Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-31 / 87. szám

87-ik szám. jsfyíryidék 1915. október 31 5 TANÜGY. A Magyarországi Tanitó Egyesületek Orsz. Szövetsége a következő kérvénynyel fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez: A tanitói nyugdíjtörvény ridegsége és annak az 1875-ik év óta lényegileg teljesen érvényben hagyása, különösen most a háború áltat szedett áldozatok mellett mutatja kirívóan az ország egyik hatalmas és munkásságában hatalmas szerepet betöltő karnak: az elemi iskolai néptanítóknak sérelmes mellőzését. Évtizedekre szól már a tanítók küzdelme, a 40 évvel ezelőtt megalkotott 1875. évi XXXII. törvény revisiójáért, de Ígéreteken kivül erre vonatkozólag nem kapott. Hogy pedig mily nagyok a sérelmek, az kitűnik különösen akkor, ha a tanitói nyugdíj törvény nyel szembe állítjuk az állami tisztviselői részére alkotott 1912. évi LXV. tőrvénynek csak néhány §§ át is. a) Az 1912. LXV. t.-c. 31. §-a szerint nyugdíjjogosultsága van minden véglegesen ki nevezett állami alkalmazottnak, ha legalább öt évi beszámítható szolgálati ideje van. A tanitó öt évi szolgálat után csak végkielégítést nyer (1875. XXXII. 6. §.). Éj a végkielégítési ősszeg két éven át a legnagyobb nyugdíj összeg 50% a. Nyugdíjjogosultsága a tanítónak csakis 10 évi szolgálata után következik be. (1875. XXXII 9. §.) b) a tisztviselő, valamint altisztek és szolgák özvegyei, férjök elhalálozása után már öt évi szolgálat mellett is kapnak évi özvegyi nyugdijat, mig a tanítók özvegyeinek törvényszerű ellátása csak 10 évi szolgálat után van biztosítva. c) A tanítók özvegyeinek nyugdija minden esetben jelentélienyen kisebb, mint a hasonló fizetésű tisztviselő özvegye és a megélhetés lehetőségét távolról sem biztosítja. Az eltérés nyomasztó voltára eleg világot vet ez az egy példa: Az 1913. évi tanitói fizetési tőrvény szerint 10 évi szolgálat alapján járó fizetés után a tanitó özvegye csupán 720 korona évi ellátásban részesül, mig ugyanazon fizetési fokozatban (1400—1800 K) levő más alkalmazott özvegye már 1000 korona özvegyi nyugdijat kap. d) A tényleges szolgálatban vagy nyugdíjazott állapotban elhalt alkalmazott tisztviselő gyermekeinek neveltetési járuléka annak az összegnek Vo-ében állapittatik meg minden gyermek után, mely összeget a gyermek anyja nyugdíj cimén élvez. Pl. a fölhozott esetben 1Ö00 korona mellett fejenként 200 korona. A tanítók árvái csupán Vs-od részéhez jutnak, vagyis fönti esetben 120 koronához van jussuk. e) Teljesen árva tisztviselőgyermek másfélszeres nevelési járulékot kap; teljesen árva tanitógyermek pedig az említett 1le-od részen felül felül csupán 50 koronát. (Egybevetve a fönti két esetet: tisztviselői árva 300 koronát, tanitói árva 170 koronát 1) f) A nevelési járulék a tisztviselők árváinál életűk 24-ik évéig érvényes, mig tanitók árváinál csupán 16 éves korukig. g) A tisztviselő szülőtlen árvája részére, faa munkaképtelen vagy nyomorék, életjáradék engedélyeztetik (1912. LXV. 76. §) Mig a tanitói nyugdíjtörvény ilyent nem ismer. h) Minden tényleges, vagy nyugdíjazott állapotban elhalt tisztviselő után temetési járulék folyósítandó a hátramaradottaknak (77. §) mig a tanitói nyugdíjtörvény erről nem gondoskodik. i) A nyugdíj összes nemei a tisztviselőknél a szolgálat megkezdésének napjától számittatnak, mig a férfitanitó csak 21, a nőtanitó pedig 20 éves korától nyugdijképes. j) A tisztviselőknél az egész éven felül maradt 6 hónap egész évnek számíttatik, a tanítónál a csonka év nem vétetik figyelembe. Nagyméltóságú Miniszter Ur! Szembéállitva a tanitók nyugdíjtörvényének (1875. XXXII.) és az egyéb alkalmazottak nyugdíjtörvényének (1912. LXV.) csak az itt feltüntetett szakaszait, kirívóan látható, hogy az utóbbi felöleli azon kedvezményeket, melyeket a humanismus előír, az előbbi pedig teljesen nélkülözi azokat, ami legtöbbször az igazságtalanság mellett a legborzasztóbb nyomor kútforrása. A Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége már több izben kérte az 1912. évi LXV. t.-cikknek kiterjesztését a tanítókra is, illetve a tanitói nyugdíjtörvénynek szükségszerű és az egyetemes gyűlés által főlterjesztett kívánalmai szerinti átdolgozását. Alázatos kérelmeink sajnos ezideig sikertelenek maradtak ! A mult évben megindult véres háború azonban rettenetes állapotokat idézett elő. Egy pillanatra sem szabad feltételeznünk a magas kormányról, hogy azzal a magyar tanítósággal szemben, amelyik oly élénk jeleit adta hazafias érzelmeinek, áldozatkészségének, kőtelességtudásának, amelyik nem természetes, hanem a háború következtében felemelt számban áldozza életét, ontja vérét, ne kívánna méltányosan igazságosan, jogszerűen eljárni. És mert nem tételezzük föl, azért teljes bizalommal kérjük Nagyraéltóságodat, kegyeskedjék a hadi állapotokkal kapcsolatban sürgősen olyan törvénytervezetet készíttetni, amely sze rint legalább azon tanitók csaladjai részesüljenek az 1912. LXV. tc. elől idézett §§-inak á[dásos kedvezményeiben, akiknél a csaiádfő tanitó a harctéren, vagy katonai szolgálat közben ért sebesülésben, betegségben ontotta vérét, áldozta életét a hazáért. Nagyméltóságú Miniszter Ur! A magyar tanítóság a legnagyobb mérvű önmérséklést tanúsítja akkor, amikor a jelen viszonyok kőzött várakozó álláspontra helyezkedik régi sebe, az országos tanitói nyugdíjtörvény orvoslását illetőleg és fájó érzései, küzdelmei mellett is a reá sulyosodó hazafias kötelességeinek fényes bizonysággal tesz eleget. A nehéz viszonyok mellett is elhallgatja lelke fájdalmait, mert hinni akarja, hogy a békés idők beálltával a magas kormánynak többszörös ígérete a megvalósulás stádiumába lép és igy az elavult tanitói nyugdíjtörvény helyébe is, egy sokkal emberibb a viszonyoknak megfelelő, más intézményeknél is például szolgáló uj törvény kerül. Nem hallgatjuk el azonban sürgős kérésünket azon tanitócsaládok érdekében, akiknél a családfő a fegyverek tüzében áll őrt a haza szabadsága fölött és gyilkos golyózáporban áldozza fel életét. Jól tudjuk, hogy a törvényhozással a háborús idő alatt a magas kormány csupán a hadiállapottal kapcsolatos törvényeket alkottat; ámde meggyőződésünk szerint ezen most előterjesztett kérésünk egyenesen a háborús viszonyokból eredő gyász enyhítésére, az onnan fakadó nyomor orvoslására, magszüntetésére irányul, tehát határozottan és kizárólag a hadiállapotokkal kapcsolatosan megalkotandó törvényről van szó! A magas kormány a Magyaroszági Tanítóegyesületek Országos Szövetségét bizonyos mértékig már volt kegyes meghallgatni akkor, amikor — amint egyes esetekből látjuk — a 10 évi szolgálattal nem biró tanitók özvegyeinek és árváinak kegydij után való ellátását elhatározta. Ezen nemes elhatározás egyúttal kérésünk jogosságának elismerése melletti bizonyíték. Ha pedig a magas kormány, a tanítóság évtizedes küzdelmének kardinális részét képező nyugdíjtörvény revíziója tárgyában már a háború előtt meghozta volna döndését, akkor nem kételkedünk, hogy azo'x a kívánságok az állami tisztviselőknek, altiszteknek és szolgágnak alkotott 1912. évi LXV. tc. keretei között teljesíttettek volna. Addig is tehát, mig a tanítóságnak ez irányú küzdelme feltétlen igazsága mellett eredményre vezet: mély tisztelettel és bizalommal, de a leghatározottabb önérzet hangján kérjük Nagyméltóságodat és a magas kormányt, hogy a f. évi november havában egybehívandó képviselőház által olyan törvényt megalkotni és visszamenőleg a háború kezdete óta érvényesíteni kegyeskedjék, amely törvény a hadban .elesett tanitók özvegyeinek és árváinak ellátását az 1912. évi LXV. törvény intenciói szerint biztosítsa. Budapesten, 1915. október hó 15. Moussong Géza Görgey István elnök. titkár, ÚJDONSÁGOK. Dr. Bodnár István temetése. Nyíregyháza városának és Szabolcsvármegye társadalmának osztatlan részvéte kisérte utolsó útjára dr. Bodnár Istvánt. A Szabolcsvármegyei pártfogó egyesület nagyérdemű ügyvezető alelnökének, a róm. kath. iskolaszék elnökének, a kiváló ügyvédnek és emberbarátnak temetésén a város és a vármegye intelligens társadalmának minden számottevő tagja s minden erkölcsi testülete, intézménye és egyesülete megjelent s illetőleg képviseltette magát, hogy ez uton is lerója háláját az elhalt dr. Bodnár István fáradhatatlan közérdekű tevékenységéért. A város társadalmának nagy halottját hasonló részvét meilett szentelték be Budapesten s ezen a beszentelésen a többek között grf. Dessewffy Aurél vbt. t., grf. Vay Gáborné szül. Zichy Márta grófnő, báró Feilitzsch Berthold cs. és kir. kamarás, közig, biró, báró Korányi Sándor és Frigyes, Goncha Győző főrendiházi tag, Szili Kálmán, Gyulányi Lajos és B :1a stb. jelentek meg. A temetést Eoekes János prépost főesperes plébános végezte fényes segédlettel s azon az egri székes főkáptalan és a nagyprépost képviseletében : Petrovics Gyula kanonok jelent meg. A gyászszertartás bevégezte után a nyitott sir előtt a Szabolcsvármegyei pártf. egyesület nevében Kovács István curiai biró, a Szabolcsvármegyei ügyvédszövetség nevében pedig: dr. Járossy Sándor mondott megható búcsúzót. — Virágot a hősök sírjára. Akinek kertjében nélkülözhető virágja van hétfőn, november 1-én délelőtt szolgáltassa be a városházán levő ipartestülethez. Egy hölgyekből alakított bizottság a barak és a többi temetőkben lévő körülbelől 1000 katonasirt fogja azzal feldíszíteni. — Egy lelkész volt híveiért. Tóth István előbb kótaji, most arlói (Borsodm.) róm. kath. lelkész, volt kótaji híveinek még 1909-ben iskolaépítésből keletkezett adóságán a mostani nehéz időkben könnyíteni óhajtván, 1000 koronát küldött a még fennálló kölcsöntőke folytatólagos törlesztésére. E szép cselekedet önmagát dicséri s elénk világot vet arra a viszonyra, mely a lelkész és hivek között még most is fennáll. E^yszersmint válasz a saecularisatio vesszőparipáján nyargaló lovagoknak ! — Bevonulás. Az 1873—1897. évek között született és fegyveres szolgálatra alkalmasaknak találtaknak nov. 3-án kell bevonulni. Bővebb felvilágosítással a falragaszok szolgálnak. — Névtelen hősök. A városhaza kapubejáratánál kivan függesztve egy csoport olyan katona arcképe, akiknek személy azonosságát halálukkor megállapítani nem lehetett. — Zenedei értesítés. A Füredi Testvérek vezetése alatt álló Nyíregyházi Zenede az érdeklődők tudomására adja, hogy növendékeket az összos tanszakokra magánének, zongora, hegedű stb.) még mindig felvétetnek az intézeti helyiségben (Kállai-u. 2.) Az újonnan szerződtetett tanárnő; Busitia Jánosné úrnő ugy a zongora, mint a karénektanitást megkezdette.