Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-01-31 / 9. szám

9-ik szám. JNÍyíryidék 1915. január 31. 5 — A nőipariskola vezetősége tudomására hozza az érdekelt szülőknek és tanulóknak, hogy a felsöruhavarró tanfolyam a II. félévben megnyílik. E tanfolyamra tíz tanuló vétetik fel; ezért ajánlatos mielőbb beiratkozni. A beiratások e héten vannak. Felvétele dij 3 K, a félévi tandíj 20 K. Rendelésre az intézet fehérnemű és diszkézimunkák elkészítését elvállalja. — Eltűnt gyermek. Gincsai József cigánybokori lakos Erzsébet nevű 13 éves leánya folyó hó 25-én nyomtalanul eltűnt. Szürke karton szoknya, dohányszínű kabát és vöröses kendő volt rajta. Termete nyúlánk, szeme szürke. Beszél magyarul és tótul. Remington irógép és kellékek kaphatók a Jóba-nyomdában, Nyíregyházán. — A Vörös Club! E cím alatt az Apolló-színház szombat, vasárnap, hétfői előadásaiban nagystylü filmslágert mutat be a népszerű dán színészek interpretálásában. E. Zaugetiberg, a „Hadititok" világhírű szereplője. A női főszerepet Edit Psylander játsza. A darab négy felvonása páratlanul izgalmas jelenetek sorozata. A legújabb harctéri felvételek sorozatában a Diukmiden körüli harcok kerülnek bemutatásra. Kivételesen e héten kedden és szerdán is lesz előadás, amelyeken a „Fekete Ördög" cimü filmszenzáció kerül szinre. — Vigyázzunk a gyerekekre. A napok óta tartó fagy vékony jégkéreggel vonta be a vizeket, amelyeken a korcsolyázás ás csúszkálás életveszélyes. Már eddig is fordultak elő balesetek, szerencsére nem komoly kimenetellel, mert egy kis jeges fürdő árán a gyerekek meg nem hűltek. Lehetnek azonban komolyabb befolyású esetek is, mert a gyerekek lopva eljárnak a bujtosi gödrökre is, ahol pedig igen mély helyek is találhatók. — Vessünk sok tavaszí kalászost. A hivatalos jelentések megnyugtatnak bennünket afelől, hogy őszi vetésűnk nem kevesebb mint szokott lenni más években, s igy meg van a reményünk arra, hogy akár egy közepes termés esetén is, buza szükségletünk bőséges fedezetet nyerjen. Ugy látszik azonban az 1915. év gabona szükséglete sokkalta nagyobb lesz mint szokott lenni normális években. A háború megakadályozza azt, hogy Amerikából behozhatok legyenak búza és lisztkészletek, amelyekre nekünk magyaroknak ugyan nincs szükségünk, de annál nagyobb szüksége van Németországnak észüksége lenne, ha a háború sokáig fog tartani Ausztriának is, mert egyik állam se tud annyit termelni, hogy a háború folytán felfokozódó gabona szükségletét saját maga fedezhesse. Miután tehát Amerika nem tudja ellátni ez államok szükségletét a tengeri hajózás bizonytalansága miatt, nekünk kell lesz szövetségesünk ezirányu szükségleteit kielégíteni, s ezért kell sokkalta nagyobb termésre törekednünk mint a minővel rendelkeztünk eddig. Nagyon fontos dolog tehát, kogy tavasszal sok búzát, tavasz rozsot és különösen sok árpát vessünk, hogy a fokozódó szükségletet minden irányban kielégithessük. Nem elegeneő azonban ebből a célból talajainkat sói előkészíteni, mert azok a talajok, amelyekbe ezeket a kalászosokat vetpi szoktuk, legnagyobrészt már régen kaptak istálló trágyát, s igy megapad bennük a növényi tápláló anyag és nem adhatnak nagy termést. Pedig most, amikor olyan drága a vetőmag, okvetlenül nagy termésekre nagy termésekre kell törekedni, amit csak ugy érhetünk el, ha az istálló trágya hiányát műtrágyákkal pótoljuk. * ilt levél Kauzsay Tibor m. kir. gazd. felügyelő úrhoz Nyíregyházán. Huszonötéves mult áll a hátam megett gazdasági téren, hol kitártó munkával és szorgalommal küzdöttem és küzdök a megélhetésért. Ki a tanulmányaimat és prakszisomat, igazán mondva, a természettől merítettem, mely körülmény kétségtelenné teszi, hogy egy ilyen gazda tisztába nem volna az elmúlt pár év és a jelenlegi helyzet nehézségeivel. Régóta érlelődik már bennem az az elhatározás, hogy több társammal egyifct tapasztalt gazdasági bajok orvoslására valamelyes akciót kellene kezdenünk, mely felismerné a bajokat és azokra orvoslást igyekezne keresni. Ez a körülmény adja kezembe ez alkalommal a tollat, hogy a földmivelésügyi kormány szabolcsmegyei megbízottjához, a Felügyelő úrhoz fordulok, kérve — különösen a jelenlegi nehéz helyzetre való tekintettel — a bajok — legalább is — részbeni orvoslását. A mai világháború próbára tette nemzetünket, próbára tette fiait. Egy részük — a fiatalok, az erősek, a nemzet szine-virága a véres csatamezőkön szórja a halált, sokak felett már a sírhant domborodik a nagy harc után, másrészük idehaza végzi fokozottabb erővel és kitartással napi foglalkozását, hogy az állam gépezete egy percre se akadjon meg. Amiért most a harc dul széles e világon, nekünk itthon maradottaknak, különösen a gazdáknak nem szabad munkánkat, üzemünket egy percre sem pihentetni, sőt minden igyekezetünkkel fokozottabb erőkifejtésre kell azt sarkalni, mert ha itthon megbénul csak egy iparág is, vagy szünet áll be, hacsak rövid időre is a mezőgazdaságban, hiába a harcra kész hadsereg, ha sem annak, sem az itthonmaradottaknak nincs meg az elsőrendű szükséglet kielégítése : nincs élelmiszer! Azonban az állam gondoskodása az élet minden jelenségére kiterjedvén, anyagi és erkölcsi beavatkozásával igyekszik a hiányt pótolni minden téren, miért is még eddig sehol észrevehető fennakadás nem állott be. Nem absolut mértékkel mérve nézem én ezt, hanem csak relatíve, a mai világrenditő eseményekhez viszonyítva. A hadbavonultak itthonmaradottjai, legyenek azok iparosok, kereskedők, napszámosok, kisgazdák, vagy más foglalkozásbeliek, kapják a nagy államsegélyt, melyet bizony azok közzül sokan nem kenyérre, vagy szükséges ruhadarabokra, hanem likőrre, cifra ruhákra stb., pazarolnak a „könnyen jött, könynyen megy* theoria alapján. A segélyezetteknek legalább 50%-a olyan, akik minimális kellékeivel sem bírnak a segélyre jogosultságnak. Mégis mindennapi jelenség, hogy 50—60 ezer koronányi vagyonnal rendelkezők segélyt kapnak. Egy tapasztó cigánynak itthonmaradt felesége 63 koronát kap havonkint, kinek soha nem volt egy csomóban 6 koronája sem s igy nem ismervén a pénz értékét, italra költi azt és gyermekei még jobban éheznek, mint, mikor kéregetésből éltek. Éppen ilyen szerencsés a helyzetök az állami kincstári és az állammal fizetési kötelezettségben állók családtagjainak is, mivel mindezek hiány nélkül folyósítják a bevonult családjának a fizetest, minek folytán hiányt azok sem szenvednek. Sok hadrakeltnek még mellékfoglalkozása is lévén, azzal is gyarapíthatja itthoni vagyonkáját. Érzékeny veszteség a társadalomnak még csak egy rétegét érte, ez a gazdatársadalom. Értem itt különösen a kis és nagybérlőket és az 1000 holdon aluli kisbirtokosokat. Nehéz a helyzeiük a 40—100 holdas kisgazdának, aki teljesen elvesztette a munkáskezet, kivel kapálja be és aratja be az ilyen a földjét, mikor csak nő és gyermek áll rendelkezésére ? Legérzékenyebben sulytják azonban a mai események a néhány száz holdas birtokosokat és az 1—2—4 stb. ezerholdas bérlőket, akiknek a rengeteg kiadás, nagy bérösszeg és adó fizetési kötelezettsége mellett még a megélhetésre is elő kell teremteni a fedezetet. Ezekről még nem történt állami gondoskodás. Pedig mi lesz, ha ez az osztály, mely a hadseregnek a legelső szükségleteit: a kenyeret és a hust szolgáltatja, csődöt mond? Nincs kellő számú cselédség, nincs akinek feles, vagy harmados földet adjon a gazda, holott pedig e nélkül kénytelen lesz vetés alá kerülő földje nagy részét parlagon hagyni. Ott van egy-egy nagyobb bérlésben az ezer holdakra menő őszi vetés, ki fogja azt learatni, kicsépelni ? Ez a helyzet — úgy hiszem, mindenütt egyforma és mindenütt nyomasztóan nehezedik a gazdatársadalomra. Én a tiszai járás egyik nagy bérlője vagyok ; 4030 holdnyi bérletem 10 község határára terjed ki, hol eddig a legjobb munkásviszonyok voltak, ma azonban sem cseléd, sem dohányos, sem napszámos ember nincs, holott pedig ezek nélkül gazdálkodni lehetetlen. Cselédét sem elég számban, sem elegendő minőségben nem lehet kapni, mivel az arravaló egyének mind a hadsereg szolgálatában állanak. Mit tegyen akkor egy gazda, ha igái megvannak és nem tud hozzá cselédet beállítani. Ugyanez a helyzet a dohányosokra vonatkozólag. E téren pedig nagyon elsőrendű érdek az állam beavatkozása, amennyiben a dohánytermelés ma nem a termelőknek, hanem a kincstárnak hozza a hasznot! Erre ugyan azt mondja a Magyar dohány újság 1915. évi 1. száma, hogy a legegyszerűbb megoldás a feles szerződést a hadbavonult kertészek feleségével megkötni. Ennek semmi törvényes akadálya nincsen, de természetesen ez csak azon esetben lehetséges, ha az illetőben elég biztosítékot látunk. Már pedig én a dohányosnékban nem látok elég biztosítékot. De nem is szerződik, mikor kapja az államsegélyt és megél kevés munkából! Ez az a pont, ahol okvetlen állami segítségre van szükség. De nem kapni egy nagy gazdasághoz megfelelő számú és minőségű napszámost sem! Férfi egyáltalában nincs, csak nő és gyermek ; azok pedig — a fennti okból — szintén a könnyebb végét fogják a dolognak és vagy egyáltalában nem, vagy csak ha kedve jön hozzá, mennek napszámba. Ma határozottan a hadbavonult napszámos feleségének van a legjobb dolga! Súlyos körülmény nálunk az is, hogy tavaszi burgonya és tengeri föld kiosztásáról szó sem lehet. 1000 hold tavaszi földem van kiosztani való és mindössze 200-at lehet belőle értékesíteni ! Kérdem, mi legyen a többivel, mikor más tavasz mag pl. zab és árpa pénzért sem kapható ? De ha kapható is volna, azt az óriási ár miatt a gazda nem bírja. Itt is szüsség volna az állami beavatkozásra. Nagyon fontos még az aratás kérdése, melyről nagyobb gazdaságban már ilyenkor gondoskodás szokott történni. Azok a tót aratók, akikkel más években el voltunk látva, ma szintén a harctéren vannak; az otthonmaradtak sem kellő számmal, sem kellő erővel nem rendelkeznek 1—2 ezer holdnyi gabona-féle rendbehozására. A gazdák is, de az állam szempontjából is ez a legfontosabb vetemény, mely a legtöbb munkát is igényel. Már pedig a mai viszonyok között a gabonafélék betakarítása szinte lehetetlen 1 A háborúnak mindenkor természetes kísérője a nehéz pénzviszony, melynek igazi nyomasztó voltát a nagybérlők érzik igazán. Ma mindenkinek nehéz ugyan pénzhez jutni, de bárki könnyebben kap azért pénzt, mint egy nagybérlő, holott gazdasági beállítása, százezrekre menő őszi vetése, a gazda múltja, stb. elég biztosítékot nyújtanának néhány százezer korona kölcsön erejéig. Tavasszal minden gazdaság kifogy a pénzből, igy a bérló is, kinek azonban tavaszi vetőmagra pénz kellene ; nem tudván hol venni, uzsorások kezébe adja magát, betáblázza a legrosszabb feltételek és árak mellett őszi vetése jó részét és így közelebb és közelebb megy a lejtőhöz, mely után a teljes tönk áll. . Az úgynevezett gazdasági bankok sem szolgálják a gazdák érdekeit, amennyiben a rosz hitelviszonyokat nem méltányolják a gazda szükségleteinek megfelelően. — Ézért tanácsos lenne esetleg vármegyénként fellálitani a gazdák és földbérlők bankját, mely esetleg állami beavatkozás mellett is létesülhetne. Ez esetben talán könnyebben volna pénz kapható és az egymásután következő rosz éveket tőbb gazda átal uszná tönkrejutás nélkül. Közlöm még a Felügyelő úrral azon keserves helyzetünket, mely az idő alatt is beállott, mig levelemet Nagyságodhoz megírtam. i