Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-11-11 / 90. szám

2 90-ik szára. yHmmuEK. 1915. november 11. Csak jertek, jertek; itt vár a drótsövény; majd megtanuljátok, milyen a csúfos halál. Rajta, rajta! Hadd találjon minden golyó oda, ahol a legsűrűbb a tömeg. Ez sem elég? Hát jertek tovább: helyén a szurony, helyén a szív . . . Sor sor ellen, ember ember ellen ... Ki látja, hogy éjszaka van-e, vagy nappal ? Éjszaka a holtnak, nappal az élőnek; pusztulás a támadónak, dicsőség a védőnek . . . A láz fog el, ha csak rágondolok is erre a borzasztó küzdelemre, amelynek rettenetessége fenséges és fensége rettenetes. Négy nap, négy éjjel . . . Tudta az ellenség, hol kell a legvakmerőbben támadnia ; tudta, miért kell éppen itt a legvéresebben harcolnia. Hiszen ha azt a néhány száz négyzetkilométernyi területet is elveszti, északon mindenütt az ő földje lesz a harcok szintere, ami magában télhadjáratnyi veszteséget jelent. Látta, hogy délen mennyire összébb ós összébb szorúl a gyűrű felbujtott atyjafiának sáros országában. Késik a segítség, fut a vén király, nincs menekülés. Odafent próbálta meg hát elfordítani a megsértett erkölcsi világrendnek lesújtó pallosát. Azt hitte, hogy minden erőnket elvontuk előle az új hadműveletek céljából, s igy könynyebben próbálhatja meg újra azt az egyenes utat, amelyet még a múlt évről jól ismer s amelyen vágyainak középpontjába: hazánk szí vébe márthatja fegyverét. Mindezt tudta, látta, hitte. Csak egy tényezővel nem számolt: immár tizenhat hónapra terjedő tapasztalatunkkal; csak egyet becsült kevésre: lelkes, harcedzett, vitéz honvédeinket. Dicsőség nektek, drága fiaink, mindenütt, ahol hadakoztok, de különösen északon, ahol a köz vetetlen veszélyt hárítottátok el rólunk. Négy nap, négy éjjel . . . Milyen lehetett ily viszonyok közt az az áldozat, amelyet nektek kellett hoznotok ? Hányan estek el, hányan sebesültek meg, hányan jutottak fogságba I Levél nem jön tőletek, levél nem jut hozzátok . . . Olvasod-e valaha ezeket a sorokat, édes fiam ? Mi lett a sorsod ? Visszajösz-e még ?.. . Nem, nem akarok gondolkozni. Csak érezni tudok, s minden érzelmem a tiéd. De amit érzek, szóval el nem mondhatom... Hamis utakon. A történelmi materiálizmus alapján állva, nem csak az emberiség történelmében végig vonuló szociális élet törvényszerűségét nem lehet megállapítanunk, hanem figyelemmel kisérhetjük az állandó fejtődestörténeti szempontokat és fejlődéstörténeti mozzanatokat is. Hegel bölcseleti rendszeréből, az örökforradalmiság filozófiájából nagyranőtt Marx amaz elméielét, hogy az állami lét, az állam politikai élete, politikai viszonyai, valamint a politikai állam: szellemi, szociális és kulturális életének minden nyilvánulása is a gazdasági viszonyokra s azok fejlődésére vezethetők vissza, — mi, akik ma élűnk, a szemünk előtt lejátszódó nagy események tömkelegének bizonyítékaival is ellenőrizhetjük. A társadalmi rend alapjait a társadalom gazdasági strukturája, a mindenkori termelési viszonyok adják s igy a koruk eszmei tartalma, ideológiája csak „felépítmény", melynek alakja, iránya, a mindenkori alap lététől, változásától függ, tehát amannak csak az emberek fejeiben való visszatükröződése, reflexképe. Az ezen alapon való nyugodt átgondolások után akarva, nem akarva, látni kezdünk a történelmi materiálizmus szeművegén keresztül. A lencse, mely szemeink előtt van, nagynak vélt dolgokat eltöprit és kicsinyeknek vélt dolgokat óriásokká emel; s ha a fejlődéstörténet szempontjából és annak mozzanataiból kiindulva, e szemüvegen keresztül nézzük például az internacionálé kialakulását, s ezt mint a társadalom gazdasági viszonyaiból fakadó, eszmei tartalommal is párosult „felépítmény"-t vesszük, akkor, mint a társadalmi öntudat jelenségeit látjuk és eszerint nagyrabecsülve értékeljük is, valamint világosan megértjük, hogy az internacionálé alapján nyugvó harc nem hazafiatlanság, mint azt egyesek félremagyarázni szeretik, hanem a mai internácionális gazdasági viszonyokból fakadó gazdasági harcok, melyek az angol ipari forradalom óta folyton fejlődőben vannak, és amelyek olyan gazdasági viszonyok megteremtéséért küzdenek, melyeknek alapján az emberek fejeiben uj ideológiák, uj reflexképek tükröződhetnek vissza. Tehát megálltunk az internacíonálénál, mely nem más, mint a kapitális termelési mód által szült modern proletáriátust összefűző szoros kapocs, amely köré általában azok a szociológusok is csoportosulnak, kik nem proletárok, hanem a történelmi materializmus alapján állva, az emberiség fejlődéstörténetének hosszú évezredeken át ebbe az irányba való törekvését bebízonyitottnak veszik és az általános odajutást, valamint a továbbhaladást, mint fejlődéstörténeti mozzanatokat szükségesnek, sőt mi több természetesnek és mielőbb kívánatosnak tartják, hogy miként eddig is a fejlődési fokok különböző fázisain át, mindig magasabbra hágott az emberiség, — úgy ezáltal is egy nagy lépést tegyen előre. Kivétel nélkül minden nemzet proletárságának nagy része egyesül eme internacionálé keretein belül. Munkásságuk kiterjed azokra a népekre is, melyeket csak ezután tudnak majd magukhoz emelni, aminek keresztülviteléhez akaratlanul segédkezet nyújt a mai világháború. Ez furcsa bár, de mégis igy van. Űgyanis az ezelőtt nyers termelő államok a háború utáni uj alakulások folytán ipari államokká lesznek. Nyers terményeiket maguk igyekeznek feldolgozni. Gyárok alakulnak. A népesség egyrészét a kapitális termelési mód proletárokká gyúrja át s ezek hosszabb, rövidebb idő alatt, hozzákapcsolódnak a muakásinternácionáléhoz. Ezenkívül még több ilyen fejlődéstörténeti mozzanatot lehetne említeni, ezekre azonban e cikk keretében szükség nincsen, mert nem az ínternácionálé jövőbeli fejlődését akarom tárgyalni, hanem bizonyítani akarom annak létjogosultságát, mint olyant, mely köré, ha szociológusok és proletárok csoportosulnak is, azt még sem ők, hanem maga a gazdasági élet teremtette meg, az a gazdasági élet, amely az emberek agyaiban ilyan eszméket, ilyen ideológiákat ültetett. És mert gazdasági életünk alapja, a háború után csak a továbbfejlődés és nem a visszaesés felé fog változni, szinte nevetséges lenne arról beszélni, hogy lesz-e, vagy nem lesz a háború után is internacionálé. Lesz. Mert kell lennie. Létét a fejlődés törvényszerűsége parancsolja. Igaz, hogy vannak emberek itt-ott, akik a háborúban az internacionálé csődjét látják, és vannak olyanok is, akiket a háború előtt nagy szociológusoknak és épen az Ínternácionálé vezéralakjainak láttunk és akik nem hazafiságból, hanem haszonlesésből letértek a természetes fejlődésadta útról és a tudatosság bizonyos alapjára általuk nevelt, saját nemzetbeli testvéreiket is arról akarják meggyőzni, hogy „a szociális előrejutáshoz és az igazi internacionálé fennmaradásához feltétlenül szükség van az ő nemzetük győzelméhez. Nevetséges gondolatok. Szociális haladás biztosítása cári szövetséggel. Ezek az emberek kongresszusokon éltetik a szociálista nemzetköziséget, és ugyanaddig mint dühös ebek hangosan csaholnak, uszítanak a német miilitárizmus ellen és kormányaiknak a gyilkos mészárlás folytatása érdekében üdvözleteket szállítanak. Üdvözlik a szociálista nemzetköziséget és esküsznek a német militárizmus letörésére. Elfelejtik, ezek az urak, hogy a létért való küzdelemben mindig az erősebb marad felül. És elfelejtik azt is, hogy a német győzelmekhez valamelyes köze van annak a szociális szervezettségnek is. amely a német katonák túlnyomó részét is internacionáléhoz kapcsolja. Elfelejtik, hogy azokban az emberekben a nemzetköziség harcaihoz szükséges tudatokkal élnek s éppen e tudatok alapján álló nemzetiségük, fegyelmezettségük adja erejét az állam militárizmusának, amely militáris erőt, párosulva a technikai alkotások erejével — egy alacsonyabb rendű szervezettségnek s nem oly tökéletes technikának letörni nem lehet, hanem csak kísérletek történhetnek a letörésére. A jelszó : „Letörni a német militarizmust!" „Éljen a szocialista nemzetköziség!" És nem törődnek az uszitó urak azzal, hogy az erre való kísérlet saját nemzetük internacionális érzelmű és a német nemzet és szövetségeseinek szintén az internacionálihoz csatolt tömegei egy nagy részének feláldozásával jár. Akik az igazi internacionáiét éltetik, azok elvi álláspontja nagyon messze esik ez urak elvi álláspontjától. És rosszul esik nekik tudomást szerezni Vaillant, Cichin, Smith, Hodge stb. elvtársak további háborúra uszitó tevékenységeiről, mert tudják rólluk, hogy béke idején más ideológiák töltötték be agyaikat, tudják rólluk, hogy nem olyan régen az evolucionizmus alapján állva, más húrokat pengettek lantjaikon és elfogadták a ma szintén további háborúra uszító Anatole Francénak am tételét, hogy a militarizmust majd túltápláltságában üti meg a guta, amihez azt hiszem Anatole Francé, Cachin, Hodge és társaik szerint sem lehet út az amelyet ők most a német militarizmus letörésének kísérletével maguk elé tűztek. A cárizmus és főleg az angol és francia nagytőke érdeke elsősorban, hogy az ántánt győzzön. S amikor az említett nagyságok a cárizmus és az angol és francia nagytőke érdekei mellett síkra szállanak, vétenek az internacionálé ellen, mert részben uevelik a nemzetiségi gyűlölködést, részben meg, míg ők maguk is hamis utakon járnak, hamis utakra akarják vezetni azt a népet, melyet egy Mirabeau, később a fejlődés egy magasabb fokán pedig egy Jaurés vezetett; és hamis utakra akarják vezetni azt a népet is, amely már 1831-ben az evolucionista történelemi felfogás útjára lépatt s amely népnek nem régen elhúnyt, hatalmas nevére, a Labour Party harcos vezetője : Kier Hardie, a köréje csoportosult nép politikai állásfoglalásáról így nyilatkozott : „mindig támadtuk az angol-orosz szövetséget, mely nem csak Indiai, hanem Anglia és egész Európa szempontjából káros és veszedelmes. Mi sokkal szívesebben látnák a szövetséget és békét Anglia és Németország között. Mi mindig kerestük és meg is tartottuk az érintkezést a német munkássággal." Akik az igazi internationálét ilyen ulakon haladva éltették a múltban, ebez hasonló értelmekkel, ugyanazon az úton haladva akarják és fogják éltetni azt a jövőben is, és nem szegődnek oda Viallantok és Smithek csinálta hamis utakra dib-dáb eszközül, hanem inkább elmerengnek hazájuk otthonuk és más népek hazája és otthona bús sorsán. A történelmi materiálizmus szemüvegén kérésziül néznek ők majdnem mindannyian. Előttük sok kicsinynek látszó dolog óriássá nő, és sok nagynak látszó dolog kicsinnyk törpül. Olyan kicsinnyé, mint amilyen kicsinnyek lettek előttük is hamis prófétáik, kiket a nagy vihar az internocionálé vörös tornyáról lesöpört a mélységek fenekére. K. K. — A munkaalkalmak bejelentése. A Feministák Egyesülete azzal a kéréssel fordul a társadalomnoz, legyen kegyes az összes munkaalinakat, házi- és mezei munkától — a jobb alkalmazásokig, aa egyesület irodájának, — Iskola-utca 6. — bejelenteni. A társadalmi segítség nélkül nem képes az Egyesület a jelentkező munkanélküli tömeget elhelyezni. Ae Egyesület előre is hálás köszönetet mond az ilyen irányú támogatásért.