Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-10 / 81. szám

2 81 -ik szám. jsfyíryidék. Í915. október 10. pusztulásával szégyenletes szolgaság, hazátlanság s nyomor várakozik az élet­ben maradókra. És bár olyan sokan elhulottak és idegen országban, jeltelen sirokban alusszák örök álmukat, elhullot­tak személyválogatás nélkül hercegek, grófok, bárók, nemesek, polgárok, papok, tanítók, munkások, gazdák és cselédek, gazdagok, szegények s oly sok ezerre nőtt az özvegyek és árvák, a rokkantnak, a sánták a vakok, a félkezüek, féllábuak, a bénák, szóval a munkatehetetlen nyo­morékok száma; de azért a veszteséget, a gyászt, a nyomorúságot, az érdekel­tek viselik, hordozzák némán, önmeg­adással és keresztyéni türelemmel is igy sóhajtanak fel a költővel „<?'/z ezt Hazám­ért szenvedem s ez rajtam drága folt"! Azonban nt. e. megyei közgyűlés! bár a hősi küzdelem, elszántság és önfelál­dozás mellett Hazánk és nemzetünk idáig a gondviselés jósága és segedelme mel­lett fen maradt is és az északi rém nem foglalhatta el Debreczent és Budapestet, mint tervézte, mindamellett kimondhatat­lan károkat, leírhatatlan szenvedéseket állottak ki hösí elszántsággal és önfelál­dozással küzdő vitéz katonáink és hü szövetségesünk, a dicső és nagy német nemzet fiainak küzdelmein kivül, főleg Mármaros, Bereg, és Ung; de különösen mégis Zemplén és Sáros vármegye északi vidékeinek lakossága, ahol temp­lomok, iskolák magán lakások egyszóval egész községek és lakóházak a földig leromboltattak. Mint a tatárpusztitás ko­rából a vereckei szorost, amelyen át a tatárok Hazánk földére beözönlőitek, im­máron századok óta emlegetjük: azon­képen az uzsoki és duklai szorosban vivott harcokat ís emlegetni fogják Ha­zánk életében és történetében és a há­borús feljegyzések történetében talán mig a világ fennáll: mint Szigetvárt, Mohá­csot, mint a thermopylaei szorost is emlegetik. Hogy ezenkívül mit szenvedtek az egyes egyházak, iskolák, lelkészek, taní­tók és egyházi elöljárók, hogy iskoláin­kat, óvodáinkat sok helyütt elfoglalták kórházaknak, raktáraknak, szertáraknak; hogy e megyénk tanácsbirói karából kettő, lelkészeink közül szintén kettő s tanítóik küzül 35 en mentek el a harcmezöre; többen el is haltak, számosan megsebe­sültek, sokan hadifogságot szenvednek; hogy voltak gyülekezetek, ahol egyetlen ember, a lelkész maradt otthon a belhi­vatalnokok közzül, aki aztán egyedül állott helyt a templomban, az iskolában a temetéseknél, a szövetkezetben, a ve­reskereszt-egyletben, a segélyezéseknél s a kórházban; hogy az iskolai körlá­togatóság nem volt megejthető, hogy az e. megyei látogatáskor egyes egyházme­gyei látogatók még gyalogosan is jártak és végezték küldetésüket; mivel a köz­ségben fuvarost sem lehetett fogadni: ezekről bővebben esperesi évi jelenté­semben emlékezem meg. Itt most már röviden még csak arra kívánok kiterjesz­kedni, hogy mit tettek egyes református gyülekezeteink s azok lelkészei, tanítói és egyházi elöljárói a leírhatatlan felfor­dulásban s á megszámlálhatatlan orvos­lást igénylő szükséggel és teendőkkel szemben e megyei gyűlésünk 1914. évi 90. sz. a. határozata alapján. (Folyt, köv.) Levél a harctérre. „Ott a helyem." Nemes önbizalom, de ne az önhittség Rugói lelkedet tettekre feszítsék! Arany. Édes fiam 1 Sokszor elgondolkoztam azon a kérdésen, hogy mi lehetett az oka esetleg végzetes elhatározásodnak, s micsoda erő kény­szeritett arra, hogy idő előtt állj ki a kemény harcok vérmezejére ?! Talán a katonai pályának szépsége ? De hiszen sohase mutattad semmi jeléi annak, hogy hivatást érzel magadban e nehéz kenyér iránt. Vagy inkább az a fiatalos, ösztönszerű vágy, amit Arany igy énekelt meg: „Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba ?" Igen, ha nem tudnád, hogy manapság a személyes vitézség korántsem érvényesülhet úgy, mint a régi har­cok daliás idején! Vagy az élettől való könnyű menekülés gondolata csábított? De hiszen mindig azt lát­tuk, hogy igazán szeretsz élni és a legkomo­lyabban készültél rá az életküzdelemre. Alig hiszem tehát, hogy ezek bármelyike döntő tényezője lett volna sietésszámba menő törekvésednek. Am egyszerre a maga teljességében meg­adja kérdésemre a feleletet az az ismételten fülembe csengő nyilatkozatod : s Ügy érzem, hogy ott a helyem, s egy percig se tudnám elviselni azt a gondolatot, hogy nem teljesítettem leg­szentebb kötelességemet, mikor mindnyájunknak el kellett menni!" Ezt jól esik egyszersmindenkorra megálla­pítanom, neked pedig becsületedre válik, bár­milyen sors várjon rád a jövőben. És amit most mondok, az egész ifjúságnak szeretném lelkére kötni: vajha mindinkább tu­datossá válnék bennetek az a legnagyobb em­beri és nemzeti tőke, amit kötelességérzetnek, fokozottabb mértékben becsvágynak nevezünk. Igyekezzék megkeresni s lehetőleg megta­lálni mindenki a maga helyét, s töltse be el­szántan, férfiasan és hasznosan : ebben van a siker kulcsa, ebből áll az élet boldogsága. Tegye pedig ezt mindenki a saját szemé­lyes felelősségére! Ami téged illet, leveleidnek minden sora elárulja azt, hogy így gondolkozol. A fáradal­makat föl se veszed, a veszedelmeket gyöngé­den elhallgatod, aggodalmainkat minden erőddel eloszlatni igyekszel. Köszönet érte, ha nem mindenben helye­seljük is eljárásodat. Mert mi mindent szeret­nénk tudni rólad, s bennünket minden érdekel, ami körülötted és veled történik Távozásodnak ránk nézve oly emlékezetes alkalmát arra használtam fel, hogy ifjúkorom egyik legkedvesebb emlékével, kardommal aján­dékozzalak meg. Hazánknak legtávolabb eső széléig vittem el utánad, mert tudtam, hogy örömmel veszed, talán várod is tőlem. Pedig vajmi kevés hasznát láthatod, sőt egyenest alkalmatlan útitársad, mikor inkább térképre, távcsőre s egyéb mai fölszerelési cik­kekre van szükséged. De ha egyébre nem szolgál, legalább szim­bóluma legyen annak, hogy becsülettel végezd munkádat. Mert csak ennek jutalma lehet a becsülés, mindenekfölött az önbecsülés. Amaz elmaradhat, csak ezt érdemeld meg s nem hiányzik semmid sem! Te nem fogsz félreérteni engem abban, hogy nem valami külön katonai becsületre gon­dolok ; mert hiszen a dolog természete szerint csak egy becsület van. Az a fő, hogy legyen I Egyébként is van-e különbség katona és nem katona között ma, mikor mindnyájan küzdő harcosok s ilyen értelemben katonák vagyunk ? ! Engem is besoroztak, édes fiam, számos kortársammal együtt, s ha ifjú erőt nem is, ifjú lelkesedést mindenesetre tudnék magammal vinni, ha úgy fordul a kocka. Milyen szép lenne, ha egymás oldalára kerülnénk! Első medvém. A barna medve még elég gyakran előfor­dul hazánkban. A Kárpálok koszorúja, — Tren­cséntői—Krassószörényig, s ezen hegykoszoru nyúlványai — mindenütt búvóhelyet ad leg­nagyobb és iegérdekesebb duvadnak. Legsűrűbben az alacsonytálra havas aljain, s ennek környékén Liptó, Zólyom, Gömőr, és Turóc megyékben fordul elő. A mármarosi és erdélyi havas vidékek környékén is elég gyakori, s ősszel, gyümölcs, kukorica és zab erés idején elkalandozik a szathmari, bihari előhegyekbe is. Életmódja nagyon érdekes, mondhatnám kedélyes. Tapláléka nagyon vegyes. Leginkább erdei gyümölcsökkel táplálkozik. Aho! kiterjedt áfonyások, málnások, madárberkenye, som, vadalma és vadkörte van, ahol kövér erdei legelők, esztenázott helyek találhatók, szívesen üti fel tanyáját, s mig a csemegében tart, vagy meg nem zavarják, ott is marad. Meglátogatja a községi kerteket a szilva kedvéért, feltúrja a hangyabojokat, s messze elkalandozik a bükk mag után is. Innen van, hogy sokszor olyan helyen is eiőfordul, ahol arra nem számítanak. Általában félénk, óvatos, az ember elől kitér, de ha az anyamedvét fiaival meglepik, vagy ha megsebesül, vagy szorult helyzetbe kerül, támad, s ilyenkor nagyon veszélyes. Két öles ugrásokkal közeledik támadója felé, s közvetlen közelbe érve két lábra áll, s óriási ütéssel sujt le áldozatára, s a jobbik eset, ha csak a scalpot veszi le, legtöbbször halálos ütést mér. Amelyik a húsra rákap, az állatokra, ju­hok, lovak, szarvasmarhák és szarvasra nagyon veszélyessé válik, áldozatát tarkón üti, s az elejtett zsákmányt a sűrűbe vonszolja, s éjjel fogyasztja el. Az elejtett állati hullán elejthető. A közel­ben egész éjjel egy faágon kuporogva, úgyne­vezett magasülésen lesi a türelmes vadász, s elképzelhető, minő kellemetlen érzés lehet, a hűs őszi éjszakában, egyedüllétben, kényelmet­len helyen, kihúzni az éjszakát, érezni a veszé­lyes vad közelségét, s hallgatni a csontok ropo­gását. Ha sikerül a les, ugy a jutalom megérte a fáradságot, mert igen ritka esetben sikerül a gyönyörű medve bőrre szert tenni. Egyébkor a medvével ugy találkozni, hogy alkalmas fegyver, lőszer legyen kéznél, igen ritka eset. Innen van, hogy urivadász ritkán jut a medvelövés szerencséjéhez. Liptószentmiklóson ütöttem fel vadász­tanyámat. Ionén rándultam ki a környék vad­dus vidékének becserkészetésére. Szarvas, őz, disznó és zerge, bőven van itt mindenütt, s elég gyakori a medve is. M^N-TÓSZEKRÉMYEK a nm. m. kir. belügyminiszter ur rendeletének BLUHBERQ JÓZ5EF Előnyös árakban kaphatók: fertőtlenitő-cikkek és szerek megfelelő összeállításban már 6 koronáért, kötszergyárában szerezhetik be. illatszerek,szappanok, hadfelszerelési cikkek,fénykép egyes hiányzó alkatrészek legolcsóbban Telefonszám 96. :: Kath. parochia. és kerékpár-alkatrészek, mindennemű gummiáruk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom