak. Ennek tulajdonitható, hogy fokozatosan fölöslegesekké válnak a szükségkórházak, s a vöröskereszt egymásután mentesítheti a lefoglalt helyiségeket a betegápolás szolgálatától. Annál inkább ráérünk gondolkozni azon, hogy mivel hálálhatja meg a nemzet azokat a szolgálatokat, amelyekkel a magyar nők tökéletesre egészítették ki a férfiak munkáját ? Hiszen nemcsak ott láttuk őket, ahol sebeket kellett kötözni, hanem mindenütt, ahol valami segitő mozgalomról volt szó. Gyűjtés, toborzás, közbenjárás aligha lett volna télig is sikeres az ő mi ni mi mi ni ii ' rí— megértő, lelkes, odaadó fáradozásuk nélkül. Sőt annak is tanúi voltunk számos esetben, hogy a férfiak munkáját nemcsak kiegészítették, hanem teljesen maguk végezték. Várható-e annyi kitüntetés, van-e annyi érdemjel a világon, hogy minden érdemes munkát méltóan jutalmazzon? Hiszen kisebbnagyobb mértékben mindegyik rászolgált az elismerésre, s a túlságos megkülönböztetés inkább sértő, mint megtisztelő lenne. És úgy gondolom, hogy nem ily kicsinyes külsőségek alakjában, hanem a nő társadalmi helyzetének méltányosabb mérlegelésében, munkájának megfelelőbb értékelésében és jogviszonyának az egyenlőség alapján való rende • zésében kell megadnunk érdemeik jutalmát. Bármily visszás egyébként már maga az a gondolat is, hogy valaki jutalmul nyerhesse azt, amire rászületett, tény hogy má'g erős küzdelmet kellett kifejteniök a nőknek egyenjogusittatásuk érdekében, anélkül, hogy számbavehető sikert értek volna el. A háború után remélhetőleg az a kor következik el, mikor a férfiak lesznek a feminizmus hívei s amit megtagadtak a nőtől — féltékenységből, készséggel odaadják neki — meggyőződésből. Ezért vagyok én is tagja a feministák egyesületének. Kis öcseidnek azt írtad, édes fiam, hogy ha honvéddal találkoznak, vegyék le a kalapjukat, mert ennyi tisztelet megilleti a legutolsó közkatonát is. Én azt teszem hozzá, hogy ha hazakerültök a harctérről, velünk együtt csókoljátok meg az egyszerű ápolónő kezét is; mert ennyi elismerést százszorosan megérdemel az, aki hiven gondozta a haza sebesültjeit. Nyíregyháza kereskedőihez. Az oroszok dúlta kárpáti falvak lakossága éhezik. A munkabíró férfiak a harctéren vannak, öregek, asszonyok és gyermekek nyomorognak, hiányzik a mindennapi kenyér. Álljunk össze Nyíregyháza város kereskedői. Minket megóvott katonáink hősi küzdelme a pusztulástól. Üzletünk nem lett az orosz horda martaléka. Házaink, lakásunk érintetlen maradt, amikor egész országrészek pusztultak el. öt kilós csomagokban akarjuk egybegyűjteni adományainkat. Élelmiszerek, szappan, gyertya, ruhanemüek, konyhaedények és minden más háztartási cikkre van sürgős szükség. Ha majd adományaink összegyűlnek, városunk érdemes polgármesterét fogjuk felkérni, hogy azokat illetékes helyre juttassa. Tegye meg minden hazafias kereskedő kötelességét. Az adományok dupla papírba csomagolandók. Mindegyikre felírandó a csomag tartalma és az adakozó neve. Eddig adakoztak: Hoffmann Mihály 10 csomag élelmiszer, Hirschler Mór 10 csomag élelmiszer, Rosenthal Ferenc 5 csomag élelmiszer, 5 csomag liszt, Papp Lajos 10 csomag élelmiszer, Háuffel Lajos 10 csomag élelmiszer, Nyíregyházi Fűszer- és Gyarmatáru r.-t. 10 csomag élelmiszer, Rosenthal Vilmos 10 csomag élelmiszer, Blau és Reich 5 csomag élelmiszer, Glűck Ignátz 10 csomag élelmiszer. A juhtenyésztésről. Az a boldog ország, amsly akár szellemi akár anyagi tekintetben a külföldtől leginkább függetleníteni tudja magát. Különösen a háború tanított meg bennünket erre az igazságra, s bizony egyik másik irányban nagyon érezzük a hiányokat. Egyike ezeknek a hiányzó cikkeknek a gyapjú. Fél évszázaddal ezelőtt a buta, bor és gyapjú volt az ország fő jövedelmi forrása, s a juhtenyésztés igen virágzó állapotban volt mindaddig, mig az ausztráliai gyapjú el nem özönlötte az európai piacot, s olcsóságával leszorította a magyar gyapjú árát, s elpusztította a juhtenyésztést. Ausztrália, de azonkívül Délafrika pusztáin úgyszólván minden költség nélkül állították elő a gyapjút, s az Angol élelmesség minden verseny társat legyűrt. Jóllehet a magyar gyupju szilárdsága és finomsága felülmúlja ezeket az idegen származásuakat, mégis letűnt a világpiacról, sőt a hazai picról is. Agráriusaink hiába sürgették a hathatós védővámot, győzött a cseh és morva posztógyárosok kartelje, s a rövidlátó politikának a következménye lett a magyar juhtenyésztés teljes bukása. Minő értékes juh-áilomány pusztult el ekkor, erről néhai Rodiczky Jenő könyveiből győződhetünk meg. Akik mégis kitartottak a juh-tenyésztés mellett, azok vagy a gondos tenyészanyag előállításából eredő nagyobb haszonnal ellensúlyozták a jövedelem csökkenést, vagy áttértek a húsjuhokkal való keresztezésre, vagy belenyugodtak a veszteséges tenyésztésbe, a rossz szikes mezők hasznosítása végett, s a jobb jövő reményében. Most azonban, hogy elestünk a világforgalomtól, s a hadihelyzet megsokszorozta a forgalmat, a gyapjú ára 7—10 szeresre emelkedett, s a juh-tenyésztés olyan jövedelmező lett, amiről a gazdák álmodni sem mertek. Egy jó gyapjas fésűs biría 60 korona értékű gyapjút is termel. Reá fognak térni gazdáink újra a juhtenyésztésre s nagyon helyesen és okosan olyan irányt fognak követni a tenyésztésnél, amely a gyapjút és húst teszi az első helyre. É célból leghelyesebb lesz a magyar fésüsbirka, vagy a francia keresztezésü Rambulliett tenyésztése, mig a kis Jtestü posztógyapjusak vagy az igényes és hitvány gyapjút adó angol birkák háttérbe szorulnak. A juhtenyésztésnek első elengedhetetlen feltétele a legelő. A szikes mezőt a juh értékesiti legjobban. A mai viszonyok közt érdemes lesz mesterséges legelők előállitasa is, hiszen a nagy jövedelem indokolttá teszi ezt s a mezőgazdálkodás habár rövid időre is, de kénytelen lesz a sok kézi erőt igénylő pepecselő ágakat mellőzni a munkás kéz hiánya miatt. Másrészt a lucerna, lóhere, homokon a nyulszopóka termeléssel fokozhatjuk a jövedelmet, ha ezeket a terményeket juhainkkal hasznosítjuk, s az intenzív állattartással még birtokunk termő ereje is fokozódni fog. A hushiány is a juhtenyésztéssel tűntethető el leghamarabb. Gondoskodni kell a tenyészanyag külföldről való beszerzéséről s különösen porosz-sziléziai regenerátor fésűs és szövetgyapjus kosokról. Nagy kár, hogy a husvágási tilalmat a tenyésztésre alkalmas anyabírkára nem terjesztették | Bevonulóknak GUMMI-köpeny és minden felszerelés legolcsóbban egérkeztek: I fényképező-gépek ÉS taávalo eittek, v Ia^^-T I fris „LEMEZEK" 96 fillértől feljebb. | DlUITiDerg JOZSeT, „PERLUX" villamlámpa 750 kor. 1 keztyü- és sérvkötő készítőnél. /