Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-06-27 / 51. szám

4 51-ik szám. Szinház. A szerdai szép előadásról a legnagyobb örömmel számolunk be. A Tájfun került szinre, ez a szenzációs magyar dráma, mely annakidején Németországot, Párist, Londont és Amerikát járta be és a legnagyobb művészeknek az ambícióját költötte fel. Ma persze más szemmel nézzük az akkor rokonszenves japán naturát, de a dráma igazsága ma is igazság és, ez az, hogy nem lehel idegen kulturába hirtelen behelyezkedni, a régi, megszokottat egyszerűen, mint a subagallért levetni. Az ellentétek vihart, tájfunt idéznek elő és megöli a vakmerőt. Az általánosan ismert dráma zsúfolt házat vonzott és ez a telt ház a legnagyobb mértékben méltányolta Forgácsnak nagy igyekezetét, nemes ambícióját, kitűnő művészetét. Egyben másban eltérhetnek a felfogások, itt-ott másat képzelhettünk, de nagyban és egészben az igazi nagy sikerét konstatálhatjuk a közönség által egyébként is nagyrabecsült Forgácsnak. Ezt az osztatlan tetszést nem zavarja legkevésbbé ama nézetünk, hogy Tokeramo túlságos fárad'an mu tatkozott be mindjárt az első felvonásban. Valamint ama véleményünk sem, hogy Ilonával való második felvonásbeli nagy jelenete kezdetén zárkózoltabbnak, kissé hűvösebbnek képzeltük és nem mindjárt eliágyulónak. Egyébként ez a jelenet nagyszerű volt és ebben nagy része van a Hevessi Mariska művészetének, ki ma igazán nagyot alkotott. A harmadik felvonás groteszk volt sok rendezési hibával. A biróság ily főbenjáró ügyben három tagból áll, védő es ügyész nem ülnek a bíróság asztalánál, az elnök nem ugrik fel, ha rendelkezik, végül a 12 tagu esküdtszék határozatképtelen számban volt jelen. Kitűnő volt Révész Böske, a többiek nem illeszkedtek az együttesbe megfelelőleg. Gsülörtőkön a változatos műsor egy jó német bohózathoz juttatott bennünket. A sok helyzetkomikum, a „Két jomadárnak* mindenféle trückje, hogy a megcsalt, de alapjában véve szeretett bájos asszonykáikat hogyan játsszák ki és aztán hogyan engeszteljék meg; viszont a két asszony rájővén a turpisságra, nem kevésbbé pajkos, a „No majd adok én neked!" révén támadt ötletei sok-sok kacagást es tapsot váltottak ki. Forgács az egyik, Dezső a másik „Jómadár' szerepében, Hevessy Mariska a nyárspolgárias, erényes, naiv ; Asztalos Mici a furfangos, kacér feleség alakításában kitűnőek voltak. Kollai, az örökké fölfelé tartott tenyerű szemtelen inas és Baróthy, a mindég későn érkező jó barát hozzá járultak az est sikeréhez. Pénteken és a következő két napon: „Zsuzsi kisasszony" lesz műsoron. Az előadásról a legközelebb számolunk be. A darabot erősen ajánlja a szerzőknek elismert jóhirneve^ * Műsor. Igazgató : Dr. Patelc, Béla. Szombat: Zsuzsi kisasszony operettesláger. Vasárnap: délután félhelyárakkal Iglói diákok énekes játék, (Bihary Böske fellépése.) Este Zsuzsi kisasszony. • Hétfőn este 7 órakor Kürthy Böske szubrettprimadonna vendégfellépése: Lengyelvér operette. Rendes helyárak ! Este 10 órakor: Medgyaszay-kabaré. Felemelt helyárak ! Kedd: délután félhelyárakkal Böském operette. Este 7 órakor Kürthy Böske szubrettprimadonna búcsufellépése: Leányvásár operette. Rendes helyárak! Este 10 órakor Medgyaszay-kabaré. Felemelt hely árak ! Szerda: Vajda Ilonka vendégfellépésével. Itt először Apja lánya legújabb szinmű. Csütörtök: Zsuzsi kisasszony operettesláger. Péntek: Itt először Éjjeli őr, legújabb bohózat. A darab nem leányoknak való 1 jsfóíotidét?. Szombat; Bihary Böske fellépésével. Itt először Budagyöngye. Biedermeyer-operetteújdonság. Vasárnap: délután félhelyárakkal Lxemburg grófja, operette. Este Bihary Böske fellépésével Budagyöngye. Biedermeyer-operetteújdonság. * Medgyaszay-kabaré. A közönség lázas érdeklődését az országoshirü Medgyaszay-kabarénak hétfői és keddi vendégjátéka iránt misem jellemzi jobban, mint az a körülmény, hogy a jegyeket a mérsékelten felemelt helyárak dacára valósággal kapkodják. A rendes és színielőadások ezen a két estén kivételesen este 7 órakor kezdődőek, mig a Medgyaszay-kabaré jegyei csak a 10 órakor kezdődő előadisra érvényesek. A Medgyaszay-kabaré művészgárdája vasárnap érkezik a városba. Vendégszereplés. Kürthy Böske szubrettprimadonna hétfőn es kedden este 7 órakor vendége lesz a Lengyelvér és Leányvásár operettek előadásainak. — Előbbiben Helénát, utóbbiban Bessyt játsza. A feltűnő elegánciával öltöző művésznő nyíregyházi szereplése minden érdeklődésre méltó. Sebesültek kirándulása. A mult vasárnap d. u. külön vonat indult a Sóstóra a Bessenyei-térről, telve felkötött karu, bekötött fejű, mankós katonával, a kiken azonban nem látszott hogy betegek, ragyogó tiszta ruhákban, vidáman beszélgetve nevetve, mint mikor gondtalan gyermeksereg készül majáiisra. Látszott rajtok hogy milyen lelki szükség nekik pár órára kijönni, a korház komoly termeiből, hol bár a legszeretetteljesebb ápolást kapják, de némelyik 7—8 hónap óta lakója a korháznak ahonnan a vezetőség most a mi szép üdülő helyünkre vi te ki a jó levegőre az ő betegeit. A csapatkorházak sebesültjei voltak a kirándulók a mi névtelen hőseink. Nagyrésze a kárpáti harcokból — vérök a magyar haza szent földjet áztatta. A Sóstóra érve nagy teritett asztalok várták őket megrakva mindenféle jóval a mit az irántok érzett részvét és hála hozott össze. A bőséges uzsonnához meghívták a sóstói betegeket is s együtt mulattak estig amikor szintén külön vonat hozta őket haza. A vezetőség látva azt az igazi gyógyiló hatást amit egy ilyen kirándulás betegeire gyakorol, elhatározta hogy julius 4 ikén megismétli azt. A közönség bizony nyal még nagyobb számban fog résztvenni azon. A mostani kiránduláson részben pénz részben természetben a következők adakoztak: Nagy Akosné, Mayer Béláné, Füzesséry Elemérné, Burger Pál, és neje, Hohe cukrászda, Hoffmann Mihály, dr. Bodnár István, Rosenthálné, Propper Ödön, Móricz Józsefné, Bossanyi Rudolfné, Franca Jánosné, Giück Dezsőné, Késmárky Béláne, Kun Mátyásné, Kun Ármin, Róth Zsigmond, Sexty Anna, Strunz őrnagy, Majoros Károlyné, Vack Károiyné, Vack Biri, Rakovszky István, Dobránszky Erzsike, Zergenyi Elemérné, Artner Kálmánné, Jakobovits Fannyka Fried Samuné, Dohnál Józsefné. Nyíregyházi Ipartestület, Kricsfalussy Jánosné, Estók Károly, Szepessy Mária, dr. Springer Géza, Ujfalussy Dezsőné. Külön kell megemlékeznünk a Kisvasutak igazgatósága áldozatkészségéről, akik teljesen díjtalanul bocsátották a sebesült katonák rendelkezésére a Sóstóra és vissza a megfelelő számú kocsikat és Koródi Elemér gondnokról, aki mindent megtett, hogy a katonák minél kellemesebben töltsenek el egy délutánt. A legközelebbi sebesült katona kirándulás julius 4-én lesz, amikorra az adományok gyűjtését már megkezdték. Az uj terményekre előlegeket folyósít a hivatalos kamatláb mellett a 196-12-1 Nyírvidéki Takarékpénztár Részvénytársaság 1915. junius 27. Ötven év. A zajtalan, csendes és tisztességes polgári munka nem kér és nem keres magának a nyilvánosságtól jutalmat. Az üzleti szolidság, a lisztes munka, a közönség iránti figyelmesség és a feltékenyen őrzött becsület meghozza mind a maga áldásos gyümölcseit: — a tisztelet, a jó hírnevet és a közbecsülést . . . Ötven évvel ezelőtt egy agilis, emberszerető érzésektől fűlött lelkületű ferfiu keresett és talált magának itt Nyíregyházán tisztességes megélhetés^. Az a kis üzlet, melyben egykor működését megkezdette, egyre nagyobbodot s a vevőközönségnek köre is egyre szaporodott. Ám az üzlet nagyobbodásával s a vevők számának szaporodásával egyre gyarapodott az üzletnek jó hírneve is, melynek egykori tulajdonosa : Hoffmann Adolf egész életén át s az ezalatt bekövetkezett számos válság idején is mindenkor csak arra törekedesí. hogy üzletének jó hírnévéi, a közönségnek az Ő személye iránt megnyilatkozó közbecsülését és szeretetét bármi áldozatok árán is megőrizze és megtarthassa. Erejében meggyöngült, de szellemében még friss és egészséges ember volt a jó öreg Hoffmann Adolf, amidőn őt mi ismertük. Mint egy elmúlt, soha vi-sza nem térő kornak kedves emieke jelenik meg lelki szemeink előtt, amint tiszteletre gerjesztő ezüstös hajával, fekete kabátján a 48 as nagyidőknek vitézségi éremével láttuk őt olykor-olykor, akkor amidőn a hazafias felbuzdulás a dicső szabadságharcra yissza emlékezve ünnepeket, tartott. Akkoriban Ő már csak irányította, de tényleg Mihály nevű fia vezelte az üzletet, melybe utóbbi bele vitte nem csak az ő fiatalos erejét és lelkesedését, ambícióját és tudását, hanem mindazokat az eszményeket is, amelyeket addig édes atyja. szolgált s amelyek az üzletnek virágzását, jó hírnevét s a kereskedelmi életben való köztekintélyét biztosították. Az idő kerekén ötven év pergett le azóta, mióta Hoffmann Adolf üzletét paegjnyitotta. S az egykor szerény, csöndes, a város akkori kereteihez mért kis üzletből a rohamosan fejlődő mai Nyíregyházának egyik nevezetessége vált. Minden megváltozott; a forgalom, a vevőknek száma, a régi keretek ; csak kettő maradt meg : a régi cég és a régi cégnek minden időkön át féltékenyen őrzött legnagyobb kincse: amely tisztább, tündöklőbb, fényesebb minden cégtáblánál az üzlet jó hírneve ! Az ötven éves évforduló zajtalanul és csöndesen, minden re cl ám hajhászás és hivalkodás nélkül következett be a cég részéről. Semmi külső disz nem övezte, semmi ünnepség nem követte ezt a dátumot. Mindössze annyi, hogy az üzletnek jelenlegi tulajdonosa : Hoffmann Mihály egyszerűen folytatta azt, amit boldog emlékű édesatyja kezdett s e nehéz időkben — amidőn különösen az üzleti életben egyetlen elvont korona százakat jelent — emberszerető szivének sugalatától ez esemény örömére egy 1000 korona alapítvány jelképében cégének öröK emléket emelt. De mi, kik a nyilvánosságot 'szolgáljuk, kik a közvélemény támogatásának tudatában nem átaijuk fölfedni az egyeseknek és a társadalomnak minden bűnét és minden hibáját, büszke örömmel világítunk rá erre az eseményre, amely immáron nemcsak egy kicsiny családnak, de ennek a város egész üzleti életének kereskedelmének s egész közönségének méltó büszkesége. * A Hoffmann Adolf cég 50 éves jubileuma alkalmából dr. Meskó László orszgy. képviselő úrtól, a főgimnázium kormányzó tanácsának elnökétől a kővetkező köszönő sorokat vettük : „Hoffman Mihály kereskedő, mint a Hoffmann Adolf cég tulajdonosa, abból az alkalomból, hogy a cég a f. évi junius hó 2-ikán, fenáilásának ötvenedik évét töltötte be, és hálából azért, hogy a gondviselés a céget a tisztes munka és törekvés hosszú félszázadán át megőrizte, főgimnáziumunknál egy ezer koronás alapítványt tett, melynek kamatai egy olyan szegényebb, szorgalmak