Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-07-15 / 56. szám

Nyíregyháza, 1915. augusztus 12. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 64. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A fiyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 saóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Mik nem pirulnak. Irta: Pröhle Vilmos. Miként Goltz pasa évekkel ezelőtt gyönyörűen kifejtette, a sajtónak a je­lentősége háborús időben nem* hogy csökkenne, hanem emelkedik, s ez az emelkedés nem csak ama feladatok nagy­ságától függ, amelyek elé a nemzetet e&y egy háború állítja, hanem attól a komolyságtól, a viszonyokhoz való al­kalmazkodó képességtől is, amellyel a sajtó a nemzet ügyének szolgálatába áll. A sajtó vagy az igazságot szolgálja, vagy nem azt ha; nem azt, ugy béké­ben és háborúban egyaránt csak kárté­kony, veszedelmes hatású lehet. A mi sajtónknak és szövetségeseink sajtójának ebből a szempontból kezdettől fogva könnyű volt a helyzete. Ügyünk igazsága ugyanis annyira nyilvánvaló volt már abban a pillanatban, mikor a világháború viharfelhői még csak a tá­voli látóhatár lölött mutatkoztak, hogy a mi sajtónkra nézve az igazságot szol­gálni s a nemzeti lelkesedés és áldo­zatkészség tüzét éleszteni egy és ugyan­az volt. Nem szorultunk tehát semmiféle alakoskodásra, leplezgetésre. hazudozás­ra: ha megírtuk az igazságot, nem csak a becsületes sajtó egyetemes rendelteté­sének, a hanem merően megváltozott viszo­nyoki egmagasabb követeléseinek is meg­feleltünk. Mennyivel más helyzetben volt és van ellenségeink sajtója! Az entente vezérpolitikusai és vezér­karai megejtvén előzetes számításaikat és jó előre foganatosítván a háborúra való felkészülésnek minden fontos ténye­zőjét, arra az eredményre jutottak, hogy nyolcszáz millió emberből ki lehet állí­tani akkora haderőt, amekkorával Német­országot és Ausztria-Magyarországot el lehet törölni a föld színéről; s aztán fel­rúgva a becsületnek és tisztességnek min­den parancsát, reánk támadtak. Ily elvetemültséget meg lehet tenni, mert lehetősége emberileg — sajnos — nincsen kizárva, de az ilyen eljárásnak igazolása lehetetlen. Az a sajtó tehát, mely akár érdek­ből, akár kénytelenségből az entente háborús politikájának szolgálatába állott, nem tehetett mást, mint hogy kezdettől fogva hazudozásokra adta magát. Az első hazugság az volt, hogy mi bontottuk meg a békét s hogy ők kény­telenek a kis nemzetek szabadságáért harcolni. Mivel pedig ez a harc ellen­ségeinkre nézve hamarosan gyászossá ala­kult, ki kellett sütni, hogy Németország az egész világot akarja meghódítani s azért támadta meg a föld kerekségének legcivilizáltabb népeit, a francia, angol, orosz kultura felszentelt hajlékait. Ettől a megállapítástól pedig egyenes út vezet annak a tételnek a kimondásához, amely szerint az entente a civilisátióért és huma­nizmusért küzd vad teútón és hún hor­dák ellen. Ennél szebb feladat igazán nem jut­hatott az angoloknak, franciáknak, doni kozákoknak, kongói négereknek, hotten­tottoknak és singalézeknek, s igy igazán nem csodálkozhatunk azon, hogy a civilisátióért, humanizmusért és igazsá­gért való hevületében az entente sajtója csak két héttel a szerajevói merénylet év­fordulója után veszi észre, hogy Princip­nek és társainak kegyeletes ünnepléséről megfelejtkezett. Ne tessék nevetni, mert a dolog na­gyon komoly : Az entente sajtója beis­meri palam et publice, hogy bokros teendői miatt megfelejtkezett egy pár napra Principnek halhatatlan érdemeiről, de e mulasztását igyekszik a legnagyobb oda­adással és lelkesedéssel helyre ütni. A tanulság pedig mindebből az, hogy a hazugság és hitszegés utján csak az első lépést kell megtenni, s aztán az ember nem csak a nagy férfiak érdemei­ről felejtkezik meg, hanem pirulni is képtelenné lesz. Vasúti menetrend. Nyíregyházáról indulnak; Szerencs-felé reggel 7 1 0,* este 9i£. Debrecen-felé éjjel lí 3, d. u. 4 5 5. Csap-felé d. e, II 4 7. Mátészalka-felé este 8Ü». Yásárosnamény-felé este 822. Polgár-felé este 622­Nylradony-felé este 712. Nyíregyházára érkeznek: Szerencs-felől reggel 6 4 7, este 8^.** Debrecen-felől d. e. io 3 0, d. u. 5* 2. Csap-felől éjjel 1222. Mátészalka-felől reggel 605. Yásárosnamény-felől reggel 6 3 0. Polgár-felől reggel 6 3 7. Nyíradony-felől reggel 7 0 0. *) Gyorsvonati ^csatlakozása van Budapestre. **) Gyorsvonati csatlakozása van Budapestről. Az állami tisztviselők akciója Szakolczay Lajos kir. tőrvényszéki elnök kezdeményezése folytan hétfőn délután gyűltek össze a nyíregyházi állami tisztviselők a tör­vényszék esküdtszeki termeben. Mielőtt tanács­kozásra került volna a sor, Szakolczay Lajos üdvözölte a megjelenteket, s közölte velük a pénzügyminiszternek az állami tisztviselők ré­tzére adandó szükségleti cikkekre vonatkozó leiratát, majd indítványozta, hogy a meg­alakulás szilárdabbá tetele végett adjon a gyű­lés némi szervezetet az állami tisztviselők ezea akciójának. Ennek eredményeképen egyhangú lag elnökké Szakolczay Lajost, társelnökökké Dr. Sarvay János kir. ítélőtábláibirót és Sefcsik József kir.tanácsos penzügyigazgatót, jegyzővé pedig Vertse K. Andort választották meg. Elnök ecsetelte a mai drágasági és nehéz megélhetesi viszonyokat, amelyek legjobban az állam rabszolgáira, a szegénységi fogadalmat tett tisztviselőkre nehezednek, mert hiszen köztudomásu, hogy az őstermelők és iparosok, továbbá a kereskedők nyerészkedési vágya és túlzott áremelési hajlama egyenesen a tisztvi­selői kar szerény jövedelmére van bazirozva. Ez ellen védekezniők kell az állami tisztviselők­nek, aminek pedig egyedüli lehetősége a szer­vezkedésben rejlő erő. Indítványára megalakít­ják a szervezett szükebbkörü bizottságát, amely­nek elnökévé Sefcsik József kir. tanácsos, pénz­ügyigazgató, tagjaivá Dr. Sarvay János kir. Ítélőtáblai bíró, Thoroczkay Gyula vezetőjárás­biró, Füsthy Antal vezető kir. ügyész. Dr. Wilt György kir. tanfelügyelő, Hoffmann Sándor fő­mérnök, Rimaszombathy Géza helyettes kir. pénz­ügyigazgató, Szabó Károly pénzügyi titkár, Leschák Antal kir. posta és távírda felügyelő Pelczer Sándor m. kir. dohánybeváltó tiszttartó választattak meg. A szükebbkörü bizottság feladata az lesz, hogy tervezetet dolgozzon ki arra vonatko­zólag, miként lehetne védekezni az állami tisztviselőknek a mindinkább elharapódzó ki­zsákmányolási áramlattal szemben. Feladatává tétetett a bizottságnak, hogy ezt a tervezetet sürgősen készítse el, mert a helyzet komoly­sága nem tűr halasztást. A részletkérdések megvitatásánál Kausay Tibor, Salzmann Ottó kir, ügyész, Szabó Ká­roly, Thoroczkay Gyula, Erdős Bertalan kir, járásbiró,, Sefcsik József, Tóth Lajos és Szélessy József szólaltak fel. Figyelemreméltó indítványt tett Dr. Géczy Géza városi főjegyző, ki mint vendég jelent meg az értekezleten, hogy t. i. a bizottság ál­tal elkészítendő memorandum közöltessék Nyír­egyháza város képviselőtestületével, amely so­hasem zárkózott el az pgyesek, annál inkább egy ilyen tekintélyes testület elől, s módot fog találhatni arra, hogy az állami tisztviselők kí­vánalmai esetleg a város utján nyerjenek kie­légítést. Szakolczay elnök megköszönve Dr. Géczy­nek szives érdeklődését, indítványozta, hogy a szükebbkörü bizottságba Balla Jenő polgár­mester és Dr. Géczy Géza városi főjegyző be­választassanak, ami egyhangúlag meg is történt. Reméljük és kívánjuk, hogy az életrevaló egyesülésnek meg lesz a biztos eredménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom