Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-07-11 / 55. szám

55-ik szám. JSÍyírvidék. 1915. julius 11. 5 nél. Mint az őrültek rohantak, hogy lefotografálják, ha valamelyik aviatikus lezuhant és holtan terült el a földön. Mr. Woodburn mellettem szaladt el, de nem vett észre. C=ak a gépével törődött, hogy felvételeket csinálhasson. A sebesültek mindig nagyobb csoportokban jöttek. Az amerikai köztük ugrált, egy párat megállított, majd hátratáncolt és lekapta őket. A katonák azonban tovább akartak menni. Ezek az életükért harcoltak és nem egynek vér csöpögött az arcára. , Mr. Woodburn azonban utjokat állta, gesztikulált és megakarta magyarázni — hogy még egy filmet akar. Vizenyős szemei ragyogtak és mialatt a gépével babrált, kitört egy párszor belőle : — Splendid 1 Splendid ! De érdekesebbet látott és ott hagyta a katonákat. Egy ambulánckocsi jött a véres uton. A vásznat fölhajtották és a szanitécek óvatosan emeltek ki egy súlyosan sebesültet és vitték a kötöző felé. Egy fiatal tiszt volt, még félig gyermek. A homlokát rántotta végig egy gránát szilánk. Csoda, hogy még élt. Megmosták egy kicsit. Arca fehér volt mint a papír. Mozdulatlanul feküdt. Csak nagy sötét szemeivel keresett segítséget. Az egyik katona beszaladt, hogy az orvost kihívja, eri néhány lépéssel hátramentem, hogy ne legyek útban. Egyszer csak egy ember állt elibem, az amerikai. Hitvány gépe ott volt a kezében és elhelyezkedett a hordágy előtt és gesztikulált, hogy tegyék földre és csináljanak neki helyet. Soha életemben nem voltam közelebb ahhoz, hogy megüssek egy embert, aki nekem semmit sem vétett. De nem volt rá szükség, mert kijött a főorvos. Széles válu volt mint az ajtó és az Isten erős öklöt adott neki. Odament a hordágyhoz és midőn az amerikai nem akart kitérni, öklével félretolta, ugy hogy az áttántorgott az ut másik oldalára és bele esett egy vértócsába. Rámnézett és észrevette a szememről, hogy egyetértek vele. Megkérdezte : — Micsoda alak ez ? — Mr. Woodburn Philadelphiából. Az óriás mosolygott. — So — ein amerikan, — Nau, dann wird das wohl das einsige Blut sein, was das verfluchte Suder je auf seinen Fetzen halté. A másik percben könnyedén és gyöngéden fölemelte az egész hordágyat a sebesült tiszttel és maga vitte be. Mellettem egy sebesült katona állott; tényleges katona volt, különben diplomata lehetett volna. Hallotta mit mondtunk és oda fordult az amerikai felé, aki ott feküdt levegő után kapkodva és gyöngéden megkérdezte : — Na, Mr. Woodburn, wie geht es Ihnen ? Sie atmen so unregelmássig . . . Svédből: L. B. M. kir. gazdasági felügyelőség közleményei. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur által szervezett aratógép és cséplőgép kezelőtanfolyamok ismertetése tárgyában folyó évi május hó 1-én 43343/XII. 1. sz. a. kelt körrendeletem kapcsán az érdekelt gazdakőzönségnek lehetőleg széles körben való tájékoztatása végett közlöm, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur a folyó évi cséplési munkálatok megkönnyítése illetve ezen munkákat végző cséplőgépeket hajtó gázmotorok (szivógáz, benzin, nyersolaj motorok) kezeléséhez szükséges szakerők képzése érdekében kérésemre elrendelte, miszerint a budapesti m. kir. technológiai ;parmuzeumnál a szegedi állami felsőipariskolánál, a győri, marosvásárhelyi és nagyváradi állami fa- és fémipari, a miskolci, pozsonyi és pécsi állami fémipari szakiskolánál, 48 elméleti és 24 gyakorlati tanórával, négy hétre terjedő motortanfolyam rendeztessék, melyre nemcsak polgári jelentkezők, hanem a kórházakban utókezelés alatt álló és lábbadozó kellő előképzettségű rokkant katonák is felvétessenek. Nevezett intézeteket arra is utasítottuk, hogy a tanfolyamokra az érdekelt gazdaközönség figyelmét megfelelő módon hivják fel és a rokkant katonáknak, a tanfolyamokon való résztvehetése érdekében, lépjenek érintkezésbe az illetékes kórházparancsnokságokkal. Budapest, 1915. junius 23. A miniszter helyett: Bartóky, államtitkár. Az állam a tisztviselőkért. A m. kir. pénzügyminiszter végrevalahára belátta, hogy az állami tisztviselők nehéz helyzetén is kellene segíteni, s ennek folytatásaképen elhatározta, hogy az elsőrendű szükségleti cikkek beszerzését oly módon fogja megkönnyíteni, hogy azokat önköltségi áron fogja a tisztviselők rendelkezésére bocsátani. Reméljük, hogy ugyanezt a kedvezményt a városi tisztviselők is meg fogják kapni. Ezen miniszteri határozat megbeszélése végett bocsátotta ki Szakolczay Lajos kir. törvényszéki elnök az alábbi meghívót, a nyíregyházi összes állami hivatalok főnökeihez. Szeretnénk, ha az összejövetel eredménye az lenne, hogy az állami, de a magántisztviselők is egy fogyasztási szövetkezetbe tömörülnének, s ezáltal egyszersmindenkorra végett vetnének a a piaci uzsorának és a kereskedelmi árak folytonos és indokolatlan emelésének. Erre tömörülésre azért van épen a tisztviselőknek szűkszükségük, mert fix fizetésük mellett úgyszólván az egész háború okozta drágaság az ő vállukra nehezedik annak dacára, hogy a vevő közönség legnagyobb kontingensét ők képezik. A meghívót szószerint a következőkben hozzuk : „A háborús idők következményeként jelentkező súlyos gazdasági viszonyok különösen az állami alkalmazottakra nehezültek nyomasztó súlyúkkal és hova-tovább teljesen elviselhetetlenné válnak. Belátta ezt államkormányunk is és mint azt az állami tisztviselők országos egyesülete küldöttségének a m. kir. pénzügyminiszter ur tudomására hozta, az állami tisztviselők helyzetén az elsőrendű szükségleti cikkeknek önköltségi áron alul való átengedésével is kíván könnyíteni. Szükségesnek tartom, hogy ezen kormányakcióval kapcsolatos kérdéseket és tennivalókat mi, a nyíregyházi állami tisztviselők és alkalmazottak is megbeszéljük és e célból a kir. törvényszék esküdtszéki termében (földszint 35. sz.) 1915. évi julius hó 12-én délután 3 órakor tartandó értekezletre egyebegyüljünk. Az értekezletre a vezetésemre bizott kir. törvényszék s a felügyeletem alatt álló nyíregyházi kir. járásbíróság összes alkalmazottait ezennel meghívom és egyúttal megkeresem az állami hivatalok főnökeit és vezetőit, hogy mozgalmunkban részt venni és a vezetésük alatt álló hivatalok alkalmazottait fentiekről értesíteni és őket az értekezleten való megjelenésre felhívni szíveskedjenek. Nyíregyháza, 1915 julius hó 6. Szakolczay Lajos, kir. törvényszéki elnök. Az uj terményekre előlegeket folyósít a hivatalos kamatláb mellett a 196-12-1 Nyírvidéki Takarékpénztár Részvénytáraság Szinház. Búcsúzó hét ez a mostani, a színtársulat megy, a „staggione"-be van fejezve. A színlapok is egyik másik szinész „Utolsó fellépte* jelzéssel vannak ellátva. Hosszú időre mi is berekesztjük rovatunkat, de nem anélkül, hogy az idény tanulságait egybe ne foglaljuk, annál inkább, mert a város képviselőtestületének pénteki határozata a jövő saisonra a színházat dr. Patek társulatának engedte át. Hogy a concessiot az igazgató kérte a jövőre, annak bizonyítéka, hogy a társulat megkedvelte városunkat, hogy a háborús rendkívüli állapotok mellett, melyek az igények és várakozások leszállítására kényszerítenek, elég nagy szinházkedvelő közönséget talált itt. Az bizonyos, hogy a rendkívüli körülmények az igazi színházlátogató közönséget távoltartották, bizonyos, hogy nem volt az az saison, mikor minden előadás zsúfolt ház előtt folyt le, mikor a zenekari helyek is tele voltak aminő szinházidényt nem egyszer tapasztaltunk és a mikor sokat beszeltünk a szinház épület szük voltáról. Nem volt szük a szinház és nem voltak sűrűn telt házak. Mi rendes körülmények kőzött többet nyujtunk és ha erre alapítja Patek a jövő idényre vonatkozo reményeit, ugy bizonyára nem fog csalódni, csak rendes viszonyok álljanak be. Azonban az is bizonyos, hogy nekünk is leszállított igényekkel kellett a társulatra tekintenünk. A társulatnak hézagai vannak, bizonyára a fiatal erők egy részét elszólította a haboru, igy hiányzik a hős szerelmes, hiányzik a sálon szinész stb. A legnagyobb ügyességre vall, hogy ennek dacára a repertoir nagyon változatos volt. A társulat legnagyobb erejét Forgács képezi, ez a nagyon intelligens, lelkiismeretes és ambiliosus szinész, kinek minden, még oly jelentéktelen szerepe is gondos kivitelben részesült. Mellette kimagaslik Hevessi Mariska, kit remek színpadi megjelenese mellett igazi művészete tett a közönség kedvencevé. Baróti nagyon sok szép alakításával az elsők közzé emelkedett, Gömőri könnyed mozgású, szép tenor hanggal rendelkező színész, kit a közönség őszintén megszeretett, Szalontai a legkedvesebb jelenségek közül való, jó anyag, és ha az egyformaságba változatosságot igyekszik hozni, nélkülözhetlenné teszi magát. Tarnai remek baritonját ritkán juttathatta érvényre. A nők közül Révész Böske könnyed táncaival, csinos énekével szívesen látott alakja volt a vidám operetteknek ép ugy, mint Viola Margit. Felesleges volna a személyenként való felsorolást folytatni, az eddigiekkel is csak azt kivánluk bizonyítani, hogy a társulat mai összeállításában egészen acceptabilis, csak a hézagok lesznek pótlandók. Szándékosan nem emiitettük Bihari Böskét, kit csak vendégmüvésznőnek lehetett tekinteni, oly ritkán juthattunk hozzá, pedig az egész idény legszebb, legmaradandóbb hatású előadása az ő Lengyelvér-je volt. Szerencsére ő el nem maradhat a társulattól és igy ő hozzá mindenesetre lesz közünk még. Nehéz viszonyok közölt és nem kis merészseggel, kockázattal jött közzénk ez a derék társulat, mely sok szép, nem ritkán magas szárnyalású előadásban részesített bennünket; részben megtörte kitartásával a közönség tartózkodását. Jó emlékeket hagyott maga után és ha be fognak állani a rendes viszonyok, őrömmel- fogjuk Isten hozottal fogadni őket együtt, mint régi és megkedvelt ismerősöket. A viszontlátásra tehát. * Búcsúznak a színészek. Az utolsó előadások során diadalmasan mutatkozott be a Tiszavirág operetteujdonság, melynek szombati előadásán Oömöry László, a vasárnapin pedig Révész Böske és Szalontay Árpád vesznek bucsut a nyíregyházi közönségtől. Ma, szombaton kivételesen délutáni előadás is lesz, a Zsuzsi kisasszony operettesláger kerül még egyszer szinre félhelyárakkal és vasárnap délután is fél-