Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-17 / 83. szám

Nyíregyháza, 1915. szeptember 19. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 75. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzék és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évse 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy saém ára 10 f. Tanítóknak féhtr. Konstantinápoly felé. Most esztendeje olvastuk először az újsá­gokban, hogy a török-orosz diplomáciai viszony kezd feszültté válni s hogy az entente poli­tikusai mindent elkövetnek a szakítás meg­akadályozására. November elsejére azonban mégis csak megtörtént a szakítás, megkezdődött a harc a fekete tengeren, a kaukázusi határon, a persa öböl körül és Szíriában. Azóta már eltelt egy hosszú esztendő, mely a török fegyverek régi dicsőségének fényes feltáma­dását hozta meg. Mialatt Ausztria-Magyarország és Német­ország hadai hol védekezve, hol támadva mind a négy európai harctéren milliókkal csatázva aratták legszebb diadalaikat, azalatt a tőlünk téi'belileg elszakított szövetséges Törökország, a világ csodájára megmutatta, hogy amíg a török anyák fiúkat nevelnek, addig Konstantinápolyhoz se tengeren, se szárazon hozzá férni nem lehet. Sokan talán káprázatnak gondolták az egész török hatonai újjászületést és nem találták meg magyarázatát, különösen, ha a balkáni háborúnak Törökországra nézve vég­zetes befolyására gondoltak. Kirkkilisze, Lüleburgasz neve a tőrök hadak rettenetes vereségeinek emlékét őrzi. Sokan tették félre a régi tőrök barátsá­got ezelőtt három esztendővel abban a hi­szemben, hogy a tőrök levitézlett s különö­sebb becsülésre, barátságra többe nem tarlhat számot. Csak kevesen vették figyelembe, hogy azok a híres csaták ott Kirkkiliszénél, Lüle­burgasznál és Csorlunál rettenetesen véres csaták voltak úgy bolgár, mint török, de kü­lönösen török részről a halottaknak annyi ezreivel, amelyek magukban kizárják a csatát vesztett félnek lenézését, lebecsülését, s hogy a török gcsatavesztéseknek főoka a francia gyártású tüzérségi muníciónak teljes értékte­lensége és használhatatlansága mellett a nemzetiségi vidékekről való ezredeknek bűte­lensége volt. Egy év óta német és török gyártású munícióval dolgoznak szövetségeseink s a szultán területéről leválván a beteg, nemze­tiségi területek, tiszta török katonaság áll őrt a Dardanellák és a Boszporus bejáratánál. Az entente legnagyobb hűhóval és erő­feszítéssel megindított vállalkozása, a Dar­danellák ostroma, ellenségeink részéről rette­netes véráldozatokkal s a kudarcok hosszú sorozatával járt együtt s ma, a török had­üzenetek évfordulója táján, megtörténik egy új csoda, a török-bolgár. együttműködés a világháborúban. A balkáni háborúnak az a két népe, amely igazán patakokban ontotta vérét a leg­ádázabb csatákban, őszinte kibékülés után egymás mellett fog harcolni. Egymással vias­kodva tanulhatták meg egymás katonai eré­nyeit s nemzeti érzését megbecsülni s annál szilárdabb és erősebb lehet fegyverbarátságuk. Mi pedig büszkén gondolhatunk arra, hogy valahány kétes erkölcsű nép van a világon, az mind ellenségünk, de ahol az ősi erények még el nem korcsosodtak, ott az igazságérzet irányunkban barátságos politikát Szerkesetőség és Kiadóhivatal: SZÉCHEíiYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 00 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 saóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. s a viszonyok logikája velünk való együtt­működést vált ki; és így Isten segedelmével nemsokára meglesz a szakadatlan szárazföldi összeköttetésünk Berlin, Bécs, Budapest, Szófia és Konstantinápoly között. Mrta A rendezett címer- és zászlókérdés. Most, hogy őfelsége mindnyájunk meg­elégedésére elintézte a címer- és zászlókérdést, evvel az aktussal lekerül a napirendről a ben­nünket jogos felháborodással sokszor eltöltött közjogi probléma. Eddig az volt a sérelem, hogy a cs. és kir. közös hadseregben és hadi­tengerészetben használatos zászló csak Auszt­ria színeiből és címeréből állott. Ez a címer magában foglalta Magyarország címerét is, mert Ferenc császár 1804-ben a Habsburg uralkodóház alatt lévő összes államok címerét állapította meg mikor az osztrák császári cí­met felvette. Nem is ismerték Magyarországot a külföldön másképen, csak mint osztrák örö­kös tartományt, nem szólva Ausztriáról, mely ügyelt arra, hogy ne is ismerjenek másként. Mikor 1867-ben, a kiegyezéskor a mo­narchia dualisztikus alkotmányát es a két ál­lam egymáshoz való viszonyát rendezték, a cimerkérdést figyelmen kivül hagyták. A ma­gyar szent korona országainak címeit az 1848. XXI. t.-c. határozta meg és megállapította, hogy az összes középületeken, intézményeken, magyar hajókon ez a zászló használandó. A magyar cimeit 1879-ben állapították meg, de ez nem vonatkozott külföldi és a had seregben való használatra. Az osztrák címert, tudniilik a kétfejű sast és a fekete sárga, vala­mint a fehér piros színeket 1867 óta az osztrák örökös tartományokban és az egész osztrák­magyar monarchia szimbolizálására használták. Igy a cs. és kir. közös hadsereg és hadiflotta zászlóin, valamint a külföldi cs. és kir. konzu­látusokon. A most megállapított uj, fehér zászló, melyet a hadügyi és küiügyi szolgálatban fognak hasz­nálni, magában foglalja mind Ausztria, mind Magyarország címerét, melyeket a Habsburg­ház családi címere köt össze és egyszallag, rajta a pragmatika sankció szövegéből vett szavak: .Indivisibiliter ac inseparabiliter !* — oszthatatlanul és elválaszthatatlanul. — A zászló másik oldala őfelsége monogramját mutatja, a szegély pedig fekete sárga, piros fehér zöld nyelvekből áll. Reméljük, hogy az uj zászló barátságban és szeretetben fogja egyesíteni mind a két államot, mely oly sokat ellenségeskedett és mely most egymás oldalán, vállvetve küzd, hogy megvédje becsületét és önállóságát. K. D. A hadbavonultak felöli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító Irodája (Iskola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség) Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7 ezenkívül szerdán'és szombaton délelőtt 10—12 óráig. A közigazgatási bizottság ülése. Szabolcsvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 14-én tartott* meg rendes havi ülését Mikecz Dezső alispán elnöklése melleit. Jelen voltak: Mikecz István főjegyző, dr. Kausay Ödön, Evva István másodfőjegyzők, Mikecz László, Dobos László aljegyzők, dr. Szesztay Zoltán tiszti-főügyész, Koczogh József árvaszéki h. elnök, dr. Dohnál József tiszti­főorvos, Sefcsik József királyi pénzügyigazgató, Hoffmann Sándor kir. főmérnök, dr. Wilt György kir. tanfelügyelő, Kausay Tibor gazd. felügyelő, Somogyi Gyula, Orosz Miklós és Járossy Sán­dor bizottsági tagok. Mikecz Dezső alispánnak a közigazgatás szeptember havi nevezetesebb eseményeiről Mikecz István főjegyző a következő jelentésben számolt be: Az elmúlt szeptember havában is lankadat­lanul tombolt a háború vihara fejünk telett. Dübörögve, lángolva ég tovább a rettenetes kohó, melynek telhetetlen gyomra kielégíthe­tetlen mohósággal nyeli el, hová tovább mind­azt ami drága az ember szivének s amit pz emberi agy munkája évszázadok kitartó küzdel­mével nagygyá és széppé alkotott. Nem szűnik ez a sorvasztó, minden em­beri képzeletet felülmúló tüzpokol, sőt ujabb levegőt, ujabb táplálékot, ujabb fellángolást kap a Balkán beavatkozással, mely hová tovább elkerülhetetlenül közeledik felénk. A háború réme 14 havi tombolás után visszatér oda a honnan szörnyű útjára elindult. Romboló kőr­útján nem tudta elérni célját: az eltiprásra szánt nemzetek — hála a Gondviselésnek — felülmaradtak a reájok erőszakolt élet-halál küzdelemben és most legjobb reménységgel várhatják, hogy a háborúnak ellenségeink által a Balkánon feltámasztott réme ott fog elpusz­tulni saját fészkében, melyből áldatlan éle­tére kelt. A magunk részéről, mint a háború egész ideje alatt, ugy e hónapban is minden erőnk­kel, becsületes munkálkodással igyekeztünk a hatáskörűnkbe utalt teendőket teljesíteni s a nagy cél érdekében kifejtett munkálkodásainkról az alábbiakban számolok be: Bematató szemlék. Az illetékes katonai parancsnokságokkal tőrtént megállapodások után az 1865—1872 évi születésű népfelkelők bemutató szemléje az egész szeptember hó folyama alatt, egész ok­tóber hó 7-ig tartott. A honvédelmi miniszter ur 13100—915 eln. számú rendeletével az 1873 évtől 1896 évig bezárólag terjedő időben született s az eddig tartott bemutató szemléken alkalmatla­noknak találtatott, illetőleg alkalmasnak, de tényleges szolgálatból alkalmatlanságuk folytán elbocsátatott népfelkelők pótszemléjét elren­delte. Ezen pótszemlére kötelezett egyének ösz­szeirása október hó 17 és 24-ík napjai között fog eszközöltetni. Apótszemlék az 1892—1894 és 1878—1890 évi születésű egyénekre nézve október hó 27­től, november hó 30-ig terjedő időben, az 1891 — 1895—1896 és 1873—1877 évi szüle­tésű egyénekre nézve pedig december hó 6-tól december hó 31-ig fognak megtartatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom