Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-08-29 / 69. szám

4 67-ik szám. JSRnbOTiDÉK. 1915. augusztus 2 . A család és iskola. Embervédelem. Állatvédelem. Szeptember 1-én ismét megnyílnak az is­kola kapui. Az elmúlt nehéz tanév után követ­kezik még egy nehezebb. A békében való re­ménykedésünk továbbra is remény marad. A fiatal tanítók egy nagy része — fegy­verrel kezükben — az emberszeretet magasztos erényeinek hirdetésétől távol — harcolnak az ellenünk szövetkezett — magukat művelteknek hirdetett — közős ellenségeink ellen. Egy nagy része pedig már elesett, hogy kiomló vérük hirdesse az egész világnak: „Ne bántsd a magyart !" Nem csak szóval hirdették, de tettükkel is igazolták hazájuk iránti szeretetüket. Emlékük legyen áldott ! .Felebarátunk minden ember, bármily val­lású, bármily nemzetiségű legyen is az". — „Szeressük egymást". „Ha szeretet nincsen én bennem sem — mi vagyok". — „Minnél mű­veltebb valamely nemzet, annál nemesebb szívű" és igy tovább hirdetett tanok, mintha csődött mondottak volna. A már második évre duló' háború — ugy látszik — erre nagyon rácáfolt. Emberszeretet, szívjóság, műveltség, hol van most a te országod ? Ne veszítsük el hitünket a jóban. „Még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor". Egy jobb, nemesebb szívű nemzedék. Azonban ne összetett kezekkel, tétlenül várjuk a jobb kor eljövetelét, hanem fokozott, tevekeny, hasznos munkával. Azt hangoztatjuk, hogy az emberszeretet, szivjóság csődöt mondott. Kimutassuk nem-e hibás uton jártunk-e magasztos erények hirdetésében ? A család, az iskola eddig megtett-e mindent a maga részé­ről ? Nem-e más irányt kell adni a családi, is­kolai nevelésnek ? Nem-e szorul reformálásra ? Ha igen, keressük a helyes utat. Egy uj tanév küszöbén állunk. Sok családban most megy első izben — a tanköteles korba lépett — gyermek az iskolába. Egész életére nagy kihatással van ez a lépés. Pillantsunk be egy-egy ilyen családi otthonba. Sok apa, anya alig várja, hogy víg eleven gyermekét iskolába adhassa. Tehernek veszi a gyermekkel való foglalkozást. Megunja a sok kérdezősködést. Takarodjál innen! Ne alkal­matlankodjál ! Nem érek rá ! Megállj te rossz kölyök ! Majd mégysz az az iskolába ! Majd add neked a tanitó ! Meg­kérem, hogy verjen el! De jaj annak a taní­tónak, aki elmerné verni! A szivnemesités és szeretetre való nevelés bevezetője ezen csalá­doknál. Az ilyen gyermek előtt a tanitó nem a jó barát, hanem mint ellenség van lerajzolva. Embertársában — hozzá a tanítóban — ellen­ségét látja. Hol áll az ilyen .gyermek szive az emberszeretettől, hát még az állatvédelemtől? Mily nehéz az ily irányban vezetett gyer­meki szivet fogékonnyá tenni az emberszeretet magasztos tanainak bevételére. Az ilyen csalá­dok az iskolai nevelésig semmit sem tettek, de rontottak az embervédelem és állatvédelem ügyének. Térjünk más családi otthonba. Ott már iskolába járó testvérek vannak. A kis tankö­teles ily üdvös .bevezetést hall: Megállj majd megkapod a magadét!" Én is jártam ahhoz a tamtóhoz. Elsorolják: „a nádpálcát, annak kü­lönféle használati módjait, fül és hajhuzást, térdepelést, becsukást, arcul csapást." Milyen képet alkot magának az ilyen gyer­mek az iskoláról és a tanítóról? Más családban még nagy gonddal nevelik a gyermekeket. Mindent elkövetnek, hogy — az ő legjobb belátásuk szerint — jó gyerme­ket adjanak át az iskolának. Szinte büszkék arra, hogy az ő gyermekük mily helyte gyermek. Azonban egyet figyelmen kivül hagytak. Cseléd van a háznál. A gyermekek — a mig a mama látogatóban van, vagy — nemes szivénél fogva nőegylet, femidista-egylet, gyer­mekkonyha ügyében fárad, vagy mint hivatal­noknő egész nap a hivatalban van elfoglalva — cselédek közé is kerülnek, sőt azok gondo­zására vannak bizva. Ezek között a gyermek lát és hall. Vendégek vannak a háznál és ilyenkor a gyermek ártatlanul — beszéd közben — olya­nokat mond, hogy a mama kezét összecsapva csodálkozik, hogy kitől hallotta az ő gyermeke mindezeket. Persze rájön, hogy a cselédektől. E háborús esztendőben nagy örömére azoknak, akik a tanítóktól mindég irigyelték a szünidőket — de nem a kis fizetést — az itt­hon maradt tanítók nem szünidőznak, hanem dolgoznak sokféle irányban. Vöröskereszt egylet, barakkórház, pénzügy­igazgatóság, városi katonai ügyosztály, a piaci árak ellenőrzése, Nyíregyháza város lakosságá­nak lisztszükséglete számbavétele — mindenütt a tanítókat vették igénybe. Magam is hivatalos ügyben a napokban — egy kedves, szivjóságáról ismeretes — uri családnál voltam. A hivatalos ügy elintézése után szó esett; állatvédelemről, a baromfiaknak a piacra és piacról hazaviteléről, a most duló háborúról, az ezzel járó drágaságról, a piacun­kon folyó eladásról. Többek között felkértek nem-e lehetne nekem mint — a piaci árak ellenőrzésével megbízottnak — odahatni, hogy burgonyát ne literrel, hanem kilogrammal mérnék ? Mert ez méltányosabb, igazságosabb! Én a magam részéről Bencs Kálmán városi pénzügyi taná­csos úrra hivatkoztam, aki mindenesetre a közönség ez irányú kérelmét teljesíteni fogja — ha annak útjában — a gyakorlati kivitelben akadályok nem állanak. Beszélgetésünk közben bejött — a család­nak egyetlen 4 éves figyermeke —. Hozzám­jött, köszöntött, azután édesanyjához húzódva, figyelemmel hallgatta beszélgetésünket. A meg­szólításból kivette, hogy én tanitó vagyok. Halkan szól az édesanyjához: „Ez az a bácsi, aki az iskolában a gyermekeket bottal üti ?" A jó nagymama, aki szintén jelen volt, azonnal igy válaszolt: „Kedves fiacskám ez a bácsi tanitó, de nem veri a gyermekekat, ha­nem szereti. Hallottad, hogy a lovakat, csir­kéket se engedi bántani." Jó magam is igyekeztem megnyugtatni a kis fiut. Ha feljön az iskolába, majd meglátja, hogy ott nem verik meg, hanem még cukrot is kap a tanitó úrtól. Gondom lesz rá, • ha Isten éltet, hogy két év múlva, amikor e kis fiu feljön az iskolába, leendő tanitójától csakugyan megkapja a cukrot.' Mi a teendőnk az uj tenévben ? A tanítás mellett nagy gond fordítandó ugy a testi, mint a lelki nevelésre. Emberszeretet, szivjóság minden vonalon. Ez majd magával hozza az embervédel­met, állatvédelmet. Magával hozza az állandó békét. Valóra válik a bethlehem* angyalok éneke : „Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön és az emberek kőzött jóakarat." Neveljünk szerető szivű embereket. Legyen szerető szivű: magyar, német, tót, francia, angol stb. Minden nemzet ugy családban, mint az iskolában a sziv nemesítésére, jóságára fordít­son nagy gondot. A gyűlöletet küszöböljük ki szótárunkból. Orosz katonák arra lettek tanítva, hogy a magyar vad, aki kezükbe kerül annak levágják kezét, lábát. íme emberszeretet helyett: gyűlölet. A család, iskola és társadalom vonja le a háború tanulságait. Igyekezzék uj irányt adni ugy a testi, mint a lelki nevelésnek. Az emberi sziv nemesítése legyen a kiin­duló pontja, majdan betetőzése — a most duló világháború után — az állandó világ­békének. Ha minden emberi sziv — az egész föld­kerekségén — egyformán összedobban, akkor beszélhetünk majd igazi felebaráti szeretetről, embervédelemről és ebből kifolyólag a neme­sebb értelemben vett állatvédelemről. Apák, anyák, tanítók l Övezzétek fel ma­gatokat — a szeretet — fegyverével és ugy kezdjünk a nagy munkához 1 K. I. & mi célunk. „Már nem tarthat soká." Pár hónappal ezelőtt szólott igy Hindenburg, aki előre látta az erkölcsi és fizikai tényezőket, melyek meg fogják dönteni az orosz kolosszus erejét. Sza­vai beteljesedtek. A legnagyobb tragédia, a melyet csak ismer a világtörténelem, végéhez közeledik. Azok a főlényes és hazug jelszavak, amelyeket a szent testvériség ürügye alatt kent az orosz Európára, megkoptak és hitelüket vesztették a mi sújtó és hatalmas karunk csa­pásai alatt. A fegyverrel és vassal összeková­csolt népmilliók tulajdonképen ebből az egy hitből táplálkoztak. A hatalmas és szent mosz­kovitizmus. Ezért hagyták magukat századokon keresztül kizsákmányolni és csináltak borzalmas pogromokat a zsidók ellen. Most minden hiába. Ahogy megdőlt a római birodalom a hunok és germánok csapásai alatt, mert erőt és igazságot hoztak magukkal, meggyengül és elveszti hatalmi állását a nagy Oroszország, mert diadalra akarta juttatni a korrupciót, a tétovázást, a butaságot a mi igazságunk, a mi műveltségűnk és a mi férfias elszántságunta: mindent legyőző erejével szemben. Tévedtek, akik a fegyverek és a hatalmi állás küzdelmének nevezték el ezt a háborút. Itt a történelemben ismétlődő második óriási erőfeszítésről van szó. A számban kisebb, de erkölcsi érték tekintetében határozottan maga­sabb fokon álló németség és magyarság csil­logtatta ragyogó erényeit a baromi tudatlanság, az erősebb joga ellen. A Morva-mezei csata Galíciában megismétlődött, de sokkal súlyosabb, sokkal inkább mindenre kiható jelentőségében. A fegyverek diadala magával hozta az erkölcsi, a józanság és a leszűrhető tanulságok diadalát. Mert itt arról van szó, hogy mit kaptunk és mit tanultunk ebből a véres háborúból. Talán a jövőben a történetíró obiectiv szeL.e jobban meg tudja majd látni a valókat. Az események zsúfoltságából valamit is lejátszatni. Ma véres és könnyes színpadán olyan feladat, amelyre csak erős és átfogó tekintetű ember vállalkozhat. Nekünk nem lehet célunk az ese­mények jövőbe nyúló tényeit leszögezni. Nincs is reá időnk. A jelen gőgösen és hidegen csak magának foglalja le érdeklődésünket ; idegeink, eszünk, vérünk rendelkezésére áll. És ebben a mindent odaadásban, a soha másfelé nem irá­nyuló figyelemlekötésben tudós módjára fon­tolgatni, következmények következményeit szá­mítgatni, főlényes foglalkozás. Legyünk egy pillanatra költők és próbáljuk meg rajongással a jelen önmagából adódó tényeit meleg és emberi megértéssel megállapítani. nsigsnir-röszEixcRÉnrYEK a nm. m. kir. belügyminiszter ur rendeletének BLUttBERQ JÓZSEF Előnyös árakban kaphatók: fertőtlenítő-cikkek és szersk megfelelő összeállításban már 6 koronáért, kötszergyárában szerezhetők be. illatszerek,szappanok, hadfelszerelési cikkek,fénykép egyes hiányzó alkatrészek legolcsóbban Telefonszám 96. :: Kath. parochia. és kerékpár-alkatrészek, mindennemű gummiáruk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom