Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-09-23 / 76. szám

I 76-ik szám. [^NYtmmtM 1915, szeptember 23. 3 A Szed-il-Bar-szakaszon a bal- és jobbszárnyunk előtt sáncmunkákkal foglalkozó ellenséges csapatokat heves tüzeléssel kényszeritettük, hogy munkájukat hagyják abba. Az ellenség meglepetésszerű tüzelést indított balszárnyunk ellen és milliónyi lövedéket pazarolt el, anélkül, hogy veszteségeket okozott volna nekünk. Szeptember 19-én egy ellenséges torpedónaszádot, amely Kerevizdere tokolatához közeledett és állásainkat bombázta, menekülésre kényszeritettünk. Egy ellenséges repülőgép egy Degirmen-Burnu előtt horgonyzó kórházhajónkra négy bombát dobott. Megállapítottuk, hogy az ellenség kórházhajóit csapatszállításra, valamint arra használja fel, hogy az árbocokon őröket helyezen el. Irak-front: Szeptember 18-án újból meglepetésszerű támadást intéztünk az ellenség ellen Kománál. Az ellenséget kényszeritettük, hogy ágyúit és partraszállitott csapatainak egy részét vissza vigye a hajókra. Az ellenség eközben súlyos veszteségeket szenvedett. Ugyanazon a napon önkétesekkel megerősített lovasságunk az ellenséges tábor mögé jutott, sikeres földerítéseket végzett és az ellenséget elűzte. Egyik hajónk a Patagonia nevü angol gőzöst, amely szállítmánnyal volt megrakva, az odasszai kikötő előtt megtorpedózta és elsülyesztette. A többi arcvonalon a helyzet változatlan. Berlin, szeptember 21. Nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér: Sauchez-Arass szakaszon francia tüzérség csaknem szakadatlanul erős tüzelést folytatott, Neuwille környékén kézigránátokkal harcra került a sor. A tegnap rommálőtt Sapigneulli zsilipházat (az Aisne Marne csatorna mellett Reimstől északnyugatra) éjszaka a maradványok felrobbantása után tervszerűen és anélkül, hogy ellenséggel érintkezésbe kerültünk volna, kiürítettük. Perthestól nyugatra (schampagneba) és az Argonokban az ellenség állásaiban sikeres aknarobbantásokat végeztünk. A Hartmannsweillerkopfon több kézigránát támadást visszavertünk. Keleti hadszíntér: Hindenburg tábornagy hadcsoportja Eichhorn vezérezredes csapatának támadása Oschnijanatól északnyugatra és délnyugatra előrehalad. A hadcsoport jobb szárnya utóvdharcok közben elérte a Lidától keletre és Newogrodektől nyugatra elterülő vidéket. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja: Dwarzec mellett és attól délre kikényszeritettük az átkelést a molcadzon Nowaja Mischtől délkeletre húzódó vonalig (Osztrentól nyugatra jutottak. Mackensen tábornagy hadcsoportja: Helyzet változatlan. Délkeleti hadszíntér: Német csapatokkal említésre méltó esemény nem történt. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Az archimedesi csavar Soha annyi hivatkozás nem történt valamire, mint most a háborúra. Új vagyonok, új keresetforrások, új gazságok keletkeztek s valamennyinek a jelszava : háború van. Az üzletkötések főelve, a kedvező konjuktúrák kihasználása, sohasem dühöngött olyan képzeletet meghaladó mértékben, mint manapság. A kereskedőnek, iparosnak, termelőnek ugyanis a háború „kedvező konjuktúra", amelyet falánk kapzsisággal aknáz ki a forgalom minden trükkjével s a legnagyobb szemérmetlenséggel. Különösen a termelő és a közvetítő a két főbünös, nagyobb ellenségeink az ellenségnél. S ami a legnagyobb baj, hogy nem is védekezhetünk ellenük, jobban mondva, nincs aki megvédjen bennünket a kérlelhetetlen kizsákmányolás ellen. Külső ellenségünket a magyar baka szuronya tartja távol nádfödeles kis házikónktól, de a házi tolvajok és a vérséges kötelékünkben álló rablók alattomos támadása ellen tett egyetlen intézkedés, az árak maximálása, a madárijesztő nevetséges nimbuszát vette föl, még nagyobb vakmerőségre, még telhetetlenebb szipolyozásra serkentve a társadalom rablómadarait. Az archimedesi csavar hajtóját serényen forgatják ők, csak úgy dűl a pénz ölükbe, mint az égi manna. Már nem elég nekik az aranyunk, vérünkre is szomjaznak, ütőerünkből akarják kiszivattyúzni az élet lüktető elemét. S jaj nekünk, ha kimerjük nyitni a szánkat, ha segélyért próbálunk kiáltani az állami gépezet fejeihez, vagy ha átkos szitkozódással rázzuk öklünket az ég felé. Jaj nekünk, mert minden mozdulatra sebesebb forgásba kezd az archimedesi csavar s minden fordulatnál lassabban dobban a szivünk, fogyasztói mivoltunk nyomorult testiségének még nyomorultabb kialudt kazánja, hogy ott dögöljünk meg az útszélen a termelő hiénák és közvetítő dögmadarak gúnyos rikoltásai között. Nyomorult proletár sors. Megérdemeltük. Hiszen mi voltunk azok a lázadó renitensek, akik a legnagyobb megpróbáltatások idején sem nyitottuk panaszra ajkunkat. Mi voltunk azok, akik a társadalmi kapillaritás mindent elsodró törvénye ellenére föntartottuk magunkat a lateiner-osztály európai nívóján, mi voltunk azok, akik éhbérhez hasonló fizetésünkből tudós, müveit osztályát teremtettük meg a magyar tisztviselői karnak ; mi voltunk azok, akik a világ legtanultabb, legképzettebb tisztjeivel láttuk el a hadsereget, mely íme világokat dönt halomra, mi voltunk ennek az országnak a krémje, nem születésre, nem vagyonra, hanem belső értékre, valódi tartalomra nézve. S most lásd nyájas olvasó a mellékelt állapotokat. Voltál már a piacon, a mészárszékben, a füszeresboltban, a lisztüzletben, a cipőkereskedésben ? Beszéltél már a szabóddal ? Tárgyaltál már cselédszerzővel, fuvarossal, napszámos emberrel ? Hányszor számoltad meg a havi fizetésedet, hányszor csonkítottad meg a költségvetésedet? Lemondtál a téliruháról, jó lesz a tavalyi is, új cipő helyett jársz a megfoltozott régiben, Iemondtál a borról, a mindennapi szivarról, a fehér kenyérről, a húsról, a meleg szobáról, lemondtál a mennyei üdvösségedről, amikor elátkoztad életed vámpírjait, a háború elsodorta a fiadat, a reménységedet, a testvéredet, a te nyakadba szakadtak az ő árvái és özvegyei is, ugyan micsoda tragédiája zudulhat még a nyakadba, hogy ezek a siralmak megszaporodjanak, ugyan meddig foroghat még Archimedes bölcs végnélküli csavarja? Nem volna-e okosabb dolog, ha a legközelebbi lámpavasra akasztanád fel magadat ? Diogenes, A hadbavonultak felőli hlrsíorzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító Irodája (Iskola utea 6. Feminista Egyleti helyiség) Hivatalos órák hétköznapokon délután 5 — 7 ezenkiviil szerdán és szombaton délelőtt 10-13 óráig. A San mellől, — Egy honvéd naplójából. — ...Fölkelt a nap s a földre lépett ragyogó köntösben a rózsaszín hajnal. A rezgő napsugár megcsókolt minden fűszálat, minden virágot s biztos nyugodtsággal haladt tova a széles nagy mezőn, melynek testét kígyózva szelte ketté a San. A part két oldalán elpudvásodott, szélesen terjeszkedő, öreg fűzfatörzsek hajoltak a szürke viz felé, rajtuk itt-ott egy-egy kövér, fekete madár ült s mintha a csonka füzfatörzsek frissen lefűrészelt nagy lombsátrait sajnálták volna, hangosan kiabáltak: kár... kár... A hullámos, szennyes fodrok ezüstfényben ragyogtak s tőlünk balra, a viz hajlékony tükrére rárajzoiódolt egy hatalmas vashid vizbelógó csonka maradványa, s az árnyékrajz nagy vonalai összeölelkeztek a vizig égett cölöpmaradványokkal, melyek a felgyújtott orosz hadihíd alapjai voltak. A San közvetlen környékén béke honolt. A túlsó parton az orosz is, az innenső parton mi is, csak éjjel dolgoztunk, s igy készítettük el a sáncokat, a fedezékeket. Az éjjeli földmunkában elfáradt fiuk a friss, nyirkos fedezékben a jótékony álom uj erőtadó áldását élvezték még, amikor keskeny földkunyhómból kibújtam, s gyorsan terepszemlét tartva, gyönyörködhettem a hajnal bűbájos szépségében. Nem sokáig tartott a csöndes béke... Az alig ébredő reggel csendjét s a fáradt bakák seregét hangos gépmadár berregés s a gépmadárra irányított ágyuk erős dörgése verte fel. Senki sem bujt ki a fedezékből. Nem annyira a gépmadárra irányított és a magasból lehulló lövedékből, srapnelldarabokból s a repülőgépről esetleg ledobott bombáktól tartva, mint inkább a fáradtság és a fásultságtól mindenki helyén maradt. .Gépmadár ?* .Igen 1* .Muszka?* .Muszka!* Ez volt az egész... S az alvásban megzavartak ezzel megfordultak és szidták a muszkát... Én fedezékembem letérdelve figyeltem a robbanásszülte felhőfoltokat, melyek között ügyesen szállt fel, vagy le és siklott tova az orosz pilóta, hogy a vele levő megfigyelő kikémlelhesse a mi összes állásainkat. Bosszankodtam... Micsoda pusztulás lesz itt, ha az a muszka hazarepül... A már eddig leadott jelzései is tönkretehetmk bennünket. Egy pár lövés után belövi magát a tüzérségük s azután végünk van... Még szerencse, hogy közöttünk van a San, így nem rohanhatnak reánk... Mérgelődtem és én is szidtam ac oroszt... ...Pár pillanat még s azután szinte viszszafojtott lélekzettel lestem a következménye•ket... Etfy gépmadár a mi repülőállomásunk felöl, nyíl egyenesen az orosz gép felé sietve, hallatta zugó berregését... Feltem, hogy az orosz gép hazarepül... Nem tehette... s ideje sem volt rá s előtte tűzzel szinte elzárták az utat... Feljebb emelkedett... A miénk közelébe volt már s még magasabbra szállt... Azután sokáig hajszolták egymást... Körűiké ringtek, leereszkedtek szédületes gyorsan, majd újra fel, mindig egymás mellett... őrült hajsza... Kínosan nyújtották a nagy összecsapást... Az orosz észleleteivel haza akart, menni... Leadott jelzéseit még személyes jelentéseivel is fokozni akarta... menekülni akart... Le nem mert szállni... tudta, hogy figyelik a San mellől... A mienk — egy német gép — lehetőleg a gépeket s az embereket épen akarta lehozni magával együtt... De hiába I A végzet nem igy rendelkezett! Az idegeket tépő, vad hajsza után egy furcsa dolog történt... A német látva, hogy nem boldogul az orosszal, addig keringett gépével körötte, mig egyszer kivédhetetlen helyzetet teremtve, belerepült gépével a muszka gép testébe... s igy mindkét gép összazuzódva-rohant a föld felé...: lefelé... A mi oldalunkon egy erdő volt... E felett szállt lefele az egymásba fúródott két gépmadár... Az erdő felett... A fák biztosan recsegve,