Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-08-15 / 65. szám
Nyíregyháza, 1915. augusztus 12. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 64. szám. A Szabolesvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 80 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Eredmények. Irta: Dr. Pröhle Vilmos. A front mögött több száz kilométernyi távolságban hűselő, kávézó, söröző embereknek is meg van az a joguk, hogy gondolatban próbáljanak lépést tartani az eseményekkel. Az egyik aztán magasan szárnyalva, helyet, időt és mindent felrúgva, igyekszik belemagyarázni az események indító okai és végső céljai közé olyan dolgokat, amelyek a tényektől függetlenül születtek meg saját elméjében; a másik porban csúszva, prüszkölve, köhécselve, nyafogva ballag az események után, s ha megszólal, csak csüggedést, megdöbbenést kelt embertársaiban. A legelőkelőbb fővárosi lapok egyikében olvastam a múltkor egy cikket, amely egészen az utóbbi fajta lelkületből fakadt. írója igen előkelő névnek örvend a tollforgatók közt, de a cikk tartalma helytelen volt, infámis rossz volt s a cenzor törült is belőle egyet-mást. Nézetem szerint az egész cikket törölni kellett volna; hadd lett volna ott a helyén inkább az a bizonyos nagy fehér üresség, amely némely filiszter kedélyeket úgy kétségbe tud ejteni s amelyre a gyenge lelkek mindig azzal a gondolattal meresztik szepaüket, hogy „nini, már megint titkolnak valamit! már megint történt valami, amit nem szabad megírni! 8 Ez ez első gondolat s azt nyomon követi a nyafogó aggságoskodás; csak arra nem akar gondolni senki, hogy egy egész rakás tollforgató ember van a világon, aki tökéletesen képtelen az alkalmazkodásra ; nem úgy értem, hogy a törvényekhez és rendeletekhez való alkalmazkodásra, hanem az eseményekhez, körülményekhez, a tárgyi valósághoz való alkalmazkodásra. Ezek azok az urak, akik mindent más világításban, más beállításban ismernek, mint újságolvasó polgártársaik, vagy pláne a felelős hadvezérek és diplomaták ; és természetes, hogy az eseményeket is egészen másképen mérlegelik és értékelik. A fent említett cikkben például az volt, hogy a háború eddigi eredménye egy szédületes méretű pusztulás, töméntelen emberélet elveszése, rom rom hátán, sírdomb sírdomb mellett, s az utókor azt fogja mondani, hogy ez a mai nemzedék valósággal őrült volt. Igazán megdöbben az ember, ha ilyesmit olvas, még pedig nem a szavakon döbben meg, sem azon, amire a szavak utalnak, hanem azon, hogy hogyan mer valaki oly nagy kérdésekhez, mint amilyenek ma vannak megoldás alatt, ilyen egyoldalúan és ilyen botorul hozzászólni. Hát szabad egy percre is felednünk, hogy ez a harc önvédelmi harcunk, melynek kimenetelétől nemzetünk léte vagy nemléte függ ? Szabad-e egy percre is felednünk, hogy oly tömegekben, oly felkészültséggel támadott reánk ezelőtt egy évvel az ellenség, hogy nem észokok tartották bennünk a lelket, hanem egyedül az az elszántság, hogy jöjjön aminek jönnie kell, inkább elpusztulunk mindannyian, semhogy a szolgaságot vállaljuk. Ezekre gondolva tessék latolgatni az eredményeket s akkor egészen másképen fest a helyzet s az eredmény káprázatosan fényes: Az az orosz hadsereg, amelynek feladata az volt, hogy megszámlálhatatlan tömegeivel elárassza, letapossa hazánkat, hogy itt kő-kövön ne • -naradjon s az ezeréves Magyarország a vérözön előtti kor néma emlékei közé süllyedjen, az a hadsereg megharmadolva, megverve véresen vonaglik messze tul hazánk határain s ma már alig képes a maga hazájának megvédelmezésére. Ez az igazi és tulajdonképeni eredmény, nem a romok és sírhalmok; és rút hálátlanság az elesett hősök emlékével szemben, ha épen azt nem akarjuk meglátni, amiért ők vérüket ontották s amit ők vívtak ki számunkra saját életük árán. W>W«8SK — Vasúti menetrend a debreceni üzletvezetőség vonalain. Május hó 11-étől a debreceni üzletvezetőség vonalain a következő vonatok vannak forgalomban: Nyíregyházára érkeznek: Szerencs-felől reggel 6 4 7, este 8 Debrecen-felől d. e. 10 3 0, d. u. Csap-felől éjjel 12E Mátészalka-felől reggel 6 0 5. Yásárosnamény-felől reggel 6 3 0. Polgár-felől reggel 6 3 7. Hyíradony-felől reggel 7 0 0. Nyíregyházáról indulnak: SzereilCS-felé reggel 7 1 0,* este 916. Debrecen-felé éjjel íi 3, d. u. 4 5 5. Csap-felé d. e. II 4 7. Mátészalka-felé este 8Í2Yásárosnamény-felé este 8^2. Polgár-felé este 622Nyíradony-felé este 7 ü *) Gyorsvonati csatlakozása van Budapestre. '*) Gyorsvonati csatlakozása van Budapestről. k mi pzelmiiÉ. Nincs jelző, epitheton az emberiség nyelvezetében, amellyel ne illettük és ne emlegettük volna már dicsőséges német szövetségesünk, a kevés kivétellel velünk testvéries egyetértéssel küzdő osztrák császári birodalom népeinek, valamint a magyar nemzetnek áldozatkészségét, vitézségét, halált megvető küzdelmét és fegyvereinknek győzelmeit. Méltán sorozhatjuk ebbe az elismerésbe török testvéreinknek mellénk állását és az ő dicsőséges harci eredményeiket is! De akármennyiszer emlékeztünk is már meg erről a titáni küzdelemről, északon, keleten, nyugaton és délen megvívott sikeres harcokról, úgy érezzük, hogy minden eddig használt dicsérő és magasztaló szavaink még nem elégségesek ebben a világ háborúban dicsőséges szövetségeseink és a mi hadseregünk részéről tanúsított emberfeletti küzdelmek méltó megörökítése ! Nemzedékek érzése, gondolkozása s a fejlődő emberi nyelvezetnek, nagyobb gazdagsága kell ahhoz, hogy a kalmár angol, a magáról megfeledkezett francia, a hitszegő olasz és a muszka járom alatt nyögő különféle néptörzsek, illetve ezek vezetői falánkságának megállást parancsoló központi szövetségesek dicsősége méltóan illesztessék be az emberiség nagy történetébe! Szándékosan mellőztem ellenségeinknek, jobban mondva az emberiség haladásának, művelődésének s a kis és nagy nemzetek szabadságának ellenségei sorából a belga, szerb s montenegrói törpéket, mert hiszen ezek az államocskák, mint szánalomra méltó gnómok már is megfelelő elbánásban s megítélésben részesülnek, Az ő bűnök, mint a felbujtottaké, eltörpül a felbujtók s a civilizációt hirdető angol, francia, olasz s az előbbiek által felhasznált, különben vad falánkságánál fogva, jogosulatlan hódításra amúgy is kész muszkák alávaló bűnei mellett!! Növeli az emberi erényekből ki nem vetkezett népek előtt, ezeknek a szövetségeseknek bűnei nagyságát, álnokságát és aljas gonoszságát, hogy akik a más népek és nemzetek előbbre haladásának, művelődésének és szabadságának megsemmisítésére törekesznek, magukat állítják be, mint a kisebb nemzetek oltalmazóit és felszabaditóit s ezekkel a hazug jelszavakkal iparkodnak a nekiek még fel nem ült, u, n. semleges államokat
