Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-07-01 / 52. szám

2 5 5-ik szám. .Nyírvidék. 1915. julius 11 felséges királyi ház, de Monarchiánk elleni nagy merényletet is jelentett. Mely tetemrehívás volt nekünk a reánk törő ellenség megbüntetésére, s valamint a múltban, ugy most is népünk szívvel-lélekkel fegyvert ragadott, hogy e gaztettet megboszulja és becsületét megvédje ádáz ellenségei elől. Hiszem, hogy tudjátok és érzitek Ti is kedves vitézek a nehéz, de magasztos feladat nagyságát, mely mindnyájunkra, de különösen reátok háramlik, midőn ügyünk igazságáért fegyvert ragadtatok. Hála a mindenhatónak, a Seregek Urának, hogy fegyveres erőnk, dicső hadseregünk különösen az utóbbi időben fényes győzelmek egész sorozatát vívta ki. S midőn e szent órában hálát rebegnek ajkaink a Mindenhatóhoz ama Atyai kegyelméért, mellyel fegyverünket kiséri, nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy azok lelkiüdvéért is imádkozzunk, akik vérükkel pecsételték meg a hazaszeretet szent érzelmeit . . . Imádkozzunk tehát a Mindenhatóhoz elsősorban vértanúságot halt trónörökösünk és hitveséért, de drága elhunyt bajtársaitok lelkiüdvéért is, kik a hadsereg felügyelőjét, vezérüket a halálba is hűen követték. Fényesen bizonyítva ez által a trón és haza iránti ragaszkodásukat. És valamint a zsoltárköltő Saul és Jonathán fölött ugy imádkozzunk mi is e szavakkal dicső vértanúink fölött: „Oh emlékezzék meg róluk az ég irgalma és adjon nekik örök üdvösséget, édes álmot és nyugodalmat..." Te pedig hatalmas Isten, akiről tudjuk, „hogy igazságot szerető vagy," óh vezéreld ezután is kegyelmedben fegyverünket diadalra, szerezz érvényt igazságos ügyünknek és engedd elérnünk ezt a Jezsáiás jósolta nagyszerű korszakot, midőn a kard sarlóvá változik és a világ népe megérti, megbecsüli egymást és az- emberiség üdvére, boldogságára, békében munkálkodik. Isten akarja, hogy igy legyen... A henger. Nem az oroszok nevetségessé vált szerszámjáról kivánok megemlékezni, amely eszköz emlitése derűs hangulatra serkent mindnyájunkat, de a mezőgazda hasznos és nélkűlözhetlen gépjéről, melyet ha okszerűen használunk, áldássá válik a gazda kezében, de ha nem tudjuk mikor és hogyan használjuk — ez is káros lehet. A henger leírását mellőzhetjük, hiszen aki azzal bánik ugy is ismeri, csupán a különféle fajtáit bíráljuk meg használhatóságuk szempontjából. A közönséges simahenger helyett célszerűbb lesz a háromtagú henger, ahol a három henger mozgékonysága (fel és lefelé) adva van, mert az ilyen jobban alkalmazkodik a talajhullamzáshoz s egyetlen egy kemény rög nem akadályozza meg, hogy a henger két méter szélességben hatástalanul gördüljön át. A rögtőrők közül a tányéros tökéletesebben elaprózza a rögöt, mint a tűskés, illetve a fogashenger, ez utóbbinál a rög a fogak közé akad és igy céljának meg nem felel s idővel a fogak is kihullanak. A hengerezés célja a rögek elmorzsálása, tehát a porréteg előállítása s igy a nedvesség conservalása, a talaj felületének elegyengetése. Előre látom a mosolyt azok ábrázatján, akik az elméleti tanítás szerint a hengert ugy ismerik, mint a nedvesség gyors elszállitóját, mert mint az elmélet mondja: „ A hengerezéssel a talajban a hajcsövességet helyreállítom s ezzel megindul a hajcsöveken a nedvesség áramlása az altalajból a felső rétegekbe s igy ezzel a nedvesség elpazarlását elősegítem." Én szembehelyezkedek ezzel a tanítással és ugy logikailag, mint gyakorlatilag bebizonyítom, hogy ha a hengert helyes időben használom, ugy az a nedvesség konzerválójává válik. Jól tudjuk, hogy az eke által fellazított talaj csupa üreg. Az egymástól elválasztott földrétegek közt nagy hézagok támadnak, viszont a lefordított barázda sem tölti ki tökéletesen az ekehasitás nyomán támadt hézagot. Ez^k az üregek mind csak arra jók, hogy a szél és napfény akkor látogasson be, amikor neki jól esik s ezek a látogatások mind-mind egy jó csomó nedvességtől fosztják meg a talajt. Innen van, hogy rőges földben semmiféle kultur növény nem érzi jól magát, de csenevész lesz, sőt tökéletesen el is szárad. Azt mondja másrészt az elmélet, ha porhanyó réteget állítok elő, megszakítom a talaj hajcsővességét, a vízpazarlást megakadályozom. Nem természetes-e, hogy a henger, amely alkalmazásakor éppen a porréteget gyarapítja, tehát a porozitást — hajcsövességet az elmulasztással tökéletesebbé teszi, nem a vizeipárologtatásra, de éppen megőrzésére vezet. A hengerezéssel csak akkor állítom vissza a hajcsövességet, ha lágy földet hengerezek. Természetesen az ilyen lágy talaj részei a nyomás folytán összeállanak s akkor áll elő a vízpazarlás. Énből azután fel is állithatjuk a szabályt, csakis szikkadt talajt szabad hengerelni, csakis olyankor, amikor a rögek a henger nyomásának engednek s elmállanak. Ha a föld annyira röges, hogy rög-rög hátán van, ugy hengerezzük földünket mindaddig, mig a rögek a lehetőségig lenyomatnak, de ne vessünk az ilyen talajba semmiféle növénymagot, ugy sem lesz abból semmi, de várjuk be, mig egy jó eső a lenyomott rögeket eláztatja és azután egy boronával morzsoljuk széjjel a rögeket. Mikor használjuk a hengert? A hengert használhatjuk a lebuktatott tarló szántáson, a zöld trágya alászántása után, vagy mindig, amidőn a talajba olyan anyagok kerülnek, amelyek üregessé teszik azt. Használjuk mindig, ha talajunk röges s különösen ha betakarítandó növény gereblyézést igényel. A tavaszi vetést, ha tavaszi szántásba vetünk, mindig meg kell hengerezni, a fent elősorolt üregek eltüntetése végett, de ne feledjük, hogy a talaj tavaszszal még alól lágy, tehát a hengerezés megnyomja, azért is a hengert nyomon kövesse a berena. őszi vetésünket csakis a legnagyobb szükségben hengereljük, "ha t. i. száraz rög közé vetünk. Mindenesetre kívánatos, hogy ilyen talajba ne vessünk. Az őszi hengerezéssel túlságosan elaprózzuk és elegyengetjük a talajt és téli eső és hónyomás kőkemény állapotot fog előállítani. Ebből a kis közleményből is az látszik, hogy a mezőgazdálkodás természettani ismeret nélkül csak a sötétben való ödöngés. Azért is a természettan tanítása, különösen annak gazdasági vonatkozásaiban, iskoláinkban elengedhetetlen szükségesség. Lényegtelennek látszó apróságok népek jólétét eredményezhetik. Szomjas Gusztáv. A vármegye búcsúszavai és elismerése Májerszky Bélához. Nyíregyháza város érdemekben gazdag polgármesteréhez — Májerszky Bélához nyugalomba vonulása alkalmából Mikecz Dezső alispán a következő szép és meleghangú iratot intézte : * Nagyságos Májerszky Béla kir. tanácsos, polgármester urnák Helyben. A folyó évi julius hó első napján Polgármester ur eredményekben gazdag közszolgálata után nyugalomba vonul, mely alkalomból fogadja Nagyságod Szabolcsvármegye törvényhatóságának általam tolmácsolt legmelegebb búcsúszavait. Az a 40 évet meghaladó idő, melyet Polgármester úr Nyíregyháza r. t. város szolgálatában, és ebből egy évtizedet meghaladó időt a polgármesteri székben becsületes és eredményes munkálkodás között eltöltött, fontos időszaka e fejlődő életerős város történetének. Nagyságod mindig boldog elégedettséggel tekinthet vissza azokra a kulturális, közgazdasági és város fejlesztési eredményekre, melyek vármegyénk szeretett székvárosát e négy évtized alatt az ország egyik legéletteljesebben fejlődő városává avatták. A tőrvényhatóság és én — mint a vármegye ez időszerinti alispánja — mindig bizalommal néztük és szeretetteljes támogatással igyekeztünk előmozdítani, ezt az élénk fejlődést, mely a vármegye székvárosának s ugy magának a vármegyének is megerősödését és előre haladását jelenti, tanújele ennek többek közt a város valódi díszéül szolgáló monumentális székház is, az a helyes érzékkel tervezett vasúti és közúti hálózat, mely Nyíregyháza városát egy párját ritkító közúti és vasúti gócponttá emelte, ebben a közös törekvésben Polgármester úr mindig buzgó, megértő és értékes munkatársam volt, s ezért nyugalomba vonulásakor a Tőrvényhatóság elősmerése kiséri. Adja a Mindenható, hogy a jól megérdemelt nyugalom évei hozzanak Polpármester ur részére még sok örömet s polgártársai hálás szeretetében találja meg legszebb jutalmát egy hosszú közigazgatási pálya fáradalmainak, munkájának és küzdelmeinek. Nyíregyháza, 1915 junius 28 án. Mikecz Dezső alispán. * Bárczy István Budapest székesfőváros polgármestere a következő sorokat küldte Májerszky Bélához : A magyar városok országos kongresszusa. 106—1915. Nagyságos Májerszky Béla kir. tanácsos polgármester urnák Nyíregyháza. Kongresszusunk állandó bizottsága f. hó 25 -én tartott ülésében őszinte sajnálkozással vette tudomásul, hogy Nagyságod hosszú közszolgálata után polgármesteri állásától megvált. Sajnálkozásunk bensőségét csak fokozza az a tudat, hogy Nagyságod a városok szövetkezésének úgyszólván bölcsőjétől kezdve részint mint a r. t. városok polgármesterei országos egyesületének az elnöke részint mint a kongresszus állandó bizottságának a tagja szüntelciül a legnagyobb készséggel lankadatlan kitartással és a városok jogos és igaz ügyébe vetett tőrhetetlen hittel munkálkodott városainak egyetemes érdekeinek szolgálatában miért is ügybuzgó munkálkodásáért fogadja Nagyságod hálás köszönetünket. Mindig kedvesen gondolva vissza mindnyájunk előtt tisztelt egyéniségére, kérjük, hogy kongresszusunkat továbbra is hajlandóságában megtartani méltóztassék. Budapest, 1915. junius hó 26. Kiváló tisztelettel: Várhidy s. k. Bárczy s. k. ü. titkár. polgármester, elnök. (P. H.) Sóstói nyári menetrend. Indulás a Bessenyei-térről Sóstógyógyfürdőre : d. e. 600, 650, (Szőlőtelepig) 900, iooü, d. u. 1210, 115, 400, 515 (Szőlőtelepig), este 700 és 815, Sóstóggógyfürdöröl indul a Bessenyei-tére d. e. 625, 716, (Szőlőtelepről) 930, H30, d. u. 1'230, 208, 430, este 620 (Szőlőtelepről), 720, 8*0. Ezenkívül lesz egy helyivonat Bessenyei-tér— Erdei-kitérő közt esti 9^) indulással, mely 920. kor tér vissza és a végállomásig közlekedik. Az uj terményekre előlegeket folyósít a hivatalos kamatláb mellett a 196 12 i Nyírvidéki Takarékpénztár Részvénytársaság