Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-08-12 / 64. szám
Nyíregyháza, 1915. augusztus 12. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 64. szám. Megjrtenlk szerdán és frzombatof! este. ElOfizetés: Égése évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed érre 2 K 50 f. Egy aaám ára 10 f. Tanítóknak tótór. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. T-atofon szám: 139. KázmtoliMt nem advnk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb Hirdetés 1 K. Hív. hirdetések sora 00 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit A szemérmes szegények. Az épen egy esztendő óta tartó világháború a társadalomnak számos vérző sebéről szakasztotta föl a takarót. Ezek között a vérező sebek között egyik legfájdalmasabb az, a melyet az úgynevezett szemérmes szegények viselnek. Azok a szegények, akik az utcákon talán mosolygó arccal, vidámságot színlelve járnak, akik azonban az életnek legnehezebb küzdelmét vívják, s éjjel, amidőn csöndben magokban vannak, a panasztalan fájdalomnak legégetőbb könnyeit sirják. A három év óta tartó gazdasági válság, s az ezzel kapcsolatosan mindinkább fokozódó drágaság legnagyobb súllyal a középosztályra nehezedett, ennek is arra a részére, amely tehetetlenül, védtelenül tűri és szenvedi végig a már régóta viszszaélés számába menő áremeléseket, s amely a megélhetési viszonyokkal hiányban egyáltalában nem álló kis fizetésből vagy pláne nyugdíjból tengeti a maga sanyarú életét. A hónap első napjain százával jelentkeznek az illetékes hatóságok előtt azok a kis existentiák, akik részben saját jogukon, részben az elhalt családfő jogán holmi kis szerény nyugdíjra tartanak igényt. Ennek a megélhetés biztosítására szánt havi ellátásnak összege csak kivételesen emelkedik egyeseknél a havi kétszáz korona felé, túlnyomó részében pedig az a száz koronát sem üti meg. Tessék már most elképzelni, hogy ezek a kis existentiák, akik valamikor jobb időket éltek, akiket valamikor talán irigyeltek, akik egykor tiszteletet és tekintélyt élveztek, most havi száz koronát meg nem haladó vagy el sem érő illetményből kénytelenek fentartani nemcsak magokat, hanem ruházni, nevelni és olykor valami szórakozáshoz is hozzájuttatni hozzátartozóikat Ha már most még azokról is megemlékezünk, akik a sors mostohasága következtében még nyugdíjban sem részesülnek, de úri ruhában járni, magukat az elhalt családfő viselt társadalmi állásához méltó módon viselni kénytelenek, úgy csaknem teljes a kép azokról, akiknek sorából a szemérmes szegényeknek csapata kikerül. Ezeknek a szemérmes szegényeknek nyilvánosan el nem mondott panaszát nemcsak megérezni, de megérteni is kell. Illik ez különösen akkor, amidőn immár lassanként kezd beférkőzni a társadalom köztudatába az, hogy a szegénység nem bélyeg, amelyet takarni keli. S illik ez épen a mai időkben/ akkor, amidőn az állam bőkezüleg gondoskodott az alsóbb néposztályokhoz tartozókról, s a különböző segélyek nyújtásával ez utóbbiak számára lehetővé tette azt, hogy megélhetésüknek feltételeit megtalálhassák. A szemérmes szegények jellegzetes ismertetője az, hogy nyomorúságukat, fájdalmukat és panaszaikat, nélkülözéseiket és szenvedéseiket kiégett, száraz szemekkel s hangtalan ajkakkal viselik. Nekünk, az élő, a megértő és az érező társadalomnak kell tehát az ő fölkeresésükre indulnunk s nemcsak a szánalomnak együttérzésével hozzájuk közelednünk, hanem a számukra enyhülést, vigasztalást és segítséget nyújtó karjainkkal is, melyet kivétel nélkül oly nagyon megérdemelnek. A jótékonyság oltárára szántan évenként milliókat áldoz a társadalom. Ha e millióknak azon nem is jelentéktelen része, mely illetéktelen kezekbe jut, legalább töredékeiben a szemérmes szegények szenvedéseinek enyhítésére fordíttatnék, úgy Magyarországnak nagyon számos családja nem nézné sivár szemekkel a reá lelkesedő pusztulást és megsemmisülést, hanem olyan anyag lenne megmenthető a társadalom számára, amely annak javára a múltban is értékeket hozott s értékeket adni a jövőben is tud. Szociális téren különösen nagy arányú fejlődés várható a jól szervezett közigazgatás keretében. A közigazgatásnak egyik legfőbb rendeltetése pedig a társadalmi bajoknak orvoslása s a tömegnyomornak enyhítése. Vegye tehát kezébe ezt a nemes és hálás feladatot is a közigazgatás s teljesítse azt annak a meggyőződésnek tudatában, hogy a hozandó áldozat nem elveszett érték, hanem olyan befektetés, amely az életerejében megcsappant magyar társadalom számára majdan áldásos gyümölcsöket biztosit. — A munkaalkalmak bejelentése. A Feministák Egyesülete azzal a kéréssel fordul a társadalomhoz, legyen kegyes az összes munkaalmabat, házi- és mezei munkától — a jobb alkalmazásokig, az egyesület irodájának, — Iskola-utca 6. — bejelenteni. A társadalmi segítség nélkül nem képes az Egyesület a jelentkező munkanélküli tömeget elhelyezni. AB Egyesület előre is hálás köszönetet mond az ilyen irányú támogatásért. Miért semleges Svédország ? A háború kitörésekor várakozással néztek a németek valamint mi is Észak felé, hogy mikor harsan meg a harci riadó, mely a svédeket ősi ellenségük az oroszok ellen szólítja fegyverbe? Maguk a svédek is izgatott reménykedéssel várták a harcba hivó szózatot és hangok emelkedtek, hogy nem kell bevárni az orosz inváziót, hanem most kell őket megtámadni. A harci izgatottság azonban lassanként lecsöndesedett. A kormány kiadta hivatalos semlegességi nyilatkozatát, melyet a malmöi királytalálkozás után még erőteljesebben hangsúlyoztak. Mi pedig otthon csodálkozva, mondhatnám kissé csalódva kérdeztük, miért semleges Svédország, mikor múltja, jelenje és jövője föltétlenül Németország érdekeivel van szoros kapcsolatban P Most, hogy alaposabb betekintést nyertem Svédország jelen politikai helyzetébe, szeretném e kérdést bővebben megvilágítani. A semlegesség, akkor mikor egy ország harcoló felektől van körülvéve, gyengeségre, vagy kétszínű politikára mutat. Ez utóbbit Svédországról sohasem mondhattuk, de különösen nem mondhatjuk most, mikor K. N. Wallenberg vezeti a svéd külügyi politikát. Svédország azonban a háború kitörésekor katonailag igen gyenge és készületlen volt. A liberális szociáldemokrata kormányt csak 1914. tavaszán váltotta föl az u. n. fouvar (honvédelmi) kormány, mely energikusan vette kezébe a honvédelem újjászervezését. De mit lehet tenni néhány hónap alatt f Hogy mennyire készületlen volt Svédország a nyári mozgósításkor, erre nézve igen tanulságos dolgokat irt Asel Hultkrantz őrnagy Det nya Sverige (1915. jan.) egyik számában. Nyíltan megírja, hogy a svéd népfölkelők fölszerelése igen nehézkesen ment és megdöbbentően hiányos volt. Mindez természetes következménye volt annak a politikának, a mely a világbékében bizva, a leszerelést hirdette és legtöbbször a felét sem akarta megszavazni annak az összegnek, amit a hadvezetőség katonai célokra kért. Most természetesen gyökeres katonai reformok léptek életbe, a honvédelmi kiadások rohamosan emelkednek és az uj svéd páncélos csatahajót ,Sverige"-t már vizrebocsátották és a hadvezetőség fáradhatlanul dolgozik a svéd hadsereg újjászervezésén és intensivebb kiképzésén. Évtizedek mulasztását azonban nehéz egy év alatt helyrehozni. Pedig a svéd férfi igen erős, kitartó katona, ami a svéd iskolákban uralkodó gondos testi nevelésnek tulajdonitható. A svéd hadsereg azonban még mindig nem elég erős ahhoz, hogy sikerrel támadhasson. Tehát .ebből a szempontból reá nézve előnyősebb, ha sikerül semlegességét megőrizni. Minden állam kell, hogy a maga érdekeit tekintse elsősorban, midőn döntő lépésre határozza el magát. Igy nézzük, Svédország milyen előnyöket szerezhet, ha megtámadja Oroszországot ? Mi azt mondjuk, hogy szabadítsa föl Finországot, anélkül, hogy ismernénk a finnek és a svédek egymáshoz való viszonyát. Bár Finnország egész kulturája svéd, mégis nem rokonszenvezik a svédekkel. Erős nemzeti fellobbanásában elpártolt Svédországtól és beleesett az orosz kolosszus karjai közé. Az orosz óriás azután kedveskedve ölelte át, ez a kedveskedő ölelés csakhamar vad szorítássá fajult és most már azt mondhatjuk: a szabad Finn-